6. Impresszió, hangulat

Lehet, hogy rosszul emlékszem, de mintha lett volna hasonló kísérlet már itt a téren állvánnyal és hangszernyakkal, de ez mindegy is, igazából az, amit látok, természetét tekintve finom lenne, de az álló forma nekem börtön. Be van zárva, ki van dekázva valahogy, de épp ez az, ami el is veszi a lebegését, a játékát, titkot, mindent, és behozza a valóságba. Mert hát ha már így, akkor fentről is lehet még vágni, meg még innen, meg onnan, alul se kell ennyi, de aztán ha ezt végigfuttatja az ember, rájön, hogy a fenébe, ennek fekvő lenne a megfelelő térszerkezet, mert akkor levegő is lenne, és nem szorulna így szélre az a nagy fekete tömeg, amit a hangszer mutat. Nem könnyű, belátom, de hát te választottad, szóval akkor erről majd egy ismétlés jó lenne. (hegyi)

Szép, igényes technikájú kép, ezt megszokhattuk tőled, hogy neked ez megy, és jól dolgozol a képszerkesztővel is, tehát ebben az értelemben makulátlan a kép. Ha ez egy stockfotó, annak kiváló. Csak ha ennél többet is akarsz, akkor abban kell határozottnak lenni, hoyg ne csak az én fejemben kerüljön oda mögé egy női akt, vagy egy arc, hanem a valóságban is. Éppen hogy, csak érzetszerűen, de jót tenne neki, ha lenne mögötte valami. Így is képzeleghetünk oda akármit, de ennél több kell, az, hogy legyen is ott valami, amin elagyalhatunk, hogy mi a fene is, és amit ez a cseppjáték szétszabdalhat. (hegyi)

Hát, én csak a saját kamaszkorom emlékeit tudom felidézni, és abba nyilván csak az én belső emlékeim vannak benn, de valószínű, hogy egy-egy számomra kényszeres helyzentél én magam is így nézhettem ki, ilyen fejet vághattam. Ebben benne van a dac, az unalom, a na jó, ha annyira akarod, legyen, amit akarsz, fejben nem törhetsz meg élménye is, szóval elég beszédes a kép. De a másodlagos, úgymond nem közvetlen, vagy nem szándékolt üzenetréteg is erős, amit anya tett a képhez, a fejen arcon tükröződő fények, ahogy piszkálják a modellt, a kék és sárga ellentéte, úgyhogy ez egy kettős játszma, ahogy valószínű mindig is kettős volt és lesz, hiszen itt értékek és érdekek csapnak össze. A kép ezt kiválóan ábrázolja, minden technikai problémája ellenére is. Amire kéne figyelni, az a világítás, a fények, mert ami sok picit balról, az kevés lett jobbról, ez a kiegyenlítetlenség egy szintig normális, mert hát van főfény és derítés, de ennek az arányait kell belőni jól. Aztán a háttér és modell fényviszony aránya, hogy ha a háttér ennyire fényben van, akkor az invertálja a képet, a modell kevésbé kap fókuszt ezálta, mert a fény okán a háttérre figyelek. Ez megoldható lámpával, vagy indirekt vakuzással is, szóval mondom, az ötlet és gesztus szuper, a többi gyakorlás kérdése. (hegyi)

Remiszto elmeny lehet az utolso elotti pillanat, amikor mar tudom, hogy ott van, de nem latom, hogy valoban ott lenne. Mindent elkovetek, hogy kikeruljem a semmit. A szivem összerandul, ezzel megallitja az idot, kapkodom a szemeimet, keresem az ismeretlen es lathatatlan veszelyt, erzem, tudom, hogy valami nincs rendben, furcsak a fenyek, az arnyekok, maskepp latszik mozdulni a kornyezet, mint ahogy megszoktam, fekeznem kell, leszallni valahova, mielott... Fekszem a porban, mindenem faj, nem latok jol. Fekszem?! Nem szabad, veszelyes, fel kell repulni, elindulni azonnal, barhova, csak fel innen! Most jobb. Mi tortent? Ami madarunknak kiesett, azt kapjuk meg a kepen. Erosen kirajzolja a kontraszt az esetet es noveli a dramat, a hatter nem rombolo ereju kuszasaga szinten. Kapunk egy par masodperces tortenetet, es a befejezes lehetoseget. Angyalka vagy macskaszar, csak rajtunk mulik. (Bobák Csaba)

Szar lehetett a zene, ismerem ezt, az ember unatkozik, és megvolt a pálinka és a sör is, menni nincs miért, hát akkor babráljunk a telefonon, mi lenne, ha elé tenném a poharat, persze tudom mi, de na, mégis, hátha nem. De. Ez lenne. Demeter erre azt mondaná, jó, jó, de minek. István, nem akarlak elkeseríteni, de mobilbetegséged van, benne vagyok sokszor én is, ott olyan kurva jónak tűnik, hát hisz én is csináltam tengernyi képet ilyen szituban, de sajnos ezek nagy része reggelre már nem olyan jó. Ez nem jelenti, hogy ne lehetne ilyet használni technikában, csak akkor ezt ennek a tanulmánynak a fényében legközelebb úgy kell csinálni, hogy a kikandikáló gitárnyak legyen hangsúlyos, de mögötte ne legyen ennyi kuszaság még. (hegyi)

Miközben abszolút értem és érzem ennek a képnek a hangulatát, ez egy búcsú, azon gondolkodom, hogy mi az oka annak, hogy azt érzem, hogy valami nincs a helyén. Azt elmondom: minden úgy jó, ahogy van, jó a nap, a csillogás a koszos üvegen, a kötél, minden, de lehet, hogy túl közel mentél, és az lehet a baj. Nem kellene sokkal több, csak valamennyivel több az előtérben a hajóról, hogy még egyértelműbb legyen, hogy ez egy hajó, csak a korlátból egy kevés, vagy az ablakkeretből. Azért, hogy meglegyen az a kontraszt, hogy én most már megyek el, búcsúzom ettől a helyszíntől. Ez így is érthető, csak erre még rá kellene tenni egy lapáttal szerintem. (hegyi)