6. Impresszió, hangulat

Amit a képen látunk mint fő motívumok (papír, kalligráfia, festés, ecset) szépek, szépek a fények rajtuk, ha ezt a középső motívumot veszem akkor ez rendben van. Ami nincs rendben, az a környezete. Én elhiszem, hogy így készült, ebben a formában, de akkor odamegyek, összeszedem a többi ecsetet addig amíg a képet lekészítem, a háttérben lévő fa kereteket is rendezem kicsit és akkor elhiszem, hogy valami történik. Másrészt tegyük azt hozzá, hogy furcsa, mert nincs rajta a másik kéz, mert tegyük azt hozzá, hogy amikor rajzolunk, a másik kezünkkel is csinálunk valamit. Tehát maga az ötlet jó. Van egy jó kiindulási pontunk, de bizonytalan a képszerkesztés. Ennél azért határozottabb jelenléttel kell gondolkodni egy-egy képnél. Nem fognak megharagudni a szereplők, ha te mint rendező lépsz fel, és azt mondod, hogy ez igen, ez érdekel, ez nem, ezt odébb rakom. (hegyi)

Gergő, én erről túl sokat nem akarok mondani, ez a kép nagyjából így, ahogy van, rendben van. Tudod mi hiányzik ebből? Az alsó régió, a gyökér, a föld, az, ahova csatlakozunk, az, amin állunk, amin ez az egész struktúra megáll, annak a tömege kevés. Még egy ujjnyi kellett volna a parti részből, de egyébként ez a kép egy jó üzenet, és egy jó ritmus. Amennyiben ezt te vágtad ennyire szűkre, és van még az alsó részből, akkor még kérek egy ilyen verziót, ha nem, akkor majd legközelebb, ha arra jársz, akkor ezt megismétled, tehát ez a lecke egy három csillagos lecke, és a leckemegoldásra is jó, és egyben ismétlés vagy javítás. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy érdekes és izgalmas megfigyelés, de a dolog még nem a végkifejlet. Azt mondom neked - nem tudom, hogy ez milyen helyzet volt -, hogy ott van egy olyan rész, ahol egy graffitit is látok, ez akkor lett volna igazán izgalmas, ha tovább gyalogolsz, közelebb mész ahhoz a részhez, és azt teszed meg főszereplőnek, ahhoz képest alakítasz ki egy viszonyrendnszert. Ez így most nagyon a kép aljára szorul. Olyan, mintha ott lenne a kép szerzőjének az aláírása, miközben maga ez a ritmus így önmagában egy érdekes felvetés, de hiányzik róla a hiba. Ez a dolog a hibával olyan, mint egy Kraftwerk szám. A Kraftwerk egy zseniális zenekar volt azért, mert bár kompjuterzenét csinált, ami nagyon mértani és nagyon pontos megoldásokkal jelentkezett, mégis képesek voltak a programozásba belekomponálni és beleprogramozni a hibát. Aki megfigyeli, nem egy olyan számuk van, ahol ritmustévesztés van, vagy a dallam félrecsúszik - tehát még ebbe a gépies világba is bele tudták az emberit vinni ezáltal, és itt van az ő zsenialitásuk, az összes többi mai „tuctuc” zenével szemben, hogy benne van a hiba. A hiba olyan, mint amitől az igazgyöngy létrejön. A gyöngybe belekerül egy kis kosz és ettől válik gyönggyé, itt is kell ez a kis kosz. Ebben ez most nincs meg. Nem akarok most itt ötleteket adni, hogy mi lehet ez. Ezt neked kell megtalálni, de kell a kosz, és akkor fog a dolog elkezdeni mesélni. (hegyi)

Maga az üzenet nagyon jó, nagyon jól érthető. Két problémám van. Megint egy határozatlan tónusrendet kapok, magyarán: nincsenek mélységei ennek az egésznek tónusban. A másik, hogy valahogy hangulatában ezek a nagyon élő és nagyon erős narancsok nekem ellentmondanak azzal, amit a kép üzen. Jó az, ahogyan bekapcsolódik ez az oldalsáv, ez a fénycsík – ezt én nem tartom hibának, mert önmagában a vállfa kevés lenne ehhez a képhez. Ez adja hozzá az izgalmat és tulajdonképpen mondhatóan ez a hibaérzet az, ami ezt az egészet valószerűvé teszi. Viszont a tónusrend, az életlenség, hogy nem sikerült beállítani azt, hogy hol legyen a képen az éles, mert én nem találok a képen éles pontot, technikai hiba, erre érdemes lenne odafigyelni. Ez most nekem egy kétcsillagos kép. Azt nem mondom, hogy ezzel túl sokat nincs mit csinálni, mert ezt elkezdheted élesíteni, legfeljebb a zaj fog megnőni, hanem én azt mondom, ha van mód, akkor érdemes lenne elgondolkodni az ismétlésen. Annál inkább, mert nem tudom, hogy mi az a keresztbe futó árnyék, hogy az mennyire kiküszöbölhető. Ha kiküszöbölhető, érdemes lenne ezen elgondolkodni, mert arra viszont túl sok szükség nincsen. Legalábbis nem ott, ahol most látjuk. Ha nem kiküszöbölhető, akkor kicsit lejjebb kellene tenni a kamerát, mert akkor ezzel ez a háttérbe futó árnyék is el tudna válni a vállfáktól. (hegyi)
értékelés:

Megint előveszem az ollót. A képnek a jobb oldaláról, ahol visszahajlik ez az izé, a csirkeháló, ott azt le kell vágni. Az ott nem szép ahogy visszahajlik. Pontosítok. Ki lehet használni azt is ami ennek az egésznek a kuszaságából létrejön, de akkor meg csak azt használjuk, mert ennek a kettőnek a határvonala az ami nem szép. Ha ezt levágtad – még talán kérdéses, van valami csomósodás ott a kép majdnem közepén ezekből a drótokból -, akkor már izgalmas lesz az amit látok. Most abból, ami abból a túlvilágított napfelkeltéből látszik, aztán az ég szürkéjéből, mint valami nagyon finom megfigyelésből, és ebből a méhsejt mintázatból létrejön, ennek az egésznek az érzelmi világából kidöccent engem ez a nagyon határozott technikai probléma, ami ott ezzel az egymásra hajlással létre jött. Azt nem tudom, mert már nem emlékszem, amikor ott jártam, hogy ez hogy van oda felrakva, hogy mennyire elérhető ez, vagy mennyire lehetne ezt úgy megszerelni – ki ne essetek az ablakon -, hogy megszüntesd ezt a helyzetet. Ezek úgy egymásra vannak rakva. Gondolom, hogy a szerelésnél slendriánul lett felrakva. Optikailag ez problematikus, tehát vizuálisan van ezzel gond. Ez mindig gond lesz, amikor dolgozol ezzel az ablakkal. Márpedig hát szeretsz ezzel dolgozni, tehát fontos lenne, hogy ez egy kicsit gatyába legyen rázva. (hegyi)
értékelés:

Nagyon örülök annak Gábor, hogy foglalkoztál ezzel a kérdéskörrel és megkerested a kockát, és kiderült, hogy van még belőle. Tehát azt a döntést, amit az előző elemzésnél elmondtam, meg tudtad hozni. Itt most egész kicsi hiányzik ahhoz, hogy ez egy tökéletes kép legyen, mégpedig az, hogy ami ilyen kevés képelemmel dolgozik, ott figyelni kell arra, hogy mit ad ki ez az egész a vízszinteseket illetően. Azzal, hogy maga a fény balról jön, és ettől az egésznek a fénytömeg mennyisége baloldalon egy kicsit nagyobb, mint jobboldalon, a baloldal egy kicsit közelebb kerül hozzánk, arra nyílik az egész. Tehát, lehet, hogy ha mértanilag pontos meghatározás és ez egy vízszintes, de itt van az a helyzet, amikor a mértani vízszintest az optikai helyzet befolyásolja. Magyarán, ha ezen az óra mutató járásával ellentétesen egy fél fokot fordítasz, akkor a tömegeket húzod helyre. Még egy dolgot mondok, amire még oda kell figyelni, s ezek a horizontnál meghúzódó ködfoltok. Nézd meg, az is ferdén húzódik. A kép bal oldalán lévő részén csak egy vékony vonalként van jelen, a jobb oldalon pedig egy nagyobb tömegként, és elmossa ezt az határvonalat, de ettől ez is ferde vonallá válik. Ezt az egészet kell visszahúzni tömegében. Lehet, hogy ha elővenném a vonalzót, akkor maga a horizontod vízszintes, de a tömegek elforgatják az egészet, és ezt kell visszahúzni egy nagyon picit. Tehát az a fél vagy egyfokos fordítás ráférne erre a képre, és akkor azt mondom, hogy tökéletesek vagyunk, de így is meg van a három csillag. (hegyi)
értékelés:    

Érdekes hangulata van ennek a képnek, tudod, hogy mit nem értek, Győző? Azt, hogy most te szeretted volna, hogy ez térbeli kép legyen, szeretted volna érzékeltetni a teret és annak a mélységét, vagy pedig kétdimenziósra akartad vasalni? Azzal, hogy az élesség nagyjából egy jó tág térben jelen van, ezzel eleve kétdimenziósra vasalsz, ugyanakkor a fényekkel viszont szeleteket hozol létre: van egy közeli szelet, ez a fenyő, aztán van egy kicsit távolabbi szelet, ez a másik oldali facsoport, aztán van egy harmadik szelet, ez pedig a háttérben meghúzódó házak sora. Ez most három elcsúsztatott ritmus, de nem vagyok benne biztos, hogy ezt én értem, hogy mi lenne a legfontosabb. Ezt annyival rendbe lehetne hozni, hogy utómunkában kicsit kontrasztosabbra veszed a képnek a jobb oldalát is, tehát körülbelül arra a tónusszintre hozod, mint a kép bal oldala, és akkor ez megoldódik, ha ez lett volna a cél. Ha nem, akkor a mélységélességgel kellett volna úgy játszani, hogy inkább a hátsó rész legyen éles, és ez az egész itt elől csak egy folthatás legyen. Nem vagyok benne biztos, hogy akarom számolgatni az ágakat itt elől, hogy hány kis kinövése van. A gondolat tetszik, azon vaccillálok, hogy ez most kettő csillag, vagy ismétlés. Tudom, hogy nehéz dolog egy ilyet megismételni, ugyanakkor ahhoz, hogy pontosak legyenek azok az üzenetek, amiket küldesz, ahhoz az ismétlés nem ártana. Ezt most döntsd el te magad, én most itthagyom ezt a dolgot, a kettő csillagot megelőlegezem rá, ha úgy döntenél, hogy nem ismételsz, akkor maradunk ebben a kettő csillagban, én szeretném, ha születne ide egy ismétlés. (hegyi)
értékelés: