6. Impresszió, hangulat

Kilátás

Kilátás

Sztori szempontból biztos minden oké, illusztrációnak szuper lenne, de ha fotós szemmel nézem, akkor vannak problémáim. Az, ami kinn történik ezekkel a törött tónusokkal, ezekkel a sikító színekkel, az szuper. De a benti tér nem érzékelhető, és így feleslegesen nagy lesz a keretezés, túlságosan ural, ez így agyonnyom mindent. Ha benn lehetett volna valami fényt csinálni, akár csak egy íróasztali lámpával, hogy legyen valami struktúra ott is, akkor más a helyzet, de ha ez nincs, akkor a keretből fele ennyi is elég lenne. (hegyi)

Pihenő

Pihenő

Azt gondolom, hogy amit látsz, az nagyon jó és fontos, érzékeny dolog. Itt most nekem az elhelyezés az, ami egy picit határozatlan, azt hiszem a jobb oldala az, ami lötyög, ott valahogy újranyílik valami, ami már nem lenne olyan fontos, nem azt mondom, hogy a fánál vágni kéne, mert az is elbillentene, de valahogy most nem találom az asztal és szék helyét. Lehet, hogy az is megoldás lenne, ha lejjebb billentett kamerával több előteret kapnánk és akkor felül záródna jobban a kép, és így talán a két tárgy magányossága is erősebb lehetne. Hát, valahogy így. (hegyi)

Vízparti este...

Vízparti este...

Bevallom, hogy ez így nekem kevés a boldogsághoz. Egyrészt itt már nagyon bejátszik az, hogy a mobil zajossága és részletnélkülisége összekutyul dolgokat. Főképp a zaj az, ami nagyon erős. Ebből adódik, hogy ilyen képet nem este kell készíteni, hanem akár utómunkában, akár az exponálással kell úgymond elérni azt, hogy az érzet az este felé mozdulhasson el, de a zajt el kell kerülni. A másik viszont a kompozíció. Így, hogy alig látunk valamit az oszlopból, mivel az nem nagyon egyéni, így kevés, ha az oszlop a kép felét uralhatná, és onnan folytatódhatna a tükröződés, izgalmasabb lenne. (hegyi)

Reggeli hangulat

Reggeli hangulat

Kaptam egy új és szép orchideát még a régi helyett. Egyenlőre a konyhában a helye, ahol egészen szép reggeli fények simogatják. Valamiért nekem a ff megoldás tetszett meg, pedig még magam is furcsának tartok egy ff virág fotót

Éva, ez egy nagyon erős képed. Semmiségnek mondhatni, mert nincs rajta hátrabukfenc, viszont nagyon finoman bánsz a tónusokkal és a formákkal, és ez így előtér-háttér viszonylatban képpé áll össze. És nem csak ez. Hanem hogy ráadásul ez az egész kap egy harmadik, láthatatlan lényeget azáltal, hogy meghoztál egy döntést, hogy a virágot nem a szokványos reflektorfénybe helyezéssel mutatod meg, hanem árnyékban, sziluettel. Ez az eltartás egy üzenet is, egy kód, ami annak működik, aki időt szán rá, hogy nézegesse a képed. És még egy szinte észrevehetetlen réteg van, ez a függönyé, ami még egy ízt ad. Köszönet! (hegyi)

Viharon túl, szélcsenden innen

Viharon túl, szélcsenden innen

Gábor, nagyon örülök annak, hogy visszataláltál hozzánk és remélem, nem tűnsz el megint - mert hogy nagy az előrelépés, és ez egy jó kép! Persze lehet kérdezni, mi az a folt a kép alján, lehet, hogy az ujjad lógott be, de egyrészt ez korrigálható utómunkában, avagy rá is lehet erősíteni, mint hibára az utómunkával jobban kihozva, de nem ez a lényeg. A lényeg, hogy olyan kompozíciót hoztál létre, ami azzal, hogy picit a fő téma hanyatt tud dőlni, de oldalra került, és ellenpontnak ott egy nagy felület, erősíti azt, ami tónusokban is látható, hogy a finom ködös ég és víz mellett megjelenő főszereplő kemény jelenléte mennyire drámai és elvágyódó. Nézegetni való kép. Köszönöm! Várom a folytatást! (hegyi)

Az Én napfogyatkozásom

Az Én napfogyatkozásom

Félek, hogy ezt a képet az erősen alkalmazott utómunka tartja egyben. Ugyanakkor annyira nem gondos ez az utómunka, hogy olyan nüanszokra is figyelemmel legyen, hogy például a kereszt és a rajta lévő korpusz érvényesülhessen, és azt gondolom, hogy ez amiatt lehet, mert a témából adódó elsődleges üzenetet alárendelted a címből adódónak, azaz mindazt, ami formailag megjelenhetne a ház és a kereszt által és hatni tudna, felülírta a napfogyatkozás elvárása, hogy legyen kísértetiesen sötét az egész. Ott hibádzik, hogy annyira túlszaturáltad közben, hogy nem csak a valóságtól rugaszkodott el a kép így, de elvesztette a kapcsolatát azzal a belső kohézióval, ami a kompozícióban megjelenne. A kevesebb több lenne. (hegyi)

Hajnali utazás

Hajnali utazás

Ezt a képet majdnem négy éve már megkaptuk. Remélem, hogy az összes anno szorgalmiba küldött képed nem töltöd fel újra. Nem az én világom ez, persze tudom, cukor a népnek, ki is szolgálja a közízlést, de ennél több számomra nincs benne, sajnálom. A tömegelhelyezés jó, a tónusok is, de formailag nincs, ami kompenzálja a ködből (és esetleg a technikai rásegítésből is) adódó elkentséget. Maszatolás ez számomra, miközben ha akarsz, tudsz drámázni, ellenpontozni is, a parkolós képed példa rá, de nem nagyon értem, miért érdekel ennyire, hogy a nép nagy tömegeinek kedvezz. (hegyi)

Túloldal

Túloldal

Szeretem azt, ahogy a fénnyel bánsz. Persze, lehet beszélni a kompozícióról, hisz a kinn és benn ettől nyer értelmet, fura a szabadság, ha a kerítésnél maradunk, mert nem merünk továbblépni, ez jut eszembe róla, de ami a leginkább megfog, az a tónusrend. Ráadásul ez jó ellenpontban van az élességgel, ami a már szinte bántó határán van, mégis a lágy tónusok visszahozzák ezt. Szép munka! Jöhetnek az önportrék is. :) Mert hogy ígértem, hogy mondok ötletet a személyességre, és azt gondolom, hogy ez ott keresendő benned, azaz az önportré segíthet abban, hogy megtaláld azt, ami akadályoz most az önelfogadásban, vagy önszeretetben - ez lehet, hogy csak grammnyi tétel, észrevehetetlen szint, de mégis lehet valamiféle fűszerező szerepe a képeiden, ha jelen lehet. (hegyi)

Vadkacsa

Vadkacsa

Ez szép. Finom és érzékeny kép. Szeretnék egy szusszanásnyi teret még köré, de ez igazából akkor fontos, ha kiállításra kerül majd. Jó pillanat, benne a mozgás, a szabadság élménye is, és jó ez a hosszabb expozíció is. Az az érdekes, hogy eszembe jut róla Picasso galambja, az, ahogy pár vonallal ábrázolhatóvá válik egy madár, és itt is erről van szó, hogy néhány folt, vonal, tömeg, és mégis madár, miközben ha elvonatkoztatok, akkor ezeknek a vonalaknak a ritmusa is nagyon izgalmas, a madártól, a madárságtól függetlenül. (hegyi)

Tavaszi impresszió

Tavaszi impresszió

Azért kedvelem ezt a képet, mert tökéletesen jó példa arra, hogy a konkrét formák miképp válnak geometriai alakzatokká és foltokká, azaz ha képet komponálunk, mi az a technika, amivel elérhetjük, hogy ne a maga konkrétságában, hanem elvont formai egyszerűsítés által lássunk egy kép berendezést. Ez nem más, mint az életlenítés, azaz hunyorítás. És ha már erről beszélünk, aminek szép példája a kép, akkor evidens, hogy elmondjam, hogy ha megnézed azt a trapezoid (vagy hogy mondják) formát, ami sötétebb zöldekből, mint egy kosár, kialakult, az a fenti világos részhez képest nagyon lenn van. A megoldás az lehet, hogy ha nincs több a képen lenn, akkor a fenti világosabb flekket kell sötétebbre venni. (hegyi)

Hangulat

Hangulat

Az üzenet úgy hiszem, könnyen dekódolható, és a fények, a formák is szépek. Amin elgondolkodtam, hogy mi az, amitől valahogy nem akar ez egybegyúródni mégsem. Túl távol lennének? Vagy túl le van vágva az aljuk? Nem tudom, ez is, az is lehet, de most valahogy a köztük lévő tér ural mindent, ők meg így a szélre szorulva léteznek, a két nővér, szóval meg kéne ezt fejteni, hogy mi lehet az ok, hogy lehetne ezt úgy megfogni, hogy ne akarjak a két növény között elnézni a semmibe. (hegyi)

vihar előtt

vihar előtt

Nagyon jók a ritmusaid, finomak ezek az ágak, mégis feszültséget hordoznak, passzol a felhők drámája is, abszolút megvan a hangulat. Egy dolog, amit nem értek, hogy felfelé hord a kép, az ég sok, de nincs talpa a képnek, a fák kb a harmaduknál jönnek csak a képbe, így a bázis labilis marad. Persze lehet, hogy autók parkoltak ott, vagy más nem oda illő tárgy, de ha nem ez az ok, akkor érdemes lett volna lejjebb buktatni a kamerát. Ha meg le kell hagyni valamit, akkor megfontolandó, hogy fenn is vágjunk, akkor nem érződik ez a hanyattesés dolog. (hegyi)

Csend

Nyugodt, csendes, de nem feszültségtől mentes kép, nem andalgunk, csak szemléljük ezt az északi hangulatot, ahol Mads Mikkelsen bármikor feltűnhet akár gyalog vagy csónakon. Nagyon finomak a fények, a parton az apró arany csillogás eleganciája, az acélos kékek, a megbecsülhetetlen távlatok, szóval Gábor nagyon jól dolgozol ezekkel a tájfestményekkel, el tudnám a falamon képzelni. És vegyük észre, ha nincs az a letört szikladarab, az egész érdektelenebb lenne. (hegyi)

Belátás

Belátás

Először is gyónás következik: gyerekkoromban azért szerettem lakótelepen lakni, mert kényelmesen be lehetett látni a szemközti ház ablakain. Fejben mindenkinek megvoltak a történetei, a fésülködős lánynak, a nagypocakos söröző bácsinak, a főzős néninek... a kertes házas élet ebből a szempontból egy magányosabb világ. Vö. hollandiai kurvák az ablakban. A kép tetszik, épp amiatt, hogy a feketére kimaszkolt ablakok és járókelők adnak az egésznek egy sematizáló hatást is azon túl, hogy persze a ritmikai képlet is jó lett, a metrókijárat tetejével is passzol, és azzal a rombolással is, ahogy átrendezik a városunkat. Vö2. a miniszterelnöknél azért nem lehet tüntetni, mert be lehetne látni az ablakon. Várom a folytatást! (hegyi)