6. Impresszió, hangulat

béke

Hogy hol találta ezt a szép kovácsoltvas vagy nem tudom milyen anyagból készült szívet Bara, azt nem tudom, sejtésem lehet csak, hogy ez is valami temetői hangulat, mindenesetre nagyon érdekes kérdéseket vet föl a szeretet szimbóluma, ez a szívforma ezekkel a tüskékkel, tehát ez a kettősség nagyon erős és az a nézőpont is izgalmas, amit a kamerával választott. Talán egy picit még lehetett volna bolondítani az elrendezéssel, én egy picit hoztam volna még ezt az egészet bal felé, hogy még dinamikusabb legyen ez a helyzet. Talán fönt még lehetne hozzá egy picit tenni, de ez már tényleg csak szőrözés. Én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó meglátás. Azt nem tudom pontosan, hogy értem, hogy miért a csend leckébe érkezett ez a fotográfia, de majd Bara segít ebben. Én elfogadom ezt, mint megoldást. (hegyi)
értékelés:

A pálya és én

Kérem szépen, itt van egy megfejtés és ezt a megfejtést én nagyon szeretem. Azt kell mondjam, hogy ahogy az előző képnél, a család képnél azt mondtam Camillának, hogy nem tudom mit akar ezzel mondani a saját életéből vagy a saját helyzetéből, úgy ez a kép egy tökéletes megfejtése a Csend leckére. Azt kell mondanom nektek, hogy amikor egy-egy lecke feladásra kerül, akkor az emberben van egy elképzelés arról, hogy azt miért is adja fel, amit aztán nagyon nehéz átadni, hogy mindenki értse. Ez most egy olyan megoldás a Csend leckére, aminél nem kell sokat magyaráznom. Ez a kép kész van. Még azzal együtt is, hogy mintha a horizont nem lenne tökéletesen vízszintes, de ez nem baj, mert képtömegében egy nagyon érdekes billegés van ebben az egészben. Szóval nekem nagyon tetszik ez az egész, nagyon érdekes története van. Kicsit mintha a Nagyítás című film egyik díszletét látnánk. Én nagyon szeretem azt, hogy Camilla egyszer csak azt mondja, hogy leteszi úgymond azokat az eszközöket, amivel egyébként dolgozik és készít egy nagyon egyszerű megoldást, és az egyszerűségében van benne az a plusz erő, amitől ez a kép nem megunható, amitől én ezt a képet holnap is meg holnap után is szívesen fogok nézegetni. (hegyi)
értékelés:

csomópont

Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés:

éjszakai fények

Nagyon szeretem ezt a képet, mert bár nagyon is határozott az, amit a kép címe sugall, mégis időtlen. Bár a leckének az a kategóriája, hogy csend, de ezt a kategória pontosan attól lesz izgalmas, hogyha a mi belső csendjeinket vagy azokat az érzéseket, élményeket, amiket a csenddel kapcsolatban gondolunk, azokat merjük ilyen áttételesen kompozícióba rendezve megfogalmazni. Szóval nagyon szeretem, nagyon izgalmas ez az egész. Egy picit olyan hatása van, mintha víz alól néznénk. Nagyon furcsa az, hogy a képnek nagyjából felétől a jobb oldal felé van egy nagy tömeg, a ház, és ez egy nagyon is határozott, konstruktív tömeg. És közben a kép felétől a bal oldali rész a természeti megfigyelés, a természet formái. A kettőnek a dinamikai játéka térben is, fényviszonyban és formában is nagyon izgalmas. Sokáig el lehet bíbelődni ennek a képnek a nézegetésével, miközben azt mondom, hogy amit elmondtam, az csak egy leltár és az élmény maga az, ami ezt az egészet hosszú távon is élvezhetővé teszi ezt az egészet. A falon marad a kép, nem esik le a falról, ha felakasztjuk, mert van egy olyan tere és van egy olyan kompozíciója, ami ezt az egész érzelmi játékot többrétegűen átélhetővé teszi és mindennap az ember valami újat tud benne felfedezni. Nagyon köszönöm! (hegyi)
értékelés:

killing me softly

Elfogadom, hogy ez a 27-es lecke, rezonanciára érkezett, bár amikor ezt a leckét feladtuk, akkor teljesen más irányban gondolkodtunk, de nem akarok ezen vitatkozni, hogy hol van ebben a képben a rezonancia, bár a kérdés talán jogos, és Camilla ha erre jár, akkor adhatna valami segítséget. A kép maga kompozíciójában izgalmas. Az is érdekes, hogy erre a bugyiszárítóra egy balettcipő és egy kés van felakasztva. Van ott valami a kettő között, amit viszont nem tudok értelmezni, ami egy zokni vagy én nem tudom, és ez egy picit zavar is engem. Tehát amíg a két tárgy jól felismerhető, addig ezen a képen maradtak részek, amik ezeknek a tárgyaknak a viszonyát gyengítik. Ilyen például a két tárgy közötti, szerintem zokni, aztán ott van a háttérben valami masniformájú izé, azt sem tudom, hogy mi akar lenni, a fürdőszoba falánál is valami ott baloldalon belógicsál, valószínű faliszekrény. Én azt gondolom, hogy erre azért érdemes figyelni, hogy ha ilyen erős eszközökkel dolgozunk és ilyen erős jelképeket használunk, akkor a háttérben lévő dolgok ne gyengítsék ezt a történetet, pontosabban, ha ezek ott szerepelnek, akkor legyenek indokolhatóak, hogy miért vannak ott. Most ennek az indokát én nem látom, és ettől az egésznek a drámája egy picit kilágyul és a dráma modorossággá változik attól, hogy nincs végiggondolva, hogy mi miért marad a képen. Szóval én azt mondom, hogy érdemes lenne ezt a képet ismételni, ha Camillának van ehhez kedve, kicsit átgondoltabban, hogy mi marad a képen. Ha nem, akkor mondom, elfogadom a 27-es lecke, rezonanciára úgy, hogy ez egy jó ötlet és abszolút erős és jó irány, de én mégis azt mondom, hogy ez egy csillag, mert zavaros egy kicsit a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

cukiMese

Van három leckénk, ebből az egyik a hétfő délután, ami talán egy picit elvontabb vagy nagyobb alkotói szabadságot engedő lecke, mert hangulatokkal dolgozunk; nem konkrét téma van, hanem egy hangulat felidézése. Itt mindig kérdés, hogy valami valósat akarunk felidézni, hogy „igen, ez hétfő délután történt”, vagy pedig magát az általánosságot, az általános hétfő délutáni érzést. Nem tudom, nekem ez inkább egy picit inkább vasárnapot idéző kép, legalábbis mi akkor – ritkán – jártunk cukrászdába. Nekem ez egy cukrászdai hangulat, de lehet, hogy valami más helyszín, de nagyon jó maga az a játék, ahogy a tükröződésben, ebben a csiszolt üvegtükörben megjelenik Mesevirág arca. Ez a kettősség azért is izgalmas, mert hogyha ő nem jelenne ott meg, hátulról nézve lehetne akár egy idősebb – mármint Mese életkorához képest – lány is a képen. Tehát meg van egy olyan kettősség is ebben, ami igazából valahogy a felnőtté válást hozza nekem. Nem biztos, hogy ezt jól meg fogom tudni indokolni, hogy miért érzem így, de nekem van egy ilyen érzésem. Szeretem ezt a képet, függetlenül attól, hogy egy picit nekem a bal oldala kifut. Ott valahogy – nem tudom másképp megfogalmazni – olyan, mintha jönne be a hideg az ajtórésen keresztül. Látom én, hogy az ott valami fogas és ott vannak a kabátok, de formájában és kompozíciójában is ez túl sokat nyit nekem a képet bal oldal felé. Lehet, hogy abból kevesebb is elég lenne, és akkor jobban tudnánk erre a játékra koncentrálni, mert olyan, minthogyha várnék egy szereplőt, aki majd belép ebbe a képbe. Ha ez volt a cél, akkor jó, de nekem ez most ott egy kicsit nyitott maradt, de három csillag. Tetszik. Annyit azért megjegyzek, hogy valamilyen szinten nem lenne rossz, ha az élesség mindenütt, vagy ha nem mindenütt, de valahol lenne élesség a képen. Most úgy tűnik, hogy vagy bemozdult a kamera vagy nem jól tudott élességet állítani. A tükörnél mindig nehéz az élesség állítás. Figyeljünk oda, hogy a tükörre jobb manuálisan élességet állítani, mert az be tudja csapni az elektronikát. (hegyi)
értékelés:

Koncert

Szombat esti láz, vasárnap hajnalba nyúló koncert, jó az ötlet a leckére, a hangulat is igen jól átjön, a szem szürrealitása is, így néz, így, így, néz, csak néz... Az oké, hogy mivel egy tükör felület mutatja a zenekart, így emiatt nem éles a kép ezen része, és értem, miért kell a szem, miért került a képre, csak ez a döntött forma csak látszólag egyszerűsíti a helyzetet, egyébként sokkal feszesebb komponálást igényel. A szem most le akar esni, és mivel jóval világosabb, mint a zenekar, így ez is oka, és a színvilága, hogy külön áll, marad a kép többi részétől. Ezt ha máshonnan fotózod, a kompozíció változtatásával lehet enyhíteni. De a két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

lámpafény

Nocsak, nocsak! Ismét egy finom megfigyelésből adódó igen kellemes hangulatképet kapunk Gimétől. Nagyon szépek a fények, a falat simító árnyékok, az a belső csönd, ami ezt a képet létrehozza. András, egy picit a kompozíción még kéne dolgozni. Egyrészt ha a döntést meghoztad, hogy klasszikusan középen lesz oldalirányban a tárgy, akkor az legyen középen valóban. Másrészt alul most vágtad az ernyő ívének árnyékát, de ez a vágás nem indokolt. Szóval egy picikét még több időt adj magadnak, egy lehelletnyivel többet, hogy ezek benned megjelenhessenek, és a képi döntéseid 100%-osak legyenek. (hegyi)
értékelés:

30

A hétfő délután lecke húszon felül már a meditatívabb, saját érzéseket, emlékeket előhívó leckék közé tartozik, és ez a kép egészen érthetően beszél a hétfő délutánról Viktória módra. Az idő télies, a helyzet mint egy fuldokló utolsó kiáltása közbeni vízió, az alap, talapzat nélküli világ, a dekomponált helyzet, ami a realista témát szintén elemeli a földről, szóval ez így együtt mind nagyon fontos, no azt nem mondom, hogy vidám ez a hétfő, de köszönet, hogy Viktória beavat minket ebbe a belső világba és mer mesélni. (hegyi)
értékelés:

Eszter

Nekem egy picit a lecke értelmezésével kapcsolatban van fenntartásom a képet illetően. A lecke a Vasárnap hajnal. Ezt a leckét kétféleképpen lehet értelmezni, az egyik maga a konkrét cselekvés, mi történt velem vasárnap hajnalban, a másik, hozzám közelebb álló értelmezés az átvitt gondolat, ami maga a vasárnap hajnal érzete, emléknyoma, élménye. Akármely irányban is indulok el, a hajnal színei, fényei nekem nem ilyen meleg, kicsit fáradt, esti tónusok. A kép viszont kompozíciójában, titkaiban, a képi jelek használatában nagyon is erős, személyes és fontos üzeneteket tartalmaz. Egyetlen pici javaslat, hogy amikor ennyire kevés tónus szerepel a képen, akkor nem lehet bizonytalankodni, hogy például akarom-e a vetett árnyékot a falon, vagy sem, akarom-e a vörös tónust a háttéren vagy nem - jelen esetben úgy érzem, hogy egy picit kellett volna világosítani a háttéren. (hegyi)
értékelés:

sál

cigarettaszünet

A csend lecke fogalmát szerencsére ahány alkotó, annyiféleképpen értelmezi - Dani képe egy olyan pillanatot ragad meg, ami sokunknak, akik dohányoznak, a napi munkában, tevékenykedésben olykor az egyetlen kis megálló, lehetőség arra, hogy pihenjünk, átgondoljunk dolgokat. Miközben tehát maga a kopozíció igencsak mozgalmas, zaklatott, a fő figura, az alkotó mindebben a mozgalmasságban egy nyugvópontot jelent. A zaklatottság - téglafal, szemétkupac, sötét tónusok játéka - és az ábrázolt személy ellentétpárja az, ami a dinamizmusát adja a képnek. Dani a kommentben leírta, hogy a kép lyukkamerával készült, ami fontos információt ad technikailag, de azt kell mondjam, hogy a kép egészét tekintve a néző szempontjából ez nem fontos. Hiszen a néző nem kötelező, hogy tudja, mi az a lyukkamera, az miben más, mint egy rendes bolti cucc, tehát ezzel arra akarok utalni, hogy ha ezen a nyomvonalon indulunk el, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat, mert a technika csak eszköz a kifejezésben, nem lehet cél. Ebből az adódik, hogy ha bármi technikával is készítünk egy képet, az a kép akkor van kész, ha az alkotó azt akár a laborálásnál, akár elektronikusan, adjusztálta, befejezte. Itt most a tónusok azok, amik a kompozíciót billentik, mert a kép bal felső része kifut, nincs úgy lezárva, mint a többi oldal és sarok, ezért olyan érzetet kelt, mintha nem is párhuzamosok lennének a képszélek. Mivel a téglafal eleve kifelé húzza a szemet, ezt a lezárást meg kellett volna tenni. (hegyi)
értékelés:

Növekedés

Szép részlet megfigyelést láthatunk a télhez kapcsolódva itt. A természet folyamatosan elbűvölő és új tud lenni az ember számára. Ági sem tesz egyebet, mint az általa látott szépséget megosztja velünk. Azt javaslom a címben keressük itt a választ: Növekedés! Van még egy kapaszkodó: a Rezonancia. Ez egy magas számú házifeladat, elsősorban azért, mert az előző lépcsők az egyszerűbb, tárgyilagosabb megközelítést hivatottak körüljártatni. A növekedés magában rejti a mozgást és a kölcsönhatást, ahogyan a rezonancia is, ha ez alapján a kép alapján próbálom értelmezni. Lefordítva, vajon a jég csoportos formáinak bemutatásával, az egymásra épüléssel, kompozíciós nyitással kellene ezt megoldani? A jég felületének növekedése lehet a verbális válasz? Sejtésem szerint bármerre indulunk ebben a tekintetben, nem biztos, hogy sikerrel járunk, mert az itt látható alkotás még ezeket gondolatokat nem érlelte meg. Nem bonyolult filozófiát, hanem azt az utat várom itt, amely Ágnesnél jól érthetően jelen volt sokszor, sok képében, azokban a munkákban, ahol magán átszűrve mesélt. Ugyanazt kéne folytatni. Ismétlés. (szőke)

Kikapcs

Hálás helyszín a látványfürdők világa, mondhatni manapság, "filmszerű". Érdekfeszítő a tükröződés, a fakó színek melletti műanyag vörös és sárga. A távolban a frottír köntösös szereplőnek minden adva van, hogy történet induljon, de nem ez történik. Csend-művészetnek a kép a formák miatt és színektől nem az. A humorhoz nincs elég motívum felvonultatva. A szereplővel pedig nem tudok együtt haladni, mert messze van. Valaminek kellett volna történnie előttünk. Jó a felvetésed, ugorj neki mégegyszer! Ismétlés. (szőke)

út

Én azért vagyok bizonytalan nagyon, mert talán egy pár képpel ezelőtt azt mondtam a Viktória egyik képére, hogy majd az lesz kérdéses, hogy ezt az Eastman-szerű színvilágot, az ősz ízeit tovább tudja-e vinni más-más képi helyzetekben. Egyelőre úgy tűnik, hogy – nem tudom milyen eljárással – viszi ezt az egész franciás, Emmanuel-es hangulat szerkezetet. Ez egy szép és higgadt tájkép, majdhogynem azt is lehet mondani, hogy konzervatív kompozíciós renddel, a színek azok, amik megbolondítják, de ez egyáltalán nem baj. Nem kell szerintem folyamatosan lázadni, hanem nagyon jót tesz időként, ha az ember rácsodálkozik a természetre, megfigyeli azt alázattal és abból hoz össze, abból küld ilyen üzeneteket. Én ezt a képet nagyon szeretem. Bárhol el lehetne képzelni, akár egy lakótelepi lakásban is háttérként. Egy nagyon szép munka, és továbbra is kíváncsi vagyok, hogy ez a színvilág majd egy-egy nehezebb feladatban hogyan jelenik meg a Viktóriánál, ez három disznó. (szőke)
értékelés:

Kint

Nagyon jó, hogy az Ági utazásaiban, túráiban, kirándulásaiban folyamatosan foglalkozik az építészettel, az építészeti formákkal, az építészeti formák természetben megjelenő elhelyezkedésével. Attól függetlenül, hogy ez egy szimbolikus című házi feladatra érkezett ez a munka, itt a kép vizuális adataiból azt lehet érzékelni, hogy a formavilággal, építészeti szerkezetekkel foglalkozik a kép, a barokkhoz kapcsolódóan majdhogynem szimmetrikusan. Ugye egy villanyzsinór valahol a kép fölső szakaszán áthalad ezen a bezárt kapufelületen, ez nem nagyon tesz jót ennek a képnek. Látszanak részletek ezen a mészkő felületen, korrózió, és kitekintve ezen a kapun keresztül egy valószínűsíthetően egy élő várost, egy modern várost látunk egy autóval elhaladó emberrel. Esetleg, ha egy olyan időszakban készült volna ez a dokumentum fotó, hogy a háttérből úgy tűnik, hogy egy szórt fény van jelen, ahol még jobban részletszegényebb lenne ez előtér – ez valamilyen árnyékkal oldható meg – tehát, ha lefordítjuk és nem tekintélyeszközöket használunk, akkor nem lehet tudni, hogy napfelkelte vagy naplemente merre van. Az árnyékokat valamennyire lehet érzékelni, de hat az egész felületösszeg egy sziluettesebb állapotban kerül exponálásra – mondjuk délután, késő délután vagy kora reggel, attól függően, hogy merről mozog a nap, tehát ez az egész felület kevésbé részletgazdag -, akkor valószínűleg a kitekintés élmény sokkal erőteljesebb, és esetlegesen ez a vágásszerű villanydrót is talán kevesebb értéket kap a képen. Én ezt egy disznós képnek értékelem, azért elsősorban, mert az Ági nagyon fontos és nagyon jó dolgokat megfigyelt már. Egy kicsit úgy érzem most, hogy a 22-es lecke, Hétfő délután filozófiája az nem teljesen van itt megkeresve ebben az üzenetben, ugyanakkor a kép önmagában azokat megjegyzéseket tartalmazza, amiket az előbb elmondtam. Úgyhogy az értékelés mellett várok esetleg egy ismétlést is erre a házi feladatra. (szőke)
értékelés: