6. Impresszió, hangulat

Gergő, isten bizony szeretném érteni az úgymond alkotói logikádat, mi az, ami számodra képként értékelhető, de egyelőre nem megy maradéktalanul. Ha ez valamiképpen az előző embertelen sorozatod részeként kerül közlésre, még valahogy elfér, bár a vágás bizonytalan, hogy mi a lényeg, a fickó, a vitorla és a belvilág, vagy a "tenger". De így, hogy nincs körülötte még néhány kép, nincs ami magyarázza a vágást, nincs ami mentén egyedivé válhatna a pillanat és ettől az egésznek inkább a komikuma erősödik fel, de az meg nem tudja elvinni a vállán a képet, mert nincs konkrét utalás arra sem. (hegyi)

Gergő, itt az a baj, hogy nem tudom mi lóg ide be a bal alsó sarokba. Ha ez a belógás nem lenne, akkor ez egy egészen szép ritmusú kép lenne. Sajnos ez itt most elrontja ezt az egészet azért, mert ahhoz kevés, hogy személyessé tegye, nem lehet dekódolni, ahhoz viszont túl sok, és túl határozott, hogy értelmezhető képhiba maradjon. Ellenpontként nincs nagyon szükség rá a hajó tömegének tekintetében, úgyhogy ez itt most hiba. Ha a Hiba leckére küldöd be, akkor ez egy vicces helyzet, bár ott se állna meg a lábán, mert ott azt feltételezzük, hogy valami olyan plusz értéket hoz létre, ami egyébként nem történt volna meg, itt most ezt nem érzem, kár. Ha ez nem lenne ott, akkor ez egy nagyon izgalmas, és nagyon szép kép lenne a maga egyszerűségével. Ez elég nagy flekk ahhoz, hogy ezt a keresőben is észre lehetett volna venni. (hegyi)

Örülök annak, hogy Csaba képet küld, és egy viszonylag hosszabb kihagyás után újra itt van közöttünk, másrészt azt most leszögezem, hogy amióta utoljára dolgoztunk, azóta kialakult nálunk az osztályba sorolós rendszer, és az első három lecke képezi az első osztályt. Tehát függetlenül attól, hogy a régebbi tagok milyen szinten oldották meg ezeket annó, én azt kérném a régebb óta velünk lévő tagoktól is, hogy az első három leckét oldják meg újra, tehát ezeket Csabától is várnám. Nem csak azért, mert ez a játék elkezdődött, hanem azért is, mert nem árt saját magunkat néha újrafogalmazni. Amit ennél a képnél látok az egy nagyon izgalmas és finom megfigyelés, nagyon szép a kép, abszolút nem értek egyet a képkivágással, azt is megmondom, hogy miért: a hozzászólásoknál Csaba betett egy képet, és ott a megfejtés szerintem. Ha azt a képet nézem, akkor én a saját gondolati világomhoz és ízlésemhez sokkal közelebb álló munkát kapok. Itt most nem a hozzászólásoknál feltett kép a jó kép, hanem ebből a kettőből lenne kihozható a jó kép, magyarán, ha ezt a képkivágást, vagy ezt a szélességet, részletességet és tónusrendet meghagyva kezdek el fölfelé még ehhez hozzáadni, akkor ennek az egésznek a részletessége és folthatásai izgalmassá válhatnának, még megkapóbbá. Az ember olyan furcsa lény, hogy kiválaszt magának dolgokat, és arra teszi a hangsúlyt. Nyilván ez személyiségtől függő, hogy ennél a képnél a pad az, ami érdekel, ami felé ez az alak mozog, vagy maga a figura, vagy elkezdek figyelgetni a háttérben lévő fákra, ott próbálok megfejtéseket keresni, tehát ez mindenkinek egyéni, ugyanakkor ezeknél a megközelítéseknél az is lényeges, hogy mennyire hagyjuk, hogy a néző ezzel az egésszel esztétikai formában találkozhasson. Ha nagyon szűkre vágunk valamit, és csak a fő motívumra koncentrálunk, megkapjuk ezt az élményt, de van egy olyan érzete az embernek, hogy valami innen hiányzik, valamit az alkotó azért vágott le, mert nem volt tökéletesen a helyén. Olyan ez, mint ha egy versnek csak a tételmondatát adnánk le, és azt mondanánk, hogy ez a lényege. „A semmi ágán ül szivem, / kis teste hangtalan vacog, / köréje gyűlnek szeliden / s nézik, nézik a csillagok” – ez ennek a versnek a lényege, de nem csak ennyiből áll a vers, és nem véletlenül van ennek egy felvezetése, és ezáltal a felvezetés által jutunk el a csúcsponthoz. Ez a képekre is igaz, hogy van egy felvezetése az egésznek, és így jutunk el a csúcsponthoz. Ezért fontos a hozzászólásokhoz betett képed, mert ott ezt megadod. A kettő között van az igazság, azt a nagyvonalúságot keressük ebben a tónusrendben és ebben a színvilágban tartva. Nem mondom azt, hogy egy könnyű megoldás, nem tudom mennyire tudsz ide visszamenni, de ha igen, akkor érdemes lenne ezzel gondolkodni, és ezt akár újrafogalmazni, mert egy olyan üzenet, ami megéri. Én most erre a verzióra is megadom a három csillagot, mert abszolút jó ritmus, gyönyörűen és érzékletesen, érzékenyen beszél erről a leckéről, de volna értelme ezzel még dolgozni. (hegyi)
értékelés:

Nos, vannak kiemelt pillanataink és ez a kép ezek közé a kiemelt pillanatok közé tartozik. Egészen fantasztikus az, amit látok és komolyan mondom, hogy szívesen látnám a falamon. Ritkán mondok ilyet. És ha már így belekezdtem ebbe, hogy még tovább menjek a tőlem szokatlan mondatok irányába, össze is hasonlítom most, Gerleinek van egy képe a napraforgókkal, oda tudom sorolni. Írtam itt a hozzászólásoknál, hogy fél fokot érdemes lenne rajta fordítani, de vegyük úgy, hogy nem szóltam mert ez kiküszöbölhető. Ugyanakkor nagyon tiszta amit látok. Nagyon tiszta a gondolatiság és nagyon tiszta a közlési forma. Azt hiszem, ahányan vagyunk a Látszótéren, mindenkinek másról mesélhet ez a kép: magányról, csendről, útkeresésről, az úton lévő akadályokról, elveszettségről, szerelemről, szóval széles a paletta, de egy biztos, hogy olyan finom a fénytani helyzet, ami ritkán fordul elő egyrészt, másrészt pedig olyan a kompozíciós viszonyrendszer mindezzel együtt, ami nagyon kiegyensúlyozott és nagyon határozott és mégis, a technika nem uralkodik az egészen, hanem nagyon finoman meghúzódva a háttérben ad egy stabil bázist, amire ennek az egésznek a lírája fel tud épülni és ki tud teljesülni. Mondom ehhez a fényviszonyhoz Turner-t szóval egészen festményszerű ez a kép. Azt hiszem, hogy ez a helyszín ebben a fényviszonyban, ebben a természeti csodában nagyon sok mindenre alkalmas helyszín lenne. Gyönyörű aktot lehetne itt csinálni, de önportréra, portréra is alkalmas. Nagyon sok mesét el lehet itt képzelni. És mégis, miközben sokszor előfordul, hogy azt mondom, hogy de hát ez még csak a színpad, itt mégsem erről van szó. Azok a kis füvek, azok a kis bogáncsok vagy nem tudom, milyen növények, amik ott az előtérben vannak, azok lesznek a főszereplői. Itt vannak ezek a kis csenevész fácskák a maguk rendjében, és ebben a rendszerben azok a kis növénykék, mintha egy furcsa védelemben, mintha felnőttek között állnának. Nagyon érdekesen vannak jelen. Nagyon köszönöm ezt neked Tamás! Feladtad a leckét magadnak, mert ez egy nagyon magas minőségű megoldás. (hegyi)
értékelés:    

Hát ez érdekes. Én nem tudom, ezt a függönyt honnan szerezted, de ez nagyon jó. Szerintem ez otthon van Csixiben. A rádiózásból minthogyha a Szentivánéjből valami hasonló függönyre emlékeznék. Jó, ahogy ez a párhuzam létrejön a függönnyel meg a lakótelepi házzal. Tulajdonképpen ez így egy bizalmi felülfestés. Tehát ráfested a hangulatot vele a borzalmasan, fájdalmasan szürke háttérre: a vidámságot meg a reményt. Úgyhogy ez abszolút jó hangulat. Köszönöm szépen, a következő lépcső majd a függőlegesek és vízszintesek pontosítása lesz. (hegyi)
értékelés:    

Gábor, ez egy nagyon izgalmas megoldás, egészen őrületes az, amit itt látunk. Tényleg valami fura az egész, hogy van egy külső meg egy belső világ, és nem nagyon értjük, hogy ki kivel van, miközben persze, ha akarom, akkor szét tudom szálazni, hogy most melyik a tükröződés és melyik a szemben lévő ház, de pont attól izgalmas, hogy olyan szépen összemakraméztad itt nekünk. A 700 pixelt érdemes kihasználni, meg a kép fölső részénél mintha a vágásnál lenne némi problematikám, de egyébként a kép tökéletesen rendben van. Köszönöm szépen, ez akár az Épített környezet leckében is megállná a helyét, de itt is jó. És szólok, hogy ez az elemzés még az előtt készült, hogy kiderült volna, hogy végül is ez egy elforgatott kép így, az eredetije álló. De nagyon örülök, hogy a véletlen így hozta, ugyanis ez ad módot, hogy elmondhassam, hogy olykor érdemes felrúgni a szabályokat, érdemes elrugaszkodni a valóságtól, hiszen adja magát, hogy ez egy szürreális játék eleve, ha ezt reálisan mutatod, akkor az, hogy a valósághoz ragasztod, nem hagyja beindulni a szabad mozgásokat, asszociációkat. (hegyi)
értékelés:    

Ezzel lesznek vitáink, de én ezt nem tartom párának, hanem annak, hogy odatetted a kezed a gép objektívje elé. Valahogy úgy érzem, hogy abban nem tudunk közös nevezőre jutni, hogy a képbe a beavatkozás, a módosítás, a roncsolás miképp jön létre, azok milyen esztétikai értékeket tudnak képviselni. A Hiba leckénél mondtam ezt el, előző elemzésnél, de itt is elmondom, mert itt is értelmét látom, hogy akkor van értelme a hibának is, és a hibaista megközelítésnek is (egyébként szerintem minden képmódosításnak is), ha az alap elképzeléshez, amit én, mint fotográfus kigondoltam, a hiba vagy a módosítás egy új minőséget tud adni, létrehozni. De ennek esztétikailag és formailag is új, magasabb, emelkedettebb minőségi szintnek kell lennie. Itt most ezt nem érzem. Nagyon szép ez az absztrakt forma, és ennyi. Kigyengítetted ezt az egészet (most ilyen szempontból mindegy, hogy a kezedet tetted elé, vagy photoshoppal csináltad), de ez nekem nem hozza sem a hajnalt, sem a párát, semmit. Nézd el nekem, hogy én ennek most nem látom a következményeit vagy a miértjét, nem tudok hozzá kapcsolódni. (hegyi)