6. Impresszió, hangulat

Az Én napfogyatkozásom

Az Én napfogyatkozásom

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Hajnali utazás

Hajnali utazás

Ezt a képet majdnem négy éve már megkaptuk. Remélem, hogy az összes anno szorgalmiba küldött képed nem töltöd fel újra. Nem az én világom ez, persze tudom, cukor a népnek, ki is szolgálja a közízlést, de ennél több számomra nincs benne, sajnálom. A tömegelhelyezés jó, a tónusok is, de formailag nincs, ami kompenzálja a ködből (és esetleg a technikai rásegítésből is) adódó elkentséget. Maszatolás ez számomra, miközben ha akarsz, tudsz drámázni, ellenpontozni is, a parkolós képed példa rá, de nem nagyon értem, miért érdekel ennyire, hogy a nép nagy tömegeinek kedvezz. (hegyi)

Túloldal

Túloldal

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Vadkacsa

Vadkacsa

Ez szép. Finom és érzékeny kép. Szeretnék egy szusszanásnyi teret még köré, de ez igazából akkor fontos, ha kiállításra kerül majd. Jó pillanat, benne a mozgás, a szabadság élménye is, és jó ez a hosszabb expozíció is. Az az érdekes, hogy eszembe jut róla Picasso galambja, az, ahogy pár vonallal ábrázolhatóvá válik egy madár, és itt is erről van szó, hogy néhány folt, vonal, tömeg, és mégis madár, miközben ha elvonatkoztatok, akkor ezeknek a vonalaknak a ritmusa is nagyon izgalmas, a madártól, a madárságtól függetlenül. (hegyi)

Tavaszi impresszió

Tavaszi impresszió

Azért kedvelem ezt a képet, mert tökéletesen jó példa arra, hogy a konkrét formák miképp válnak geometriai alakzatokká és foltokká, azaz ha képet komponálunk, mi az a technika, amivel elérhetjük, hogy ne a maga konkrétságában, hanem elvont formai egyszerűsítés által lássunk egy kép berendezést. Ez nem más, mint az életlenítés, azaz hunyorítás. És ha már erről beszélünk, aminek szép példája a kép, akkor evidens, hogy elmondjam, hogy ha megnézed azt a trapezoid (vagy hogy mondják) formát, ami sötétebb zöldekből, mint egy kosár, kialakult, az a fenti világos részhez képest nagyon lenn van. A megoldás az lehet, hogy ha nincs több a képen lenn, akkor a fenti világosabb flekket kell sötétebbre venni. (hegyi)

Hangulat

Hangulat

Az üzenet úgy hiszem, könnyen dekódolható, és a fények, a formák is szépek. Amin elgondolkodtam, hogy mi az, amitől valahogy nem akar ez egybegyúródni mégsem. Túl távol lennének? Vagy túl le van vágva az aljuk? Nem tudom, ez is, az is lehet, de most valahogy a köztük lévő tér ural mindent, ők meg így a szélre szorulva léteznek, a két nővér, szóval meg kéne ezt fejteni, hogy mi lehet az ok, hogy lehetne ezt úgy megfogni, hogy ne akarjak a két növény között elnézni a semmibe. (hegyi)

vihar előtt

vihar előtt

Nagyon jók a ritmusaid, finomak ezek az ágak, mégis feszültséget hordoznak, passzol a felhők drámája is, abszolút megvan a hangulat. Egy dolog, amit nem értek, hogy felfelé hord a kép, az ég sok, de nincs talpa a képnek, a fák kb a harmaduknál jönnek csak a képbe, így a bázis labilis marad. Persze lehet, hogy autók parkoltak ott, vagy más nem oda illő tárgy, de ha nem ez az ok, akkor érdemes lett volna lejjebb buktatni a kamerát. Ha meg le kell hagyni valamit, akkor megfontolandó, hogy fenn is vágjunk, akkor nem érződik ez a hanyattesés dolog. (hegyi)

Csend

Nyugodt, csendes, de nem feszültségtől mentes kép, nem andalgunk, csak szemléljük ezt az északi hangulatot, ahol Mads Mikkelsen bármikor feltűnhet akár gyalog vagy csónakon. Nagyon finomak a fények, a parton az apró arany csillogás eleganciája, az acélos kékek, a megbecsülhetetlen távlatok, szóval Gábor nagyon jól dolgozol ezekkel a tájfestményekkel, el tudnám a falamon képzelni. És vegyük észre, ha nincs az a letört szikladarab, az egész érdektelenebb lenne. (hegyi)

Belátás

Belátás

Először is gyónás következik: gyerekkoromban azért szerettem lakótelepen lakni, mert kényelmesen be lehetett látni a szemközti ház ablakain. Fejben mindenkinek megvoltak a történetei, a fésülködős lánynak, a nagypocakos söröző bácsinak, a főzős néninek... a kertes házas élet ebből a szempontból egy magányosabb világ. Vö. hollandiai kurvák az ablakban. A kép tetszik, épp amiatt, hogy a feketére kimaszkolt ablakok és járókelők adnak az egésznek egy sematizáló hatást is azon túl, hogy persze a ritmikai képlet is jó lett, a metrókijárat tetejével is passzol, és azzal a rombolással is, ahogy átrendezik a városunkat. Vö2. a miniszterelnöknél azért nem lehet tüntetni, mert be lehetne látni az ablakon. Várom a folytatást! (hegyi)

Hajnali pára

Hajnali pára

Vessetek a mókusok elé, és még az is lehet, hogy később meggondolom, de ez a kép nekem többet mesél a másiknál. Nem is biztos, hogy jó kifejezés az, hogy többet mesél, mindenesetre van benne valami enyhén dekadens szomorúság, ami átélhetővé válik azáltal, hogy a háttér csak jelzésértékű, a figyelmet nem vonja magára, csak jelenléte van, elmolyolunk az ablak páracseppjeivel, szóval ez így nekem hoz egy olyan hangulatot, ami a másik képnél kevéssé van határozottan jelen. Persze, lehet azt mondani, hogy így önmagában nem teszem a falra, viszont egy sorozat részeként kiváló lehetne. Talán érdemes lenne majd István eltöprengeni azon, hogy hogyan mesélnéd el egy középkorú pasi életét Budapesten. (hegyi)

Napkelte

Napkelte

Nehéz függetleníteni magam attól, hogy két formájában hasonló képet kaptunk. Azt gondolom, hogy a körítés jó, de akkor tud működni egy ilyen érzelmi indíttatású kép, ha a formái minél egyértelműbbek. Ez valami jármű ablaka, márpedig ha így van, akkor gondolom az a jármű mozgott. Nem mindegy, mikor exponálsz, ha a háttérre teszed az élességet. Nagy a kontraszt, tehát sziluettel dolgozunk. Most azonban két téma versenyzik, a fa és a szobor, és én értem, hogy a szobor vonzó és a helyet is azonosítja, de két dudás egy csárdában osztja a figyelmet. Gyugyu vagy Lulu, Gyugyu vagy Lulu, fa vagy szobor? Ha kevéssé rövid az expozíciós idő, akkor a bemozdulás ezt a dolgot helyrerántja, de így, hogy szinte a fa ágait is meg tudom számolni, most a kér fő dolog versenyre kelt a figyelmemért. (hegyi)

Remény

Remény

Vagy van, vagy nincs.

Az a gondolatiság, ami foglakoztat, érdekes, fontos, tehát nem adnám fel, mert hogy azt kell megtalálni, hogy mi az a fényviszony, ahol ez érdekessé válhat, azaz el kell venni azt a primer üzenetet, ami egy műtéti területre hajaz, ezt pedig fényekkel tudod megtenni, pontosabban a fény az jó, de az árnyék kevés, túl sok a környezet fényereje, ettől lapos, szóval ezt meg lehet csinálni, ha sokkal, legalább 3-4 fényértékkel kisebb a környezet. Ez a kéz anatómiájának is jót tesz. (hegyi)

Vasárnapi misére igyekvő ember

Vasárnapi misére igyekvő ember

Fuente de cantos, Spanyolország 2014

Nagyon tetszik a hangulata a képnek, jó, hogy megvártad, amíg valaki arra sétál, enélkül nem lenne érdekes. Ugyanakkor mivel eleve az utca lejtős, talán érdemes lenne a függőlegeseket kiegyenesíteni, mert ha minden dől és borul, akkor zavarba hozod a nézőt. Persze lehet azt is, hogy megbolondítod a képet, de akkor azt már a készítésnél úgy kell komponálni, hogy valami új horizontot, belső kohéziót, azaz egy új rendet állítasz fel és ahhoz képest építed fel a többi képelem helyzetét. (hegyi)

Önszeretet

Önszeretet

És amikor az árnyék életre kell.

Jó, hogy keresed a megfigyelés lehetőségeit, helyszíneit, és a kád ehhez valóban jó terep, az árnyjáték is jó ötlet, bár azt kell mondjam, hogy egy ziccer most nincs jól kijátszva, mégpedig az, hogy két árnyék is van, a fenti el van vágva és alig érzékelhető, tehát azzal kell kezdeni valamit, ha már a szerencse a kezedre játszik, akkor azzal történjen valami. De a fő gondom az, hogy a test maga, az a részlet, amit adsz, túl elvont lett, ettől nem lehet vele mit kezdeni, mert nem kapok elég támpontot ahhoz, hogy tudjam hova tenni a dolgot, szabadon vagyok engedve az asszociációmmal, márpedig a nézőt nem lehet elengedni az erdőbe. (hegyi)

Napfény, ragyogás

Napfény, ragyogás

Kicsit egyedül, de nem magányosan, élvezve a napsütést, élvezve, ahogy melegségével simogat.

Az a helyzet Éva, hogy egyik szemem sír, a másik nevet, mert örülök annak, hogy magaddal dolgozol, sőt, ha tehetném, mindenkit arra terelnék, hogy foglalkozzon magával, mert egyrészt kéznél van, másrészt az önismeret az alapja minden alkotói dolognak, szóval ez a része nagyon is bátorítandó, de a megoldásban vannak problémáim. Remélem nem baj, ha ezeket is megosztom. Szóval az van, hogy a torzó fontos dolog, sőt, abszolút érvényes forma, viszont az nem mindegy, hogy mennyire evidens az, ahogy a képhatárok vágják a testet. Úgy tudnám ezt érzékeltetni, hogy ahhoz, hogy közelebb jussunk a jó vágáshoz ebben az esetben, az lehet a segítség, ha nem mint testet figyeljük az objektet, hanem mint tárgyat, mintha ez szobor lenne, vagy két virág, szóval hogy nem az, ami, mert az elvisz, hogy ha a térdet térdnek számítom, hanem hogy ez egy kúpos forgástest, és azt hogy tudom jól megmutatni. Ez a vágás kérdése. A másik kérdés a térbeliségé. A világításnak azt kell szolgálnia, hogy ez a térbeliség működjön, vagy úgy, hogy ellene dolgozom, és elveszem a térhatást, vagy úgy, hogy kiemelem, erősítem azt. Itt jön a képbe az anatómia, amihez javaslom nézegetni Barcsay Jenő könyvét, ha máshol nem, könyvtárban vagy múzeumok shopjában megtalálható. Most itt az az érzet, hogy a csontokat kihúzták a testből és ettől a tartása összeomlott, behorpadt a felület. És még egy: ha fázol, akkor a libabőr ki fog jönni, ami lehet cél, de akkor arra rá kell erősíteni a fényekkel, vagy melegebbet kell csinálni, tehát ezt is el kell dönteni, mert ha csak azt látom, hogy a modell fázott, én se fogom mint néző jól érezni magam. Mondom, ez lehet cél is, de akkor ennek is indokának kell lennie. Összefoglalva, várom a folytatást. (hegyi)