6. Impresszió, hangulat

Kedvelem azt, hogy ezzel a tükröződéssel ennyit foglalkozol, mert nem rossz, ha az ember egy bizonyos témára rácuppan, és nem hagyja addig abba, amíg úgy érzi, hogy abban van anyag, és ez egy ilyen téma. Nyilvánvaló, hogy ez azzal is együtt jár, hogy nem mindegyik telitalálat, mert az ember keresi a közlési helyzeteket és formákat, de a kitartásodat mindenféleképpen díjazom. Ráadásul ez a példány, amit itt most látunk, nekem egy teljesen rendben lévő ügy. Pont annyi van a valóságból, amennyi kell, a játékosság a cipővel megvan, az üzenet rendben lévő, sőt, még van egy ilyen Kis Herceges vonal a lámpagyújtogatóról, szóval nekem ez bejött, köszönöm, megvettem, megvan. 3 csillag, leckemegoldás, szuper, mi kell ennél több? (hegyi)
értékelés:    

Nem tudom, hogy mi történt, hogy új fényképezőgép, vagy egy új szerelem, vagy egy új csalódás, vagy mi az, ami Cliot arra ösztökélte, hogy ezt a képet megcsinálja, de tessék megfigyelni, hogy mi történt, mert itt most nagyon érdekes minőségi változás van. Ennek a képnek nem csak meséje van, hanem kompozíciója is. Ez nem csak egy filmes utalás, és nem csak egy ilyen alvilági kép, hanem az egész, úgy, ahogy van, tömegelhelyezésben, színben, kompozícióban rendben van. Egy gondolatnyit nem tudok belekötni, nincs is miért, mert ez úgy, ahogy van, tökéletes, falra való. Az alsó világ a vörösekkel jön, a felső világ a kékekkel, ez az egész ad egy dinamikát, hívogat az a mély, de azért egy kicsit félünk is tőle, közben a háttérben folyik valamilyen kommunikáció egy szereplővel. Edward Hopper Nighthawks (1942) című képét juttatja eszembe.    Az a baj Clio, hogy nem veszed komolyan a saját dolgaidat. Vannak fellángolásaid, aztán utána megint valami elsodor. Nagyon fontos lenne az, hogy valami mellé tedd le a voksod. Hogy én most ezt akarom! És ehhez rendeljél hozzá időt is. Tehát, ha el tud hangozni az a mondat, hogy én fotografálni akarok, vagy én fotográfus szeretnék lenni, akkor ezt a mondatot, hogy este ki tudod magadnak mondani, akkor szülessen meg hozzá a döntés is, hogy és most az elkövetkező egy évben nem vacakolok semmi mással, hanem ezt csinálom. Elhangozhat ez a mondat másként is, én festő akarok lenni. És akkor azzal vacakolok, de valami mellett tedd le a voksodat. Mert én elhiszem, hogy kívülről nézve azt látod mondjuk, hogy vannak nagy festő idolok, akikről megtudja az ember, hogy egyébként fotóztak is. Igen ám, de ez vagy a pálya vége felé van, amikor már nem olyan erős és acélos a festői megfogalmazás, meg az emberből úgy kifogy a szusz, és a nagy hevület, vagy ez az úttörő szemlélet ez már megkopik, és akkor keres egy új eszközt utána, egy új játszótársat. Ez az egyik lehetőség. A másik lehetőség az, hogy valaki eleve annyira zseniális, hogy több szólamban tud megszólalni, és nem csak filmet rendez, hanem mondjuk zenét is ír, és közben fest, meg verseket ír, ilyen is van. Azért azt lássuk be, hogy nem biztos, hogy mi vagyunk ezek a polihisztorok, és nem akarom ennek az örömét elvenni, de jó lenne, ha valami mellet azért is letennéd a voksodat, mert az utána húzhatja a többi területet is magával. Azoknál a nagy polihisztoroknál is, akiket úgy megfigyelhettünk, azért volt egy fő csapásvonal, nem akarom itt most Leonardot hozni, vagy Michelangelot, de azért valamiről őket ismerjük, és tudjuk, hogy amellett másban is zseniálisan jót alkottak. Miért volt ez a hosszú duma? Azért Clio, mert nem tudom eldönteni nálad, hogy lusta vagy, vagy nincs elég gyakorlatod, vagy mi a franc annak az oka, hogy úgy kell belőled kitaposni, vagy kirugdosni egy munkát. Ezt is azon a hülye, idióta facebookon osztottad meg, és Hegyi szólt, hogy tedd már fel. Miért kell lepkehálóval összeszedni téged? Miért van ez? Mi az isten van, hogy bele vagytok hülyülve abba a kibaszott facebookba és ott basszátok az időtöket, miközben kurvára lenne mit mást csinálni. Tessék elgondolkodni azon, hogy van egy közösség, ez a közösség arra született, hogy egymással alkotásokat osszunk meg. A facebookon maximum bólogató Jánosokat fogsz találni, akik azt se tudják, mire mondják, hogy szuper. Lájkvadászat. (hegyi) értékelés:    

Nagyon örülök annak, hogy Vera újból küldött leckét, mert határozott gondolatai vannak az őt körülvevő világról. Annak is örülök, hogy ez a határozottság most már a képeken is megjelenik, mert nem volt ez így mindig. Ebben én itt egy nagyon nagy minőségi változást látok. A belső változások azok, amik képpé érnek, vagy a képen megnyilvánulnak, az a belső változás, hogy nem csak, hogy tudom, hogy mit akarok, hanem azt ki is merem mondani. És ez van most a képen is, hogy engem ez érdekelt, ebben a formában, így megdöntve, létrehoztam valamit, játszottam egy kompozícióval, és ez a játék nekem örömet szerzett, és ez az öröm került a képre, ugyanis minden szürkesége ellenére ez a kép egy vidám kép. Azzal együtt, hogy vannak fenyegető jelzések is rajta, mert ezek a háromszögek elég agresszívek, és a képi agresszió sem elhanyagolható, de mégis vidám. Kicsit durva játék, tehát, az ember elkezd kicsit pogózni a szobában, és a bakancsa lehet, hogy lerúgta a csillárt, de azért a dinamika mellett a vidámság is megvan. Nekem nagyjából ezt mondja ez a kép, úgyhogy köszönöm, nekem ez egy 3 csillagos leckemegoldás, mindazzal együtt, hogy nagyon remélem, hogy Vera újból elkezd velünk dolgozni. (hegyi)
értékelés:    

Van ebben valami félelmetes. És egyedül az ég ellenpontozza ezt. Még pontosabban fogalmazok, ha azt mondom, hogy ha az ég mindenütt olyan kék tudna lenni, mint amilyen a jobb felső sarokban, akkor ez egy kifogástalan üzenet lenne. Ahol ez most fehérbe kifut, ott az nekem nem annyira érdekes, és nem annyira izgalmas. Nem olyan nagy meló ám ezt helyrehozni, azt gondolom, hogy utómunkában ez megoldható. Van az egésznek egy lélegzése, egy ritmusa. És lám, lám, milyen érdekes, hogy itt nem kezdtünk el a mélységélességgel játszani, és egyből valami nagyon furcsa perspektíva játék jön létre. Nagyon örülök annak, hogy ezt Viki észrevette. Megérné az utómunkát, jó lenne ezzel még dolgozni egy kicsit. Ettől függetlenül megadom rá a 3 csillagot, és elfogadom leckemegoldásnak is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet Gábor, hogy nagyon örülök annak, hogy sikerül eljutni odáig, hogy újból láthatunk téged itt, a már Látszótérnek hívott közösségben. Annál is inkább örülök, mert amikor – hát, jó pár évvel ezelőtt – együtt dolgoztunk, amikor az a munka leállt, akkor bennem egyfajta hiányérzet volt, hogy nagyon sok átbeszéletlen kérdés maradt, nagyon sok olyan gondolati helyzet, ami megérné, hogy energiát fektessünk bele. És ez a hiányérzet munkált bennem évekig, és nagyon remélem azt, hogy az újbóli jelentkezéseddel mindketten, és azok is, akik ezt a kommunikációt szemlélik majd, megkaphatjuk azt a pluszt, amit a munkáid megérdemelnek. Eszköztelen képet küldtél, és azt gondolom, hogy ez egy olyan munka, ami egy nagyon érdekes belső meditációt indít el. Bocsánatot kérek, de utólagos engedelmeddel át fogom tenni ezt a képet a csend leckébe. Azóta, amióta ez a lecke feladásra került, nagyon sokféle gondolat jött ezzel kapcsolatban, és sok társunk keresgélt is ebben az irányban, hogy hogyan lehet a csendet jól megfogalmazni. Azt gondolom, hogy nagyon érdekes, hogy ez az a kép, ami - nekem legalábbis - az utóbbi idők egyik legerősebb csend lecke megoldása, már csak azért is, mert egy nagyon vékony mezsgyén mozogva jut el a céljáig. A másik az, hogy azon ritka képek közé tartozik, ahol nem tudok olyat mondani, amit másként csináltam volna, vagy ami bennem kérdéseket hagyna nyitva. Teljesen rendben van a ritmus, nagyon szépek ezek a fátyolrétegek, amik a köddel és a párával létrejönnek, tökéletesen értelmezhető és érzékelhető az egész szituáció, és mindezt úgy tudtad megfogalmazni, hogy sem szorongás, sem félelem nincs benne. Nem egy vidám képet kapunk, ugyanakkor nem érzem azt a fajta rossz rezgést, ami úgymond a felesleges drámázásoknál szokott bekapcsolódni. Nagyon örülök ennek a képnek, és ezt egy 3 csillagos leckemegoldásnak gondolom, és nagyon remélem, hogy stabilizálódik a technikai körülmény körülötted, és újból felvehetjük a tempót. Érdekesnek tartanám nálad is, ha az első leckék is elkészülnének, már csak azért is, mert jó pár év eltelt azóta, amióta azokat beküldted. És mióta ilyen leckebesorolós, osztályba besorolós helyzet van nálunk, nekem meg kellett hozni egy döntést, abban a kérdéskörben, hogy mit kezdjek a régi beküldésekkel, mert akkoriban még nem voltak ezek osztályozva, hogy 1., 2., vagy 3. osztályos lecke - kialakult egy viszonylag stabilnak nevezhető struktúra, és én akkor úgy döntöttem, és ma is kitartok e mellett a döntésem mellett, hogy visszamenőleg nem fogom őket besorolni. Tehát, akik anno megoldottak bár egy-két leckét, és abban tökéletesen rendben lévő leckék voltak, nézzétek el nekem, hogy nem mentem vissza ezeket újból végiggondolni. Egyrészt borzasztó nagy meló lett volna ez a dolog, másrészt meg azt gondolom, hogy azokkal szemben, akik már az új struktúrában kezdtek el dolgozni, nem is biztos, hogy szerencsés lett volna, ha valami régi dolgokat én újból rágok, merthogy mindig előrefelé nézünk. És ez a dinamikája ennek a helynek. Talán. Úgyhogy köszönöm szépen, ez 3 csillag, megvan a csend lecke, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés: