A kép hangulata nekem Tüskevár sztorit hozza, a nyarakat, a nagy felfedezések élményét, ahogy készülünk valami nagy utazásra, kalandra, persze titkosan, de nagy izgalommal. Bármi ilyesmi történet szóba jöhet, ami happy enddel zárul, izgalommal, de kontrollált keretek között. Egyetlen kérdés, hogy mi lett volna, ha egy kicsit lejjebb kerül a kamera, hogy ez az alagútszerű hatás erősebb legyen és többet kaphassunk az út folytatásából, kevéssé leíró jelleggel ábrázolva a csónakot. De szép, harmonikus kompozíció, el tudom fogadni a csendre is, amennyiben az a várakozás izgalmának csendje. (hegyi)
értékelés:
Kiút
Szobámban
Az ötlet jó. Van két végpont, a buborékos üveg, remélem borvízzel és nem valami durva fröccsel, és van a gubbasztó Ágnes. Namost vagy az van, hogy a két végletet hozzuk formában közelebb, vagy közbe kell iktatni valami középarányost, mert most akkora a lépés az üveg és az emberalak között, hogy így a képarányok és a foltarányok nem stimmelnek. Magyarán vagy távolabb viszed a bödönt, vagy közelebb Ágnest, és akkor a két tömeg egyensúlyba tud kerülni tónusuk okán is. A másik megoldás, hogy Ágnest más tónusú, világosabb ruhába öltözteted, és akkor lehet, hogy helyreáll a tömegarány. Ismétlést kérek, bár nem nagyon értem én ezt a pezsgő csendet igazán, szóval a csend leckének nem érzem így most ezt erős megoldásának. Csehov, ha súghatok, neki vannak olyan csendjei, amik ha már ebbe a beleszomorodós világba keresgetünk, akkor adhatnak támpontot képileg. (hegyi)
Hajnal (Ism.)
Örülök ennek a képnek, hogy Ágnes végre ismétel valamit, ami fontos neki, amihez köze van, amihez a viszonyrendszerét keresi, és annak is örülök, hogy a saját elhatározását merte felülírni, és újabb irányt kipróbálni, mi van, ha Endre függönylukát nem használja, mi van, ha ő kezdi alakítani a saját környezetét a saját belső képéhez igazítva azt. A kép nincs még készen, ez egy tanulmány, de mint a puzzle darabjai, kezd összeállni a megoldás. Nem mondok ötleteket, nem akarom befolyásolni Ágnest, jó irányban keresel, várom a folytatást. (hegyi)
Pihen
Érdekes ez a kép, a rádióadásban hallottuk a sztorit. Tökéletesen tisztában vagyok azzal, hogy egy madarat nem olyan könnyű lefényképezni, főleg nem úgy, hogy ennyire közel kell menni hozzá, mert a madárnak van egy személyisége, és azzal nem nagyon egyeztethető össze az, hogy barátkozunk az emberekkel, a madár nem egy macska, úgyhogy ezt tényként elfogadom. Mégis azt mondom, hogy lehet, hogy egy picit, egy egész hajszálnyit ha lejjebb kerül a kamera, akkor a madár nagysága még jobban érzékelhető lesz, kevésbé veszik bele a háttérbe, de a megfigyelés pontos. Kettő csillagot tudok erre most adni, legfőképpen azért, mert a formák itt most fontosak lennének, hogy tisztázottak legyenek. Ez most egy picit zavarosra sikeredett. (hegyi)
értékelés:
Csend
Volt szerencsém a kommentároknál látni ezt színesben, engem jobban izgat úgy, mert több mélysége van, több réteg jön létre attól, hogy a színek is létrehoznak rétegeket azáltal, hogy más a víznek a színe, hogy a háttérben létrejövő női alaknak is más a színe, ettől nekem egy izgalmasabb dolog jön létre. Ha lehet, akkor én most inkább a színesről beszélnék. Érdekes megfigyelés, ha én hozom meg a döntést, akkor inkább oldal irányban érdekelt volna még ez a történet jobban, és a kép fölső részéből vágnék. Biztos, hogy levágnám azt, ami a tükröződése annak a téglatestnek ott a kép fölső részén, a vízfelszínen, mert ez nekem nem annyira izgalmas, és le is buktatod a játékot. Tehát nekem ez onnantól izgalmas, ami az alatt történik, miközben a kép bal oldalából nekem még hiányzik valami, most túl feszes oldal irányban. De maga a megfejtés tetszik, úgyhogy én a színeshez teszem a voksomat, és a színesre még így is megvan a három csillag, hogy a vágással nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:
Este
Este minden más. Este értem meg, hogy miért érdemes ilyen messze lakni a város zajától.
Bár mi azért jócskán a városban lakunk, de a hátsó kert elég szeparált ahhoz, hogy ha az ember egy jó könyvvel elfoglalja magát, igen erősen meg tud riadni, amikor madarak szállnak fel, vagy át a kerten. Mindemellett persze elfogadom, hogy a csend nem kötelezően a némaság, a hang nélküli élet, jószerivel a csend lehetőség a belső csend és üresség elérésére, és erre ez a kép jó illusztráció. Olvastam, hogy a képzaj felmerült, mint kérdés, én ezt annyira nem érzem tragikusnak, ha ez élére vasalt lenne, akkor nekem túl steril is lenne. Ró ritmus, jó kompozíció, nekem ha van gondom, akkor inkább a háttérben a felhők körüli furcsa elmosással van. (hegyi)
értékelés:
155Hz
(Hommage á Heinrich Hertz)
Elnézést, de ezt beemelem a rezonancia leckébe, ha valami, hát ez akkor oda való! Egyetlen dolog, ami miatt azt kérem, hogy Dávid ismételje ezt a képet meg, és akkor a leckemegoldás is meglesz, az pedig az, hogy nagyon szűk ez most oldalirányban, miközben fent nagyvonalúak vagyunk a térrel. Mind az árnyékokból, mind a csavart ágakból több kéne oldalra hagyni, hogy legyen tere és levegője ennek, hogy a rezgés, ahogy a hang is, el tudjon ülni, csillapodni és elenyészni a semmiben. Kérlek, ismételd meg, mert jó az ötlet és jó lehet a rajzosság, a fénycsíkok, szóval minden szuper, csak a kivágás nem. (hegyi)
Megy a munka ezerrel
Kedves Éva, több dolgot nem értek a képpel kapcsolatban, és ezek formai dolgok leginkább. Egyrészt miért kék? Másrészt miért dől a horizont? Harmadrészt mi a központi a történetben? Mert ha a gyár, akkor a füst fontos. Fontosabb, mint a havas út. Érdemes lenne ezeken elgondolkodni és exponálásnál szem előtt tartani, mert így egy alapvetően elvont üzenet esetén ha a képi megoldás is bizonytalan, akkor a néző is az lesz. (hegyi)
Rezonancia
Lehet, hogy az én áttételező képességemmel van a baj, a nagy hideg vagy az elhúzódó tél az oka, nem tudom, de én itt a rezonanciával nem tudok mit kezdeni, hogy mi rezonál mire. Jó hangulatkép, amit kapunk, érdekes a meglátás, bár itt is azt tudom mondani, hogy távolságtartónak érzem azt, ahonnan a kép készül, tehát a kamera nézőpontja most ahhoz, hogy térképszerű legyen a sok papírszemét, nem elég magas, ahhoz pedig, hogy érzelmileg közelebb kerüljünk, a kamerával is közelebb, azaz lejjebb kellett volna menni. Drága Robert Capa hogy megmondta ezt a közelséggel... (hegyi)
értékelés:
Tükörben
Jó ötlet és jó sűrítés, amit Ágnes létrehozott, jó a háttérben megbújó figura is, egyetlen megjegyzésem van: valahol kellene éleset találnunk a képen, és ez egészen biztos, hogy könnyebben megoldható a tükrön kívül, mert a tükör sajátossága, hogy általában két képet mutat, egyet, ami az üvegfelületről, egyet pedig, ami a foncsorról verődik vissza, ezért mindig szellemképes lesz a tükörkép, amit látunk. Persze, a szellemképesség nem azonos az életlenséggel. Jó lenne, ha ezekre az apróságokra is figyelne Ágnes, mert az amúgy jó ötletet a technikai kivitelezés bizonytalansága lerontja. (hegyi)
értékelés:
Akna
Érdekes az a struktúra, amit látunk a lépcsővel meg az ismétlődő liftajtókkal, ezt készséggel elismerem. Abban nem vagyok biztos, hogy aki viszi le a szemetet az jó helyen van, jobb lett volna, ha ő már egy kicsit elindult volna lefelé, mert így most ez nekem bizonytalan. Azt gondolom Ágnes is látja, hogy itt fordul az egész. Valamitől van egy olyan torzítása ennek, hogy amíg az aljánál nagyjából vízszintes, addig a tetejénél ezek elferdülnek. Ezt lehet használni is, rá lehet erre játszani, most nem érzem azt, hogy ez vinne, miközben beleszédíthetsz engem a liftaknába, ha akarod, bele fogok én oda potyogni, de akkor ezt az élményt érd el, hogy az ember tényleg megszédüljön, amikor nézi. A kamera helyzetétől függ, hogy mennyit, hogyan döntök, ezek fontosak. ismétlés. (hegyi)
Gondol
Ismétlés.
Az meglepő, hogy szinte felismerhetetlen Ágnes ezen a képen, olyan, mintha valami nagy görög színésznőt látnék, szóval érdekes maga ez a torzítás, ami itt létrejön, jellemtorzításnak mondanám, hogy teljesen más Ágnest látunk, és ez egy nagyon fontos dolog. Itt most kikukucskál valami, ami eddig nem volt, ezt én egy jó dolognak tartom. Maga a megoldás olyan, amitől egyelőre meghökkentem, nem nagyon tudok mit csinálni vele, de hogy nem csend, az biztos. Lehet, hogy épp akkor csend volt a lakásban, de ezen kívül nem sok köze van a csendhez. Sok minden másról mesélhet, de hadd nem én akarjam megfejteni, hogy te mit akarsz csinálni, minden esetre, érdekes nagyon. Egy csillagot adok, mert leckemegoldásnak nem jó, de érdekes vázlat, érdekes felvetés. El lehet kezdeni magunkkal dolgozni, csak döntsd el, hogy melyik irány. (hegyi)
értékelés:
minden kezdődik előlről
Jó ez e mese, amikor Hannát bekomponálod, olyan, mint egy filmes narráció, hogy: „igen, és amikor 14 éves voltam, és ott laktunk a Szajna part mellett, akkor jöttek a futó emberek…”, és mesél, mesél, mesél, és ez egy jó ötlet, a ritmus is jó. Azzal, hogy itt egy város, eléggé koszos, eléggé lehangolt, de azért itt is élnek emberek, akiknek piros jogginban is van kedvük futni, a másik bácsi is valamilyen testmozgást végez, tehát elindult a hétfő, elindult a hét. Függetlenül attól, hogy konkrét utalások nincsenek a dolgozókra, azokra, akik valóban elkezdték a hetet, de van, aki tud magának szünetet lopni, és magával törődik, az ő hétfője más, mint a miénk, úgyhogy ez az élmény megvan. Köszönöm szépen. (hegyi)
értékelés:
odaát
Bara, azt tudom, hogy imádsz a pocsolyákkal játszani, meg ezekkel a tükröződésekkel, és a valóság és a tükörvilág megforgatásával. Itt is ez egy jól látszó folyamat, de azért volt ennél már erősebb megoldásod is, akár a jégpályán, de volt ilyen pocsolyás képed is másik, ahol hasonlóan megálltál a pocsolya szélén, ettől volt izgalmas. Most ez kompozícióban nagyon egyszerű, nagyon tiszta kompozíciót vázolsz föl, csak a megoldása nem lett tiszta attól, hogy ezek a formák néha úgy vannak összekombinálva, hogy az nem biztos, hogy teljesen szerencsés, ahogy a lány áll és a fényképezőgépet tartja és ahogy beleolvad a háttérbe. Ez nem teljesen átgondolt. Jó a meglátás, de én ebben most több esetlegességet látok, mint régen. Ha mondhatom, ezt te már egyszer megoldottad. Érdekes megfigyelés, de ha nem tudunk annál tovább jutni, mint amit már egyszer megcsináltunk, akkor ez az alatt marad. Egy csillag azért megvan, csak egy picit lépjünk most följebb. (hegyi)
értékelés:
lassú elmúlás
Ha esik az eső és nincsenek fények, mindig valami csendes szomorúságot érzek.
Egy zenei hasonlat jut eszembe erről a képről. Úgy hívják a zeneszerzőt, hogy Wim Mertens. Ő kortárs zenész, azt kell róla tudni, hogy a jazz, a komolyzene és a népzene határán mozog, egy fúziós őrület, amit csinál, de mégis inkább talán a komolyzenéhez áll közel, maga az attitűd, ahogy megközelíti a zenei palettát, és néha nagyon kevés hanggal, egy hárfával dolgozik. Nagyon nagy jelentősége van az ő kompozícióiban a csöndnek is. Azért mondtam ezt most el, mert ennél a képnél, miközben lehetne azon vitatkozni, hogy ez a kompozíció mennyire zárt, mennyire stabil, mégis amiatt a lenyomatszerű hatás miatt, amit kapunk, olyan az egész, mintha grafikát látnánk, vagy egy rézkarcot, vagy bármi olyan ügyet, ami a fotó területéről kivisz minket. Mégis mivel ez a fotó eszközével jött létre, nagyon izgalmas kísérlet maga az a technika, amit itt látunk. Az, amiről üzen, ez az emléknyomszerű hatás, ami az egyik levéllel létrejön, ami olyan ebben a formában, mintha egy fosszília lenne, közben ott van egy szerencsétlen, kis tépett levél, ami még a valósághoz közelebb áll. Itt az elmúlásnak, a zárójelbe kerülésnek az érzése jön át ezen a képen. Nagyon érdekes megközelítés, és amit Mariann a Kreatív fotó leckénél számítógéppel akart megoldani, ennél a képnél nagyon jól lejön, mindenféle külön trükk nélkül. Mariann, megy ez neked, működik ez számítógépes játék nélkül is. Nagyon-nagyon szép ez az olajos felület, ez a vizes, de mégis valami olyan tükröződést használó meglátás, ami mint egy fátyol, vagy mint egy permet, ezt az egészet átlengi. Én ennek nagyon örülök, és egy jó ritmusnak, egy jó gesztusnak tartom erre a leckére. (hegyi)
értékelés:
Hozzászólások
Török József
2024. 06. 21. - 23:06
"Nagyon kúl ez az AI-muzsika...döbbenet. Mondhatnám, ijesztő." "-Menj el Madeirára, és a…
Török József
2024. 06. 21. - 22:37
"-Jóska tényleg meghatott a hangja alapján. -Meg, hát." "-Kétélű fegyver, hogy a hidat akkor…
Hamar Ramóna
2024. 06. 19. - 07:31
Kedves Ingrid! Részemről az öröm! ;)
Alexovics Ingrid
2024. 06. 18. - 22:27
Kedves Ramóna, örömmel használnám ezt a nagyszerű képet a holnapi rádióműsorom borítóképeként.…
Aureliano
2024. 06. 17. - 23:08
Boch: -jajj, igen, a szél. az durva, amikor levágod. én egyszer csináltam ilyet, de úgy néztem ki…