6. Impresszió, hangulat

Nem vagyok száz százalékig biztos benne, hogy tudom, hogy mit látok, de nem biztos, hogy ez baj. Ugyanakkor viszont vannak olyan dolgok, amiket elég jól lehet dekódolni, és ezek nem olyan nagyon erősek. A képen van egy hullámformában átvonuló valami - faág, vagy cső -, ami ezt a mesei világot, amire a címben is utal András, egy kicsit most áthúzza. A képnek a jobb oldalán lévő talán faágak is olyanok, mintha két ujj mutatna kifele a képből. Azokhoz a puha formákhoz, finom kis zöldes árnyalatokhoz, amik a képet uralják, nekem ezek olyan nagyon nem tartoznak hozzá, ahogy a foltokban látható néhol túl erős fény sem. (hegyi)
értékelés:

a hajnal tükröződése a suliban lévő két egymás mögötti ablakban

Hogy ezt mivel hozta létre, hogy hozta létre Tímea, nem tudom. Itt leírja, hogy két egymás mögötti ablakban jön létre ez a tükröződés. Nem is a mechanikai megfejtés az, ami engem érdekel, hanem az, hogy ezt ő észrevette, és ezzel elkezdett játszani. Mert ezek a tükröződések bizonyos szögből jól mutatnak, bizonyos szögből pedig nem is biztos, hogy észrevehetőek. És az nem elég, hogy ő ezt elkezdte megfigyelni, hanem fényképezőgépet vett, és elkészítette ezt a fotót. Ráadásul még kompozícióban is azt mondom, hogy teljesen rendben van ez a két kis Eiffel-torony, ami itt képződik ezekkel a faágakkal. Szóval abszolút jó fotográfia, nagyon szeretem, és azt mondom Tímeának, hogy ezt az érzékenységet, amit itt ennél a képnél láthatunk, egy portrénál hasonlóan ugyanezt az érzékenységet és elmélyültséget kell tudni magadban előhívni, hogy aztán a modelledben ez rezonanciára leljen és visszahasson a modellre a te eltökéltséged és elmélyültséged. Ezt csak azért tettem ide zárójelben a végére megjegyzésnek, hogy mi az, ami a Portré leckénél is elvárás lehet: az, amit itt ennél a leckénél mint Rezonancia lecke teljesítettél. (hegyi)
értékelés:

Picit gondolkodom a kép elemzése előtt, mert azt próbálom magamon átszűrni, hogy ez mennyire csend. Merthogy sem a vörös szín, amit ez kapott, sem a formák nem igazán nyugalmasak. Lehet azt mondani, hogy igen, vihar előtti csend, de valamiért nekem most ez nem illik annyira bele. Ugyanis sokkal dinamikusabb annál, hogy a csend jusson nekem róla eszembe. Szeretem ezt a képet, azt nem tudom, hogy ez a vörös, ez mennyire kellett ehhez plusszban. Valamiért nekem olyan érzésem van, hogy egy picit nekem a sárgákkal, a narancsokkal, tehát egy kicsit a narancs fele elvíve izgalmasabb lenne. Azt is megmondom miért: ugyanis nagyon hasonlatos ez az egész ahoz a világhoz, amit Turner festő festett, mint viharképeket, ugye ismerjük, vagy tessék utánanézni az interneten, hogy ki az a Turner. Ő volt az, aki egészen extrém szintig fejlesztette azt, hogy felhőket, vizeket, tengereket, tehát olyan formákat festett meg, olyan erővel, olyan dinamikával olyan színeket, olyan élményeket hozott a festészetbe, amit előtte nem, és azóta se igen láthattunk. Nagy erénye ennek a képnek is, hogy a távlatok, a díszítések, a színek játéka, a dinaminkák tudnak annyira izgalmasak lenni, hogy mindig újabb és újabb részleteket fedez fel rajta az ember. Mondom nekem a színnel egy picit problémám van, én erre kettő csillagot tudok adni. (hegyi)
értékelés:

Egy olyan képi megoldást kapunk, amire megint azt mondom, hogy ennél a leckénél egy nagyon izgalmas játékot mutat: ez a kerítés ritmusa és a kerítésre rímelő vonatkocsiknak a ritmusa nagyon-nagyon jól megmutatkozik. A cseppek is nagyon jók, mintha egy ilyen zenei kottán lennének a kis hangjegyek, tehát ez is nagyon izgalmas, és hát nagyon jó az a fajta visszafogott színvilág is, amit kapunk, hogy itt van zöld, van szürke, meg van vörös, és ezeknek a ritmusát látjuk. Egyetlen egy dolog, ami a bajom, és ezt valamivel meg lehetett volna talán oldani: egyrészt ott a háttérben van valami kerítés, vagy én nem tudom mi, valami rozsdás bigyó, ami ezen a területen belül van. Lehet, hogy ha egy pár lépést odébb lépek, akkor is ezt a képet meg tudom esetleg ezt csinálni, és akkor az kimarad ebből a kompozícióból, mert az ott most egy kicsit zavaró. Másrészt: hogy ha valamire ráállsz, Ágnes, akkor egy kicsit följebb kerül a kamera, és ha fönnebbről fényképezel egy picit, attól még ez a ritmus megmaradhat, de az égből kevesebbet kapunk. Mert most az ég egy kicsit nekem ezt az egész történetet ebben a kompozícióban elválasztja. Lehet, hogy másképp is meg lehetett volna oldani, hogy méglejjebb guggolunk, és akkor az ég határára kerül ez a vasúti kocsisor, úgymond az választja ezt el, és akkor megint minden rendben. De mivel folytatódik a zöld szín a háttérben lévő dombokon, ezért egy kicsit nekem most ez a kék ott utána kifut. De leckére ez abszolút rendben van, és azok, amiket mondok a jövőre nézvést érdemes tudni, hogy ezek benne vannak azért még ebben a történetben, de a kettő csillagot azt mindenféleképp megadom erre. (hegyi)
értékelés:

ez is az egyik arcom, arc nélkül

Azt rögtön mondom, hogy az első leckét ez nagyon átértelmezve teljesíti, mert az első leckébe azért az is benne van, hogy legyen valamilyen testrészünk rajta a képen. Ez most itt nem teljesül. Talán ezt meg lehet oldani azzal, ha a kezébe fogja ezt a hangszert. Tehát ebben mondjuk esetleg egy pici javításra lehetne őt kérni. Viszont azt mondom, hogy mint csend lecke, én jobban el tudnám fogadni. Főképp úgy, hogy a csend leckére a hangszer, a kotta, és az, hogy érzékeltetem, hogy ez a hangszer most pihen, ez érzelmileg is lehet, hogy nagyobb ívet tud mutatni. Tehát én ezt az első leckéből lehet, hogy áttenném a csend leckére, hogyha Zsu ebben egyetért velünk. A képről azt tudom elmondani, hogy egy nagyon szépen, nyugalmasan megfogalmazott munka, nagyon tetszik az, hogy a mélységélességgel játszik az alkotó. Szép a hangszer, szépek rajta a fények. Talán egy picit a síp rész utáni résznél, mintha valami kis koszt látnék, azt lehet, hogy érdemes exponálás előtt letakarítgatni, de maga a kép nagyon is izgalmas, nagyon tetszik. Én nagyon szeretem ezt, úgyhogy ha Zsu hozzájárul ahhoz, hogy ezt a képet áttegyük a csend leckébe, akkor meg tudom adni a 3 csillagot, még akkor is, hogyha értem, hogy miért gondolta ő ezt 1. lecke, önportré arc nélkülre, de ha a kiírás az, hogy valamilyen testrészünk szerepeljen rajta, akkor én azt mondom, hogy érdemes ezzel foglalkozni. Tehát két út áll előttünk: csend leckébe áttesszük, és köszönöm; megismételjük az első leckére. Zsu, a te döntésed, hogy mit szeretnél. (hegyi)
értékelés:

Most itt kapunk a jóból az elmúlt egy hónapban időjárásilag, és ez az Estiskola munkáiban is látszik. Eső, eső után szivárványok, nagyon furcsa világítások láthatóak, és ennek egy nagyon jó példája az, amit Ágnes beküld. Itt nagyon sokat lacafacázni nem lehet, mert a szivárvány azért nem tart örökké. Nagyon jó az, hogy itt a modern épületek a régiekkel, a kockaház a nyeregtetős cseréptetővel találkozik, és ebből a nyeregtetőből indul el egy ilyen szivárványút. Tehát filozófiailag is van azért ennek egy pici fűszerezése. Nagyon kedvelem én ezt a képet. A csend leckére érkezett, és mint olyan, abszolút érzem azt, hogy miért küldte ezt a csendre. Én azért szeretném őt most bátorítani, és azért fogja ő most megkapni a 3 csillagot, mert maga az irány fontos, hogy az alkotó a saját munkájában egy kicsit megnyugodjon. Elmélyülni akkor lehet, ha találunk valami olyan pontot, helyzetet, ami le tud minket kötni annyira, hogy nem azzal foglalkozunk, hogy mikor megy a következő buszunk, vagy mit kiabálnak a környezetünkben, hanem azzal foglalkozunk, hogy nekünk most valami megtetszett, és ezzel dolgozunk. Én ezt érzem, hogy egy ilyesmi összeszedett irányt láthatunk itt Ágnesnél. Arra kérem őt, hogy a többi munkájában is azzal kell foglalkozni, amire itt most nagyon jó utalásokat látunk, hogy van egy képhatárunk. Ez a képhatár az, amit mi kiválasztunk, ez a szürkékkel keretezett felület, és ezen a képhatáron belül kell egy kompozíciót létrehozni, ezen a képhatáron belül mesélünk. Ha megfigyeljük, akkor itt most nem egy elvont üzenetről van szó, de mégis megtartja ezen a képhatáron belül a kompozíciót. Talán mondhatjuk azt, hogy a képnek a baloldalán abból a háromszögből lecsippentett egy picit, a tetőből, az még ha belefért volna, az jó lett volna. Van egy ritmus, van egy mozgás, dinamika. Tehát ez nekem tetszik, hogy Ágnes ebbe az irányba is elgondolkodik, és elkezd a kompozíciókkal és a formákkal foglalkozni, és én azt mondom neki, hogy hajrá, csak így tovább, menjünk ebbe az irányba. (hegyi)
értékelés:

Megint azt mondom, hogy egy nagyon jó meglátást kapunk. Ez a ’30-as éveket idézi nekem - Pécsi Józsefet akár mondhatom - nagyon szép ez a víztükörben látható forma. Talán egy picit többet adtam volna a környezetből ahhoz, hogy ez a játék még jobban éljen, és még jobban érvényes legyen, mint fotográfia. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Ugyanis, hogy ha még az aljából is levágom azt a finom kis ívet, akkor eljuthatok oda, hogy megkérdőjelezi azt, hogy ez fotográfia vagy festmény. Nincs ezzel semmi baj. Tillai Ernőt tudnám hozni példaként, aki úgy fotografált, hogy volt egy ilyen technikai játéka, hogy nagyításnál zselatinnal bekent üveget tett a tárgylemez és az optika közé, és ezzel hozott létre ilyen festői formákat. Tehát én azt mondom, hogy ez rendben van, ezt lehet használni, mert ez egy jó játék, csak én egy picit a valóságból azért még adtam volna. De a kép az abszolút három csillagos. Én nagyon örülök annak, hogy az András elkezd magába nyúlni és ilyen dolgokat hoz a felszínre. (hegyi)
értékelés: