6. Impresszió, hangulat

Személyes dolgot fogok mondani, ami engem személyesen zavar ezekben a képekben, mégpedig ez a nagyon szélesvásznú megoldás. Tévét se szeretek így nézni, meg filmet se, mert valahogy olyan az egész, hogy attól, hogy oldalirányba ekkora információt kell befognom úgy, hogy közben fönt és lent ezt nem támogatja meg a tér maga, ettől kiszorítottságérzetem lesz a történetből, olyan technikaivá válik, miközben pont annak van itt lírája, amit a fönti és lenti tér ad. Most olyan nekem, mintha ettől a lírától akartál volna szabadulni, holott az egész kép tónusában, színvilágában, fényeiben egy érzelmes megközelítés. Gábor, én nagyon kedvelem az érzelmeidet, pontosan a visszafogottságukkal együtt, pontosan azzal a szemérmességgel, ahogy te ezeket megéled, de akkor ne legyél Ollókezű Edvárd, szóval én itt most nagyon hiányolom a kép befejezését fönt és lent. Ez lenne a döntés, hogy mi az, ami érdekel: a nagy ég, vagy a nagy víz, vagy esetleg mind a kettő? Hova húzod meg a határt? Most ez alól a feladat alól bújtál ki. Ettől még az IKEA-ban hasonlóakat lehet látni, tehát ott is vannak egészen furcsa képkivágások, és biztos van olyan lakberendező, aki örömmel venné ezt a képet, mert bizonyos szituációkat, például egy kanapé fölött, jól meg lehet oldani, de mégis azt mondom, hogy fotótechnikailag nekem ez most agyonvágódott. Azért vagyok nehéz helyzetben, mert szívem szerint visszaadnám a képet ismétlésre, nyilvánvaló, hogy a szituáció már nem megismételhető. Nem tudom, hogy a képkockából van-e még, ha van, akkor kérlek, küldd be úgy, hogy meghozod azt a döntést, hogy mi az, ami ebben téged izgat. Ha nincs, akkor ez nem nagyon ismételhető most, a későbbiekre ezek érvényesek lehetnek, amiket elmondtam. Tehát, amennyiben ez nem megismételhető, ez egy egy csillagos kép most, miközben nagyon minimális hiányzik ahhoz, hogy három csillagos legyen. (hegyi)
értékelés:

Feri, én azt gondolom, hogy ez a csend a Csendéletbe való, ezen vitatkozhatunk, nem fogom áttenni, nem nagyon értem néha a leckebesorolásaitokat. Jó lenne, ha ezt pontosítanánk. Lehet, hogy én bénázok el valamit a leckeleírásoknál, akkor ezt tessék mondani, ha valamit nem értünk, vagy nem értünk vele egyet, nem világos, de a csend szerintem másról szól. A képpel kapcsolatban akkor vagyok korrekt, ha elmondom, hogy erről a képről már beszélgettünk Ferivel, néhány verzióját láttam, és most az egyik legjobb verziót kaptuk meg. Nagyon szépek a tónusok, és örülök annak, hogy Feri egyszerűsít, és megtalált valami olyan helyszínt és helyzetet, ami segítségére van abban, hogy el tudja készíteni a maga beállításait. Jó ez a viaszosvászonhoz hasonlatos terítő, jó a csupasz fal, és szépek a fények is. De mégis, olyan is ez nekem, mintha beszorult volna ebbe a képkeretbe, mintha otthon találtunk volna egy négyzetes képkeretet, és ebbe ollóval körbevágtunk volna egy képet, és abba kellett beleférjen. A levegőjét hiányolom az egésznek, a nagyvonalúságát, hogy ne egy megfigyelés, egy lenyomat legyen, hanem tudjon repülni. Ehhez nekem kicsit kellene még oldalt, fölül, elől, jó lenne, ha ez nagyobb teret kapna. Ami viszont a tónusokat illeti, ahogy ezek a viráglevelek ebben a vázában halódnak, azok a rajzolatok, azok a formák egészen zseniálisak. Az egyik legerősebb üzeneted ez a kép, mindazzal együtt, hogy én nagyobb teret hagytam volna neki, és azzal, hogy én nem ebbe a leckébe sorolnám. (hegyi)
értékelés:

Zsolt, a helyzet az, hogy az első három leckén gyorsan túl akartál lenni, de én azt mondom, hogy neked segítene, ha belemennél újra azokba, mert az önképezés az, ami a leghatásosabban segít abban, hogy a világhoz való közünket képi nyelvre tudjuk fordítani és ezáltal később a többi képünkön úgymond belekerüljünk a képbe, hozzáadódhasson mindaz, akik mi, fényképező emberek vagyunk. Itt most ez a kép jó kép lenne, ha érezni lehetne, hogy neked ehhez az élményhez mi közöd van. Szóval első három lecke, és ne várj rám az elemzésben, hanem toljuk, csináljuk, hogy a rutin megjöjjön. (hegyi)

Megoszlanak a vélemények erről az épületről, nekem időbe tellett mire rájöttem, hogy ez egy hajó akar lenni, persze ezt a piacot is utolérte a felújítás utáni drágítás, kedvenc piacom a Fény utcai piac volt, ahol mindent logikusan meg lehetett találni, két kör után már be is tudtál vásárolni, na, ott is a felújítás felvitte az árakat és elvitte a hangulatot. A Lehel piac nekem nagyon nem a kedvencem, valahogy olyan sötét és koszos hely érzetét kelti, és az a jó Sándor képében, hogy mindez nem, vagy alig van jelen, bizakodó és erős teret, helyet mutat. Érdekes látni, hogy miképp élik be a lakók a tervező által kitalált tereket, milyen portálok, és főleg milyen reklámok lepik el, azt hiszem ízléstelenségben világelsők vagyunk ebben a tekintetben. Jók a ritmusok, ez a sárga szörny-legó-sárkányfej most üres, sötét, a főszereplő csöndesen igazítja kerekesszékét, ember alig van az utcán, a hangulatot a rozsdaszín galamb tetőzi be, a kukásmadár, akinek ez a helyszín királyi terep. Jó kép, hangulatos, bár a hangulata nem épp vidám. (hegyi)
értékelés:    

Akár lehetne ez vágy is, mindenesetre jó meglátás, és jó a helyszín. Nekem kicsit színpadszerű maradt a kép, és nem nagyon érzem, hogy miért kaptunk ekkora eget, mert ha ezt a négyzetes formát tartva lejjebb mozdul a kamera, akkor sincs baj, a sztori megmarad, a formák érthetőek, de nagyobb hangsúlyt kaphat a víztömeg. (hegyi)
értékelés:

Gábor, a vörös és zöld kiváló párosítás, kb egymás komplementerei, és így a dinamikájuk is maximális, viszont mindazt a finomságot, ami a környezetben formákkal megjelenik, magyarán a kompozíciót nem gondoltad eléggé végig. Most széleken elkezdődnek, de nem kerülnek helyükre formák, és ami a legfontosabb, hogy a 3 piros pontnak kell megtalálni a helyét és azt, hogy ők egymáshoz hogy tudnak viszonyulni, minden más ehhez képest fontos csak. Ha ez helyre kerül, akkor a többi is megy vele, és lenyugszik a kép. (hegyi)
értékelés: