6. Impresszió, hangulat

Kezdődik a hétvége
Ez a nap is pontosan úgy kezdődik, mint a hét többi hétköznapja, csak ma talán a lámpa fénye ragyogóbb.

Hát... itt a leirattal együtt tudom értelmezni a képet, amit a Feri ír, hogy a lámpa fénye ragyogóbb, és ez ami a péntekre utal... de hát azért legyünk már annyira őszinték egymáshoz, hogy kimondjuk, Feri, a lecke az péntek délelőtt. Ez mondjuk lehetne a vasárnap hajnalra egy megoldás, de ez hogy mondjam, csak ezzel a verbális megközelítéssel áll meg, egyébként hát ez nem péntek délelőtt nekem. Márcsak azért sem, mert nem délelőtt. Itt megint az a kérdés, mint a naplementés képeknél, hogy látunk két bokrot vagy két fát, egy utcai lámpát, ami fénysugarakat vet a kamera felé, és egy vizes utat, ami megcsillan a fényben. Namármost lehet ez egy megközelítés, és dolgozhatunk a hiánnyal, de akkor ennek a hiánynak nagyon határozottan létre kell jönni. Tehát ha engem izgat az, hogy ennyire kevés eszközzel mi jön létre, és maga az a líraiság, ami az úton megcsillanó fény által jelenik meg a képen, és azok a struktúrák – akkor én azt mondom, hogy a lámpa fölötti rész feketesége az nem szükséges, míg az útból lényegesen többet adnék, hiszen úgymond rangsorba kell állítani a képelemeket, a hatásokat, kell egy fő motívum, és ahhoz képest minden más csak értelmezés, díszítés. Egy disznó, és szeretném ha a Feri ezeket a leckéket saját magán átszűrve, a saját élményeiből ezekbe a leckékbe beletenni, ebben a három leckében, ahogyan azt már ezekre a leckékre mondtam, viszonylag úgy tűnik, hogy eddig ezek ilyen viszonylag humoros vagy vicces megközelítések akarnak lenni, de én azt mondom, hogy ez a három lecke ez egy elvontabb, absztraktabb megközelítést kíván. Nem képileg absztraktabb, hanem egy lényegesen nagyobb szabadságot kaptatok a lecke megfogalmazásában, ugyanakkor nagyon is konkrétan behatároltuk azokat az időszakokat, amikről a leckék szólnak. Úgyhogy ez a kép az egy disznót megkapja, ugyanakkor ismétlést kérek. (hegyi)
értékelés:

Hazafelé
Ez már régen volt. (Bár a kép friss) Hosszú kollégiumi kimaradások, nagy séták. Ma már nem ilyenek a vasárnap hajnalok.

Ezen a képen érzem azt a személyességet, amit a vasárnap hajnal jelent, függetlenül attól, hogy mit olvasok alatta leírva, azaz ez így rendben van, és megoldja a feladatot, 100 százalékosan – ugyanakkor azt mondom, hogy egy kicsit számomra mindig kérdéses, hogy... az rendben van, hogy valami bemozdul, meg az is, hogy valami életlen – de hogy életlen is meg bemozdult is, az olyan nagyon már nincsen rendben. Tehát ha van egy futási helyzet, mert azt látjuk, hogy ezek az alakok átfutnak a zebrán, akkor már nemigazán értem, hogy most már miért van még bemozdítva ez a kép. Értem én, hogy maga a futó alak belefényképezett ebbe a tükörképbe – mondjuk kérdéses, hogy valóban ez történt-e, mert szerintem nem, csak illúzióból van úgy, hogy magából ebből a tükörből fényképeződött ez a kép, és ha pedig nem onnan fényképeződött, akkor ezt el lehet érni úgy is, hogy nem mozdult be ennyire ez a helyzet. Ráadásul megint az a kérdés, hogy mi mihez kapcsolódik, mi mivel van párhuzamban, mert most egy kicsit esetleges ez a történet. Lehet az a szituáció, hogy úgy futottunk, hogy majd kiszakadt a tüdőnk, ezért hát persze, hogy esetleges, akkor viszont erre az esetlegességre még rá kell erősíteni. Két disznó (hegyi)
értékelés:

Tévé
NEMTÓÓÓM nincs ilyen lecke vasárnap délután... pedig itt ez az egyetlen értékelhető félnapja a hétnek.

Verának is azt mondom, hogy Vera, én nagyon szeretném, ha ezeket a 21-22-23-as leckéket a helyiértékükön kezelnétek, hogy igenis ezekben merjünk elvonatkoztatni, és merjünk belemenni a saját személyes terünkbe, hiszen ezek a leckék legalább annyira rólunk szólnak, mint az első leckék, a portrék. A 21-22-es lecke sem más, mindegyik egy-egy, általunk elfogadhatónak tartott érzelmi helyzetet, érzelmi szituációt próbál keresni, úgyhogy itt nem kell a Verának azt mondania, hogy a vasárnap délután az, ami valami érdekeset hoz – de a lecke az a vasárnap hajnal, és nézzük meg azt, hogy mi a különbség eközött és a hétfő délután között. Ezt a három leckét jó lenne egymáshoz is viszonyítva végigrágni, átereszteni magunkon, hogy igenis itt van három jellegzetes helyzet, a péntek délelőtt, amikor már mennénk, de még nem tudunk, a vasárnap hajnalról, akár a hétvégéhez csatlakozó történetével, és a hétfő délutánról, amikor már túlvagyunk az első munkanapon vagy iskolai helyzeten, azaz ezek az általunk jellegzetesnek talált pontok.
   A kép nagyon szép és érdekes, és én nagyon szeretem, akármelyik leckére is küldte az alkotó – én az épített környezetbe át is tenném, hogy ne kelljen itt beleszorongatni ide, de hagyhatjuk itt is. Nagyon jó ritmusban építkezik, jól talál rá erre a tyúkólra, ezekre a faszerkezetekre, azoknak a struktúráira, hogy azok hogyan osztják a képet, és ezeknek az osztásoknak az erejére és jelentőségére, még az aranymetszésre is – és amellett, hogy ez egy hangulatot hoz, és egy nagyon szép formai játékot, emellett azért főszereplők is vannak, hat darab szárnyas, tyúkok vagy kakasok, azaz nagyon jó, ahogy ezen a kis dombocskán állnak és kommunikálnak a nézővel – egészen furcsa mintha egy ilyen gyertyatartó vagy egy szoborcsoport, nagyon szürreális, ahogyan ezek ide összegyűltek, miközben látszik, hogy nagy terük lenne és mégis őket az érdekli, hogy itt kint mi van és ez a kommunikációs helyzet. Ezt egy nagyon szép és plasztikus ábrázolásnak tartom, és három disznót adok rá úgy, hogy a Vera legyen szíves küldjön nekem leckét a vasárnap hajnalra is, mert az így nincs kész. (hegyi)
értékelés:

Napfény
Zúzmarás álmából ébresztette az őszt.

Anita szokott nekünk küldeni ilyen irodalmi utalásokat is, és ehhez csatlakozna ez a megoldás is. Ugye a 22. lecke a hétfő délutánról szól, és nyilvánvalóan mi, akik városban élünk, teljesen más súlypontokat találunk, máshol vannak a jelentőségteljes pontok, mint annak, aki egy kisvárosi, falusi netán tanyasi környezetben éli meg ezeket a pontokat, helyzeteket. Ezért ezek a párhuzamok nyitottak, és én el tudom ezt fogadni a hétfő délutánra mint irányt – érzem, mire gondol az Anita, de nem érzem benne a személyességet. Nem tudom, hogy ez mennyire jellemző helyzet, nem a konkrét fák vagy bokorágacskák vagy mik, nem erre gondolok elsősorban, hanem hogy mennyire jellemző az Anita hétfő délutánjaira, mennyire jellemző ez a meglátás. Tehát értem én a líraiságot, csak a kérdés az, hogy az Anita mindig ilyen líraian éli meg a hétfő délutánokat? Vagy ha nem is mindet persze, mert mindegyik hétfő más, de jellemző-e ez a helyzet? Ami a kompozíciót illeti, van egy problémám vele, és ez a bal felső sarok, ami ki van lyukadva. Ez nem nagyon tesz jót ennek a kompozíciónak. Szerintem lehetett volna keresni egy olyan kompozíciót, ahol az a sarok nem ilyen szürkéből kékbe úszó átmente csak, miközben a képen egy dinamikus helyzet van, a mélységélességgel is dolgozik az alkotó – úgyhogy ha az Anita nem haragszik meg, én ezt visszaadnám ismétlésre. (hegyi)

Moonwalk
Semmi mást sem szoktam csinálni vasárnap hajnalonként, mint aludni. Néha álmodni. De a dreamcatchert már ellőttem. Marad a humor, amennyire képes vagyok erre.
referencia: Moonwalk - holdséta, Michael Jackson (amikor még normálisabb volt), alvajárás, mittudomén.

Hát a kép egy megoldás a vasárnap hajnal leckére, amire a Nóra azt mondja, hogy ’semmi mást sem szoktam csinálni vasárnap hajnalonként, mint aludni. Néha álmodni. Marad a humor..’ igen. Én most itt azt mondom, hogy ennél a képnél fogom elmondani, hogy ez a lecke, a vasárnap hajnal nem kötelezően arról szól, hogy mit látunk mi vasárnap hajnalban, mert alszom, ettől még a vasárnap hajnalság, az érzetébe bele tudunk gondolni, én sem vagyok egy hajnalban kelő, néhányszor fordult elő, hogy megértem a hajnalt, és akár fel tudtam kelni és megéltem az élményt, akár egy átbulizott éjszaka után rámvirradt. Ezek az élmények azok, amikre ezeknél a leckékre mi gondolunk. Tehát én el tudom fogadni ezt a távolságtartást, nagyon örülök annak, hogy a Nórából elő tudtunk csalogatni egy kis humort, viccet, hogy ezt a kis figurát ide a nagy sörényével felrajzolta, aki itt megy a ház tetején, úgyhogy én erre megadom a két disznót, mert ez engem boldoggá tett, és mikor megláttam, akkor nagyon sokáig kellett itt röhögnöm – de én azt mondom, hogy ami itt az elemzésbe kerül, annak az átgondolásával a Nóra megismételné ezt a leckét, azokról az élményekről beszélve, amik neki a vasárnap hajnalhoz köthetőek, mivel nem nagyon tudom elképzelni, hogy még soha nem virradt rá a hajnal valahol, vagy soha nem kelt még fel valahol, és hogy ez csak egy kávét-kávét! Mert nem tudok felébredni helyzet lett volna. (hegyi)
értékelés:

Ködös hajnal
Az orrunk hegyéig sem lehetett látni :-)

Egy nagyon finom és érzelmes képi megoldást látunk a 21-es leckére, és lehet, hogy többször el kell hogy mondjuk, hogy a 21, 22, 23-as leckék esetében elsősorban nem a konkrét vasárnap hajnal, vagy hétfő délután a megoldás, amit keresünk, hanem egy érzelmi megközelítés, az élmény, a hangulat, ami áttételeződik a formai és kompozíciós megoldáson. A pókhálón csillanó harmacseppek hálás téma a természetfotósok számára, azt is mondhatjuk, hogy sokkal attraktívabban szokták ezt megoldani, de arra szeretnénk a figyelmet felhívni, hogy azokban az esetekben a csillogó pókháló a főszereplő, míg ennél a képnél csak egy hangulatfestő elem, tehát éppenhogy az a jó ebben a képben, hogy az alkotó nem akarta túldimenzionálni ezt a fényjátékot, csak egy alap hangulathoz segít hozzá minket nézőket ez a képelem, de a kép üres foltjai, az alsó részen megjelenő sziluettes táj, épület, a színek és ezek rendszere, ami a mélységélességgel válik térbelivé, ezek adják meg azt, ami Anitának a vasárnap hajnal egyik értelmezése. Kompozícióban annyi megjegyzésünk volna, hogy ha a bal felső részbe komponáljuk a hálót és annak közepét, akkor az szerencsés, hogy ha a középpont aranymetszésbe kerül, és mindehhez a háttér akár ellenponti helyzetbe hozva nyugalmat, mégis dinamikai rendet sugározna. (szőke-hegyi)
értékelés:

6. Impresszió, hangulat

Érzések, benyomások, szubjektív viszonyulás olyan hangulatokhoz, olyan lelkiállapotokhoz, mint a csend, a magány, a vasárnap délelőttök, péntek esték, hétfő hajnalok. Amikor nincs senki melletted, amikor akár egy zajos társaságban maradsz magadra - hiány, amikor valami elveszett, betöltetlen űr van a helyén. Nyugalom vagy zaj, káosz vagy rend, impressziók, a külső világ hatásainak képi megfogalmazása. A bulifotók akkor sem tartoznak a benyomás témakörébe, ha arról készültek, hogy jól benyomtatok a hétvégén, ugyanis a humort, mint leckét töröltük, a verbálfotót nem preferáljuk. Kattints ide a feltöltéshez!