6. Impresszió, hangulat

Humoros kép, és a humorosságának az a fűszere, hogy van egy elég szomorú felhangja is ennek: a pusztulás, a gondozatlanság, de mégis formailag megvan ez a játékosság, ahogy ezek az oszlopok billegnek ebben a térben, és nagyon idegenül is hatnak, a természeti környezetből nagyon erősen kipöckölődnek. Én ennek azért örülök, hogy Tamás ezt észrevette, mert ennek a képnek a finomsága pont abból van, hogy viszonylag jellegtelen fás vidéket sikerült találni, ami keretezi ezeket az ember által idepakolt útjelzőket, és látszik az is, hogy itt a természet is megtette a hatását, az idő, az ember gondatlansága, és ez úgy szép lassan az enyészeté lesz. Hogy ez 22-es lecke, Hétfő délután, azzal nem biztos, hogy tudok mire menni, nem tudom, hogy Tamásnak a hétfő délutánjaihoz ez mennyiben kapcsolódik. Lehet, hogy az Eltűnő világ leckében tartanám ezt inkább jó megoldásnak, pontosabban abból a filozófiai alapvetésből kiindulva, amit az előbb ecseteltem. Úgyhogy én ezt a leckét, mint leckemegoldást visszaadom, mint kép, kedvelem, és nem is nagyon tudok semmibe belekötni, megadom rá a három csillagot, ugyanakkor a leckemegoldásra várnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Ez egy iskolás helyzet, az egyértelműen látszik. Modern iskolás helyzet, a mi korunkban még nem voltak ilyen írásvetítők, középiskolában már elvétve előfordultak, de azt is lehetett tudni, hogy a tanárok nem nagyon szeretik használni, mert bonyolult volt fölállítani, el kellett hozzá készíteni a fóliát, tehát nem nagyon volt használatban, bár egyszer-kétszer elkerülhetetlennek tűnt. Ezt most egyszerűbben megoldják a számítógépek és a projektorok, ez biztos, hogy segít a tanárnak is. Ebben a képben, ami érdekes, az pontosan az, hogy akár a diák-tanár viszonyt vesszük, akár a tanár magyarázását vesszük, mert ezt a kezet kétféleképpen is értelmezhetjük. Jó az a kapcsolódás, ami itt létrejön, pontosan azért, mert a modern megoldások, az ilyen home-made helyzetekkel szórakoztató geget hoznak létre. Persze ezt egy profi előadásnál lézer mutatópálcával oldja meg a tanár, hogy a diák lássa, és ne a kezét használja. Ez fölveti azt is, hogy mi a hatékonyabb, én szeretem azt, ha ilyennel találkozom, szerethetőbb, és könnyebben megjegyezhetőbb lesz az az információmennyiség, amit az előadó átad. Ennyit a kép hátteréről. Amit a képen látunk, azt én el tudom fogadni. Amit a képen látunk, azt el tudom fogadni. De itt technikailag azért vannak gondok, itt kellett, hogy legyen elég fény, úgyhogy én erre kettő csillagot adok. Egy könnyed megfogalmazás nem azt jeleni, hogy arra nem kell rákészülni. Nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy ennél a képnél megvan az az összefogottság, ami például annál a pados képnél megvan. (hegyi)
értékelés:

A blokk és a lemenő nap.

Nagyon izgalmasak ezek a fényjátékok amik itt létrejönnek ezen a panel épületen, és ezt jó, hogy meglátta Ágnes. A kép nagyon dől jobbra, de ez egy dolog. Azt nem tudom, hogy ezen kívül hogy lehetett volna ezt valahogy úgy érzékeltetni, hogy ennél egy lépcsővel tovább tudjunk jutni. Nem tudom, mert nem voltam ott. Nekem ezen a képen összesen azok a kis aranyló kockák a szürke betonon a fontosak. Ha ezek a fontosak, akkor valószínűleg azzal próbáltam volna valamit kezdeni, hogy ez egyértelműbb legyen, hogy valami valamin átsüt, és az a valami odavetíti ezt a fényt. Most ez annyira nem jön nekem ki. Ismétlés. (hegyi)

Reakció Ruzicska Rozi - Angyalföldi idill c. képére.

Én szeretném, ha ezt áttehetnénk valami másik leckébe, attól függetlenül, hogy értem, hogy miért reagáltatja ezt a képet Ágnes a Rozi leckéjére, de szerintem ennek lehet találni valami házifeladatot, mert ez a láncreakció dolog nem igazán erős. Mint feladatsor, izgalmas lehet, de ez bármelyik leckére igaz lehet, hogy reagálunk egymás munkájára. Ami a képet illeti, nagyon szeretem. Abszolút ütős munka, teljesen rendben van a kompozíciós rendje is, és a mondanivalójával is egyet tudok érteni. Talán annyit csak, hogy lent nem tudom hogy folytatódik ez a kerítés elem, hogy az alján összeér-e vagy sem. Ha összeér, akkor nem ártott volna, ha rajta van, ha nem, akkor ez van, a kukucskálás jelleget jobban adta volna, ha nem nyitott ez a forma alul és fölül egyszerre. (hegyi)
értékelés:

Az utalás, ami a képcímben van, csak verbális utalás. A világhálóra nem nagyon látok kapcsolódást. Az élességgel is kellett volna dolgozni még egy kicsit, mert most nekem úgy tűnik, hogy ez nem száz százalékosan éles. De amit Béla meglátott, és ami ebben izgalmas az az, hogy olyan fénytani állapotban tudta lekapni ezt a pókhálót, ami egyébként nagyon dinamikus és esztétikailag is rendben van. A háttér is, és a színek is nagyon beszédesek. Az élesség lenne ennek a képnek a lényege, úgyhogy emiatt kettő csillag. (hegyi)
értékelés:

Nagyon kedvelem ezt a fotót. Nagyon jól mutat, nagyon jó az, ahogy ezt a tájat értelmezni és értékelni tudjuk általa. Talán a bal oldalából egy fél centinyit még vágnék, mert ott most szinte bever a nap fénye, és ettől ezek a fénysávok elindulnak, de nincs honnan elindulniuk. Tehát vagy azt választom, hogy ez a fény verjen be teljesen, és akkor kicsit szét fogja kalapálni a képet, vagy pedig még vágjak egy kicsit belőle. Egyébként ha nagyon keveset fordít a kamerán Ágnes (nem tudom a kép jobb oldalán, a kanyarulatnál mi következik), akkor talán ez az út még megérdemelt volna valamennyit. Másrészt a kép fölső részéből a fölső egy-ötöd, a felhők fölött nem sokkal, az a rész már túl sok információt nem hordoz. A térhez, a perspektívához, a térélményhez már nem ad hozzá, mert ha ott is ezek a felhők létrejönnek, ha egy kicsit borúsabb az idő, akkor oké, de most ez nem történik meg. Az is igaz, hogy ha sokkal borultabb az idő, akkor meg nem jönnek létre a szénabáláknál ezek a szép kis árnyékok, mert ugye ők a főszereplők. De a kép fölső része elviszi a fókuszt ezekről, míg a kép alsó részén (bár nem tudom, hogy mi van), akkor lehet, hogy alul folytatódna, és akkor kevésbé lenne szűk az alsó vágás. Egy kicsit a kamerát lejjebb döntöm, és egy kicsit elfordítom jobb irányba. Így még tökéletesebb lenne a kompozíció. De ha ez a kép, és más nincs, akkor elég az, ha levágok a kép fölső részéből egy keveset, és bal oldalából mégkevesebbet, és akkor igaz, hogy egy még nyújtottabb képet kapok, de összerántja a kompozíciót. (hegyi)
értékelés:

Szép ez a kis békuci, és nem rossz a történet. Valójában azt nem tudom, hogy ez most egy kéz, vagy egy láb, vagy egyáltalán milyen testrész. Nem egyértelmű, mert olyan a csonkolás, hogy ez most nem derül ki. Nem ártott volna, ha megtartva ezt az irányt, erre is ügyelünk, hogy nem amputálunk úgy testrészt, hogy az ilyen kétségeket ébreszthessen a nézőben. Egyébként a kép rendben van, talán itt a bal oldalon lévő gyűrődés már egy picit sok, abból valamennyit le lehetett volna hagyni, mert elviszi a figyelmet a békáról. (hegyi)
értékelés: