6. Impresszió, hangulat

Irányjelzők

Humoros kép, és a humorosságának az a fűszere, hogy van egy elég szomorú felhangja is ennek: a pusztulás, a gondozatlanság, de mégis formailag megvan ez a játékosság, ahogy ezek az oszlopok billegnek ebben a térben, és nagyon idegenül is hatnak, a természeti környezetből nagyon erősen kipöckölődnek. Én ennek azért örülök, hogy Tamás ezt észrevette, mert ennek a képnek a finomsága pont abból van, hogy viszonylag jellegtelen fás vidéket sikerült találni, ami keretezi ezeket az ember által idepakolt útjelzőket, és látszik az is, hogy itt a természet is megtette a hatását, az idő, az ember gondatlansága, és ez úgy szép lassan az enyészeté lesz. Hogy ez 22-es lecke, Hétfő délután, azzal nem biztos, hogy tudok mire menni, nem tudom, hogy Tamásnak a hétfő délutánjaihoz ez mennyiben kapcsolódik. Lehet, hogy az Eltűnő világ leckében tartanám ezt inkább jó megoldásnak, pontosabban abból a filozófiai alapvetésből kiindulva, amit az előbb ecseteltem. Úgyhogy én ezt a leckét, mint leckemegoldást visszaadom, mint kép, kedvelem, és nem is nagyon tudok semmibe belekötni, megadom rá a három csillagot, ugyanakkor a leckemegoldásra várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

A Sárköz csendje

Nagyon szeretem azt, hogy Tamás ilyen finomságokkal dolgozik. Ez a kép így is abszolút rendben van, még amellett is, hogy a madarat kevésbé tartom fontosnak a kompozíció szempontjából, mint a traktort. Én lehet, hogy annyit még vártam volna, hogy a traktor menjen még tovább, ha jól látom, a földek még tartanak, amit ő éppen megművel. Nem tudom meddig, mert csalóka a pespektíva. Ha a fatörzs és a traktor teste közötti távolságot veszem, akkor még egyszer annyit kellett volna megtennie előrefelé, hogy egy kicsit szerencsésebb helyen legyen. De nagyon szeretem, ezek csak apróságok. Az nagyon fontos, hogy Tamás ilyen pillanatot talált magának, hogy észrevette ezt, megállt, elkészítette ezt a fényképet, és nem haladt tovább. Ilyen helyzeteket az ember lát az autóból, csak ezeket fel is kell tudni dolgozni. Ott meg kell állni, és azt kell tudni mondani magamnak, hogy hiába sietek haza, vagy a munkába, de annyit mindenképpen megteszek, hogy kiszállok a kocsiból. Azoknak, akik fényképekkel vagy filmezéssel foglalkoznak, javasolom, hogy bármilyen utazást terveznek, egy fél órát minimum adjanak hozzá az útidőhöz, és kalkulálják bele azt, hogy esetleg valahol kedvük szottyan félreállni a kocsival, és készíteni egy fényképet. Hogy ne az legyen, hogy azért nem állok félre, és azért nem készítem el a képet, mert nincs időm. (hegyi)
értékelés:

Nyelvtan

Ez egy iskolás helyzet, az egyértelműen látszik. Modern iskolás helyzet, a mi korunkban még nem voltak ilyen írásvetítők, középiskolában már elvétve előfordultak, de azt is lehetett tudni, hogy a tanárok nem nagyon szeretik használni, mert bonyolult volt fölállítani, el kellett hozzá készíteni a fóliát, tehát nem nagyon volt használatban, bár egyszer-kétszer elkerülhetetlennek tűnt. Ezt most egyszerűbben megoldják a számítógépek és a projektorok, ez biztos, hogy segít a tanárnak is. Ebben a képben, ami érdekes, az pontosan az, hogy akár a diák-tanár viszonyt vesszük, akár a tanár magyarázását vesszük, mert ezt a kezet kétféleképpen is értelmezhetjük. Jó az a kapcsolódás, ami itt létrejön, pontosan azért, mert a modern megoldások, az ilyen home-made helyzetekkel szórakoztató geget hoznak létre. Persze ezt egy profi előadásnál lézer mutatópálcával oldja meg a tanár, hogy a diák lássa, és ne a kezét használja. Ez fölveti azt is, hogy mi a hatékonyabb, én szeretem azt, ha ilyennel találkozom, szerethetőbb, és könnyebben megjegyezhetőbb lesz az az információmennyiség, amit az előadó átad. Ennyit a kép hátteréről. Amit a képen látunk, azt én el tudom fogadni. Amit a képen látunk, azt el tudom fogadni. De itt technikailag azért vannak gondok, itt kellett, hogy legyen elég fény, úgyhogy én erre kettő csillagot adok. Egy könnyed megfogalmazás nem azt jeleni, hogy arra nem kell rákészülni. Nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy ennél a képnél megvan az az összefogottság, ami például annál a pados képnél megvan. (hegyi)
értékelés:

Mezőn

Egy izgalmas kompozíciót kapunk, egy élére állított háromszöget, ami nem egy statikus, nyugalmi forma. Nagyon örülök annak, hogy Ágnes belekomponálta saját magát ebbe a képbe, ráadásul jó helyre, jól. Jók a lovak, jó a kutya, az egész helyzet teljesen rendben van. Ahhoz, hogy nekem ez a csendről beszéljen, itt van egy kicsi problémám. A csendbe nekem most a háttérben lévő házak belezavarnak. Ahhoz, hogy ez a csend legyen, még ennyi sem kellene a házakból, mint ami most van, és akkor csend van. A házakból valami nekem jön kifelé, ami nem csend. De megadom rá a három csillagot. (hegyi)
értékelés:

Kapcsolat

A blokk és a lemenő nap.

Nagyon izgalmasak ezek a fényjátékok amik itt létrejönnek ezen a panel épületen, és ezt jó, hogy meglátta Ágnes. A kép nagyon dől jobbra, de ez egy dolog. Azt nem tudom, hogy ezen kívül hogy lehetett volna ezt valahogy úgy érzékeltetni, hogy ennél egy lépcsővel tovább tudjunk jutni. Nem tudom, mert nem voltam ott. Nekem ezen a képen összesen azok a kis aranyló kockák a szürke betonon a fontosak. Ha ezek a fontosak, akkor valószínűleg azzal próbáltam volna valamit kezdeni, hogy ez egyértelműbb legyen, hogy valami valamin átsüt, és az a valami odavetíti ezt a fényt. Most ez annyira nem jön nekem ki. Ismétlés. (hegyi)

8s

Kedves András, én föltettem ezt a képet ide, mert én vártam egy magyarázatot tőled, vagy hogy más kiugrasztja a nyulat a bokorból, ez nem nagyon történt meg, mert megy a duma, de nem kaptunk magyarázatot, hogy ez mi akar lenni. Én értem, hogy a 8s valószínűleg 8 másodperces expozíciót jelent. Szuper. Én örülök neki, hogy a te gépeddel lehet 8 másodpercet exponálni. De mit? Bocsánat, hogy ezt a kérdést ilyen egyszerűen idedobom, de nem tudom mit látok. Szép ez, jó ez, csak minek? Próbálok formai megoldásokat találni, talán az ott egy timpanon, talán az ott valami épület a háttérben, de nem tudom biztosan. Van ezen minden, jézuskától a géppuskáig. Legfőképp egy rontott képet látunk, ez nekem ennyi. Én azért tettem ezt a képet föl, hogy Andrással erről tudjunk beszélgetni, szeretném őt provokálni beszélgetésre. Nagyon kíváncsi vagyok, hogy mi az, ami őt arra sarkallja, hogy egy ilyen képet elkészítsen. Szeretném érteni. Miért készül el a kép? Mi ebben számára a vonzó? Milyen élményt gondolt ezzel átadni? Nem cikizés, érteni kellene. Tudom, hogy ez neki fontos, de valószínűleg az én receptoraimból hiányzik valami, hogy ezt az élményt át tudjam érezni. Olyan, mintha egy idegen nyelvet tanulnék, most szeretném ezt megtanulni, hogy Gimesinél ez mit jelent. Úgyhogy én erre most nem adok semmit, hanem várnám Andrásnak a válaszát. (hegyi)

Valahol Csíkban

Reakció Ruzicska Rozi - Angyalföldi idill c. képére.

Én szeretném, ha ezt áttehetnénk valami másik leckébe, attól függetlenül, hogy értem, hogy miért reagáltatja ezt a képet Ágnes a Rozi leckéjére, de szerintem ennek lehet találni valami házifeladatot, mert ez a láncreakció dolog nem igazán erős. Mint feladatsor, izgalmas lehet, de ez bármelyik leckére igaz lehet, hogy reagálunk egymás munkájára. Ami a képet illeti, nagyon szeretem. Abszolút ütős munka, teljesen rendben van a kompozíciós rendje is, és a mondanivalójával is egyet tudok érteni. Talán annyit csak, hogy lent nem tudom hogy folytatódik ez a kerítés elem, hogy az alján összeér-e vagy sem. Ha összeér, akkor nem ártott volna, ha rajta van, ha nem, akkor ez van, a kukucskálás jelleget jobban adta volna, ha nem nyitott ez a forma alul és fölül egyszerre. (hegyi)
értékelés:

Rend (javítás)

Ez a leckejavítás maximum abban a tekintetben fogadható el, hogy valamennyit vágtál a képből, amit én az elemzésnél elmondtam. De vágással felesleget le tudunk szedni, viszont nincs nálunk olyan technika, amivel hozzá tudnánk ragasztani azt, ami hiányzik róla. Az elemzésben is azt mondtam, hogy ha nincs jobb, akkor ez a vágás ezen a képen valamennyit segíthet, de a javítás, mint feladat azt jelenti, hogy veszem a kis batyumat, kimegyek a határba, és még egyszer megcsinálom a képet. Balla Demeter, aki a mi mesterünk, és akinek a saját fotós munkájában a gondolatait nem árt néha megszívlelni, azt szokta erre mondani, hogy büntetem magam, hogy elcsesztem. Ez tudom, hogy keménynek hangzik, de van benne valami igazság, hogy akkor tudunk bizonyos feladatokat begyakorolni és elmélyíteni magunkban, és készség-szintre hozni, ha ismétlünk. Ezeknek a házi feladatoknak nem is a megoldása az, ami a fő csattanója, hanem az ismétlés. Abban lenne a nektek való segítség, ha azokat a képeket, amikre nem három csillag az értékelés, nem csak azért ismételnétek meg, mert a Hegyi azt mondja, hanem saját magatok kedvéért is próbálnátok addig csiszolgatni, amig nem az, amit szerettetek volna. Ez csak egy része a javításnak, azt a részét, amit meg tudtál csinálni otthon, azt köszönöm, de vissza van adva a lecke ismétlésre és javításra még mindig. (hegyi)

világháló

Az utalás, ami a képcímben van, csak verbális utalás. A világhálóra nem nagyon látok kapcsolódást. Az élességgel is kellett volna dolgozni még egy kicsit, mert most nekem úgy tűnik, hogy ez nem száz százalékosan éles. De amit Béla meglátott, és ami ebben izgalmas az az, hogy olyan fénytani állapotban tudta lekapni ezt a pókhálót, ami egyébként nagyon dinamikus és esztétikailag is rendben van. A háttér is, és a színek is nagyon beszédesek. Az élesség lenne ennek a képnek a lényege, úgyhogy emiatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

hal

Hal. Biztos az, mondjuk én ebből állapotból gondolnám inkább valami elvarázsolt tündérlánynak, aki beesett a vízbe a kis ruhácskájával - lehet, hogy ez hal, csak így most ebben a formájában nem nagyon tudok vele mit kezdeni. Erősödik az az ellenérzésem, ami a hüllőkkel, és az összes ilyen nedves viziállattal kapcsolatban van. Ez így ebben a kivágásban és ebben a formában annyira nem élvezhető számomra, viszont érteni vélem, hogy miért a 27-es leckébe került ez be: mert a kis úszójával, vagy valamelyik alkatrészével az állat gyönyörűen balettezik. Ott a lényeg. Ha az a lényeg, akkor ezt a nagy busa fejet nyugodtan tessék levágni, és ott akkor valami létrejön. Igaz, hogy akkor a kép alján még ennél többet kellett volna hagyni. Ha ez megismételhető, akkor ennek értelmében érdemes lenne megismételni, hogy valamit kezdjünk azzal, hogy ha én arról akarok beszélni, hogy ennek a képnek a lényege micsoda, akkor arról beszéljek, és ne kezdjem valami egészen máshol a mesét. (hegyi)

Rend

Nagyon kedvelem ezt a fotót. Nagyon jól mutat, nagyon jó az, ahogy ezt a tájat értelmezni és értékelni tudjuk általa. Talán a bal oldalából egy fél centinyit még vágnék, mert ott most szinte bever a nap fénye, és ettől ezek a fénysávok elindulnak, de nincs honnan elindulniuk. Tehát vagy azt választom, hogy ez a fény verjen be teljesen, és akkor kicsit szét fogja kalapálni a képet, vagy pedig még vágjak egy kicsit belőle. Egyébként ha nagyon keveset fordít a kamerán Ágnes (nem tudom a kép jobb oldalán, a kanyarulatnál mi következik), akkor talán ez az út még megérdemelt volna valamennyit. Másrészt a kép fölső részéből a fölső egy-ötöd, a felhők fölött nem sokkal, az a rész már túl sok információt nem hordoz. A térhez, a perspektívához, a térélményhez már nem ad hozzá, mert ha ott is ezek a felhők létrejönnek, ha egy kicsit borúsabb az idő, akkor oké, de most ez nem történik meg. Az is igaz, hogy ha sokkal borultabb az idő, akkor meg nem jönnek létre a szénabáláknál ezek a szép kis árnyékok, mert ugye ők a főszereplők. De a kép fölső része elviszi a fókuszt ezekről, míg a kép alsó részén (bár nem tudom, hogy mi van), akkor lehet, hogy alul folytatódna, és akkor kevésbé lenne szűk az alsó vágás. Egy kicsit a kamerát lejjebb döntöm, és egy kicsit elfordítom jobb irányba. Így még tökéletesebb lenne a kompozíció. De ha ez a kép, és más nincs, akkor elég az, ha levágok a kép fölső részéből egy keveset, és bal oldalából mégkevesebbet, és akkor igaz, hogy egy még nyújtottabb képet kapok, de összerántja a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Angyalföldi idill

Péntek valahol Angyalföldön.

Rozikám, köszöntünk a fotográfusok között, megérkeztél. Ezt azért mondom ilyen határozottan, mert ez egy olyan kép, aminek a nyomában el lehet indulni. Rozi, hagyd a francba a bindzsizéseket, a makrókkal, amiket a géped nem is biztos, hogy rendesen meg tud csinálni. Ez valószínű a gépednek is könnyebb megoldás. Normális fényviszonyok között, normális távolságokból készített fényképekkel meg tud birkózni egy kisebb kompakt gép is. Ez egy teljesen érthető, zseniális történet. A Roncsfilm jut eszembe róla, a hangulata nagyon hasonlatos. Elképesztő az, hogy itt a szeméthegy között egyszer csak ott van a kiterített ruha. Ebben a képkivágásban még az sem bukik le, hogy esetleg ott a képnek a jobb oldalán ott van valami kacsalábon forgó csoda kertes ház, és közben ott van a rendetlenség is. Tehát ez egy nagyon jó meglátás, Rozi, három csillag, ebbe az irányba haladj tovább. (hegyi)
értékelés:

királyfi

Szép ez a kis békuci, és nem rossz a történet. Valójában azt nem tudom, hogy ez most egy kéz, vagy egy láb, vagy egyáltalán milyen testrész. Nem egyértelmű, mert olyan a csonkolás, hogy ez most nem derül ki. Nem ártott volna, ha megtartva ezt az irányt, erre is ügyelünk, hogy nem amputálunk úgy testrészt, hogy az ilyen kétségeket ébreszthessen a nézőben. Egyébként a kép rendben van, talán itt a bal oldalon lévő gyűrődés már egy picit sok, abból valamennyit le lehetett volna hagyni, mert elviszi a figyelmet a békáról. (hegyi)
értékelés:

naplemente

javított verzió

Ez egy nagyon rendbenlévő kis kép, egy centrális kompozíció, amiben ott áll a hős huszár, és én nagyon örülök ennek a fotónak. Ez egy javított verzió, erre Rozi már egyszer kapott három csillagot, úgyhogy erre már még hármat nem fogok adni, de láttamozom a javítást, és örülök neki, hogy Rozi kipróbálta, hogy milyen. Nem tudom, hogy a többiek, vagy ő egyetért-e azzal, hogy az előzővel összehasonlítva feszesebb lett a kép, most így talán még annyit vágásként hozzá lehet tenni, hogy a képnek a jobb oldalából, ahol van az a kis V-alakú besüppedés, ott vágnék még. Akkor százas lenne, bár akkor kimozdítom az egészet a centrális kompozícióból, de ez lehet, hogy jót is tenne a képnek. Ennyit még nyírhatunk rajta, én elfogadom az ismétlést, köszönöm. (hegyi)

költői gondolatok

Ez a fotográfia több képből áll, több képet is ki lehetne metszeni belőle. Hogy mitől költői gondolatok, őszintén egy hónap is beletelt, míg rájöttem, hogy ott valami tollal ír a fiú. Ráadásul a Gimesi-féle színezős őrület itt is megvan. Azt a tollat ott kiemelte, és nekünk észre kellene venni. Ez most nem sikerült, és igazolja azt, hogy ezek a színkiemelések nem túl hatásosak. Ezek tulajdonképpen az András fejében létrejövő összefüggések, de a képre nem úgy kerülnek át, hogy a néző számára is egyértelmű és olvasható legyen. Azért mondom azt, hogy több képből áll, mert egészen fantasztikusak azok a megfagyott cseppek, amik létrejönnek ebben a vízköpőben, ami az oroszlán szájából kijön, ahogy ezek leérnek ebbe a tálba. Ez is nagyon szép, és a háttérrel együtt kimetszhető kép. A fiú az ellenfényes hajjal szintén jó, és jól mutat a fiú és az oroszlán együttese is. Sokminden van, ami kiemelhető lenne a képből, és az együttese sem rossz, bár a kompozíció nagyon lötyög. Ha a fiú a központi figura, akkor őt vagy központra teszem, tehát lehetett volna vágni a kép felső részéből is, és kicsit oldalt is lötyög. Ezt érezhette András, mert ezzel a képszél-besötétítős módszerrel próbálta is összerántani ezt, dehát ez megint egy mechanikai játék. Én ezektől a bindzsizésektől szeretném, ha szép lassan András elkezdene távolodni, sőt most kifejezetten azt kérem tőle, hogy az elkövetkező munkáiban egy ideig - és ez az idő nem egy hét - próbálja meg azt, hogy távol tartja magát a fotosoptól, és csak annyit, és arra használja, hogy a képet esetleg körbevágja, vagy egyenesbe hozza a tónust. Most próbáljuk meg egy kicsit azt, hogy nem nyúlunk ezekhez hozzá. Lássuk mire megyünk ezzel, mert így kicsit elbizonytalanodom abban, hogy András tudja-e, hogy mit akar, vagy pedig csak a fotosopot kezdi el úgy használni, hogy utólag farigcsál képet valamiből, ami ott a helyszínen nem biztos, hogy száz százalékos döntés volt. Azért vagyok én most ezzel ilyen kemény, mert láttam az András kiállítását, és bizony a kiállításon lévő képek egyrésze zseniális meglátás, és nem kíván utólagos magyarázatot, egy részén pedig érződik, hogy a fotosop ott volt a keze ügyében. A következő lépcső az lenne, ha megteremtené saját magának azt a biztonságérzetet, hogy ne kelljen ilyen utólagos eszközökkel élnie. Én most ezt visszaadom ismétlésre. (hegyi)