6. Impresszió, hangulat

Hajnal 2

Ez egy ismétlés, és köszönöm Ágnesnek, hogy foglalkozik ezzel, lényegesen izgalmasabb. Ami nekem izgalmasabb, az nekem pont az a csillanás, ami a lyuk határszélén létrejön. Endrével ezt beszéld meg, hogy mit szól hozzá, ha készítesz erre a függönyre egy újabb lyukat, szerintem nem fog érte haragudni, mert most már rájöttem, hogy itt a lyuk formája az, ami nekem kérdéses. Tehát vagy ezt a lyukat kell egy kicsit megnagyítani, és akkor szabályozni ezt a formát, mert az, hogy ez egy cipőtalphoz hasonló forma, az kompozícióban elég nehézkessé teszi azt, hogy ez jól megoldható legyen. Én még mindig visszaadom ismétlésre azért, hogy keresd ebben magad még. Jó az időpont megválasztása, szép minden, tessék még ezzel dolgozni, itt most lehet, hogy a lyukkal van a probléma. Ismétlés. (hegyi)

és most jöhetnek a kísértetek

Ebben a lépcsőházban lakom. Ott, legfelül. Szinte sosem találkozom senkivel. Csönd van, és félek.

Nagyon szép ritmus, tulajdonképpen nem rossz a kompozíció, bár a tömegelhelyezéssel vannak problémáim. Azt nem tudom, mert nem voltam itt, hogy mekkora hely van a képnek a bal oldalán még. Az első megközelítésem az lenne, hogy a kép bal oldalához kellene még valamennyi, hogy ez a nagy szürkébe forduló terület a sötét felülettel egy kétharmad–egyharmadhoz jobban húzó ritmust hozzon ki. A másik pedig az, hogy ha ott nincsen hely, akkor viszont vágjak precízebbre, akkor hozzam meg úgy a döntést, hogy ahogy a korlát árnyéka a falon rajzolódik, ahol az kifut a képből, ott lehet egy vágást hozni. Esetleg még a másik irányba is el lehet mozdulni, hogy csak jelzésértékű legyen ez a világosabb rész, és a nagy sötétséget, magát a félelmet ábrázolni jobban, nem tudom, mennyi hely van itt a tető alatt, abból többet adnék. Itt most kicsit billeg ez a kompozíció. Ahogy olvasom, itt lakik Mariann, ezzel még lehet játszani, lenne is értelme, az árnyékokkal még létre lehet hozni érdekes dolgokat, akár rajzolni is lehet az árnyékokkal a falra, tehát egy mesét el lehet indítani a falon a lámpa és a vetett árnyékoknak a kihasználásával. Én ezt most azért adom vissza, mert érdekes lenne még ebbe az irányba kicsit jobban elmozdulni. Mindenféleképpen várom a folytatását ennek a történetnek. Ismétlés. (hegyi)

Hajnal

Ha jól sejtem, ez Endre lukja a függönyön, de talán mindegy is, ami a képet illeti, mint tanulmány rendben van, bár lehet hogy ha korábban készül a kép, akkor kisebb a különbség a tónusokban, így most a kép jobb és bal oldala nem ér össze, nem forr egy képpé nekem. (hegyi)

Plafon

Nagyon grandiózus ez az épített környezet, amit kapunk, látom valamiért Alexandra ragaszkodik ehhez a szélesvásznú képmegoldáshoz, akkor is, ha a kompozíció ennek ellenáll, mert most is olyan vágások jöttek létre, aminél ezek a formák nem úgy futnak ki, belevágódnak. Tessék megnézni a belső csillagos plafonrészt, a szélénél vágta ez az ábrázolás. Legalább azt be kellett volna hagyni fejezni. Aztán az, hogy a külső, második csillagsor vágásra került, már akaratlanul így történik, nyilvánvaló a döntést én elfogadom, csak ennél most a belső vágás is nagyon szigorúan megvalósul. Ha azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt a félpanorámás képkivágást, akkor arra kell törekedni, hogy elő kell venni a fejünkben az ábrázoló geometriát, és azt kérdezni, hogy a háromszögek hova futnak ki, hol az éle, hol a sarka a képnek, mit hova futtatok el? Ezek akkor megadják azt, hogy hol és mit vágok. Most ezek a kis csápocskák, amik kifutnak a kép szélére, mint egy nagy polipnak vagy póknak a lábai, esetlegesek, hogy hol futnak ki. Szóval az ötlet jó, és a fényviszonyok is jók, amit megláttál. Érdekes az is, hogy elindul egy ilyen játék, hogy ez most domború vagy homorú, ezzel is egyetértek. Egy csillagot most adok, Alexandra, nem tudom, hogy sikerül-e ide visszamenned, ha igen, tudod-e ezt változtatni, avagy, ha ez a képkivágás egy utólagos módosítás, akkor esetleg tessék újból átgondolni, hogy hol hoztad meg a döntést, melyik oldalnál hol vágtál. (hegyi)
értékelés:

Türkish Stars

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:

Éjjeli Balaton

Nyáron a tihanyi révről készült a kép.

Én csak bemondásra tudom elfogadni, hogy ez a Balaton, azt is, hogy ez a Tihanyi révről készült, mert annyira minimális információt hordoz a kép, hogy ebből felismerni a helyet elég nehéz. Nincs ezzel alapvetően túl sok baj, lehet ilyen minimál dizájnnal mozogni, de most, ha megfigyeled, akkor a képnek legalább a fele nem hordoz képi információt, és nem érzem azt, hogy ez indokolt lenne. Valamivel többet kell ennél exponálni, nagyon későn készítetted ezt a felvételt. Ebben az esti fényviszonyban, nyilvánvaló, hogy a géped érzékelője csak a víztükörben tükröződő fényeket és azokat a lámpákat mutatja, amiket itt most látunk, de hát itt az lenne jó, ha valamikor az alkonyat vége felé készítenéd, hogy többet kapjunk ebből információt. Meg lehet találni azt a pillanatot, ez viszonylag szűk idősáv, amikor esti felvételeket lehet csinálni. Az éjszakai felvételeket kis trükkel a fotósok általában nem éjszaka készítik. Figyelembe kell venni azt, hogy milyen érzékenységű a szenzor, a film, amire dolgozunk, és ezt bele kell kalkulálni. Ezek lényegesen érzéketlenebbek, mint az emberi szem. Ha azt az élményt akarom hozni, hogy éjszaka van, akkor azt nem éjszaka fogom megcsinálni, hanem úgynevezett demerungban, vagyis a naplementének abban az időszakában, amikor már a napot nem látjuk, de még a környezeti fényekből valamennyi megjelenik. Ismétlés. (hegyi)

Hajnali meredek

István, nagyon ritkásan küldesz képeket, én ezért kicsit szomorú vagyok, viszont ez a kép zseniális. Tessék megfigyelni a kompozíciót, a dinamikát, ahogy ez el van helyezve. Talán a kép fölső részéhez még kicsit én hozzátettem volna, ha lehet, úgy, hogy az az átlós ív vonal, ami az ablak árnyékával létrejön a kép sarkához fusson ki, tehát ott érzek némi bizonytalanságot. Ha ott nem lehet ehhez hozzátenni, mert bármilyen olyan tárgyi elem ott van, ami bontaná ezt a kompozíciót, akkor a képnek a bal oldalából kellene egy kicsit várni, hogy létrejöjjön ez a feszesség. De mindenképpen azt gondolom, hogy amit István meglátott, az egy nagyon érdekes ügy, akkor is, ha ezt a humor eszközével kívánja fűszerezni. Ez mindenféle duma nélkül is megáll a lábán, ez egy jó megfigyelés, és egy érdekes képi játék. Én örülök ennek, és jó megoldásnak tartom a leckére is. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de ezt azért mondom nálad egy kicsit félve, mert annyira ritkásan küldesz leckéket, hogy aztán a végén elveszítjük az 50-es leckét. Kérem, hogy erre még küldjünk megoldásokat, és a többi leckét is tessék csinálni, ne tessék minket ennyire elhanyagolni. (hegyi)
értékelés:

Zöldvilág

Kerepesi Temető (Gyerekkoromban így hívtuk.)

Nagyon szépek ezek az elvadult temetők, szépek ezek a növényzettel benőtt sírok, és az, amit mondtam, hogy ez egy szakipar, ami kiszolgálja a hozzátartozókat megfelelő szobrokkal, márvánnyal és minden egyébbel, és itt az alkotók kiélik a maguk művészi hajlamait. Nehéz erre mit mondani, mert az érzelmeit mindenki maga éli meg, miközben ezek giccsközeli történetek. Szépek a ritmusok, jó a szobor, de itt a kép erejét nem a szobor adja, hanem az a megfigyelés, amit Tamás tesz. Valamennyire én lehet, hogy kibillentettem volna ezt a képet a középpontból, de így is nyugalmas és szép, csak talán ez a nagyon centrális kompozíció egy picit unalmassá is teszi. A monokróm szín és a helyzet nagyon jó, és annak kifejezetten örülök, hogy megvan az az intimitása a képnek, hogy nem az érdekel engem, hogy kinek a sírja, és nem akarom leolvasni a betűket, hanem kellő távolságból és távolságtartásból nézem ezt az egész helyzetet, a kamera nézőpontja is teljesen rendben van. Köszönöm szépen, megvan a leckemegoldás, de azért várnék Tamástól valami nem temetős, kevésbé primer képet is erre a leckére. (hegyi)
értékelés:

Tolcsva este - 2011.10.28.

15 képet kapunk, próbálom az elemzést szikárra venni azért, mert maga a képsor hangulata nagyon tetszik, és erről nem túl sokat tudok mondani, nagyon bensőséges az a viszony, amit most Gime ennél a helyzetnél kialakít. Ezzel nincsen kérdés, úgyhogy tovább is lépünk. Én most csak annyit szeretnék jelezni, hogy melyik az a kép, amit kirostálnék ebből a sorozatból.
Az első kép önmagában nekem működik, mint felvezető kép, azért nem ártana, ha a horizont megmaradna. Ezt úgy lehetett volna elérni, ha picit fordítasz a kamerán, mert itt a perspektivikus torzítás is erősen bejátszik. De az első kép jó indítás. A második képnek a helye nem biztos, hogy jó helyen van, de érdekes ez a kint és bent, a tükröződés, érdekes ezzel az ablakkal, bár stílusában nekem kilóg ebből a sorból, de mint megoldás, tetszik. Ugyanez igaz a harmadik képre is, ritmizálásba ezeket a sorozaton belülre kellene rakni, hogy a nagy pannókat, a nagy tereket néha ezekkel az intimebb képekkel meg tudjuk törni. Aztán a negyedik kép lehetne ennek az egésznek még a záró momentuma is, szép, dinamikus, jó megfigyelés. Az ötödik kép nekem kilóg a sorból, technikailag is eléggé kritikus, olyan szellemképszerű az egész, nagyon rossz minőség, ezt kihagynám. A következő kép nekem nem annyira erős, kihagynám, mert nem túl jellegzetes, és a világítása viszonylag esetleges. Nyilván ezt nem te állítod be, de nekem annyira nem erős. A hetedik kép igen, jók ezek a megcsillanó betűk, jó ez a félelmetes szájként ide tornyosuló előtető, ez rendben van, bár én egy kicsit döntöttem volna itt a gépen ahhoz, hogy ezt a tömeget visszahúzzuk, de a kép maga jó. A következő a Tűzoltószertáras kép, ebben a képkivágásban nekem nem működik, jobban összehoztam volna ezt a szobrot a felirattal, egyébként maga a szobor izgalmas, és a fény jó. A kilencedik kép kompozícióban nincs kitalálva, maga a kép jó lenne, de ezt ismételni kellene, nagyon zavaros most ez a kompozíció, miközben ez a létra izgalmas lenne ezzel a kis erkéllyel, de ebben a formában most kihagynám. A tízedik kép nagyon jó, ezzel a bankomattal drasztikus az a hatás, amit kelt, de nagyon tetszik. A következő, Coop ABC-s kép teljesen rendben van, szépek a fények, jók a zebra visszatükröződései, nagyon jól érződik az egyedüllét ezen a képen. A tizenkettedik kép bárhol lehetne, nem túl jellegzetes, kihagynám. A következő kép izgalmas, jó ritmus, tetszik, a tizenharmadik képnek biztos, hogy nem itt van a helye a sorozatban, a ritmizálást kellene kitalálni. Az utolsó kép elég félelmetes, de azért nem rossz. Ha kihagyjuk ezeket a képeket, akkor még kellene egy-két olyan hangulatú kép, mint ami a Coop ABC-nél létrejön, ami a terekről valamilyen illusztrációt ad, hogy hogyan is néz ki ez a falu. A sorozat jó, az ötlet is tetszik, tessék egy kicsit átgondolni azt, ha ilyen helyen vagy, hogy mit is akarok mesélni, milyen ritmusokat akarok létrehozni, és annak megfelelően elkészíteni a képeket. Előre erre készülni kell. Ha vissza tudsz oda menni, akkor ennek megfelelően talán most tudnál készíteni egy teljesen másik, ritmusában feszesebb sorozatot. (hegyi)
értékelés:

Hajnali Hold

Gime, nagyon örülök, hogy elindultál ebbe az irányba, én nagyon szeretnélek bátorítani. A kompozíciónál azt mondom, hogy én úgy vagyok ezzel, hogy az a tömeg, ami a háztető, és az annak ellenpontjaként megjelenő hold azt kívánná, hogy a kép tetejéből egy ujjnyit, és a kép bal oldalából két ujjnyit vágjunk, és máris hozna egy olyan dinamikát, ami egy mérleghintaként ide-oda billegve feszültséget tudna teremteni. Ha ezt a teret meg akarod hagyni a holdnak, akkor legalábbis a kép aljánál mindenképpen kellene még hozzátenni a házhoz, esetleg úgy, hogy a tető részből, a talpán álló háromszögből még többet kapjunk, és ez kifuthasson akár a képhatárig. Akkor ahhoz a méretű tömeghez jó ez a nagy tér az égben, de ehhez a pici háromszöghöz sok, agyonnyomja, nem tud érvényesülni a háromszög. Viszont az, amit líraként itt mutatsz, tetszik, rendben van. (hegyi)
értékelés:

Reggel

Ágnes még nem ébredt fel, az látszik, és várja, hogy az első telefonhívás megérkezzen, mert valamiért az a telefon nagyon fontos szereplője ennek a történetnek, ezt érzem. Itt a tónusrenddel van egy kis problémám, itt a színes kép fekete-fehérré alakításánál valahogy olyan, mintha lenne rajta egy fátyolszerű valami, kicsit keményebbre venném itt a tónust. Igen, van, akinek ilyen a péntek délelőtt, hogy jézusmárja, elaludtam, pedig kellene menni dolgozni, vagy kellene csinálnom a dolgomat, és szembesül azzal, hogy nem teljesen úgy alakul a péntekje, mint ahogy azt tervezte. Tehát az üzenet rendben van, megvan a három csillag, csak a tónusokkal kellene itt még játszani. (hegyi)
értékelés:

Csend a háztetők felett

Belváros, VII. kerület.

Ritka az a helyzet, amikor az ilyen naplementés képek ennyire határozottan jelennek meg, ennyire határozott üzenetet hordoznak. Nagyon tetszik az, amit itt most látok, olyan, mintha kisollóval kivágtam volna a sziluettet, ami a várost jelzi, és a város fölötti ég. Két megjegyzésem van: az egyik a függőlegesek és vízszintesek rendszere, mert akármennyire is sziluettes ez a háztetősor, azért az ember a saját képzeletével meg tudja hosszabbítani ezeket a vonalakat, amik ezekkel a kéményekkel létrejönnek, és itt most nem vagyunk függőlegesek. Eszter tudja, hogy mi ennek az oka, de ha ez függőlegesre sikerült volna, és ettől megnő ez a tér a kép bal oldalán, az nem biztos, hogy rosszat tett volna. A másik, ami megjegyzés, hogy én, szubjektíve, ezt a képet a kép fölső részénél vágtam volna, mégpedig kb. annyit hagytam volna a kékes-szürkés égből fölül, amennyit, mint tömeg, ez a fekete sáv elfoglal, úgy feszesebb lenne a kompozíció. De a leckére jó megoldás, és tetszik a színösszeállítás is, meg ez a rajzosság is nagyon szép. (hegyi)
értékelés:

eső után

Ismétlés.

Tényleg ilyen, amikor szárad föl a kert, és az első napsugarak kisütnek, hogy minden még csatakos és csurom víz, és a napsugárban a páraszemcsék szép vetítéseket hoznak létre. Ezt nem szeretném túldumálni, annyit talán, hogy az előtérben, a fű között megbúvó levél nekem most gyengíti az egész játékot, azzal valamit érdemes lett volna kezdeni. Tudom, nem egy könnyű eset, hogy az ember belenyúlkáljon ebbe a vizes közegbe, de talán megérte volna, vagy talán keresni egy másik pontot, ahol nincs egy ilyen barna folt. De a három csillag, mint ötlet, megvan. (hegyi)
értékelés:

Mesél az erdő

Színekről mesél az erdő.

Ez kicsit hitbizományos kép, mert én elhiszem, hogy az erdőben készült, magát a ritmust, ami létrejön, nagyon jónak és izgalmasnak tartom, de mindeközben hozzáteszem, hogy ez nagyon feszegeti már a fotográfia határát, hiszen valami tényszerűséget az ember mindig vár a fotótól, és nehéz a nézőnek elfogadnia azt, ha semmi mást nem kap, mint elvont formákat, és el kell hinnie bemondásra, hogy ez erdő. Lehetne ez bármi más is, városban is lehet találni ilyen színharmóniákat, és elmozdítva a kamerát, ez létrejöhet. Itt most nem csökkenteni akarom Krisztina érdemeit ennél a képnél, mert maga a ritmus is nagyon jó, és az ötletet is értékelem, csak fontos tudni azt, hogy vannak határai magának, a fotográfiának, mint műfajnak. Érdekes ezeken a határterületeken mozogni, ha azt az ember tudomásul veszi, hogy a nézők egy része azt fogja mondani, hogy „hát ebben mi a kép? Ezt én is meg tudom csinálni, hogy forgatok egyet a kamerán”. Erre az az egy dolog tud érvényes választ adni, ha a folthatások és a tömegelhelyezés precíz és pontos. Itt a kép jobb oldalán, a középtáji sárgák elvisznek ebből a ritmusból. Ha ott hoztam volna egy vágást, és azt mondom, hogy arra nekem már nincs szükségem, akkor maga a főmotívum, ami ez a középtónusú zöld és a kép bal oldalán lévő sötétebb flekk, egy jó ritmust hoz létre. Nekem most itt jobb oldalt kicsit kilyukad a kép. (hegyi)
értékelés:

Még esik

Akármilyen vidám is ez a két piros autó, és a komplementer színe, a zöld fa, azért mégiscsak van ebben valami szomorúság, tényleg olyan, hogy eszébe juttatja az embernek ezeket az esős, őszi, borongós napokat, amikor kimozdulni nincs kedve az embernek. Talán lehet, hogy nem ártott volna a vízszinteseket vízszintesre hozni, gondolok itt az útra, ami hátul fut, mert itt a ritmusok azok, amik felé el kell vinni az irányt, nem a történet. A történet attól indul el, hogy ha ritmusban feszesek vagyunk. Ez valószínű valamilyen lakótelepi környezet lehet, ahol az ablakból készült ez a kép, és adott az, hogy hol van ez az ablak, hová tudunk bejutni, tehát nem minden megoldható, hogy függőleges és vízszintes legyen, de talán valamit érdemes kinevezni ennek. Itt most az utat javasolnám, mert abból van a több, vagy a függőlegeseket, az oszlopot, de valami valamivel párhuzamba kell tudjon kerülni. Valami technikai őrületet is látok az autók hátsó ablakánál, valahogy ott összekockásodik a dolog, nem tudom, hogy ez a fényképezőgép hibája, vagy a tömörítésé. Azt is érdemes megfigyelni, hogy a vörösökkel mi történik. Ezt most nem Nórának és a gépének rovom föl, hanem ez egy helyzet, amivel az embernek számolnia kell, hogy bizonyos gépek bizonyos helyzetekben a vörössel nem nagyon tudnak mit kezdeni. A digitálisnak itt van egy nagyon nagy hátulütője, hogy a vörösben a tónusokkal egyforma flekkeket hoz létre, a tónusok valahogy leegyszerűsödnek. Ezzel túl sok mindent nem tudunk kezdeni, tudomásul vesszük, és számítunk rá. Ennél a képnél ez nem okoz problémát, mert nem az volt a cél, hogy az autók felismerhetően valami típusnak a reklámjaiként tudjanak szerepelni. Érdemes megnézni, hogy mekkora a szaturáció, ami a képnél létrejön, és, hogy milyen színtérben dolgozunk. Ez a fajta vörös problematika legfőképp az sRGB színtérben szokott létrejönni ennyire erősen. A hangulat abszolút megvan, a három csillag is, de a kompozícióban fontos az, hogy a döntéseket meghozzuk. (hegyi)
értékelés: