6. Impresszió, hangulat

Nem tudom, Gime. Az a bajom, hogy ezt inkább az Absztrakt leckébe lehetne beletenni, a Rezonanciába semmilyen szinten nem látom az értelmét. Az Absztrakt leckébe viszont nem érzem azt a kompozíciós erőt, ami összetartaná ezt a képet. Ha máshogy lennének ezek a vonalak, akkor sem lenne másképp ez az egész, tehát nincs valami, ami összerántsa ezt az egészet, ami így, és csak így készíthető el. Márpedig ha bármi behelyettesíthető, vagy vitatható, akkor onnantól kezdve nekem kérdéses az, hogy az úgy rendben van-e. A másik az, hogy ahogy látom ez a fényforrás nem folyamatos fényű. Ettől egy kicsit olyan az egész, mint egy burda szabásminta, abban voltak vékonyabb, vastagabb vonalak, az egyik a varrásvonal volt, a másik a szabásvonal, a harmadik a tűzésvonal, és különböző színekkel voltak ezek jelölve, varrónő legyen a talpán, aki ezt végig tudta követni, de volt ebben a barkács ruhagyártásban mégis valami izgalmas. Most ez olyan, mintha ilyesmit látnék, de hogy ez most tűzijáték, persze, mert vörös a háttér. És ha én színtévesztő vagyok? Nem tudok ennél többet mit mondani. Viszont Gime van egy határozott kérésem, aktivizáld magad a kommentárokban, a saját és más képeinél is, ne csak kifelé adj jelzlseket magadból, hanem más impulzusait is dolgozd fel és beszélj róla az alkotóval, mert most nagyon úgy tűnik, mintha remeteségbe vonultál volna, ami abszolút korai. (hegyi)

Filmes jelenet jut eszembe erről a képről, egyetlen egy problémám van: az a furgon, ami így most, ebben a formában nem annyira szerencsés a képen. Persze, lehet, hogy ő ott fog állni még 5 órán keresztül, nehéz megvárni ezt, hogy ő onnan eltűnjön, de lehet, hogy egy próbát megért volna várni. Ha a képet nézem, akkor a furgon szerepét úgy lehetne esetleg helyrehozni, és úgy lehetne helyzetbe hozni, hogy ha a furgon után levágnánk a kép bal oldalát, ha a busz és a következő fénypont nem lenne rajta, mert akkor a zálogháznál lévő fény, a két lámpa fénye, és a furgon egy háromszöget tudna létrehozni, és tudna mozogni a tekintetünk. Most a busszal és a buszlámpával kifut az egésznek az ereje. Az ötlet jó, a technikával van bajom, nem tudom mitől bordásodik be így a kép. Ha megnézzük, akkor a Megnyílt táblának a széle recés lett, a zálogház fölötti lámpa is furcsa, itt valamilyen technikai gebasz van, ami ezeket létrehozza a képeidnél, ennek nézz utána, mert valami hibádzik. De mint ötlet, és mint hangulat, erre megvan a három csillag, a kivitelezésnél a vágást megfontolnám, feszesebb lenne a dolog. (hegyi)
értékelés:

Olyan ez a kép, mint egy lenyomat. Eszembe jut róla az az idő, amikor általános iskolában Ágfalván kellett csinálni környezetismeret órára lenyomatokat levelekből. Préseltük a könyvek között, aztán némelyiket az ember ottfelejtette, és hosszú idő után került csak elő. A másik emlék, amit előhív ez a kép, amikor anyám szanatóriumban volt Balfon, és én is írtam levelet meg ő is, és ő szedett virágokat a szanatórium kertjében, és azokat lepréselte, és beletette a levélbe. Egy kicsit hasonló érzés van ennél a képnél, miközben az egésznek a drámaiságát fokozza a háttér, ami sok minden lehet, de mindenféleképpen valami fa deszkázat - az a csillanás, ami a kép tetején látszik, ami egy hosszabb expozíciónak tűnik, ez a roncsolással együtt olyan, mintha víz alatti felvételt látnék, mintha valami emléknyomot nagyon mélyről, nagyon messziről hoznék föl. Nagyon érdekes a felvétel azzal a technikai megoldással, amit Vera talált magának. Olyan, mintha egymásra fényképeződnének rétegek, és ezek a rétegek az életünk, az emlékeink rétegei is. Nagyon köszönöm, ezt a többieknek mondom, hogy ez egy három csillagos munka erre a leckére. (hegyi)

Oscar Wilde-tól az idézet, ő a kedvenc íróm.

A kép címe utal egy idézetre, amit a szoba falára írva látunk. Ez egy hitvallás is, amit fontosnak tart közölni velünk az alkotó. René Magritte-t tudom itt idézni. Ő volt az, aki hasonló betűtípussal, hasonló képi üzeneteket közölt, amiben az volt a szürrealitás, hogy egy jól érzékelhető tárgyi világot jellemzett azzal, hogy a létezését magát kétségbe vonta. Emlékszünk a pipás képére, amin van egy pipa, és az van odaírva, hogy „ez nem egy pipa”, és létrehozott ő ezzel egy vitahelyzetet is, mert a néző azt mondja, hogy: „de hát ez egy pipa”, „Nem, ez nem egy pipa”, és akkor az ember megpróbál ezzel a dacolással valamit kezdeni. Itt most nem egészen ez történik, de vizuálisan ez a fajta megközelítés az, ami nekem erről eszembe jut. Ez egy életfilozófia megfogalmazása, ami tetszetős az alkotónak, és ezért úgy gondolta, hogy ő ezzel egyetért, tehát szeretne a mindennapjaiban ezzel találkozni, mint egy ilyen intelem. Én ezt elfogadhatónak gondolom. A kompozíció nagyon izgalmas, nagyon egyszerű eszközökkel dolgozik Viktória, és innen már csak egy lépés, hogy a csendélettel is elkezdjen dolgozni, mert a formák lehelyezése szemmel láthatóan jól megy neki. Van egy nagy fehér felületünk, az ablak, van egy másik fehér felületünk erre rímelve: a radiátor, és ennek az egésznek a játékára ez a libbenő függöny válaszol a vörös háttérrel, és minden egyes elem ezt a libbenő függönyt erősíti. A szövegelhelyezés is tulajdonképpen mindehhez képest jó helyen van, jól értelmezhető. Van egy nagyon pici problémám a térrendezéssel: ha megnézzük, akkor a fehér függöny és a sötétítő kicsit egymásba gabalyodik, egy sarok belóg, azt én eligazítottam volna. A kép jobb oldalánál a függöny után elkezd folytatódni a háttér, ezt nem tartom jó ötletnek, a függöny szélénél meghoztam volna a döntést, és ott vágtam volna, már nem indítom el újra azt a formát, ami a háttér, tömegben helyesebb lenne. Én elfogadom, hogy Vikinek ez a vasárnap hajnal, úgyhogy megvan a három csillag a képre, de az alkotói jelenlétet hiányolom a Viki előző képeihez viszonyítva. (hegyi)
értékelés:

Nincs photoshopolva.

Olvastam a hozzászólásokban, hogy ez nem monokróm szín, hanem nagyon is színes. A leckeleírás viszont erről szól, Nóra beletalált. Neki most ezzel megvan a Monokróm szín leckemegoldása, nem csak a három csillag. Pontosan, kifejezetten erre gondoltam: olyan történeteknek a megtalálása, nem trükközve, amik a környezetünkben jönnek létre, és egy adott színt fedezhetünk föl. Ugyanis ezek nagyon furcsa helyzetek. Egy levél sosem aranyszínű. Az lehet zöld, lehet barna, fekete, sokféle szín van, de ezt a fajta színt megkapni csakis úgy lehet, hogy egy olyan világítási helyzetet talál Nóra, a lemenő nap úgy csillan meg ezen a nedves levélen, ami létrehozza ezt a tüneményt. Ehhez megtalálta a hátteret, szóval ez egy nagyon–nagyon jó képi üzenet, köszönöm. Erre gondoltam ennél a leckénél, és nem többre, miközben ez csak látszónak tűnik pofonegyszerűnek - a kompozícióra is figyelt Nóra, arra is, hogy ez térbe van helyezve, a mélységélességgel is dolgozott, esztétikai formában is meg van ez oldva. Kicsit talán a háttérrel valami történik, nem tudom, hogy az kerítés lehet, vagy mi, az ott annyira nem szerencsés, mert ennek az organikus formának az valamilyen szinten ellentéte, de ennyi csak, hogy erre is oda kell figyelni, hogy mi van a háttérben. Nem kell ezt nagyon sterilre kivasalni, csak akkor erre az organikus formára ritmizáljon. De a dolog abszolút megoldja a leckét. (hegyi)
értékelés:    

A péntek délelőtt nagyon nehéz lecke. Ez is inkább olyan koradélután.

Gábor, megoldottad a leckét, megvan a három csillag, és a Péntek délelőtt leckéd is számomra tökéletesen rendben lévő. Még a kompozíció is helyén van, pontosan jól érezhető az a helyzet, amikor ezek a szereplők, akiket most itt látunk, belefeledkeztek a beszélgetésbe, miközben már mindenki hazament, és a kertben kapál. Szegény konyhás néni már menne leszedni az asztalt, hogy ő is mehessen haza a családhoz, de emiatt a két jómadár miatt nem tud. Teljesen jó a hangulat, és jó az üzenet. Jók a ritmusok, az is izgalmas, ahogy ezek a bútorok létrehoznak ilyen jeleket, mint egy absztrakt mozaikrajz. Én nagyon szeretem ezt a képet, köszönöm szépen. Talán egyetlen dolog: a kép jobb oldalán, az oszlop utáni üvegfelületet én már levágtam volna. Ott, mivel újra kezdődik egy ritmus az ablakkal, várnám ennek a folytatását, de hát vége a képnek. Tehát ott már azt a formát nem kellene újból elindítani. Határozott forma az a függőleges, nem érzem, hogy ott túlságosan tovább kellett volna erről a dologról beszélni, és még feszesebbé tehetné a képet, ha ezt a tömeghelyzetet még jobban elbillentenénk jobb oldal felé. Ennyi a hozzáfűznivalóm, a kép tetszik. (hegyi)
értékelés:    

Örülök ennek a képnek, de legfőképpen annak, hogy ahogy látom, itt ez komoly vitákat is kiváltott, értelmezési kérdéseket. Ráadásul érkeztek rá olyan kommentek is, amik igazán arról tanúskodnak, hogy nem csak egy szemvillanásnyi ideig foglalkoztok egymás munkáival, hanem elgondolkodtok egymás dolgai felett. Ennek én nagyon örülök, sőt, azt gondolom, hogy ha van helyzet, amikor mint közösség gólt rúgtunk, akkor ez ilyen helyzet. Sikerült Andrásnak egy olyan képet készítenie, ami a maga tárgyiasságával fölkavaró, ugyanakkor esztétikai csomagolásban egy elvonatkoztatást is tartalmaz ettől a tárgyias megfogalmazástól, és ki-ki az adott lelkiállapotától függően engedte ezt magához közel, vagy utasította el. Még az is egy jó dolog, hogy egy újfajta kompozíciós eszközt használ itt András: ez a négyzetes kompozíció. Nagyon izgalmas ebben a kompozícióban dolgozni, teljesen más arányokat hoz, és más kérdéseket, problémákat vet föl, és ezt András jól megoldotta ennél a képnél. Talán egy picit szűkre van komponálva, talán egy leheletnyit, mint ahogy a kép alján a képhatár és a fő objektum közötti távolság észrevehető, annyira kellett volna jobb és bal oldalt is távolságot hagyni. Ennyivel lehetett volna tágabbra komponálni, de az ötlet jó, és az eszköz is, amit a tónusvesztéssel, a szinte monokrómra egyszerűsített színekkel kapunk, és azzal a kontraszt-helyzettel, amit András beállított az utómunkánál. Ez most mind egy irányba mutat, és ez egy nagyon szerencsés dolog, ugyanis pont ettől válik az ügy többé, mintegy dokumentálásává annak, hogy mentem hazafelé, és találtam egy döglött madarat. A hozzászólások között Gime mutat egy másik képet is, ami egy sünit ábrázol, tessék megnézni. Én örülök, hogy azt a képet nem töltötte fel András, most csak oktatási szempontból jó, hogy azt mutatja, egyébként a saját portfóliójába ne emelje azt be, a két képet összehasonlítva lehet megérteni azt, hogy mi a különbség egy tárgyias megközelítés és egy lírai megközelítés között. Annál a sünis képnél a tárgyilagosságon túl nem kapunk mást, és az olyan, mint kukkolni egy balesetet, miközben sem esztétikailag, sem érzelmileg, sem értelmileg nem emelődik föl, nem transzponálódik a tartalom. Az az ereje ennek a képnek, hogy egy olyan transzpozíciót kapunk, ami által az ember nem a tényleges valósággal foglalkozik csak, hanem pontosan a formai játékokkal, fényekkel, árnyékokkal, ezzel az olajos hatású környezettel ki-ki a maga élményét tudja továbbélni, és aztán asszociálni. Gime most a halálmadárra asszociált, én ezt elfogadom, mint saját asszociációját, én lehet, hogy másfelé mozdultam el saját magamban. Mindenesetre a jó az, hogy gondolatébresztővé és ikonikussá válik a képi megoldás. Az, hogy ez a Csend lecke, abban nem vagyok teljesen biztos, de a három csillag megvan. És arra hívnám fel Gime és a többiek figyelmét, hogy azok a képi eszközök, a tónusvesztés és a rögzítő eszköz korlátai, amik sokszor idegenül hatnak, itt, ennél a képnél hozzáadnak az érzelmi megközelítéshez, tehát ha megvan, mit akarok csinálni, akkor az behívja azt, milyen eszközöket kell hozzá használjak. (hegyi)
értékelés: