6. Impresszió, hangulat

Ahogy én látom, ez egy hosszabb expozíció lehet, valószínűleg szeles időben készült a kép, és némely ágak bemozdultak, és ettől izgalmas ez a meglátás. Jó a kompozíció, szép ez az árnyjáték, és végre nem valami túlmanipulált, túlképszerkesztett dolgot kapunk, hanem egy egyszerű fekete-fehér képet, egy árnyformát egy fáról, a fa ágairól, és egy környezeti helyzetről, amiben ez integet felénk. Én nagyon örülök neki, hogy Gime megtalálja az egyszerűségben is azt, ami számára fontos. Szépen van megcsinálva, szép, nyugalmas kompozíció, én örülök ennek a képnek. A Monokróm szín leckéhez azért nem tudom jól kötni, mert itt színről beszélünk, tehát az kevéssé megoldása ennek a leckének, hogy valamit fekete-fehérré redukálunk, mert az a redukció elektronikusan jön létre. Ahogy én látom ez egy fekete-fehér kép, és nem arról van szó, hogy hogyan találunk meg színpárhuzamokat, tónuspárhuzamokat a környezetünkben, vagy tárgyakban. Ezt pontosítsa Gime magában, hogy mit is jelent a monokróm szín: egy csokor vörös rózsát mondjuk a vérvörös naplementében, vagy a sárga avar leveleit a lebukó nap sárga fényénél, szóval sok mindent lehet erre párhuzamként hozni, de itt színekről beszélünk, ezt ne felejtsük el. (hegyi)
értékelés:

Elolvastam a hozzászólásokat, amik a fölső részt taglalják. Én, ha letakarom a fölső részét a képnek, akkor szép lassan fölborul, elfordul az óramutató járásának megegyező irányba. Nyilván, ezt a forgást is ki lehetne küszöbölni, vissza lehetne forgatni, de ezt csak azért mondom, hogy önmagában az, hogy ezt levágom, nem elég, mert akkor elbillenünk. Ez a fölső rész kell ahhoz, hogy stabilizálódjon ez a kép. Az egy másik kérdés, hogy azt nem érzem én sem biztosan eldöntöttnek, hogy engem most az előtérben lévő visszatükröződések izgatnak, vagy pedig a háttér izgat, hogy melyik rész illusztrációja a másiknak. Az arányokban kellett döntést hoznod, Ágnes, hogy a tükröződés izgat, és akkor csak jelzésértékű a valóság, vagy a valóság izgat, és akkor csak a tükröződés a díszítő elem, vagy esetleg ha mind a kettőt akarom, akkor lényegesen tágabb kompozícióban és határozottabb formákkal kell dolgozni. Itt, most, ahhoz képest, hogy kevés a víz, nem is nagyon jellegzetes a hely ebből a szemszögből nézve, tehát ha mind a két rész érdekes számomra, és nem a líra és az absztrakt felé akarom elvinni, akkor ennél keress egy felismerhetőbb helyet. Fontos az esztétika, a kompozíció, és az, hogy tudja a néző valamihez kötni ezt a szituációt. Nem azt mondom, hogy a giccs felé kell elmenni, hogy a Lánchidat kell tükröződésben ábrázolni, de az egy érdekes dolog lenne, ha valami jellegzetesebb helyen készülne ez a kép. Ismétlés. (hegyi)

Javult a helyzet, picit mintha átestünk volna a ló túlsó oldalára, szóval a kettő között van valahol az igazság, de ha a két képet kell összehasonlítanom, akkor ez számomra értelmezhetőbb, többet mesél, mint a szűk kivágás. Hozzáadom azt az egy csillagot, ami lemaradt az előzőről, és azt mondom, hogy ne add fel, figyeld a furcsaságokat tovább! (hegyi)
értékelés:

Mediterrán szendvics (2002-2003, 2011)

Azért érdekes számomra ez a négy kép, mert nagyon emlékeztet egy régi élményre, amikor a Katica presszóban Fehér Verával ültünk és beszélgettünk, és előkerült Verának egy füzete. Ebben a füzetben grafikai helyzetek voltak, tulajdonképpen történetek, mint egy napló képekben, rajzokban elmesélve. Színes filccel, festékkel, kollázzsal, versekkel megtűzdelt dolgok voltak, én titkon reménykedem abban, hogy ebből majd Verától esetleg kapunk ízelítőt, de a lényeg az, hogy nagyon hasonló az élmény. Főképp az első képre igaz ez, olyan, mint amikor az ember elkezd akár unalmában rajzolgatni. Nekem volt ilyen négyszínű tollam, és azzal a kockás füzetbe rajzolgattam mindenféle formákat, és ez az irány erre rezonál. A következő kép már inkább a kollázs technika felé mozdul el, de itt is átrajzolt felületeket kapunk. Arról, amit a leiratban megkaptunk, hogy mi is ez a helyzet a valóságban, nekem leginkább a harmadik kép beszél, viszonylag jól érthető, jól értelmezhető az a helyzet, amit, mint egy szoborpark, élményként átérezhetünk. Ennek egy líraibb megközelítése a negyedik kép. Amivel kicsit zavarban vagyok, az, hogy ennél a képnél jelen pillanatban nem tudom megállapítani azt, hogy mi a valóság, és mi a Sándor hozzáadott értéke, magyarán lehet, hogy érdemes lenne valami olyan képnek is bekerülnie ebbe a sorba, akár zárásként, ami tárgyszerűbb. Azért, mert itt valaki másnak az alkotásainak az átértelmezésével jön létre egy új minőség, de talán érdemes lenne ezt a maga tárgyszerűségében ábrázolni ahhoz, hogy a nézőnek ez az egész közös gondolkodás értelmezhetőbb legyen. Egyébként rendben van a rezonancia, én értem is, hogy miről van szó, de nem mindenkinek adatik meg, hogy elmenjen oda a valóságban. Talán az utolsó kép erre valamilyen kísérletet tesz, ezt most Sándornak bemondásra kell elhiggyük, hogy ez a világ milyen. Lehet, hogy érdemes lenne ehhez még valamit hozzátenni, de a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, hogy ez mi akar lenni, hogy ez sárkányló, vagy micsoda, tényleg érdekes, amiket talál a fára felakadva Balázs. Ez még akkor is izgalmas, ha ő maga dobálja föl, de itt is azt tudom mondani, mint az előző képnél, a tollasütővel, ami itt még fokozottabban érvényes, hogy most már szinte elveszítjük a tájékozódásunkat, annyira szűkre van vágva ez a kép. Kevésbé kell szűkre vágni, a történetet kell tudni mesélni, hogy ez valahogy oda fölkerült. Itt most ez már annyira tényszerű ábrázolás akar lenni, hogy a mese nem tud elindulni. Érdemes lenne ezt átgondolni, hogy hogy lehet ezeket a talált tárgyakat úgy megcsinálni, hogy ezzel a környezet is valamilyen szinten ábrázolódjon. A másik része az, hogy lehet ez egy irány, hogy elkezdjük kifesteni a képet, de akkor én nem állnék meg a kantárnál, akkor tessék ezt a figurát elgondolni, hogy ez milyen színekkel rendelkezhet, és akkor úgy elkezdeni festegetni. Ehhez javaslom, hogy ha az ember ilyennel akar foglalkozni, akkor a festett képeknek és az utólagos színezéseknek nagy hagyománya van, amit nem a számítógépes ipar találta ki - anilin festékkel mi is festettünk ilyeneket régen - de azt gondolom, hogy nem árt, ha az ember átgondolja, és beszerez hozzá eszközöket. Rajzpadot lehet kapni most már nem is olyan drágán, ugyanis itt érdemes arra is odafigyelni, hogy ezek a színezések attól izgalmasak, hogy kicsit mindig túlrajzol az ember a formákon, kicsit mindig belefest a másik részbe, tehát a kézművesség jellegét kellene erősíteni, ha már festek, és akkor nem megállni. Tessék átgondolni, hogy egy fekete-fehér képet hogyan festek át, milyen színvilágot találok ki hozzá, ez izgalmas lenne. Ez most egy egy csillagos megoldás, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Érdekes meglátás, jó az üzenet, de nem értek egyet a képkivágással. Kellene a honnan-hová ábrázolása. A kép aljánál én nagyon szűknek érzem ezt a teret, kell azt érzékelnem, hogy ez a tollas ütő valahova felakadt. Most ebben a képkivágásban olyan szűkre vágtad, hogy most nem tudom, hogy fentről nézünk lefelé, vagy lentről fel, valahogy ezt nem ártana mutatnunk jobban. Oldalirányban rendben van, a kép tetejénél is, a kép aljánál nekem ez nagyon szűk. De maga az, hogy ebben a téli tájban egy nyári sportot idéző tollaslabdaütő van fölakadva, ez jól jellemzi azt, amikor az ember a vakáció utolsó pillanataiban dühödten dobja félre a játékeszközt, mert kell menni a suliba. Tetszik a dolog, de a kompozícióval nem értek egyet. (hegyi)
értékelés: