Elemzés

Kerités

Ez egy szorgalmi és nyilván a szorgalmik azért is készülnek, mert remélhetően meglesz az az egy disznó. Jelentem, megvan a disznó. De. Mégis azt mondanám, hogy azon érdemes lenne gondolkodni, hogy az estiskola olyan fórum-e, ahol ha bizonyos szint fölé érnek az alkotásaim, akkor azt is el tudom érni, hogy felrakható, akkor ez egy virtuális galéria, hirdetőtábla, vagy tényleg akarok dolgozni a magam szempontjából, hogy az én személyes nyomaim benne legyenek a képekben. Nem akarok rosszalkodni, de én is tudnék kerítést fényképezni, mert van Dörögdön kerítés, én is tudnék egy csomó ilyet, és ezzel csak azt akarom elérni azzal, amit mondok, ha már megengeditek, hogy beszéljünk a képekről, hogy jelenj meg a képeidben, ne csak az legyen, hogy egy gyűjteményt lássunk, amiben van egy védőfal az alkotó és a néző között, hanem ezt a falat próbáld lebontani és jelenj meg valós emberként. Nagyon jó megfigyeléseid vannak, de van ezekben a munkákban egy távolságtartás, mintha nem mernéd magad eléggé vállalni, mintha a fotó egy védekezés lenne, egy bizonyos territóriumon belül maradva. Szidjatok meg, de ezeket a képeket kamuzásnak érzem, egy tehetséges ember kreatív ötleteiből időhúzások önmagával szemben. Olyan kevésen múlna, a bátorságon, hogy van mondjuk nálam egy sapka, amit ráakasztok a kerítésre, vagy a pulóverem, szoknyám, tehát belenyúlok a történetbe, hogy közöm legyen a képhez, met az jó, hogy megtetszett ez a sárga folt, és ez jó is, hogy megláttad, de semmi nem ellenpontozza a képen, nem helyezi kontextusba és térbe, hanem ez az alap, ahonnan el lehet indulni és nem a végcél. A filmezésnél Ferreri filmje kapcsán mondta egy mesterem, hogy ha egy filmben megjelenik egy pisztoly, akkor annak a pisztolynak el kell dörrennie, annak működésbe kell jönnie. Ha el van indítva egy történet, akkor azt le kell zárni. Itt egy mese elindul, de nincs lezárva a történet. Ez itt lehet a tévémaci szignálja, tüttürüttü tüttürüttürű, megy a szignál, megy, de mindig újraindul, nem tudjuk, mi lesz a mese. Senkit nem akarunk bántani azzal, hogy ha azt mondjuk, hogy a fotó kamuzás, mert ez egyáltalán nem biztos, hogy tudatos, mert lehet, hogy Bara keresi a formát, hogy hogyan tud megjelenni személyességében, csak azt tudjuk mondani, hogy bátorság, bátorság, bátorság. Ez egy fontos út és talán abban tudunk segíteni, hogy a személyes történeteteket merjétek beleszőni a képmesékbe. (szőke)
értékelés:

Muskátlis ablak
Élet a vakolaton túlról

Nagyon személyesnek mondható üzenet, jól kapcsolódik a témához, érzelmi kapcsolat fűzheti az alkotót ehhez az objektumhoz. Jó, hogy ebben a szórt fényben látjuk ezt a felületet, és ez a fény hozza létre, hogy a jobb oldalon ezek a rusztikus felületek ritmusokat hoznak létre, másrészt ez egy parasztház átalakított motívuma, és ez jót tesz a felületnek, hogy az ablak nem középre van komponálva és ezekkel a javításokkal, vályogfoltokkal, meszelésekkel, cementcsorgásokkal jó ez a jobbra komponálás. Mivel a kamera tengelye nem párhuzamos a fallal, olyan mintha az ablak jobbra kibeszélne a képről. Ez a jobbra húzás indít el egy belső mozgást, és a feszültséget, amit a kép közvetít, ez a ritmizálás hozza létre. Két dolgot mondanánk, az egyik a technika, hogy lehet-e ez egy picit élesebb, mert elmosottak a vonalak, ez nem nagy baj, ha nincs mód élesebbet adni, de ha technikailag megoldható, akkor az élesség a rajzolathoz hozzáadna. Ilyenkor, amikor szemmel nehéz megállapítani az élesség pontját, a filmezésben egy kihúzott mérőszalaggal centire pontosan lemérik a tárgytávolságot, és így tudnak éleset állítani. A másik, hogy ez egy külső világ, de van egy belső világ, ami az ablak mögött van, ami most főleg az egyik ablakszárnyon fekete. Mi van, ha felkapcsoljuk benn a lámpát? Vagy a másik verzió, mivel jobbról felülről érkezik a fény a ház oldala felől, egy tükörrel vagy alufólia vagy más fényvisszaverő felülettel lehet játszani, és ezekbe a sötét felületekbe bele lehet játszani a fényt. Grunwalsky Ferenc például tojástartókat használt, amibe alufóliát nyomott bele és ezek a felületek össze-vissza tükröztették a fényeket és érdekes reflexhatásokat hozott így létre. (szőke)
értékelés:

Fény-árny

A két kép amit kaptunk Barától, bizonyos szempontból hasonlít egymásra, de amit az ufós tojásnál mondtunk, az itt is igaz, hogy jó, hogyha valami kapaszkodót adunk a nézőnek, mert a realitáshoz nem tudunk kötni, viszont ez a szerkezet egy kitalált szerkezet, tehát csak a formai megfelelés a kapaszkodó, és ez a forma szép és izgalmas, de önmagáért való játék. Sejtjük, hogy ez egy sörösdoboz, de ilyen fényformát találunk másutt más által létrehozva is. Szép, haladjunk tovább az úton. (szőke)
értékelés:

Középpont

Valamilyen szakrális épület a 10-es 20-as évekből, ez valaminek a kupolája lehet, mint egy kis kaleidoszkópnál ezek a formák egymásba kapcsolódnak, és ez a középpont elcsúszik a bal oldalra és valahogy ettől a kupola ívei is megjelennek középen. Alapvetően a kép szimpatikus és mandalaszerű meditatív játékot látunk egy valós helyzetből kiemelve, valami azonban hiányzik a képből, ami egyrészt megintcsak azt mondom, hogy az alkotó személyes üzenete, személyes kötődésének megjelenése. A geometria keresést értjük, de megintcsak egy védekezést látunk, ahol a valós belső történést nem láthatjuk. Ez a kép jó önmagában, de mélyebbre lehet menni, mélyebbről lehet felhozni a belső történetünket. Fontos dolog észrevenni egy ilyen képi helyzetet, és azt mondjuk, hogy ezt inkább átsoroljuk a 13-as leckére, mert a köldöknél személyes emberit keresünk inkább. Ilyen kerékformát, amire azt mondhatjuk, hogy köldök, találunk a kocsikeréken, egy üveggolyóban vagy más tárgyban is, de ebben a képben az, amit Bara tud, nem tud előhívódni, pedig Barában megvan ez a többlet tudás, csak elő kell hívnia. A 13-asra 2 disznó, mert ha épület, akkor viszont pontosabbnak kell lenni egy ilyen geometriánál. (szőke)
értékelés:

Csésze

Néha azért érdemes ezeken a dolgokon elmerengeni, hogy a negatív kép, amihez nem szoktunk hozzá, az mennyire fel tudja frissíteni az ember szemléletét, mennyire mást tud adni, miközben a megszokott formák azonosak, mégis egy furcsa világba tudja elvezetni a nézőt ez a köztes technikai állapot. Ma már ez könnyen előállítható elektronikusan. A kép dominanciája a sötét felület, a csészét tartó szerkezet, doboz, és pont azért, mivel negatív képet látunk, ez egy erős fényben lévő tárgy lehet, ami a kép középpontjában helyezkedik el. Egy picit ebben a negatív ritmusokban billeg a kép, mert a csésze árnyékai fehér foltokként jelentkeznek és nem oda súlypontoz a történet, és ez a sötét folt meghatározó, ez egy furcsa nyugtalanságot ad a képnek a sötét és világos foltok ellentétes dinamikája miatt. Ha a csésze szélre kerülne, ezzel a vad játékkal, és 180 fokkal megfordul, akkor egy izgalmasabb kompozíciót kapnánk, ha már borul minden, akkor a kompozícióval is játszhatunk. (szőke)
értékelés:

Borg
Remélem, legalább néhányan tudják mire utal a cím, mert anélkül nem él a kép.

Meg kell nyugtassunk Nóra, hogy nem tudjuk, mire utal a cím, de azért a képpel így is lehet mit kezdeni, bár az egy érdekes dolog, hogy ennyi furcsa utalás érkezik a képcímekben, mintegy tesztelve vagy megdolgoztatva a nézőt, hogy tud-e mit kezdeni vele, ami azt is jelenti, hogy ha nem, akkor kiszorulva érezheti magát abból a körből, akiknek az üzenet szól. A kép egy autóban készített önarckép, és mint egy női svarcenegger, mint egy kémnő, a szem elé emelt kamerával a kocsi visszapillantó tükrében az alkotó próbál a nézővel kommunikálni. Mindemellett érdekes lehetne a mögötte látható táj is, ha Nóra akkor és úgy exponál, hogy ezt figyelembe veszi, magyarán belekomponálja a képbe, hisz a kép fele erről a külső tájról szól. Ehhez ha picit dönt a kamerán, már több információt kap a néző, hiszen a felhős ég nem hordoz fontos képi üzenetet, a történet lényege a tájban folytatódhatna, ha mondjuk ez a gépember látna valami érdekeset az úton a fák között. De jelen pillanatban a tükör szerepe a saját magunk szemlélése, kontrollja, hogy jól tartom-e a kamerát, hogy úgy nézzek ki, mintha, vagyis a képi mondanivalót felülírja az alkotó előre eldöntött közlése, hogy ő most magát mint gépasszony akarja mutatni. Ezt is lehet, de akkor ehhez szűkebb kivágást kell választani. (szőke)
értékelés:

Ez egy régebbi kép, amikor még csak mi ketten voltunk.

Sarolta anyaság sorozatából látunk egy újabb képet, aminek értékelésénél az elején egy kétségünknek kell hangot adnunk, mégpedig annak, hogy vajon a képet Sarolta készítette-e. Természetesen ezt most nem tudjuk biztosan eldönteni, tehát elfogadjuk azt az irányt, hogy feltételezzük, hogy egy állványról, vagy a szekrényről önkioldóval időzítve készült a felvétel, mert ha nem így lenne, akkor azt kellene mondanunk, hogy mint saját lecke, nem tudjuk értékelni. A kép egy meghitt pillanatot mutat, nagyon érdekes a beáradó napfény ereje, az ellenfényből kialakuló bensőséges hangulat a kisbabával, azonban ezt a bensőséges idillt képileg megzavarja a piros mackónadrág, mintegy visszarántja az elemelt, éteri magasságból a konkrét lakótelepi nappali vagy hálószóbába. Tehát ezzel azt akarjuk mondani, hogy egy fénykép elkészítésénél el kell dönteni, hogy mi a cél, hogy egy szociografikus helyzetjelentést akarunk küldeni, vagy egy több rétegű, a valóságot elvontan is ábrázoló munkát. Amikor ez nincs eldöntve és keveredik a két irány, akkor a néző maga is zavarba jön, hogy mit is lát tulajdonképpen. Szeretnénk, ha Sarolta megismételné a portré leckét annak értelmében, ami a feladat, vagyis saját magáról készítene ő maga egy arcportrét. (szőke)
értékelés:

Árnyjáték
Egy nagyon érdekes, japán metszetekhez hasonló képet látunk, de akár Pécsi József képeit is említhetnénk. A továbblépés a sík és a térbeli, a rajzos és a valós közti kötés irányába mutathat. (szőke)
értékelés: kiscsillag

Sokszögekbe zárva

Egyrészt, mivel egy időben érkezett ez az alkotás a 13-as lecke feladásával, így ezt engedelmetekkel oda átsoroljuk. Nagyon szeretitek ezt a problémát a tükröződéssel, ez egy moziterem, aminek a plafonja van felhasználva, és érdekes ez a kettős megjelenés, az alsó gépállás és a tükörképben, mintegy tettenérve az alkotó munkamechanizmusa az exponálással. Annyi megjegyzésünk lenne, hogy talán érdemes lett volna annyit még mocorogni, hogy a Jóska arcmezőjében a haj mellett a plafonba ágyazott lámpát a fej mögé komponálni, hogy ne égjen ki és ettől ne legyen furcsa a forma. (szőke)
értékelés:

Nem éppen a megszokott értelmezése a biztonságnak - de mászáskor ez fontosabb, mint az érzelmi biztonság. :-)

Nagy öröm, hogy Nóra a tárgyakkal foglalkozik, mint csendélet stúdium, de itt most ez egy alap, ami jó alap, de nem befejezett ez a formai játék, hogy mit jelent nekünk a biztonság. A kép fény-árnyék viszonyát súlypontként nézzük, akkor ezt a karabinert megfordítanánk 180 fokkal, és akkor a zárószerkezet ellenoldalon ellenpontozza a sötétet és létrejön egy hármas osztat a kötél, karabinerzár és árnyék között és máris tud a szemünk körbejárni a képen. A csendélet arról is szól, hogy tárgyak és formák egymáshoz való viszonyával is foglalkozunk, ezért innen még valami hiányzik, akár egy kéz, vagy más, a karabiner továbbgondolása. Ide kapcsolnánk a búváros történetet, mert mindkét történetben van egy erős érzelmi kötődés az adott munkafolyamathoz, a búvárkodáshoz, a mászáshoz, és ez az érzelmi kötődés egy felfokozott állapot, de tudni kell, hogy a nézőben ez nem kötelezően jelenik meg, ver visszhangot, ha nem érzékeltetjük, és azt amit a leírás ír, a biztonságot nem érezzük, nincs megmutatva, a kötél laza, tehát még az se a feszültséget mutatja. (szőke)
értékelés:

Csönd élet!
és amikor úgy gondolod, már jobb nem lehet, akkor kell elkezdeni az egészet elölről.

Ha jól látjuk, itt vízben úszik valami szép bogyós növény, és ez csendélet kategóriában érkezett. Hogy mennyi ebben a manipuláció, nem tudjuk, hogy mitől ennyire sematikus a bogyók mögötti felület, de ezt el lehet fogadni, hisz a bogyószemek rajzolata indokolhatja ezt. Jó ez az arányosztás is, ettől függetlenül, ha ez egy vízben lévő felület, jó lett volna ezzel a fátyolrendszerrel, furcsa fényáteresztő felülettel is foglalkozni és nem ennyire kiégetni. Sokadszor mondjuk a keretezés problémáját, láthatóan Péter mégis ragaszkodik ehhez a formai megoldáshoz, amit sajnálunk, mert ez a saját üzenetének erejében való bizonytalanság érzetét erősíti. Bízzon abba, hogy működik a kép enélkül is, 500 pixelünk van, használjuk ki, majd a kiállításon paszpartuzunk ahogy kell, így most elvesztettünk elég sokat az 500-ból. A másik, hogy most megfejettük azt, hogy ez víz, de ez a redukció okán nem egyértelmű, hisz egy szárítókötél is lehetne, és így ez a vonal nem azt mutatja, ami a víz és a levegő közötti különbség. A másik gondolat, hogy emellett a felület érzékeltetés mellett, ha ez víz, ebbe bele lehet dobálni, akár egy citromot, egy szilvát, és mivel mondjuk állványon van a gép, lehet olyan exponálásokat keresni, hogy a vízbe dobott tárgy a vízfelületet megmozgatja, dinamizálja. Tehát az alap nagyon szép és jó ötlet, csak kicsit bátrabban lehet ehhez hozzányúlni. (szőke)
értékelés:

Kancsók II.

Ez a kép valójában nem a Kancsók I-hez kapcsolódik, hanem Gábor előző csendéletéhez a csészével, ugyanis a kínai képzőművészetet hívja elő, az agyaghadsereg szimbolikáját, ahol látjuk, hogyan lesz a kettőből négy, és remélem, sejtem, hogy sok munka lesz itt, mert a kancsók 27-ben már egy ezredet látunk és egy új világszenzációt, a Gerlei kancsóhadsereget. Ettől függetlenül megvan a 3 disznó, de félünk, elég. :) (szőke)
értékelés:

Gyertyafényes vacsora
A rám legjellemzőbb, legkedvencebb tulajdonságom az anyaság. Ezt sajna nem tudom egy testrésszel illusztrálni. :)

A kép alapvetően egy A és egy B szerkezetből építkezik, a kompozíció B része az előtérben látható gyertyafény, amely egyértelműen hoz egy üzenetrendszert és tulajdonképpen ez a forma uralja is a képet és a ritmusában második sorba utalja azt az üzenetet, ami a portré arc nélkül házi kategóriájába tartozik. Fölvetődik a kérdés, hogy a Rita vagy a kisbaba arca az, amit a képen nem láthatunk, első nekifutásra azt látjuk, mintha a lecke értelmezés nem lenne pontos, hisz látjuk az arcot a képen, nagyon szép és megejtő ahogy az anyuka szoptatja a kisbabát és festményszerű az, amit látunk, akár a barokkban mint festészeti elem, sokat látjuk ezt a beállítást. Mégis azt mondanánk, hogy a kép azért pontos üzenet, mert várjuk, hogy a Rita felnézzen és ránk nézzen, azzal, hogy ez a személyes kép itt van előttünk, ez azt mondja, hogy rám ez a jellemző, itt vagyok, ismerjetek meg, miközben ez a felnézés nem történik meg és ez egy dinamikai játékot is hordoz. A másik, hogy a gyertya oly erőteljes, hogy dominanciájával folyamatosan visszanyomja az emberi arccal kapcsolatos üzenetet. Tehát miközben valójában látunk portrét, a gyertya az, ami elfüggönyözi ezt az üzenetet. Ettől független ebben a négyzet alapú képnél az ajtót próbáltuk kitakarni és ha ez megtörténik, akkor a gyertyából vágva de a lángot meghagyva egy jobb ritmust kapunk, és a háttérből ez az ajtó eltűnik. (szőke)
értékelés:

Részlet kiscsaládunk hétköznapjaiból... és egyben portré énrólam. Találós kérdés: ki az az estiskolás, aki látható a filmen? :)

Egy nagyon szép üzenetet látunk ebben a kategóriában, örülünk nagyon, hogy Sarolta nekifogott a leckéknek, és éppen azért, mert egy filmen belül (ami eleve nehezebb forma és kevesebben bátrak ahhoz, hogy mozgóképet küldjenek be, persze tudva a technikai dolgokat is, söttöröttö) szépen és szeretettel, őszintén teljesíti azt a célt, hogy a lecke túlmutasson saját magának a bemutatásán. Hisz minden egyéb, ami nem ő ezen a filmen, őt erősíti, a babák, gyermekek, az alkotó társa, a környezete, hisz egy elég privát környezetben egy privát esemény történik mondjuk reggeli közben, tehát benne vagyunk egy személyes világban, ami hitelesíti az üzenetet és innentől Saroltáék életébe lépünk be egy mágikus kapun keresztül, mert odaadta a kulcsot nekünk. Érdekes az is, hogy egy hierarchiát is jelez a film, ami abból adódik, hogy a gyerekeken van a figyelem, és az alkotó csak mint untermann, egy villanásra jut szerephez, miközben érezzük, hogy minden attól működik, hogy ő jelen van. Nagyon érdekes, hogy ezt a kiemelést és ezt a finomságot a nők érzik meg elsőként, hogy a babával kezd és nem a faterral, ettől is fontos és személyes, női az üzenet, olyan sacis. (szőke) értékelés:

Kancsók I.
Az az I. ott azt jelenti, hogy van belőle még egy. Kettőt beküldök, a több hetvenet töröltem.

Ennek is nagyon örülünk, hogy van olyan alkotó, aki nem letudja a feladatrendszerét azzal, hogy készít egy három disznós képet és utána felugrik a Danuvia motorkerékpárjára és rohan a következő lecke megoldásához mint egy akcióhős, hanem vissza-visszatér egy feladathoz, ahol elidőz, elízlelgeti és variációkat készít. Itt elsőre azt mondhatnánk, hogy teljesen értéktelen és vizuális elemeit illetően egyszerű képet látunk, de ez nem teljesen igaz, ugyanis a két régi kerámia kancsóval a páros ritmus által igzalmas aszimmetrikus játékot hoz létre, egy női-férfi történetet, mint egy házastársi sztori zajlik a mese egy képbe sűrítve és a varázseszköz egy egyszerű dolog, egy ablakon vagy ajtón keresztül beeső fény. Egyetlen fényforrással egészen jó és különleges ritmusképletet hoz létre, ahogy a kerámiát a fény megvilágítja, a háttérben a kereten keresztül egy kiemelésben megjelenik az asztalon a két kancsó hasonlóan elhelyezett fülének játékos ritmusa, és ez az a formamotívum, ami nem csak megkettőzi, hanem többszörözi a szecesszióhoz kapcsolódó furcsa ritmusjátékot, ettől a kép elkezd mozogni, forogni, de nem elsősorban negatív feszültséget hordozva, hanem egy keringőszerű játékos rajzolattal, annak ellenére, hogy a képet a sötét uralja, de a kép mégis játékos és vidám. Az biztos, hogy Gábort ez a kép és ennek a geometriai üzenete izgatta, az öröm sugárzik erről a képről. (szőke)
értékelés: