6. Impresszió, hangulat

Örülök ennek a képnek, hogy Ágnes végre ismétel valamit, ami fontos neki, amihez köze van, amihez a viszonyrendszerét keresi, és annak is örülök, hogy a saját elhatározását merte felülírni, és újabb irányt kipróbálni, mi van, ha Endre függönylukát nem használja, mi van, ha ő kezdi alakítani a saját környezetét a saját belső képéhez igazítva azt. A kép nincs még készen, ez egy tanulmány, de mint a puzzle darabjai, kezd összeállni a megoldás. Nem mondok ötleteket, nem akarom befolyásolni Ágnest, jó irányban keresel, várom a folytatást. (hegyi)

Volt szerencsém a kommentároknál látni ezt színesben, engem jobban izgat úgy, mert több mélysége van, több réteg jön létre attól, hogy a színek is létrehoznak rétegeket azáltal, hogy más a víznek a színe, hogy a háttérben létrejövő női alaknak is más a színe, ettől nekem egy izgalmasabb dolog jön létre. Ha lehet, akkor én most inkább a színesről beszélnék. Érdekes megfigyelés, ha én hozom meg a döntést, akkor inkább oldal irányban érdekelt volna még ez a történet jobban, és a kép fölső részéből vágnék. Biztos, hogy levágnám azt, ami a tükröződése annak a téglatestnek ott a kép fölső részén, a vízfelszínen, mert ez nekem nem annyira izgalmas, és le is buktatod a játékot. Tehát nekem ez onnantól izgalmas, ami az alatt történik, miközben a kép bal oldalából nekem még hiányzik valami, most túl feszes oldal irányban. De maga a megfejtés tetszik, úgyhogy én a színeshez teszem a voksomat, és a színesre még így is megvan a három csillag, hogy a vágással nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

(Hommage á Heinrich Hertz)

Elnézést, de ezt beemelem a rezonancia leckébe, ha valami, hát ez akkor oda való! Egyetlen dolog, ami miatt azt kérem, hogy Dávid ismételje ezt a képet meg, és akkor a leckemegoldás is meglesz, az pedig az, hogy nagyon szűk ez most oldalirányban, miközben fent nagyvonalúak vagyunk a térrel. Mind az árnyékokból, mind a csavart ágakból több kéne oldalra hagyni, hogy legyen tere és levegője ennek, hogy a rezgés, ahogy a hang is, el tudjon ülni, csillapodni és elenyészni a semmiben. Kérlek, ismételd meg, mert jó az ötlet és jó lehet a rajzosság, a fénycsíkok, szóval minden szuper, csak a kivágás nem. (hegyi)

Lehet, hogy az én áttételező képességemmel van a baj, a nagy hideg vagy az elhúzódó tél az oka, nem tudom, de én itt a rezonanciával nem tudok mit kezdeni, hogy mi rezonál mire. Jó hangulatkép, amit kapunk, érdekes a meglátás, bár itt is azt tudom mondani, hogy távolságtartónak érzem azt, ahonnan a kép készül, tehát a kamera nézőpontja most ahhoz, hogy térképszerű legyen a sok papírszemét, nem elég magas, ahhoz pedig, hogy érzelmileg közelebb kerüljünk, a kamerával is közelebb, azaz lejjebb kellett volna menni. Drága Robert Capa hogy megmondta ezt a közelséggel... (hegyi)
értékelés:

Érdekes az a struktúra, amit látunk a lépcsővel meg az ismétlődő liftajtókkal, ezt készséggel elismerem. Abban nem vagyok biztos, hogy aki viszi le a szemetet az jó helyen van, jobb lett volna, ha ő már egy kicsit elindult volna lefelé, mert így most ez nekem bizonytalan. Azt gondolom Ágnes is látja, hogy itt fordul az egész. Valamitől van egy olyan torzítása ennek, hogy amíg az aljánál nagyjából vízszintes, addig a tetejénél ezek elferdülnek. Ezt lehet használni is, rá lehet erre játszani, most nem érzem azt, hogy ez vinne, miközben beleszédíthetsz engem a liftaknába, ha akarod, bele fogok én oda potyogni, de akkor ezt az élményt érd el, hogy az ember tényleg megszédüljön, amikor nézi. A kamera helyzetétől függ, hogy mennyit, hogyan döntök, ezek fontosak. ismétlés. (hegyi)

Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:

Ha esik az eső és nincsenek fények, mindig valami csendes szomorúságot érzek.

Egy zenei hasonlat jut eszembe erről a képről. Úgy hívják a zeneszerzőt, hogy Wim Mertens. Ő kortárs zenész, azt kell róla tudni, hogy a jazz, a komolyzene és a népzene határán mozog, egy fúziós őrület, amit csinál, de mégis inkább talán a komolyzenéhez áll közel, maga az attitűd, ahogy megközelíti a zenei palettát, és néha nagyon kevés hanggal, egy hárfával dolgozik. Nagyon nagy jelentősége van az ő kompozícióiban a csöndnek is. Azért mondtam ezt most el, mert ennél a képnél, miközben lehetne azon vitatkozni, hogy ez a kompozíció mennyire zárt, mennyire stabil, mégis amiatt a lenyomatszerű hatás miatt, amit kapunk, olyan az egész, mintha grafikát látnánk, vagy egy rézkarcot, vagy bármi olyan ügyet, ami a fotó területéről kivisz minket. Mégis mivel ez a fotó eszközével jött létre, nagyon izgalmas kísérlet maga az a technika, amit itt látunk. Az, amiről üzen, ez az emléknyomszerű hatás, ami az egyik levéllel létrejön, ami olyan ebben a formában, mintha egy fosszília lenne, közben ott van egy szerencsétlen, kis tépett levél, ami még a valósághoz közelebb áll. Itt az elmúlásnak, a zárójelbe kerülésnek az érzése jön át ezen a képen. Nagyon érdekes megközelítés, és amit Mariann a Kreatív fotó leckénél számítógéppel akart megoldani, ennél a képnél nagyon jól lejön, mindenféle külön trükk nélkül. Mariann, megy ez neked, működik ez számítógépes játék nélkül is. Nagyon-nagyon szép ez az olajos felület, ez a vizes, de mégis valami olyan tükröződést használó meglátás, ami mint egy fátyol, vagy mint egy permet, ezt az egészet átlengi. Én ennek nagyon örülök, és egy jó ritmusnak, egy jó gesztusnak tartom erre a leckére. (hegyi)
értékelés: