6. Impresszió, hangulat

Igazából péntek reggel készült a kép, délelőtt nincs lehetőségem fotózni. Munkába menet rendszerint egy kis parkon keresztül szoktam átvágni, és ma megállított a fény. Csend volt és nyugalom, kár hogy a rigófüttyöt nem tudtam lefényképezni.

Kedves Mariann, jól érthető, mi fogott meg abban, amit láttál a valóságban, de a kép az kegyetlen dolog, mert a kétdimenziós és rögzített pillanatos ábrázolás okán sok minden úgymond kinn marad, vagyis az alkotó látta, ott volt, a nézőnek pedig el kell tudni hinnie, amit lát. Ehhez az kell, hogy mondjuk egy ilyen helyzetben a laborálással rásegíts a történetre, mert ha ezt a képet keményebbre nagyítod, akkor a fénysávok erősödnek, a többi, nem olyan nagyon fontos dolog pedig enyhül. Mint tanulmány, kitűnő munka, mert a megfigyelés, és annak későbbi felidézése, "megrendezése" szempontjából a legfontosabb, hogy ezeket a pillanatokat jól rögzítsük fejben. Azt mondanám, hogy ismétlés, ami persze nem biztos, hogy egyből sikerül, de jóllehet az ősz, a ködös idő talán kezedre játszik a közeljövőben újra. (hegyi)

Olyan nekem ez a kép, mintha egy konstruktivista festmény, vagy grafika lenne, Kassákot tudom idehozni példának. Tessék megnézni a képen lévő, képalkotó elemek által létrehozott folthatásokat. A háttérben lévő fák rendje, azok az oszlopok, függőlegesek, azok a trapézformák, majd erre egy átlósan határozott háromszögvonalban terjedő füst kerül rá, mint egy réteg. Ha nem kékben lenne, hanem vörösben és feketében, akkor lehet, hogy jobban lehetne érteni azt, hogy miről beszélek, de ez csak transzpozíció kérdése. Egyetlen egy dolog, ami nekem fölmerül, mint kérdés, hogy ha esetleg egy kicsit mozdítunk a kamerán, akkor lehet, hogy a képnek a bal oldalára valami még beúszik, és nagyobb hangsúlyt tud kapni ez a keresztülhúzódó drót. Egyébként abszolút rendben van a kép, és ami a Csend leckét illeti, van egy filmes hangulata, ami hozza ezt a filmes csendet, amikor a vonósok a háttérben elkezdenek cincorogni, és valami drámai feszültség előtti csendet kapunk. (hegyi)

Az az érdekes ebben a képben, hogy egy olyan fénytani helyzettel játszik a kameracsillanástól kezdve az áttűnések, a pára, az üvegházon visszacsillanó fény, annyi minden van erre a képre rátéve, hogy az ember csak csodálja és nézegeti, és nem tud betelni vele. Talán egyetlen egy problémám van a képnek a fölső részével, hogy azt a fölső fél centit én lehagytam volna, ahol már nagyon kifut a háttér. Tömegelhelyezésben is jót tett volna ennek az ügynek, és nem vinne minket onnan fönt el. Most a súlyponttal, ezzel az elhelyezéssel, az alsó rész nem tud versenyre kelni, pedig az az izgalmas, miközben a fény a háttérnél is izgalmas, és ez a szín játék is az, de most ez, hogy fönt engeded ennyire kifutni a tetejét a képnek, ettől nem tudok odafigyelni elég erővel a képre, nem marad egyben a képkereten belül a helyzet. Nagyon jó megfigyelés, nagyon szép, konkrétságában is lírai, és én ennek nagyon örülök. Ez egy három csillagos kép egyébként. (hegyi)

Igen, itt van az a kép, aminél azt kell, hogy mondjam, hogy az előző, szatyrot cipelő verziónál voltak problémáim azzal, hogy mennyire van tere, ez most ennél a képnél tökéletesen jól megoldódik. Nagyon szép az, ahogy a háttérből elősejlik ez az árnyékforma, a biciklikerékkel, korláttal, a gesztussal, a libbenő szoknyával, miközben erre még egy réteg csillanás rákerül, úgyhogy ez az, amit várnék, ezt a fajta átgondoltságot, a cipelős képnél ezt hiányoltam. Nagyon örülök ennek a munkának. Hogy ez Vasárnap hajnal, legyen, ezt vegyük úgy, hogy elfogadtam, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés: