6. Impresszió, hangulat

Megmondom őszintén, hogy mikor ezt a képpárt láttam, akkor tulajdonképpen bennem felvetődött a képriport fogalma is, hogy valójában itt egy riporthelyzet van. Nyilván, hogyha a hármas vagy négyes képet látnánk, akkor egy teljes kis kommunikáció sejlene fel a fényképész és a kisfiú belső világában. Én úgy gondolom, hogy ennél a két képnél ami fontos és amiről jó lenne beszélni, az az, hogy a Viktória elkezdte megérezni a kamera mögötti alkotó dramaturgiai szerepét. Nyilvánvalóan lehet érezni az instrukciókat. Instrukció alatt azt is értem, hogyha a fotós játszik, párbeszédeket folytat a szereplőjével. Hiszen ezáltal hoz létre egy helyzetet, jelesül itt a durcásságot, a nézéseket, a tekinteteket, a mozdulatokat. Tehát a fotós olyan, mint egy valódi színházi vagy filmrendező: rendez és trükköket, technikákat alkalmaz dörzsölt módon. Valójában hogy jól érhető legyen a fotós, tulajdonképpen az ő megélt múltját is használja abban, hogy egy-egy ilyen helyzet 1 pillanat alatt exponálható legyen, hiszen ebből sejthető, hogy ő is volt kisgyerek, ő is feküdt ugyanígy, ő is ismerte ezeket a szituációkat és mint egy zsonglőr, vagy mint egy bűvész alkalmazza a trükköket, és az ő ki szereplője aztán létrehozza azt a kép világot a fotós számára, amit a fotós később rögzíteni szeretne és megmutatni a külvilágnak. Tehát ebben a két képben én azt tartom fontosnak, hogy egy továbblépés történt Viktóriánál, elkezdte a képeket, és a képen jelen lévő szereplőket rendezni. Ez már egy második fokozata a fényképészeti munkának, a csak megfigyelésből és a dokumentum filmességből egy továbblépés. Ez egy nagyon nehéz utca különben, tehát ezért tartom ezt fontosnak és három disznós kép. (szőke)
értékelés:

Egyszerű aquarellek

Itt is Katalin szorgalmiba küldte be ezt a kis munkát, makro felvételt, ahol a hozzáfűzött szöveg is nagyon primeren fogalmaz, nem akar többet mondani, mint amennyit vállal evvel az alkotó, mégis azt szeretném mondani, hogy fontos lenne az önbizalma, mert ritmikai játékban és ritmikai képletben ez egy nagyon jó és nagyon izgalmas vállalkozás. Különösen a kép elejében, első, hozzánk legközelebb eső traktusában az életlenül látható sárga színű, aranysárga színű ceruzahegy, majd a mellette olajzöld másik ceruza, amely billenti a képet balra és közben a szép, szivárványszerű háttér, a rózsaszín, a mályva, a türkizkék, világoszöld, ezek pedig mind visszabillentik ezt a formát. És ettől egy nagyon jó és nagyon izgalmas, szinte azt lehetne mondani vonalvibráció jön létre az erősen megvilágított felületek és a háttér sötétben tartottsága miatt. Ez egy nagyon jó kis házi feladat. Közös döntéssel emeltük bele a rezonancia leckébe és három disznó. (szőke)
értékelés:

A kép címét nagyon jónak és nagyon segítőkésznek tartom a kép értelmezésében, hiszen a fohász, vagy ima az mindig egyfajta belső csend, koncentráció, visszavonulás, a belső történések pontosítása és a fohász és az ima az emberhez kapcsolódik. Ezen a képen a legfontosabb üzenet maga az ember, az emberi test. Az árnyékból, a körvonalakból ítélve a női test, a női test dicsérete a nőiség oltára és a nőiség szépsége. Alsó gépállásnak tűnik a kép még akkor is, hogyha esetleg itt valami domb, vagy valamilyen magaslatnak támaszkodhat a kamera és az operatőr, és valószínűleg az emberi alak mögött látható felület, a víz teszi ezt, amitől oltárszerűvé válik az emberi alak. Az úgynevezett ellenfényes beállítás, ahol természetesen a lemenő Nap tükröződése a vízen egy tölcsérformában látványát használja ki a fényképész és a tükröződés végét a part menti csillogást, ragyogást használja föl az emberi alak ábrázolásában, „díszítésében” és ez a ragyogás az emberi test arányaiban az alsó régiókat; a teremtést, a teremtő, a gyökér, a talajhoz kapcsolódó megszületés szimbolikáját használja. Így azt hiszem, hogy talán ebből a nagyon hosszúra nyújtott körmondatból érthetővé is válik, hogy az én véleményem az, hogy ez a kép 100 százalékosan eredeti megközelítésében, a címmel azonosan a nőiség ódája. Ebből pedig véleményem szerint az következik, hogy az egész képet tekintve egy tájkép és az előbb említett szimbolika keveredését látjuk. Semmi nem indokolja a kép fölső harmadában jelenlévő, bár csodálatosan szép, szinte giccses, képeslapszerű naplementés tájat és az előbb említett szimbolikát. A kettő keveredik. Nincs tudatosítva, nincs határozottan eldöntve az alkotói szándék. Csak a bátorságot tudom erősíteni a Bélában, hogy azokat a gondolatokat, amelyeket - itt a példa rá a kép alsó harmadában – ő megfogalmaz és kimond, ne szégyelje, merje vállalni érte a felelősséget, merje kimondani és ezáltal szegmentálni és sűríteni. Így a képei pontosodnának, sarkalatosabbá válna, és több drámaiság jelenne meg bennük. Az egész képet tekintve a tájképszerkezet olyan, mintha egy picit csúsztatás lenne, picit mellébeszélés, csak az önbizalmát szeretném erősíteni a Bélának, hogy a kép alsó harmada meg kell, hogy önmagában álljon, mert ott van a valódi üzenete a képnek. Abban található meg a Béla szignója, abban található meg Béla személyisége, a világgal kapcsolatos mai álláspontja és a másik az tulajdonképpen egy szemérmesség, ami gyöngíti az egész üzenetet. Valahogy úgy, mintha egy képfelületen erős vöröseket és zöldeket szeretnénk használni, majd aztán úgy döntenénk, hogy ragyogóbb színekre van szükség, és fehérrel szeretnénk higítani. Az mindig kilágyul. A kép egésze kilágyítja a kép alsó kétharmadában látható üzenetet. Nagyon nehéz azt megmondani, hogy kompozícióban akkor viszont milyen döntéseket kéne hozni, mert hiszen a női alakra koncentrálva lenne megállapítható, hogy valamilyen felületen jobbra, balra vágni kellene e a képet. Azt szeretném még egyszer kimondani, hogy az irány nagyon jó, amiket meglát, megfigyel. Azt mindig is lehetett látni, hogy a Béla könnyedén talál meg látványfelületeket, aztán egy kicsit túlcizellálja, ellágyítja mindezt. Úgyhogy erre a képre én a Bélának kettő disznót adnék. (szőke)
értékelés:

Nagyon jó ritmikai képlet a terméskőlépcsőre rávetülő korlátárnyék, a duplázások. Megint azt tudom mondani Áginak, hogy jók a megfigyelései, hogy ezeket észreveszi, ezeket a ritmusokat, ugyanakkor meg kell, hogy jegyezzem, hogy a 27-es lecke, rezonancia lecke nem véletlenül ilyen magas sorszámú. Talán, és pont az Ági eddigi munkáinál elvárható lenne, hogy az én véleményem szerint ez egy háttér plakátkép, ami elől hiányzik az információ, és hogy az Ági ennél többre képes. Most csuklóból meg van oldva egy történet, hogy a 27-es lecke is meglegyen és nincs benne az a plusz, amitől önálló alkotássá válna ez a kép. Ezt nem tudom elfogadni, kérnék ismétlést. Véleményem szerint ez valaminek egy vázlata, egy háttérfelület, amire aztán elkészülhetne a kép. Most ez a kép nincs megoldva. És ezt pont az Ági miatt mondom, aki tudom, hogy nagyon sok jó történetet letett már ide az asztalra. Ez ismétlés. (szőke)

Hát én nagyon nehéz helyzetben vagyok, mert én ugye pontosan tudom, hogy ez a kép hol és mikor készült. Akkor várakoztunk az öcsi zsidótemető archív anyagai megérkezésére egy kis cukrászdában a Széchenyi levéltár mellett és tudom, hogy mikor készült ez a kép. De én ezt a képet tulajdonképpen azóta nem láttam, és hát tegyük hozzá finoman szólva, hogy nem most kaptuk meg ezeket a neveket, hiszen a Dörögdi Fesztivál is már elég régen zajlott le és azelőtt nekünk sokkal régebben meg kellett szereznünk a szövegeket. És nekem ez nagy öröm, hogy ezt a képet, amit ott a helyszínen láthattam a rögzítő eszközből, hogy itt újra láthatom az Estiskolánál. Nagyon jó megfigyelésnek tartom és nagyon örülök, hogyha most a Hegyi-féle utolsó képeket nézzük, akkor újra egy összerendezett Hegyi filozófiát, a megfigyelő Hegyiből újra a visszabillentődött és nem a kaotikus, hanem a kicsit Dévényi Ádámos hangulatú zenéket idéző Hegyit láthatjuk itt. Én ezt a képet nagyon szeretem. Nyilvánvalóan az én számomra a kép attól válik értékessé, ami a háttérben a megbúvó, talán egyetemista kislány, aki a nyári időszakban pénzt keres, már nem elsősorban a térdén, hanem ott munka közben valamilyen írást folytat elbújva, hogy a fagyizógép mögött ne láthassák azt, hogy ő nem a munkakörének megfelelően tevékenykedik. Szóval ez egy jó szocio és szeretem nagyon ezt a képet. Három disznó. (szőke)
értékelés:

Egy különleges mozgásban lévő helyzet exponálását látjuk itt. Egy egész külön világ az ilyen makró felvételekkel, vagy ilyen mozgásfelvételekkel foglalkozó műfaj. Nagyon hálás dolog, sok-sok türelmet igényel. Ennél a képnél valami ilyesmit látunk. És úgy sejtem, hogyha az ember hosszú időt szán az ilyen kis „fizikai kísérletekre”, akkor érdemes megint a fény szerepét, a fény segítségét behívni ezeknél a kísérleteknél. Ha picit inkább, mint térképészek próbáljuk fölülnézetben vizsgálni ezt a helyzetet és nem fotográfusként, vagy fényképészként, akkor elképzelhető, hogy azt mondhatjuk, hogy ezek a talán vízcseppek térbeli elhelyezkedésben rögzítődtek kamerához közel, kamerához távolabb. Jól látható egy háttér, egy lakótelepi környezet elmosódottan, talán egy erkélykorlát, de mindezek nem kellő színvilágban ölelik körbe itt ezt a mozgáshoz kapcsolódó eseményt. Túl sok minden van a képen, ami – bocsánat, hogy így mondom – bezavarja ezt a különleges folyamatot. Ehhez pedig semmi mást nem kellene csinálni, ha majd még foglalkozik az alkotó ezekkel a megfigyelésekkel, mint egy másik fényértékben, egy másik helyzetben akár este próbálja lefényképezni mindazt amit itt lehet látni. Feltételezhető, hogy ezek a pici csíkocskák éppen a szórt fényből adódóan, a nappali fényből adódóan átvilágítják, megvilágítják a kamera felé ezeket a mozgásokat és így láthatjuk, mint karcolatokat. Ha ez a fény természetesen nem lenne, akkor nem válna láthatóvá itt a kamera közelében ez a játékrajzolat. Viszont ha ez a fény valamilyen módon, akár mesterségesen egy teraszlámpával, bármi mással hasonlóan az erkélyen kívülről lenne megvilágítva, míg a háttér az kevésbé lenne dinamikus, akkor nagyobb hangsúlyt kaphatna ez az eseménysor, ami most egy picit elveszik, síkra redukálódik. Olyan mintha egy fénykép sérüléseit, egy analóg fénykép sérüléseit látnánk karcolatait a felületén. De az irányt én jónak tartom és remélem, hogy a rezonancia házi feladatban a Mariann ezzel fog még kísérletezni, akár egy másik helyszínen. Egy disznót tudnék adni erre a képre. (szőke)
értékelés: