6. Impresszió, hangulat

cím nélkül

cím nélkül

Kedvelem azt, hogy ezzel a tükröződéssel ennyit foglalkozol, mert nem rossz, ha az ember egy bizonyos témára rácuppan, és nem hagyja addig abba, amíg úgy érzi, hogy abban van anyag, és ez egy ilyen téma. Nyilvánvaló, hogy ez azzal is együtt jár, hogy nem mindegyik telitalálat, mert az ember keresi a közlési helyzeteket és formákat, de a kitartásodat mindenféleképpen díjazom. Ráadásul ez a példány, amit itt most látunk, nekem egy teljesen rendben lévő ügy. Pont annyi van a valóságból, amennyi kell, a játékosság a cipővel megvan, az üzenet rendben lévő, sőt, még van egy ilyen Kis Herceges vonal a lámpagyújtogatóról, szóval nekem ez bejött, köszönöm, megvettem, megvan. 3 csillag, leckemegoldás, szuper, mi kell ennél több? (hegyi)
értékelés:    

Szobanövény

Szobanövény

A helyzet az, hogy a leckéhez nem ragaszkodom, de pár momentumában igenis kapcsolódik bennem is - meg talán a fotón is érzékelhetően - ehhez a leckéhez. De amikor készült mégsem ez a lecke járt a fejemben, semmilyen lecke nem járt a fejemben, az ablak, és a virág, és a bezártsága, és fénykorlátozottsága, meg a fordított világ, és ilyenek jártak a fejemben. Ami a problémám, hogy eredetileg fejjel lefelé fotóztam, és úgy is gondoltam volna, de mégis, utólag inkább tűnt önkényesnek, mint fontosnak az a megoldás. Úgy éreztem, hogy mégis kevés a támpont arra, hogy háton fekve, fejjel az ablak felé ezt úgy látom. Bár a világos és a sötét iránya ott úgy érzem helyes lenne (fent a fény, lent a sötét), de így meg annak a póluscseréje mond talán valamit - no persze csak olyan nagyon finoman suttogva.

Az a helyzet, hogy érdekes játékot játszol velünk akkor, amikor berakod ennek a képnek inverzét. Egyik sem igazán az, ami, a kettő között van az igazság (az elemzés a harmadik verzió előtt készült). Ez azért érdekes, mert az jó, hogy a két kép által megmutatható az, hogy egyszerűen csak a tónusok rendezésével hogyan lehet egy lírai, vagy drámai hatást létrehozni, miközben ugyanarról a képről beszélünk. Lehetne ebből egyébként egy képpár is. Akkor azt mondom, hogy tessék megcsinálni kétszer a képet, és ebből az egyiket inverzbe tenni, hogy legyen az egészben valami izgalmas. Ha viszont egy képre kell gondoljak, akkor azt mondom, hogy mind a kettőnél ott a problémám, hogy ez a szár nagyon sötét, avagy nagyon világos, de mindenesetre túl határozott. A formákkal nincs baj, a tömegelhelyezés rendben van, tehát minden oké, csak a tónussal, az meg nagyításnál, vagy utómunkánál szerintem korrigálható. Körülbelül ott van az igazság, ahol a virág nagyjából elkezd csatlakozni, tehát a virág sziromig tulajdonképpen az a rész, az a szürke, ami nagyjából működne szerintem. Amikor ennyire beég, az már nekem nem. Túl határozott forma, vagyis a határozott formához túl határozott tónus járul, és ezzel lesz kopogós. Ugyanakkor az ötlet működik. Van egy enyhe erotikus felhangja is a dolognak a leckebesorolás miatt, de én ezt nagyon kedvelem. Ez egy tökéletes leckemegoldás, viszont a kivitelezéssel van problémám, pont a bizonytalansága miatt, ami szerintem benned is benned van a képet illetően, hiszen ha nem így lenne, akkor egy verzióra tetted volna a voksod. Van egy olyan érzésem, hogy ez most inkább egy 2 csillagos kép. (hegyi)
értékelés:

A felszín alatt

Nem tudom, hogy mi történt, hogy új fényképezőgép, vagy egy új szerelem, vagy egy új csalódás, vagy mi az, ami Cliot arra ösztökélte, hogy ezt a képet megcsinálja, de tessék megfigyelni, hogy mi történt, mert itt most nagyon érdekes minőségi változás van. Ennek a képnek nem csak meséje van, hanem kompozíciója is. Ez nem csak egy filmes utalás, és nem csak egy ilyen alvilági kép, hanem az egész, úgy, ahogy van, tömegelhelyezésben, színben, kompozícióban rendben van. Egy gondolatnyit nem tudok belekötni, nincs is miért, mert ez úgy, ahogy van, tökéletes, falra való. Az alsó világ a vörösekkel jön, a felső világ a kékekkel, ez az egész ad egy dinamikát, hívogat az a mély, de azért egy kicsit félünk is tőle, közben a háttérben folyik valamilyen kommunikáció egy szereplővel. Edward Hopper Nighthawks (1942) című képét juttatja eszembe.    Az a baj Clio, hogy nem veszed komolyan a saját dolgaidat. Vannak fellángolásaid, aztán utána megint valami elsodor. Nagyon fontos lenne az, hogy valami mellé tedd le a voksod. Hogy én most ezt akarom! És ehhez rendeljél hozzá időt is. Tehát, ha el tud hangozni az a mondat, hogy én fotografálni akarok, vagy én fotográfus szeretnék lenni, akkor ezt a mondatot, hogy este ki tudod magadnak mondani, akkor szülessen meg hozzá a döntés is, hogy és most az elkövetkező egy évben nem vacakolok semmi mással, hanem ezt csinálom. Elhangozhat ez a mondat másként is, én festő akarok lenni. És akkor azzal vacakolok, de valami mellett tedd le a voksodat. Mert én elhiszem, hogy kívülről nézve azt látod mondjuk, hogy vannak nagy festő idolok, akikről megtudja az ember, hogy egyébként fotóztak is. Igen ám, de ez vagy a pálya vége felé van, amikor már nem olyan erős és acélos a festői megfogalmazás, meg az emberből úgy kifogy a szusz, és a nagy hevület, vagy ez az úttörő szemlélet ez már megkopik, és akkor keres egy új eszközt utána, egy új játszótársat. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy valaki eleve annyira zseniális, hogy több szólamban tud megszólalni, és nem csak filmet rendez, hanem mondjuk zenét is ír, és közben fest, meg verseket ír, ilyen is van. Azért azt lássuk be, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk ezek a polihisztorok, és nem akarom ennek az örömét elvenni, de jó lenne, ha valami mellet azért is letennéd a voksodat, mert az utána húzhatja a többi területet is magával. Azoknál a nagy polihisztoroknál is, akiket úgy megfigyelhettünk, azért volt egy fő csapásvonal, nem akarom itt most Leonardot hozni, vagy Michelangelot, de azért valamiről őket ismerjük, és tudjuk, hogy amellett másban is zseniálisan jót alkottak. Miért volt ez a hosszú duma? Azért Clio, mert nem tudom eldönteni nálad, hogy lusta vagy, vagy nincs elég gyakorlatod, vagy mi a franc annak az oka, hogy úgy kell belőled kitaposni, vagy kirugdosni egy munkát. Ezt is azon a hülye, idióta facebookon osztottad meg, és Hegyi szólt, hogy tedd már fel. Miért kell lepkehálóval összeszedni téged? Miért van ez? Mi az isten van, hogy bele vagytok hülyülve abba a kibaszott facebookba és ott basszátok az időtöket, miközben kurvára lenne mit mást csinálni. Tessék elgondolkodni azon, hogy van egy közösség, ez a közösség arra született, hogy egymással alkotásokat osszunk meg. A facebookon maximum bólogató Jánosokat fogsz találni, akik azt se tudják, mire mondják, hogy szuper. Lájkvadászat. (hegyi) értékelés:    

út

út

Talán inkább a rezonancia, vacilláltam, hogy köldök-e, talán kevésbé. Valamint "út", mert olyan érzést kelt bennem, hogy ezen végig kell menni. A sötétből a világos felé, valamint át, ami nem sima, rögös.

Jó ez a ritmus, tetszik, főképp az, hogy valahogy érdekes módon az egész megfordul, és akár gondolhatnám, vagy akarhatnám azt gondolni, hogy ez akkor most mégiscsak felfelé van. Azért a voksunkat a lefelé haladásra tettük, de benne van ebben a ritmusban az is, hogy talán ez mégiscsak felfelé mutat. Attól van ez, hogy a világítás a segítségére sietett az alkotónak, és az a placc, ahova megérkezünk, az világosabb, ettől közelebbinek tűnik, és ez bolondítja meg a teret. Jó ez a ritmus, jó a lecke felfogása is. Oldalirányban nekem szűk, főképp a jobb oldalon. Jó ötlet, 2 csillag, mert azt észre kell venni, hogy a tömegelhelyezés hova tart, tehát nem elég az, hogy ez a ritmus megvan, a tömegekkel is kell tudni játszani. János, ez fontos, nem hagyhatod el! (hegyi)
értékelés:

őrségváltás

őrségváltás

Nagyon örülök annak, hogy Vera újból küldött leckét, mert határozott gondolatai vannak az őt körülvevő világról. Annak is örülök, hogy ez a határozottság most már a képeken is megjelenik, mert nem volt ez így mindig. Ebben én itt egy nagyon nagy minőségi változást látok. A belső változások azok, amik képpé érnek, vagy a képen megnyilvánulnak, az a belső változás, hogy nem csak, hogy tudom, hogy mit akarok, hanem azt ki is merem mondani. És ez van most a képen is, hogy engem ez érdekelt, ebben a formában, így megdöntve, létrehoztam valamit, játszottam egy kompozícióval, és ez a játék nekem örömet szerzett, és ez az öröm került a képre, ugyanis minden szürkesége ellenére ez a kép egy vidám kép. Azzal együtt, hogy vannak fenyegető jelzések is rajta, mert ezek a háromszögek elég agresszívek, és a képi agresszió sem elhanyagolható, de mégis vidám. Kicsit durva játék, tehát, az ember elkezd kicsit pogózni a szobában, és a bakancsa lehet, hogy lerúgta a csillárt, de azért a dinamika mellett a vidámság is megvan. Nekem nagyjából ezt mondja ez a kép, úgyhogy köszönöm, nekem ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy nagyon remélem, hogy Vera újból elkezd velünk dolgozni. (hegyi)
értékelés:    

kövek

kövek

Van ebben valami félelmetes. És egyedül az ég ellenpontozza ezt. Még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy ha az ég mindenütt olyan kék tudna lenni, mint amilyen a jobb felső sarokban, akkor ez egy kifogástalan üzenet lenne. Ahol ez most fehérbe kifut, ott az nekem nem annyira érdekes, és nem annyira izgalmas. Nem olyan nagy meló ám ezt helyrehozni, azt gondolom, hogy utómunkában ez megoldható. Van az egésznek egy lélegzése, egy ritmusa. És lám, lám, milyen érdekes, hogy itt nem kezdtünk el a mélységélességgel játszani, és egyből valami nagyon furcsa perspektíva játék jön létre. Nagyon örülök annak, hogy ezt Viki észrevette. Megérné az utómunkát, jó lenne ezzel még dolgozni egy kicsit. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot, és elfogadom leckemegoldásnak is. (hegyi)
értékelés:    

ved(e)lés

ved(e)lés

a kép vasárnap hajnalban készült amúgy, de ha kedd reggeli kép lenne akkor is ebbe a leckébe tettem volna.

Vessetek a mókusok elé, de nem tudom, hogy mik ezek a bogyók, hogy ez most egy ilyen gyertyaöntő szakkörön van, ahol valaki bemutatja a legújabb találmányait, vagy ez mi akar lenni, ezzel nem tudok mit kezdeni. Ugyanakkor az egésznek a hangulata egy nagyon érdekes világ. Valami most benne maradt ebben, ami csak a tiéd, és nem tudsz átadni ez által a kép által közönségnek. Mégpedig az, hogy te ott benne voltál egy hangulatban, akár szólt a zene, akár volt előtte valamilyen kommunikációs helyzet, nem tudom, de ez arra sarkalt téged, hogy elkészítsd ezt a képet. Abszolút bízom abban, hogy ez nem egy véletlen elkattant kép, ugyanakkor nekem, aki ezt a képet szemléli, nem nagyon mond semmit ez a sok valami a pincében, előtte a figura sem, és így együtt sem tudok megkapaszkodni annyira, hogy az enyém legyen ez a kép. Itt ténylegesen az a kérdés, hogy ha ez egy képsorból egy kiragadott kép, akkor oké, de akkor kérem a többit is. Tehát lehet ez egy lírai beszámoló állomása, de önmagában ez a boldogsághoz kevés. Ezt most visszaadom továbbgondolásra. (hegyi)

Köd

Köd

Ez a kép visszatérés. Nem csak és nem kizárólag a Látszótérre. Az elmúlt években nem készítettem képeket, nem volt a kezemben fényképezőgép. Most újra tanulok látni. Hogy mi lesz a folytatás, még nem tudom. Egyelőre csak a köd van.

Az a helyzet Gábor, hogy nagyon örülök annak, hogy sikerül eljutni odáig, hogy újból láthatunk téged itt, a már Látszótérnek hívott közösségben. Annál is inkább örülök, mert amikor – hát, jó pár évvel ezelőtt – együtt dolgoztunk, amikor az a munka leállt, akkor bennem egyfajta hiányérzet volt, hogy nagyon sok átbeszéletlen kérdés maradt, nagyon sok olyan gondolati helyzet, ami megérné, hogy energiát fektessünk bele. És ez a hiányérzet munkált bennem évekig, és nagyon remélem azt, hogy az újbóli jelentkezéseddel mindketten, és azok is, akik ezt a kommunikációt szemlélik majd, megkaphatjuk azt a pluszt, amit a munkáid megérdemelnek. Eszköztelen képet küldtél, és azt gondolom, hogy ez egy olyan munka, ami egy nagyon érdekes belső meditációt indít el. Bocsánatot kérek, de utólagos engedelmeddel át fogom tenni ezt a képet a csend leckébe. Azóta, amióta ez a lecke feladásra került, nagyon sokféle gondolat jött ezzel kapcsolatban, és sok társunk keresgélt is ebben az irányban, hogy hogyan lehet a csendet jól megfogalmazni. Azt gondolom, hogy nagyon érdekes, hogy ez az a kép, ami - nekem legalábbis - az utóbbi idők egyik legerősebb csend lecke megoldása, már csak azért is, mert egy nagyon vékony mezsgyén mozogva jut el a céljáig. A másik az, hogy azon ritka képek közé tartozik, ahol nem tudok olyat mondani, amit másként csináltam volna, vagy ami bennem kérdéseket hagyna nyitva. Teljesen rendben van a ritmus, nagyon szépek ezek a fátyolrétegek, amik a köddel és a párával létrejönnek, tökéletesen értelmezhető és érzékelhető az egész szituáció, és mindezt úgy tudtad megfogalmazni, hogy sem szorongás, sem félelem nincs benne. Nem egy vidám képet kapunk, ugyanakkor nem érzem azt a fajta rossz rezgést, ami úgymond a felesleges drámázásoknál szokott bekapcsolódni. Nagyon örülök ennek a képnek, és ezt egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és nagyon remélem, hogy stabilizálódik a technikai körülmény körülötted, és újból felvehetjük a tempót. Érdekesnek tartanám nálad is, ha az első leckék is elkészülnének, már csak azért is, mert jó pár év eltelt azóta, amióta azokat beküldted. És mióta ilyen leckebesorolós, osztályba besorolós helyzet van nálunk, nekem meg kellett hozni egy döntést, abban a kérdéskörben, hogy mit kezdjek a régi beküldésekkel, mert akkoriban még nem voltak ezek osztályozva, hogy 1., 2., vagy 3. osztályos lecke - kialakult egy viszonylag stabilnak nevezhető struktúra, és én akkor úgy döntöttem, és ma is kitartok e mellett a döntésem mellett, hogy visszamenőleg nem fogom őket besorolni. Tehát, akik anno megoldottak bár egy-két leckét, és abban tökéletesen rendben lévő leckék voltak, nézzétek el nekem, hogy nem mentem vissza ezeket újból végiggondolni. Egyrészt borzasztó nagy meló lett volna ez a dolog, másrészt meg azt gondolom, hogy azokkal szemben, akik már az új struktúrában kezdtek el dolgozni, nem is biztos, hogy szerencsés lett volna, ha valami régi dolgokat én újból rágok, merthogy mindig előrefelé nézünk. És ez a dinamikája ennek a helynek. Talán. Úgyhogy köszönöm szépen, ez 3 csillag, megvan a csend lecke, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:    

Vörös függöny

Vörös függöny

Az a helyzet Ágnes, hogy itt most valamit megtaláltál, még ha véletlenül is, és nagyon szeretném, ha most megfigyelnéd ezt a képet, mert ez több kérdésedre választ ad, amik az előző munkáidban felmerültek. Egyrészt a tónusokra. Sokszor beszéltünk arról, hogy túl vannak konkretizálva, túl vannak világítva a képeid. Akár az apáddal való kapcsolati helyzetet nézzük, akár a gyerekkort, hát, nem ma voltak azok a fotók, de volt egy ilyen irány, amit elkezdtél, aztán abbahagytad a felénél, sajnos. Emlékszem, hogy ott kerestünk egy fénytani helyzetet. Itt most azért mondom ezt neked, mert ha megfigyeljük ezt a képet, nagyon finoman nagyon sokféle tónus megjelenik, és ennek az egésznek a ritmusa egy nagyon furcsa térbeliséget ad, ami az előre-hátra mozgásban is segíti ezt a képet, még úgy is, hogy kicsit meg is van ez az egész bolondítva, mert ami a legélesebb, ez a függöny, az tulajdonképpen a legsötétebb is. Tehát, azt gondolnánk a legtávolabb, miközben az van valószínű a legközelebb hozva élességben, de nem biztos, hogy ő van valóságban is a legközelebb. Szóval érdekes ez az egész játék ettől. A másik, amire szeretném felhívni a figyelmet, hogy sokat keressük itt a fény és árnyék lecke megoldásait, hogy azzal mit lehet kezdeni, hogy mitől izgalmas, és hogyan. Aztán jött nagyon sok félreértelmezés, nem csak Ágnestől, mástól is, és én azt mondtam, hogy tegyük azt félre, mert mintha túl könnyűnek gondoltátok volna annak az ajtónak a kinyitását. Itt akarva-akaratlanul, tudatosan, vagy véletlenül, de arra a leckére is egy egész jó megoldást kapunk. És hát, itt van a monokróm szín, ami megint azt mondom, hogy egy nem túl sokat megoldott lecke, mert valamiért ódzkodtok tőle, vagy lehet, hogy az értelmezésével van probléma, lehet, hogy túlgondoljátok azt a leckét. Nagyjából erről szól a lecke, hogy keressünk olyan szituációkat az életünkben, amikor a jó szerencse, vagy a véletlen, vagy az adott érzelmi helyzet egy tónusra húzza a környezetünket, és hogy abból milyen gondolatot, ritmust tudunk kihozni. Érdekes a kép tömegelhelyezése, ha én csinálom, akkor talán valamennyit tónusban visszább veszek a jobb oldali viszonylag üresebb sávból, ahonnan az a horgolt függöny kimarad, mert az most túlságosan határozott. Ha letakarod, akkor látod, hogy mennyire érdekes és titokzatos lesz a kép. Az most nekem ott sok. De talán ennyi, amit hozzá tudok tenni, ha az egy-két fényértékkel visszább van véve a középtónusok és a világosabb részek tekintetében, akkor szerintem ez egy tökéletesen rendben lévő kép. Ágnes, még egyszer mondom, hogy nagyon jó lenne, ha ezt a képet rögzítenéd magadban, mert ehhez vissza lehet nyúlni, hogy ezt az élményt idézd fel, hogy ezt a képet milyen lelkiállapotban, és milyen helyzetben csináltad, mennyi időt hagytál magadnak ennek az egésznek a megfigyelésére és a megvalósítására, és hogy hogyan tudtad ezt az egészet összehozni. Mert ez az, amire a későbbiekben építkezhetsz. Ez egy 3 csillagos leckemegoldás, köszönöm! (hegyi)
értékelés:    

Szimbiózis

Szimbiózis

Megint azt mondom, hogy egy nagyon finom megoldást kapunk, nekem kicsit elcsúszik a dolog a technikán, nekem ez már olyan, mintha édesítőszerrel lenne édesítve. Azért mondom, hogy édesítőszerrel, mert van benne egy pici művi. A szín megválasztása, ami egy fokkal persze jobb, mint ha szépia lenne, de azért ez a saras tónus, ez a szürkés-barna az én szívemnek egy picit már sok a jóból. A maszkolás is olyan, hogy a kevesebb több lenne. Túlságosan kiég a közepe a képnek, túlságosan világosra jön, miközben a széle meg nagyon bebukik. Fele ennyi is elég lenne a maszkolásból, és ha ezt normális tónusokban tartod – én nem nagyon vacakolnék azzal, hogy milyen színeket hozzak még rá, mert szerintem ez fekete-fehérben is tökéletesen működik -, akkor maga a képi ritmus, amit kapunk, az nagyjából elfogadható. De az is érdekes, ha ezt a vignettálást leveszed róla, vagy lényegesen csökkented, akkor megláthatod, hogy hol vannak a problémák a tömeglehelyezéssel. Egyből ki fog derülni, hogy hova kellett volna még adni, és honnan lehetne még egy keveset esetleg elvenni. (hegyi)
értékelés:

ágak

ágak

Tavasz előtt.

A leckemegoldás szempontjából ez egy tökéletes téma, és egy jó elgondolás. Az nem teljesen győzött meg, hogy ez most honnan hová van fényképezve, valahogy az egész most borul. Olyan ez a kép, mintha maga a kamera állványa borult volna meg egy kicsit, és ettől csúszott volna ferdére ez az egész, mintha nem szorítottad volna meg eléggé az állványon a gépet, és úgy kilöttyedt volna valamelyik irányba. Azért nem vagyok meggyőzve most ennek a formaiságáról, mert nincs semmi, ami ebből a kimozdított függőlegesből visszahúzná. Nem a kimozdítással van baj, hanem az ehhez képesti tömegelhelyezéssel. Ezt egy nagy fekete flekk, vagy egy nagy, viszonylag kevésbé zaklatott tömeg vissza tudja húzni. Most ez nem történik meg. Mivel a témafelvetés jó, így az 1 csillag mindenféleképpen jár. (hegyi)
értékelés:

Tél fentről

Tél fentről

Na, ez igen! Ez egy abszolút szerethető üzenet, még akkor is, ha drámai. Kicsit talán filmvászonszerű az arányrendszer, és nekem hiányzik valami egyrészt fentről is, másrészt lentről is, nem csak attól, hogy a kép aránya olyan fura, hanem a tömegelhelyezés miatt is. Főképp egyébként fentről, mert ott valahogy az egész a két pamacs között kilyukad. Ennyi csak a problémám, ugyanakkor tökéletesen érthető a lecke iránya, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy azért én most azt mondom Ágnesnek, hogy próbáljon meg egy kicsit azokról a dolgokról gondolkodni, amiket az utóbbi idő elemzéseiben kapott, hogy egy lépcsővel most már neki kell feljebb lépni, én nem tudom húzni, ha ő nem jön. A döntés a te kezedben van! (hegyi)
értékelés: