6. Impresszió, hangulat

Karikák

Zsova Krisztina képére reagálnék ezzel a képpel.

Egy reakciót látunk Kriszta képére, egy teljesen más felfogást. Még azt is mondhatnám, hogy nagyon jól látszik az, hogy az egyik egy női, másik egy férfi megközelítés. A Feri képe attól a színjátéktól izgalmas, amit itt megfigyelt, attól, hogy ebből a zöldes moszatszínből átúszik az egész ebbe a kékes vízszínbe, nyilván ez annak is köszönhető, hogy a megvilágítás hogyan érte ezt a felületet, és hogy milyen szögben volt a kamera tartva, tehát sok minden okozhatja ezt, de maga a képi megoldás tetszik. Amit nem nagyon értek, az a kép jobb alsó sarkán lévő deszkázat. Azt vagy belekomponálom rendesen, vagy így kicsúszva most a szélére, nem nagyon erősíti ezt az üzenetet, az ott nincs rendben. Ha zsebembe teszek egy kis kavicsot, akkor létre tudom hozni ezt a helyzetet, és ha beledobtam volna, akkor máshová dobom. Akkor jobban behúzom ezt a deszkát, és létrejön az a tárgyias, és mégis elvont üzenet, amit Feri keres. (hegyi)
értékelés:

Súlytalanság

Ezzel még kísérletezni kellene, de azért feltöltöm, mert nem lehet örökké várni a tökéletesre.

Az egy nagyon furcsa dolog lenne már eleve, ha ábrázolunk egy ilyen nagy felületen egy madártollat, hiszen a fejünkben raktározott kép a madártollról mindig a könnyedség, a repülés, a törékenység, tehát sok minden összefüggést tudunk hozni, és egy lehullott madártoll, képzőművészeti kapcsolatokat is keresve, nagyon sok utalást hozhat, még bibliait is. Az irány már eleve egy jó kérdésfelvetés. Akkor ott van zsenialitás a képben, hogy lebukik, hogy ez egy vízfelület attól, hogy megint egy nagyon jellemző képi ritmust hozunk létre, a vízfelületen gyűrűző hullámverést, ahogy valami beleesett ebbe a vízbe. Hogy ez csak a megfigyelésnek köszönhető, vagy Kriszta beállította ezt a képet, és ő maga dobott be a vízbe valamit, ezt nem tudjuk, de akár így, akár úgy történt, a dolog zseniálisan egyszerű, és mégis ebben az egyszerűségében elgondolkodtató üzenet. A tónusrend is rendben van, minden szép, minden jó, a kompozícióval van egy kicsi kérdésem, mert bátortalannak tartom azt, hogy ez most középre húzódik, miközben nincs középen. Most ez nekem sehol sincs, sem aranymetszés, sem centrális kompozíció, ezeknek a formáknak az elhelyezése lehet még egy kérdés, hogy hova kerülnek. Lehet, hogy én egy pici több teret hagytam volna a kép alján, és egy leheletnyivel jobban kimozdítom a középpontból. De a leckemegoldás nagyon jó, és megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Dunatévé

Lehet, hogy hamarosan lesz tévénk. Addig is a Dunatévét nézzük.

Nagyon izgalmas az, amit Krisztina mutat, nagyvonalúnak mondanám. Pontosan az, hogy azt a fényjátékot, amit mindannyian megfigyelünk azzal, hogy rögzített egy pillanatot, kimerevíti ezt a helyzetet és szembesítő erővel ide teszi elénk. Ez olyan, mint egy buddhista kert. Ők azok, akik kövekből építenek kertet, és gereblyézik a salakot. Érdekes az a párhuzam, ami bennem létrejött, nagyon jónak tartom ezt a megoldást. A Monokróm szín leckére is jó, a leirat nagyon aranyos. Nem tudom, hogy biztos muszáj-e, hogy legyen tévétek. (hegyi)
értékelés:

wonder world III.

Igen, ez volt a lényege a Monokróm szín leckének, akkor mégiscsak van értelmezése a leiratoknak, mert erről beszéltem, hogy bizonyos dolgok, fények, tükröződések torzíthatják a színi világunkat, és ezekkel érdekes és izgalmas helyzetek jöhetnek létre, mint a víztükör által most kékre festett felület. Ez abszolút tökéletes, az egy másik kérdés, hogy minden rendben van-e a képen, mint kompozíció. Vannak olyan felületei ennek a képnek, amik nincsenek kihasználva, ahol valaminek kellett volna történni. Nagyjából a kép közepétől a jobb oldal felé terjedő rész az, ahol ellazult ez a kapcsolat. Vannak felhők fölötte, a felhőkből kinőnek füvek, ezek izgalmasak, de ott van egy nagy flekk, ahol nem történik semmi. Nem azt mondom, hogy minden négyzetcentijét ki kell használni a képkockának, és mindenhol valami izgalmas dolognak kell történnie, mint egy kollázsnál, de ott valami nekem tömegelhelyezésben hibádzik. (hegyi)
értékelés:

CMYK

A Szekszárd sorozatból.

Jó ez a sorozat, mint egy személyes napló, tetszik. De lassan el kellene kezdeni azon gondolkodni Tamásnak, hogy ezt a sorozatot milyen irányba akarja ő maga elvinni, mert valamilyen dolog mellé egyszer csak le kell tenni a voksot. Ezt azért mondom most, mert annyi féle dolgot kaptunk már erre a Szekszárd sorozatra, hogy nagyon széles a spektrum. Ha ezt nem kezdjük el időben becsatornázni valamilyen irányba, akkor el fogjuk veszteni a néző figyelmét magáról a sorozatról. Jó a kép, értem az utalást, bár szerintem kicsit erőltetett. Persze, tényleg van az egészben valami olyan hatás, mintha nem RGB-ben készült volna, ott a kék, ha akarom a többi szín is, de nekem ez egy picit erős, sokat kell rajta dolgoznom, hogy ezt így akarjam látni. A kiválasztást nem teljesen értem, hogy mitől volt fontos, hogy ez a kép elkészüljön. Az indokot keresem, hogy mi az, ami ebben jellegzetes, nagyon Szekszárd, vagy Tamáshoz van köze, valamilyen kapaszkodót keresnék, egyelőre nem találom. Ebben kérném Tamásnak a segítségét. Hogy ez miért Rezonancia, az megint egy érdekes kérdés, hogy itt most a felületek rezonálnak egymásra, vagy miről van szó. Nehéz helyzetben vagyok, mert túl sok most a kérdés, ami bennem fölmerült, amire nem találok a képen választ, és ezt a képnek kellene megmondania. Ismétlés. (hegyi)

Fénycsíkok péntek reggel

Igazából péntek reggel készült a kép, délelőtt nincs lehetőségem fotózni. Munkába menet rendszerint egy kis parkon keresztül szoktam átvágni, és ma megállított a fény. Csend volt és nyugalom, kár hogy a rigófüttyöt nem tudtam lefényképezni.

Kedves Mariann, jól érthető, mi fogott meg abban, amit láttál a valóságban, de a kép az kegyetlen dolog, mert a kétdimenziós és rögzített pillanatos ábrázolás okán sok minden úgymond kinn marad, vagyis az alkotó látta, ott volt, a nézőnek pedig el kell tudni hinnie, amit lát. Ehhez az kell, hogy mondjuk egy ilyen helyzetben a laborálással rásegíts a történetre, mert ha ezt a képet keményebbre nagyítod, akkor a fénysávok erősödnek, a többi, nem olyan nagyon fontos dolog pedig enyhül. Mint tanulmány, kitűnő munka, mert a megfigyelés, és annak későbbi felidézése, "megrendezése" szempontjából a legfontosabb, hogy ezeket a pillanatokat jól rögzítsük fejben. Azt mondanám, hogy ismétlés, ami persze nem biztos, hogy egyből sikerül, de jóllehet az ősz, a ködös idő talán kezedre játszik a közeljövőben újra. (hegyi)

Az éjszaka vége

Jó a kompozíció, érthető a történet, van egy melankolikus szomorúság ebben az egészben. Akkor érez az ember ilyet, amikor jó vendégségben, átbeszélgetett éjszaka után, reggel fölkel, mert csomagolni kell, mert el kell indulni, és még búcsúpillantást vet a tájra, utoljára, hogy itt kell hagynia. Van egy ilyen élmény nekem ebben. Ilyenek a vasárnap hajnalok, mert van bennük egy fajta búcsúzás, minden egyes vasárnapban megvan egy ilyen élmény, hogy van még egy napunk a hétvégéből, de az már nem lesz olyan. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Füst és fák

Olyan nekem ez a kép, mintha egy konstruktivista festmény, vagy grafika lenne, Kassákot tudom idehozni példának. Tessék megnézni a képen lévő, képalkotó elemek által létrehozott folthatásokat. A háttérben lévő fák rendje, azok az oszlopok, függőlegesek, azok a trapézformák, majd erre egy átlósan határozott háromszögvonalban terjedő füst kerül rá, mint egy réteg. Ha nem kékben lenne, hanem vörösben és feketében, akkor lehet, hogy jobban lehetne érteni azt, hogy miről beszélek, de ez csak transzpozíció kérdése. Egyetlen egy dolog, ami nekem fölmerül, mint kérdés, hogy ha esetleg egy kicsit mozdítunk a kamerán, akkor lehet, hogy a képnek a bal oldalára valami még beúszik, és nagyobb hangsúlyt tud kapni ez a keresztülhúzódó drót. Egyébként abszolút rendben van a kép, és ami a Csend leckét illeti, van egy filmes hangulata, ami hozza ezt a filmes csendet, amikor a vonósok a háttérben elkezdenek cincorogni, és valami drámai feszültség előtti csendet kapunk. (hegyi)

Küllők

Itt a rezonanciát maximum a háttérben lévő fű meg a küllők között tudnám fölfedezni, egyébként nem nagyon értem. Lehet, hogy ennek a virágnak a neve az, hogy Réti küllő, nem tudom, de nem nagyon értem ezt a rezonálást, de a képet sem, kompozícióban sem, zaklatott, a háttér, az árnyék, az előtér, minden rajta van, de semmi nincsen viszonyrendszerbe hozva, hogy mi mihez képest mekkora, és mi mihez képest merre mutat, és milyen teret foglal el. Ismétlés. (hegyi)

Fényjáték

Az az érdekes ebben a képben, hogy egy olyan fénytani helyzettel játszik a kameracsillanástól kezdve az áttűnések, a pára, az üvegházon visszacsillanó fény, annyi minden van erre a képre rátéve, hogy az ember csak csodálja és nézegeti, és nem tud betelni vele. Talán egyetlen egy problémám van a képnek a fölső részével, hogy azt a fölső fél centit én lehagytam volna, ahol már nagyon kifut a háttér. Tömegelhelyezésben is jót tett volna ennek az ügynek, és nem vinne minket onnan fönt el. Most a súlyponttal, ezzel az elhelyezéssel, az alsó rész nem tud versenyre kelni, pedig az az izgalmas, miközben a fény a háttérnél is izgalmas, és ez a szín játék is az, de most ez, hogy fönt engeded ennyire kifutni a tetejét a képnek, ettől nem tudok odafigyelni elég erővel a képre, nem marad egyben a képkereten belül a helyzet. Nagyon jó megfigyelés, nagyon szép, konkrétságában is lírai, és én ennek nagyon örülök. Ez egy három csillagos kép egyébként. (hegyi)

Négy

Az egyik legerősebb képét küldte el Ágnes, azt gondolom, hogy ezt nem kell túlságosan magyarázni. Nagyon jók a ritmusok, nagyon jó a dinamikája ennek az egésznek, a tömegelhelyezés, az egésznek a szürrealitása. Itt is tudnám hozni példának Magritte-t, nagyon ez a világ érzelmileg, amit Ágnes itt most mutat. A pad nézőpontjából nézve, ez a négy kis pamacs, tényleg érdekes, izgalmas, a realitástól messze van, mert mégiscsak egy temetői hangulatba kellene lennünk, és ezek a gömbformára nyírt formák közben egész mást üzennek. Nagyon köszönöm, nagyon rendben van. Nekem ez a kép nagyon nem a csendről szól, mert ez olyan, mintha négy petárda robbant volna, ha már mindenféle filozófiai áthallást kell hozni, akkor nekem nem a csend jön ebből be, legfeljebb attól, hogy nincs rajta ember, de ez a csend visszahúz ebbe a temetői hangulatba, miközben pont ez a négy szereplő az, aki ebből engem sikeresen kiragadott. Úgyhogy ezen elgondolkodnék, nem vagyok meggyőzve a Csend leckéről, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Szoknyában

Igen, itt van az a kép, aminél azt kell, hogy mondjam, hogy az előző, szatyrot cipelő verziónál voltak problémáim azzal, hogy mennyire van tere, ez most ennél a képnél tökéletesen jól megoldódik. Nagyon szép az, ahogy a háttérből elősejlik ez az árnyékforma, a biciklikerékkel, korláttal, a gesztussal, a libbenő szoknyával, miközben erre még egy réteg csillanás rákerül, úgyhogy ez az, amit várnék, ezt a fajta átgondoltságot, a cipelős képnél ezt hiányoltam. Nagyon örülök ennek a munkának. Hogy ez Vasárnap hajnal, legyen, ezt vegyük úgy, hogy elfogadtam, megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Kardvirág

Itt megint egy olyan üzenetet kapunk, amiben nem teljesen értem, hogy a hétfő délutánhoz ez hogyan kapcsolódik, hacsak nem hétfőn volt valakinek a születésnapja, és arra kapta ezt a két kardvirágot. A leckebesorolást nem nagyon értem, ez a három lecke nem csak arról szól, hogy bármit begyömöszölhetünk ide, amit nem tudunk hova besorolni, úgyhogy a leckemegoldást visszaadnám, mert én most nem látom ebben a hétfő délutánt. Ami a képet illeti, ez egy viszonylag jó ritmus, bár tessék megfigyelni, hogy van egy négyes osztás a háttérben, és ez egy nagyon jó ritmus, nagyon szépek és izgalmasak ezek a függőleges osztások, és van egy előtérben lévő tömb, ami tulajdonképpen ezzel a két kardvirággal határolódik, és mint egy H betű jelenik meg. Ez most esetleges, ahogy itt elvágja ezt a helyzetet, nem annyira pontosan van fogalmazva, úgyhogy visszaadnám ismétlésre, itt a tömegelhelyezésnél nagyon kell arra figyelni, hogy mi mit vág el, hol vannak a vágások. Nagyon erős az a fekete sáv a háttérben, az, ahogy a virággal találkozik nincs átgondolva eléggé. A háttér engem jobban izgat, mint az előtérben lévő virág, és ez a háttér megérdemelne valamilyen játékot, miközben ez a virág eléggé kiabál, a kettő érzelmileg nem nagyon kötődik. Ismétlés. (hegyi)

Csend

Kicsit olyanok ezek a kis gúlák a képen, mint a gabonakörök, amiket csintalan fiatalok csinálnak, és aztán azt mondják, hogy UFO szállt le. Erre is rá lehet fogni, hogy ez is UFO volt, csak egy kicsit beszívott valamit, össze-vissza rakta le ezeket a púpokat, de érdekesek. Engem jobban izgatnak, mint az a filagória, amit odarittyentettek a képre. Rajta van a csend, érződik, hogy itt nincs ember, nincs traktor, nem mennek a kecskék, de gondolkodjunk el a csenden úgy, hogy jó lenne már, ha bejönnél a kertből, és valahogy elkezdenél befelé dolgozni, nem kifelé. A lecke vissza van adva ismétlésre, a képpel nincs nagyon bajom, egy csillagot azért kap. (hegyi)
értékelés:

Cipel

Jó ez a kép, jó ez a felület, de picit szűk. Nem tudom, hogy mennyit lehetne még ehhez hozzáadni, ugyanis attól, hogy most ennyire szűkre van komponálva, a teret csak az üvegajtó által vetett árnyék szabdalja egyedül, a többi már nagyjából egy flekkbe van belerakva, és így fókusz a kéznél meg a szatyornál van. Nyilván jó is ez, mert erről szól a leckemegoldás, de a test formáit is kellene tudnunk itt ábrázolni, legalább sziluettesen valamennyire. Lehet, hogy vállnál valamit még tudnánk kapni, lehet, ha egy picit a modell elmozdul nekem jobb felé, akkor maga a szatyor megvan, a kerék nem annyira lényeges, hogy ne törhessünk bele abba a területbe is, de a másik oldalon a derékból valamennyit kapnánk. Most nagyon nagy ez a flekk, és átveszi az irányítást a fal hengerelt mintázata. Lehet, hogy egy kicsit korábbi expozíciónál ez megoldható lenne, hogy még távolabb van a modell, és akkor többet kapunk ebből a formából. (hegyi)
értékelés: