6. Impresszió, hangulat

Szépek ezek a felhők, szépek a fények, nagyon szép rajzolatokat mutatnak. Értem az élményt, és azt az érzelmi töltöttséget is érzem, amit Eszter ezzel a képpel kapcsolatban megélt, mégis azt gondolom,hogy itt vannak fölvázolva formák, és ez most még olyan nekem, mint egy tanulmány, hogy majd a következőkben ezen gondolkozzak el, hogy hogyan fogom ezt egy képre rakni. Most ez nem sikerült, de azért a jelzés megvan, hogy van egy szép egünk a naplementével, ez hoz egy spleent, hoz egy fáradtabb, melankolikusabb élményt, ez már alapvetően meghatároz egy hangulatot, van egy természeti formánk, aminek a sziluettjét adjuk, ami szintén ebbe az irányba mutat, és ott van ennek ellenpontja, a fűszerezése a lámpaforma. Az ötlet nagyon jó, az irány is jó, de jó lenne, ha úgy tudnának ezek arányaiban megjelenni, hogy ez összekötődjön, és egy ritmusra járjon. Most egy kicsit az ég olyan, hogy külön ott van, a természeti formák, mint sziluett, zavarossá válnak azáltal, hogy pont ott elindul egy sötétebb felhőréteg, és a szegény kis lámpaoszlop áll ott magányosan. Nekem ez most nem állt össze, Eszter, visszaadom ismétlésre. És Eszter, nagyon várnám a képeid, főleg az első három leckére, vegyük fel újra a fonalat. (hegyi)

Érdekes az a megfigyelés, hogy a zöld lombok az almákra zöld reflexet adnak. Talán egy szűkebb kompozícióval az ábrázolás maga kevésbé lenne zavaros. Ugyanis most a kép bal fölső részén túl sok az áttört felület. Ez elviszi a fókuszt az almákról. Tehát, Viki, egyszerűbben szólva, a megfigyelés pontos, a kivitelezés hagy kívánnivalót maga után. (hegyi)
értékelés:

Első pillanatra nem volt érthető számomra ez a rezonálás, dehát persze a cím megmagyarázza, hogy az ég és a víz az, ami most itt rezonál. Én ezt például a Csend leckébe sokkal erősebbnek gondolnám, mint a Rezonancia leckébe, de elfogadom. Kicsit nekem kevésbé erős leckemegoldás, mintha a Csend leckébe kaptam volna, de a kép maga fantasztikusan jó. A színtorzítással együtt, a képkivágással együtt az egész egy nagyon-nagyon finom játék. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet egyedül a két villanyvezeték menti meg attól, hogy az mondjam, hogy Szorgalmi. Azért, mert egyébként giccs. Ami ebben az egészben, ezzel a két vonallal létrejön, a valóság megjelenése egy nagyon finom formában, ettől oké. A képkivágással nem nagyon tudok mit kezdeni, mert akkor ezt a két villanyzsinórt komponáljam bele a képbe, ha már bele is tettem. A döntést abszolút tudatosnak érzem Giménél, de akkor tessék már úgy futtatni ezt végig, hogy valahonnan valahová jussunk el. Jó helyen van, a mennyisége is elég, de azt a jobb felső sarkot nem értem, hogy ott miért úgy fejeződik be. Ha a kép jobb oldalából kevesebbet vágsz, vagy ha már vágtál, akkor a kép tetejéből vágsz többet, akkor pont sarokra ki lehet húzni a két ívből legalább az egyiket. Ez, ami a hozzáfűzés. Hogy ki mit lát ebbe bele, szörnyet, vagy egy szájat, vagy egy tenyeret, vagy mifenét, az mindenkinek személyes. Gime mindenképpen szörnyre asszociál, én meghagyom neki ezt, de megint azt kérdem, hogy ez mivel rezonál, ez mire rezonancia? Nem tudom most ezt, ebben a leckében elfogadni, próbáljunk meg egy kicsit azzal megbarátkozni, ami a leckeleírás, mielőtt elkezdenénk kitágítani az egésznek az értelmezési körét. Egy csillag, Gime, és nem azért, mert a kép rossz, hanem azért, mert nem értek egyet ezzel a besorolással, itt nem látom az indokát. (hegyi)
értékelés:

Izgalmas az a feszültség, amit Bara létrehoz ezen a képsoron. Ezt a feszültséget támasztja alá az első kép kompozíciója, ebből lehet kiindulni, a másik kettő ennek már csak magyarázó kiegészítése. A kép akkor lenne kiegyensúlyozott, ha azon a ruhaszárító kötélen a csipeszek mellett lógnának ruhák, amik ellensúlyoznák azt a nagy rózsaszín virághalmazt, ami a kép bal oldalán létrejön a fénnyel is, és az organikus és épített formák elosztásával is ráerősít Bara erre a disszonanciára. Ezt a feszültséget várja az ember, hogy kibontva majd megoldódik. A második képnél látjuk, hogy a szereplő odamegy ehhez a fához, ott van már a fény és árnyék határán, ahol lehullottak a kis szirmok, és a harmadik képen látjuk szemlélni magát a csipeszsort, de nincs megoldás. Nem oldódik a feszültség, nem kerül pont az i-re, és ez az, ami ereje ennek a képsorozatnak. Keressük magunkban a megfejtést arra, hogy vajon mi történhetett, ami miatt nem történtek kiteregetésre ezek a ruhák, mi a történet vége? Antonioninak a Nagyítás c. filmje jut eszembe, hogy keressük a fa árnyékában, hogy hátha ott a megoldás, vagy a kerítésen túl. Nagyon izgalmas, köszönöm szépen, megvan a három csillag, és a leckét is megoldottad, mert érzem a feszültséget. (hegyi)
értékelés:    

Rég jártam a Balatonnál, ezért nem tudom, hogy mennyire elterjedtek most ezek az UFO, álhattyú vízibiciklik, elég őrületesen néznek ki. Bevallom, én abban a korban nőttem fel, amikor ezek vas szörnyetegek voltak, és kellett némi bátorság ahhoz, hogy az ember vízre szálljon velük, nem voltak ilyen dizájn elemekkel erősítve. Ettől most egy kicsit olyan, mintha egy vállfát látnék. Érteni vélem azt, hogy miért van döntve a horizont, mert nem akarta az aranyhíd, a naplemente, és az egyéb giccses képeslap témák felé elvinni, vagy onnan szerette volna visszabillenteni az üzenetet Eszter. Ez többé-kevésbé sikerült. Azért csak így, mert több dolog nincs eldöntve: az az arányrendszer, ami a horizont alatti részt, és a horizont fölötti részt jelenti. Számomra nagyon szép és nagyon izgalmas az a struktúra, ami létrejön a horizont fölött a naplementével, a felhőkkel egészen festői, sőt, Turner-nek a munkásságát szeretném figyelmetekbe ajánlani, aki ezekkel a fényeknek volt a nagy tudora, és ezeket tudta egészen őrületesen átadni festményekben. Ha tehetitek, akkor kérem, hogy nézzetek utána, amennyit lehet, tessék könyvből megnézni, nekem volt szerencsém élőben is látni festményeit. Ha engem kérdezel, Eszter, akkor én a képnek a fölső részével foglalkoztam volna. Most az az alsó háromszög, ami a bal alsó sarokban van, nagyon komor, és nagyon kopog. Olyan helyzetet kellett volna keresni, ahol ez nincs jelen. Lehet, ha fölmész a mólóra, akkor zavartalanul tudtad volna fotózni ezt a helyzetet, és akkor ezt az egész színátmenetes naplementés felhős dolgot meg tudtad volna mutatni, mert gyönyörű. Nem önmagáért valóan szép, hanem tényleg el tudja az embert vinni érzelmileg, gondolatilag. Most, ami a kép alsó részében történik, az egy kicsit nekem zavaros. Én erre most azért adnék egy csillagot, mert maga a csend, mint megfogalmazás, tökéletesen rendben van a képen, de a többi kérdésre kellene döntésre jutnod saját magaddal, és szeretném, ha ismételnél. (hegyi)
értékelés: