6. Impresszió, hangulat

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Azért kedvelem ezt a képet, mert tökéletesen jó példa arra, hogy a konkrét formák miképp válnak geometriai alakzatokká és foltokká, azaz ha képet komponálunk, mi az a technika, amivel elérhetjük, hogy ne a maga konkrétságában, hanem elvont formai egyszerűsítés által lássunk egy kép berendezést. Ez nem más, mint az életlenítés, azaz hunyorítás. És ha már erről beszélünk, aminek szép példája a kép, akkor evidens, hogy elmondjam, hogy ha megnézed azt a trapezoid (vagy hogy mondják) formát, ami sötétebb zöldekből, mint egy kosár, kialakult, az a fenti világos részhez képest nagyon lenn van. A megoldás az lehet, hogy ha nincs több a képen lenn, akkor a fenti világosabb flekket kell sötétebbre venni. (hegyi)

Nagyon jók a ritmusaid, finomak ezek az ágak, mégis feszültséget hordoznak, passzol a felhők drámája is, abszolút megvan a hangulat. Egy dolog, amit nem értek, hogy felfelé hord a kép, az ég sok, de nincs talpa a képnek, a fák kb a harmaduknál jönnek csak a képbe, így a bázis labilis marad. Persze lehet, hogy autók parkoltak ott, vagy más nem oda illő tárgy, de ha nem ez az ok, akkor érdemes lett volna lejjebb buktatni a kamerát. Ha meg le kell hagyni valamit, akkor megfontolandó, hogy fenn is vágjunk, akkor nem érződik ez a hanyattesés dolog. (hegyi)

Először is gyónás következik: gyerekkoromban azért szerettem lakótelepen lakni, mert kényelmesen be lehetett látni a szemközti ház ablakain. Fejben mindenkinek megvoltak a történetei, a fésülködős lánynak, a nagypocakos söröző bácsinak, a főzős néninek... a kertes házas élet ebből a szempontból egy magányosabb világ. Vö. hollandiai kurvák az ablakban. A kép tetszik, épp amiatt, hogy a feketére kimaszkolt ablakok és járókelők adnak az egésznek egy sematizáló hatást is azon túl, hogy persze a ritmikai képlet is jó lett, a metrókijárat tetejével is passzol, és azzal a rombolással is, ahogy átrendezik a városunkat. Vö2. a miniszterelnöknél azért nem lehet tüntetni, mert be lehetne látni az ablakon. Várom a folytatást! (hegyi)

Nehéz függetleníteni magam attól, hogy két formájában hasonló képet kaptunk. Azt gondolom, hogy a körítés jó, de akkor tud működni egy ilyen érzelmi indíttatású kép, ha a formái minél egyértelműbbek. Ez valami jármű ablaka, márpedig ha így van, akkor gondolom az a jármű mozgott. Nem mindegy, mikor exponálsz, ha a háttérre teszed az élességet. Nagy a kontraszt, tehát sziluettel dolgozunk. Most azonban két téma versenyzik, a fa és a szobor, és én értem, hogy a szobor vonzó és a helyet is azonosítja, de két dudás egy csárdában osztja a figyelmet. Gyugyu vagy Lulu, Gyugyu vagy Lulu, fa vagy szobor? Ha kevéssé rövid az expozíciós idő, akkor a bemozdulás ezt a dolgot helyrerántja, de így, hogy szinte a fa ágait is meg tudom számolni, most a kér fő dolog versenyre kelt a figyelmemért. (hegyi)

Nagyon tetszik a hangulata a képnek, jó, hogy megvártad, amíg valaki arra sétál, enélkül nem lenne érdekes. Ugyanakkor mivel eleve az utca lejtős, talán érdemes lenne a függőlegeseket kiegyenesíteni, mert ha minden dől és borul, akkor zavarba hozod a nézőt. Persze lehet azt is, hogy megbolondítod a képet, de akkor azt már a készítésnél úgy kell komponálni, hogy valami új horizontot, belső kohéziót, azaz egy új rendet állítasz fel és ahhoz képest építed fel a többi képelem helyzetét. (hegyi)