6. Impresszió, hangulat

Hát ez a cím nélkül, én ettől lassan meg fogok őrülni, azt mondom tessék magunkat megerőltetni és adni valami címet. Az nem igaz, hogy nem megy. Amit a képnél nem nagyon értek az az, hogy olyan, mint hogyha ez egy életlen képből lett volna élessé masszírozva. Nem tudom, Feri ez mitől van, ott a levélnél látom ezt igazán kritikusnak. És ez egy kicsit elrontja az összképet. Mindazzal együtt, hogy ráadásul az egész nekem hatásában és érzetében elfordult az óramutató járásával megegyező irányba, de nyilvánvaló, hogy ez a sírköveknél is jelentkező fényektől is van, de talán tényleg nem teljesen függőlegesek azok a függőlegesek, mint ahogy a vízszintes is maga az a kő, amin ez a levél szerepel, ez sem teljesen vízszintes. Azért erre érdemes lenne odafigyelni, a gesztus maga jó, az irány sem rossz, bár nem vagyok benne száz százalékosan biztos, hogy ez a levél lenne a legjelentőségteljesebb ahhoz, megörökítésre kerüljön. A megörökítést én szó szerint értem, amikor azt mondom, hogy örökkévalóvá teszünk valamit, azáltal, hogy lefényképezzük. Nyilvánvaló, hogy ez a digitálisnál kevésbé érződik, mint a filmnél, ahol van egy nyersanyag és az a nyersanyag, az materiálisan megfogható. De ettől még a logikája ugyanez marad, megörökítünk valamit, és akkor el kell gondolkodni, hogy biztos ez a beteg levél az, ami ezt jól mutatja? Nem lehetett ott találni valami olyan levelet, ami formájában és színében határozottabb? És esetleg még ki is takarta volna azt a lukat ott az oszlopok között. Én ezt visszaadom Feri ismétlésre. Ezt én nem érzem még kiforrottnak. Szerintem ezt te jobban is meg tudod oldani. (hegyi)

Ritkán küldtök erre a leckére megoldást, miközben amikor ezt a leckét kitaláltuk, azt gondoltuk, hogy ez olyan kézenfekvő. Ez a kép ebben a leckemegoldásban jó. Ritmusában nem vagyok meggyőzve, hogy szintén jó, mert valahogy itt most a kép bal felső része nekem kiszalad. Vagy árnyékkal, fénnyel, vagy valamilyen más növénnyel, vagy más helyzettel ezt lehet, hogy érdemes lett volna lezárni. De a meglátás az tökéletes és hát azt kell, hogy mondjam, hogy mindig a legkézenfekvőbb és legegyszerűbb megoldások azok, amik a megvalósítás során a legnehezebbnek tudnak bizonyulni. Ez igaz a zöldre is. Tehát itt van nálunk a kert, millióféle zölddel és még nem tudtam olyan kompozícióvá formálni, amivel meg lennék elégedve. Pedig hát olyan egyszerűnek tűnik, ugye. Itt is az a helyzet, hogy olyan egyszerű ez az anyagszerű domboldal és nagyon furcsa ez az egész, miközben tudjuk, hogy ez a valóság, mégis van benne valami makettszerű. És ez a makettszerűsége, ami ezt az egészet izgalmassá teszi nekem. Azt mondom Gábor, hogy én erre most megadom a 3 csillagot, mert ez egy jó leckemegoldás. Azért nem mondom, hogy megvan a leckemegoldás is, mert nem vagyok meggyőződve száz százalékosan ennek a kompozíciónak az erejéről. (hegyi)
értékelés:

Nekem ez öncélú, Feri. Találtál magadnak egy objektívet, ez most újdonság, rá akarod húzni mindenre. Ami az építkezéses képeidnél működött, az itt most nekem nem más, mint egy technikai trüváj, ennyi. Ezt azért mondom nagyon határozottan, mert szeretném, ha azt a dinamikát, amit megtaláltál azoknál a képeknél - ott az elmúlt éveknek a legjobb képeit készítetted magadról a házépítés közben - nem adnád lejjebb, és nem váltanád aprópénzre. Mit kezdjek én most ezzel? Persze, szimbólumok, háromszög, égforma, berobban az égbe, ami még meg is fordul. Ha fél éve fotóznál, akkor azt mondanám, hogy zseniálisan megtaláltad ezt az ügyet, és mennyi mindent bele tudtál sűríteni, de ne haragudj, régebb óta nyomod az ipart, tőled ez kevés. Pontosan tudod azt, hogy ezeknek az elkészítéséhez mi kell. Kell egy objektív, megforgatom egy kicsit, aztán várok vele, hogy kellően hosszút exponáljak, hogy a felhők elmozduljanak, aztán ennyi. A házas képek erősek, az új csendéleteid erősek, szóval van miből merítened. (hegyi)

Gábor, nehezen kritizálja az ember más vasárnap reggelét, de mintha itt valami félreértés lenne a lecke körül, amit ha van, szeretnék tisztázni. Ez a három napszakhoz között lecke elsősorban nem arról szól, hogy épp ma mondjuk vasárnap van, és reggel mit csináltam, mentem-e pékhez reggeli kifliért, hanem egy általános érzetről, amit a vasárnap hajnalok, reggelek jelentenek. Amikor tovább lehet aludni, vagy nem, amikor hasunkra süt a nap, vagy épp melankóliába zuhanva ülünk a Balcsi partján, amikor fáj a fejünk az előző napi bulitól, vagy frissen kirándulásra pakolunk épp - nem sorolom, de valami olyat keresünk, ami megérint, ami megfogható, ami hangulat. És hát bocsánat, de én most itt ezt nem érzem. Egy utca, ami akárhol lehetne, jellegtelen kis sikátorszerű valami, ember nincs, de hajnal sincs, nem jövünk sehonnan és nem megyünk semerre. A jellegtelensége az, ami miatt nem tudok érzelmileg mit kezdeni ezzel, már azzal se, hogy miért lett ez lefényképezve? Lehet, hogy valami nagyon személyes, de ezt most nem kapjuk meg. (hegyi)

Sokat gondolkodtam a képen, mert nekem a strand az éppen hogy a zsivajgás terepe, estére szinte bedugul az ember füle a sok Móunika, kamm snell-től, de arra jutottam, hogy igen, a kacsa az, ami legalizálja a csendet, ami indokol és értelmez itt, és bármennyire közhelyes a vízen úszó kacsa, a kacsát meg a pocakos pasas oldja fel, szóval jó ez a ritmus, még akkor is, ha nem olyan könnyen adja magát elsőre. (hegyi)
értékelés:    

Ennek van ereje és története, sokáig tudom nézegetni, és várni, mi lesz a figura sorsa, hogy be kell mennie a középkori férfi vizeldébe, vagy sem, avagy kevéssé profán humorral megtalálta-e a kincset, amit keresett, amiért elzarándokolt erre a helyre. Jók a fények, és az is jó, hogy nem buktatod le, mi lehet ez az építmény, nem leltárt kapunk, hanem személyességet és akármennyire is furcsálljuk, de humort. Köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

A ritmus jó, és a meglátás is, és nyilván, aki odatette a kakast, nem gondolt a kompozícióval, ezért nem kaptuk tálcán a megoldást, vagyis meg kell keresni a formákat, azokat tömeggé alakítani fejben és ezeket a tömegeket kell elhelyezni, ahogy lehet a képkivágással, a kamera nézőszögével és nézőpontjával. A kakas a padhoz képest eltoltan helyezkedik el. Ez adja, hogy ezzel kezdeni kell valamit, mert így egyensúlytalanná válik. Ezért belevetted az ablak keret egy darabját, nem rossz ötlet, de látod, az is jobbra visz, vagyis a teljes tömeg fut ki jobbra. Mi húzza vissza? Legfeljebb a kosz a falon. Elég ez tömegben? Nem. Tehát megfontolandó, hogy kell-e a teljes pad? Persze nem tudom, mert nem ismerem a helyszínt, hogy mi volt jobbra, de elvileg az a fontos, hogy kezdj el, mint egy kétkarú mérlegen, egyensúlyozni. Kitolva balra a padot az a tömeg szélre kerül és lehet keresni az ellenpontot. A kakas beljebb jön, ha nem is középre, de egészségesebb távra a képhatártól. És értelmezhetően be lehet tenni az ablak részét is. Így ez vázlat, rögzítése, hogy oda vissza kell menni. Vinni modellt, egy nagy kék vagy piros kabátban, odaültetni a padra és máris megoldódik a probléma. Vagy nem ültetni, hanem ráállítani, még jobb. A dolgok a legritkább esetben jók úgy, ahogy a jósors véletlenül összerendezte. A rendezés feladata a fotósé, és hogy mennyire hagyja lebukni, hogy rendezett, ennek függvénye, hogy a szociofotótól a mondjuk csendéletig terjedő skálán hol fog elhelyezkedni. De vegytiszta véletlen nincs. (hegyi)