6. Impresszió, hangulat

Hogy hol találta ezt a szép kovácsoltvas vagy nem tudom milyen anyagból készült szívet Bara, azt nem tudom, sejtésem lehet csak, hogy ez is valami temetői hangulat, mindenesetre nagyon érdekes kérdéseket vet föl a szeretet szimbóluma, ez a szívforma ezekkel a tüskékkel, tehát ez a kettősség nagyon erős és az a nézőpont is izgalmas, amit a kamerával választott. Talán egy picit még lehetett volna bolondítani az elrendezéssel, én egy picit hoztam volna még ezt az egészet bal felé, hogy még dinamikusabb legyen ez a helyzet. Talán fönt még lehetne hozzá egy picit tenni, de ez már tényleg csak szőrözés. Én azt mondom, hogy ez egy nagyon jó meglátás. Azt nem tudom pontosan, hogy értem, hogy miért a csend leckébe érkezett ez a fotográfia, de majd Bara segít ebben. Én elfogadom ezt, mint megoldást. (hegyi)
értékelés:

Azt mi ketten tudjuk a Gimével, hogy ő több ilyen téli fa fotográfiát küldött és én abból a nagy részét visszadobtam, ez volt az egyetlen, amire azt mondtam, hogy ebből el lehet indulni, tehát ez valamilyen szinten mint struktúra, mint rajz izgalmas. Ezt most is így gondolom. Ami nekem egy picit problematikus, hogy a kivágással nem vagyok 100%-ig meggyőzve, hogy ez-e a jó képkivágás. Nem voltam ott, nem láttam a fát, ebből kifolyólag nem tudom megmondani, hogy merre milyen formákkal folytatódik, de a képnek a jobb oldala most nekem nincs befejezve. A bal oldalán szépek a vonalak, az ívek, a jobb oldalánál én pl. annál az átlónál, ami a két vastag ágnál létrejön, ott, ahogy az találkozik a fölső képhatárral, én vágtam volna, mert ami utána következik az már nem olyan nagyon izgalmas. De mondom, lehet, hogy lehetne találni egy olyan pozíciót, ahonnan ezt nem kell létre hozni, vagy nem kell a képarányokon változtatni. Azt is értem, hogy miért küldte ezt a Csend leckére az András, bár talán ennél egy picit emelkedettebb vagy elvontabb színtű megfejtésekre gondoltunk, ez már 24-es lecke, tehát jócskán benne járunk a leckék sorában. Azt, hogy kapkodunk ide-oda a leckékben, míg az egyikkel sem jutottunk teljesen dűlőre, de már a másikat próbáljuk meg, hátha az nyerő lesz, azért tartom nehezítésnek – a ti szempontotokból - , mert az egyik a másikra valamilyen szintre ráépül. Ha a 7-es leckével, a Csendélettel nem vagyok kész, és nem tudom azt megnyugtatóan rendezni és azt mondani, hogy na, most ha már ha éjjel 2-kor felkeltenek, akkor is összeütök egy csendéletet, addig ezek a történetek sem biztos, hogy úgy kerülnek megfogalmazásra, ahogy azt Ti szerettétek volna. Tehát értem én, és érzem én a szándékot, de saját magatoknak kell eljutni oda, hogy azt mondom, hogy szigorú rendőre vagyok saját magamnak és bizony-bizony egy-egy leckét tovább gyúrok, és nem csak egy skiccet rajzolok föl. Maga a kép egyébként jó ötlet, de nincs teljesen kész. Egyrészt, hogyha kivasalom ennyire két dimenziósra, hogy a mélységélesség tulajdonképpen a kép teljes egészére vonatkozik, én ezt el tudom fogadni, de akkor azt tudnom kell, hogy ez 100%-osan a grafika irányába viszi el ezt az egészet. Ha pedig ezt grafikaként fogom föl, akkor a csomópontok, súlypontok rögtön adják magukat, hogy hol, meddig és hogyan izgalmas, tehát én azt mondom, hogy ezzel megint kellett volna többet időzni. Azok a képek, amiket visszaadtam, András, azok lényegesen ettől gyengébbek voltak és kiütik egymást. Tehát hogyha egy témával kezdek el dolgozni, akkor is szigorúnak kell lenni magammal, hogy kiválasztom azt az egy-két képet, aminél azt mondom, hogy na ezekről mi lehet a vélemény. Azokat pedig, amiknél magam sem vagyok biztos abban, hogy megoldása-e a leckének, hogy mondjam... delete. Nézem most itt ezt a képet, és ami nehézzé teszi az értékelését, hogy olyan dolgok vannak pontatlanul felvázolva itt, amik csak egy nagyon pici mozdítással, odafigyeléssel, kompozíciós játékkal már a helyükön lennének. Gime, én azt mondom, hogy ez 1 csillag és tessék ismételni és itt még határozottabban mondom, hogy tessék elővenni a Csendélet leckét, nem megkerülni, nem valami hókuszpókuszt kitalálni, hanem egy klasszikus csendéletet berendezni. Ez a feladat, ezt tessék megoldani. Vegyük úgy, hogy táborban vagyunk és ez a tábori munka a mai napra. (hegyi)
értékelés:

Elfogadom, hogy ez a 27-es lecke, rezonanciára érkezett, bár amikor ezt a leckét feladtuk, akkor teljesen más irányban gondolkodtunk, de nem akarok ezen vitatkozni, hogy hol van ebben a képben a rezonancia, bár a kérdés talán jogos, és Camilla ha erre jár, akkor adhatna valami segítséget. A kép maga kompozíciójában izgalmas. Az is érdekes, hogy erre a bugyiszárítóra egy balettcipő és egy kés van felakasztva. Van ott valami a kettő között, amit viszont nem tudok értelmezni, ami egy zokni vagy én nem tudom, és ez egy picit zavar is engem. Tehát amíg a két tárgy jól felismerhető, addig ezen a képen maradtak részek, amik ezeknek a tárgyaknak a viszonyát gyengítik. Ilyen például a két tárgy közötti, szerintem zokni, aztán ott van a háttérben valami masniformájú izé, azt sem tudom, hogy mi akar lenni, a fürdőszoba falánál is valami ott baloldalon belógicsál, valószínű faliszekrény. Én azt gondolom, hogy erre azért érdemes figyelni, hogy ha ilyen erős eszközökkel dolgozunk és ilyen erős jelképeket használunk, akkor a háttérben lévő dolgok ne gyengítsék ezt a történetet, pontosabban, ha ezek ott szerepelnek, akkor legyenek indokolhatóak, hogy miért vannak ott. Most ennek az indokát én nem látom, és ettől az egésznek a drámája egy picit kilágyul és a dráma modorossággá változik attól, hogy nincs végiggondolva, hogy mi miért marad a képen. Szóval én azt mondom, hogy érdemes lenne ezt a képet ismételni, ha Camillának van ehhez kedve, kicsit átgondoltabban, hogy mi marad a képen. Ha nem, akkor mondom, elfogadom a 27-es lecke, rezonanciára úgy, hogy ez egy jó ötlet és abszolút erős és jó irány, de én mégis azt mondom, hogy ez egy csillag, mert zavaros egy kicsit a megfogalmazás. (hegyi)
értékelés:

Szombat esti láz, vasárnap hajnalba nyúló koncert, jó az ötlet a leckére, a hangulat is igen jól átjön, a szem szürrealitása is, így néz, így, így, néz, csak néz... Az oké, hogy mivel egy tükör felület mutatja a zenekart, így emiatt nem éles a kép ezen része, és értem, miért kell a szem, miért került a képre, csak ez a döntött forma csak látszólag egyszerűsíti a helyzetet, egyébként sokkal feszesebb komponálást igényel. A szem most le akar esni, és mivel jóval világosabb, mint a zenekar, így ez is oka, és a színvilága, hogy külön áll, marad a kép többi részétől. Ezt ha máshonnan fotózod, a kompozíció változtatásával lehet enyhíteni. De a két csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

A hétfő délután lecke húszon felül már a meditatívabb, saját érzéseket, emlékeket előhívó leckék közé tartozik, és ez a kép egészen érthetően beszél a hétfő délutánról Viktória módra. Az idő télies, a helyzet mint egy fuldokló utolsó kiáltása közbeni vízió, az alap, talapzat nélküli világ, a dekomponált helyzet, ami a realista témát szintén elemeli a földről, szóval ez így együtt mind nagyon fontos, no azt nem mondom, hogy vidám ez a hétfő, de köszönet, hogy Viktória beavat minket ebbe a belső világba és mer mesélni. (hegyi)
értékelés:

cigarettaszünet

A csend lecke fogalmát szerencsére ahány alkotó, annyiféleképpen értelmezi - Dani képe egy olyan pillanatot ragad meg, ami sokunknak, akik dohányoznak, a napi munkában, tevékenykedésben olykor az egyetlen kis megálló, lehetőség arra, hogy pihenjünk, átgondoljunk dolgokat. Miközben tehát maga a kopozíció igencsak mozgalmas, zaklatott, a fő figura, az alkotó mindebben a mozgalmasságban egy nyugvópontot jelent. A zaklatottság - téglafal, szemétkupac, sötét tónusok játéka - és az ábrázolt személy ellentétpárja az, ami a dinamizmusát adja a képnek. Dani a kommentben leírta, hogy a kép lyukkamerával készült, ami fontos információt ad technikailag, de azt kell mondjam, hogy a kép egészét tekintve a néző szempontjából ez nem fontos. Hiszen a néző nem kötelező, hogy tudja, mi az a lyukkamera, az miben más, mint egy rendes bolti cucc, tehát ezzel arra akarok utalni, hogy ha ezen a nyomvonalon indulunk el, akkor könnyen becsaphatjuk magunkat, mert a technika csak eszköz a kifejezésben, nem lehet cél. Ebből az adódik, hogy ha bármi technikával is készítünk egy képet, az a kép akkor van kész, ha az alkotó azt akár a laborálásnál, akár elektronikusan, adjusztálta, befejezte. Itt most a tónusok azok, amik a kompozíciót billentik, mert a kép bal felső része kifut, nincs úgy lezárva, mint a többi oldal és sarok, ezért olyan érzetet kelt, mintha nem is párhuzamosok lennének a képszélek. Mivel a téglafal eleve kifelé húzza a szemet, ezt a lezárást meg kellett volna tenni. (hegyi)
értékelés:

Hálás helyszín a látványfürdők világa, mondhatni manapság, "filmszerű". Érdekfeszítő a tükröződés, a fakó színek melletti műanyag vörös és sárga. A távolban a frottír köntösös szereplőnek minden adva van, hogy történet induljon, de nem ez történik. Csend-művészetnek a kép a formák miatt és színektől nem az. A humorhoz nincs elég motívum felvonultatva. A szereplővel pedig nem tudok együtt haladni, mert messze van. Valaminek kellett volna történnie előttünk. Jó a felvetésed, ugorj neki mégegyszer! Ismétlés. (szőke)