Elemzés

Goa

Azt tudjuk elmondani, mint az előző képnél is, ha pedig a képet kell elemezni, függetlenül a leckétől, akkor azt kell mondani, hogy ez a kép egy képesalbumnál ez működik, de önálló képként nem lép át abba a kategóriába, hogy ez egy magasabb szintű közlés legyen. Félprofilt látunk, ahol a modell fejére van téve egy pink műanyag paróka, de nem eldöntött, hogy ez viccként funkcionál, vagy valami ennél komolyabb közlés része, manifesztuma-e. A pink és a háttér rózsaszín-sárga felülete nem válik el egymástól, a képhatárok igen szűkre vannak vágva, aminek nem érezzük indokoltságát. A modell arckifejezése teljesen idegen attól a képi közegtől, ami körülveszi, olyan, mintha csak a fotós kedvéért ment volna bele ebbe a játékba, ami már fárasztja, untatja és csak a fotós iránti megértése az, ami a kamera előtt tartja és tűri, hogy játszanak vele. (szőke)

Hellooo

Tetszik, szimpatikus, de a sokadik portrét kapom a barát kategóriára, holott amikor feladtuk a leckét, elég pontosan elmondtuk, hogy lépjünk azon túl, hogy a barátunk az ember, vagy a kutya, mert van ez a történet tovább is, én a Zsuzsika autómat mutattam be ott skiccként, tehát azt gondoljuk a pedellussal, hogy nem kéne leállni ott, hogy a barátom a Béla, vagy az Erzsike. Ha a képet, mint portrét kell elemeznünk, akkor azt tudjuk mondani, hogy időbe telt, mire megtaláltuk a modell szemét, alul és felül szűkre van vágva a kép, míg bal oldalon szinte fecseg a felelsleges tér ehhez képest, tehát vagy ahhoz az oldaltartáshoz kellene igazítani az alsó és felső képhatárt, amit most látunk, vagy egy más beállítást adni, ahol értelmet nyer ez a távolságtartás. A modellt instruálni kell, mert ő nem látja magát kívülről, mi, a film, vagy fotó készítője vagyunk az, aki segítségére tud lenni a modellnek, hogy jelezzük, ha valami nem előnyös vagy nem jó gesztus. Ha profilt választunk bemutatáshoz, akkor a hajjal kell valamit kezdeni, megint eldöntendő kérdés, hogy a haj takarjon-e mindent és így főszerepet kapjon, vagy a profil, az arcél, a szem játéka legyen a fontos, mert ha köztes helyzetben maradunk, akkor a néző se fog tudni közel kerülni a modellhez. Egy disznó azért, mert a felvetés érdekes, de a barátom leckét tessék továbbgondolni, ha pedig mindenképpen ragaszkodtok ahhoz, hogy portrét készítsetek erre, akkor ott a részletek is számítanak, mert a modell nem sokat tud kezdeni az avantgard felfogással, akkor az a portré nem a modellt fogja ábrázolni, hanem a modellen keresztül a fotóst, ami nem baj, csak akkor ebben is határozottnak kell lennünk, hogy a modell csak eszköze és nem tárgya a képnek. (szőke)
értékelés:

Variációk egy témára. A test azaz itt az én testem a testhez azaz itt a lámpatesthez ér - vagy érne ha elérné. Avagy a búrámtól a talpamig...

Ez egy egészen meglepő és furcsa, elsősorban a perspektívát behívó kép, már régebben beszéltünk Mantegna Halott Krisztus című képéről, nagyon érdekes, hogy egy ennyire szabad beállítást mer használni az alkotó, de az is érdekes, hogy ez a rövidüléses helyzet ettől a piros-kék-fehér vízszintes pólótól és a lámpafénytől egy marionett, vagy kerámia törpe figurává változtatja az alakot. Az egész olyan, mintha egy kis manó fényképezkedne egy fénysapkában. Nagyon furcsa asszociációkat indít el a kép, nem megnyugtató, sőt, felzaklató szimbolikákat használ, és talán annyi megjegyzés lenne, hisz ez megint csak az abszurd felé mozdul el, és ez egy színházszerű munka, hogy esetlegesen a talp környéke és a szürke mackóruha valami surlófényt vagy oldalmegvilágítást jó lett volna, ha kap, hogy a perspektíva jobban tudjon tagozódni. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén

Variációk egy témára. Első a háromból. "Megpróbálok nem tizest dobni" :)

Ez egy bemozdulásos kép, és érdekes, ahogy a bohóc, a clown, a csíkos pólóval és a szemnél jelentkező csíkokkal mintha egy Fellini film lenne, mintha Giulietta Masina állna itt előttünk. Az nagyon fontos, hogy a képben rengeteg fájdalommal teli önirónia van, attól, hogy a gépen magasra helyezi, attól még jobban a kisemberséget erősíti ebben a konyhai miliőben. Ez egy bátor vállalkozás, felénk tekintés. (szőke)
értékelés:

Fénytojás
Még egy kitömött állat.

Még mindig jó az ötlet a kitömött állattal, a fénytojás is jó, de a megvilágítás nem tökéletes. Annyira erős a fény a madár alatt, hogy maga a madár bebukik, tehát egy pici élfényt, derítést kellene neki adni. Picit a fészek is lehetne játékosabb, szóval azt mondjuk, hogy ismétlés! De azért ez is kap két disznót, csak jó volna, ha megcsinálnád az ötletet úgy is, hogy kipróbálod, amit mondtunk. (szőke)
értékelés:

Tüzes Angyal III
Jobbra Bozsik Yvette

Kedves József! Sokszor tértünk vissza már, és nem elsősorban Bozsik Yvette miatt, akit esetleg ismerünk is, bár lehet, hogy ha Bozsik Yvette-et megkérdezed, azt mondja, hogy nem ismeri Szőke Andrást, de az a fontos és az a jó, és az kapott külön értékelést, hogy keressük magunkban a történeteket és nem Bozsik Yvette-et szeretném értékelni, nem az ő történetét szeretném megismerni és nem azt, hogy jártál-e színházban, hanem a saját történetedet keressük a te képeiden keresztül, ha megtisztelsz vele, és ez éppúgy érvényes a többiekre is, tehát az ötös lecke azt gondolom sokkal több már, mint egy portré, és nagyon örülnék, ha nem egy színházi fotót kapnék a nem tudom melyik alternatív színház részeként. Igazából azt kérném, hogy ismételd meg ezt a leckét, mert ez Bozsik Yvette vágya és nem Kepes Józsefé. Félre ne értsd és ezt fontosnak tartom elmondani: mindettől függetlenül a kép jónak mondható, bár a hölgy lábán a fény térd alatt zavaró, bár a lábak csonkolása indokolatlan, de szép a fény és szép a fátyolszerű mozgás. Tehát nem a munkátokat szeretném leminősíteni akkor, amikor a leckék pontosítását kérem, hanem arról van szó, hogy mi rátok vagyunk kíváncsiak, veletek szeretnénk együtt dolgozni, játszani, tanulni és a ti érzéseitek foglalkoztatnak, nem valami idegen dolog tükröztetése. Szóval a kép ha lenne színházfotó, két disznós lenne, de most ne haragudj meg érte, hogy azt mondom, ismételd ezt a leckét a saját vágyaddal. (szőke)

Bóbita 2008
tavasz vetkezik a télből. vagy fordítva?

Itt egy fotóban megfogalmazott filmverset látunk, azért is használja az alkotó a szendvics, vagy egymásra emelt különböző képrétegek összeépítését, gondolok itt a matyóládika virágmotívumára, vagy a disznóölésből félig látható megpörzsölt állattorzóra és a számomra meghatározhatatlan háttérfelületekre, mert ez egy asszociációs összeg. Erre utal a cím is, gondolom, azért, mert "Bóbita bóbita álmos, körben az angyalok ülnek", erről nekem Bódy Gábor Psyché című filmje jut eszembe, ahol szárnyat igéz a malacra, röpteti és kikacagja, és tényleg ott kidobálnak az ablakon egy disznót, vagy többet, és ráadásul még a képhez tartozó képaláírás is egy új asszociatív réteget hoz. Összességében a képre azt tudom mondani, hogy ez egy szubjektív asszociációs üzenet, mivel nem tudom megfejteni a kódjait ezen túl, hogy elénekeltem ezt a dalt, csak azt kell feltételeznem, hogy abban az asszociációban, amiben az alkotó küldte a témát, nyilván tényleg ez jelenti a tavaszt az alkotónak. De nem nekem, és nem azért, mert nem akarom elfogadni ezt tavasznak, hanem azért, mert olyan rejtett kódokkal dolgozik a kép, amiket nem tudok megközelíteni. (szőke)
értékelés:

Részlet...

Öröm, ha valaki újra kezdi a leckéket, hiszen új értelmezések is megjelenhetnek ahogy telik az idő, és ez mindenképpen megér egy disznót, bíztatásként. De a kép sajnos nem az, amit Barától várnánk. Ha azokat a képeit nézzük, amiket a kerítés mögött készített a barátnőjéről, akkor minimálisan azt a szintet jó lenne tartani. Miért bemozdult, miért pontatlan, miért a varrásnyomon van az élesség, ha az ékszer fontos, akkor miért nem az van kiemelve, értem én, hogy minden ellen lázadunk és mindenben avantgardok vagyunk, de ez nem jelentheti azt, hogy pontatlanok vagyunk. Az alkotótól láttunk már pontos fogalmazásokat is, a fél kézzel gyorsan odatett megoldást tőle nem fogadjuk el. (szőke)
értékelés:

Ghost Dance III.
Amikor a víz visszanéz...

Nem tudom, mi az a két kis fekete pontocska, talán ha utólag került a képre, akkor meg kellene próbálkozni nélküle. Ugyanis a víz felülete elegendő lenne a mozgás érzékeltetésére, mondjuk talán azért picit élesebb is lehetne a kép. Szóval az irány nem rossz, csak az általunk verbálfotónak keresztelt helyzeteket kellene úgy megoldani, hogy ne kelljen magyarázni ahhoz, hogy a néző megérthesse, mit lát. (szőke)
értékelés:

Műfelhők Zsoltnak

A barokk imaház, amely le van fényképezve és mellette a korpusz a jobb oldalon nagyon szép fényben lett fotózva, a jobbb fölső sarokból kapja a fényt ez a felület, amitől nagyon szép lesz a bejárati része az imaháznak. Innentől két irány van. Ha ez egy kollázs, akkor azt kell mondjuk, hogy mivel pontosan lehet következtetni arra, hogy a megvilágítás honnan érkezik az épületre, így a kollázsban egy olyan háttér ég van felhasználva, ahol a fény, ami az égből érkezik, akkor ott egyértelműen a fény forrása az épület mögött kavargó felhőzetből érkezik. Egyszerűbben mondva ezen a képen két Nap van. Az ötlet jó, de érdemes lenne, ha ez nem volt tudatos cél, odafigyelni erre, olyan szórt fényt választani az imaháznál, ahol nem ennyire konkrét a valódi fényforrás az épületnél. A másik vonal, ha ez nem kollázs, hanem a valóság kimetszett felületében ez a felhőjáték így jelent meg, akkor azt kell mondjam, hogy a fotós szemének, kiválasztásának kell lennie az irányadónak. Mindenképp, ami az imaház mögött jelentkezik, felkavarja a kép egészét, már csak megformáltságában is, mert a háttér egy kavargó fátyolrengeteg, az előtér meg tele van konkrét motívumokkal. Két részre válik a kép ezáltal, van ez a furcsa háttér, ami szerkezetében előbbre kívánkozik, mint az imaterem, a kettős párharcból tulajdonképpen a felhőrendszer előbbre lép, mint a tárgyakat körbehatároló előtér és az ott lévő formák. Ezáltal az egész kép nyugtalan, a két felület helyzetet kér és folyamatosan viaskodnak. Ez nem tesz jót a képnek. Abban az esetben tényleg érdemes elgondolkodni ezen, ha ez a kettősség belülről fakad. Ha az épületet nézem, akkor megvan a tavasz lecke, de így most ez a kettősség megzavar. Mi legyen, Feri? (szőke)

kukucs... Kikirics
Hívószavak: napfény, öröm, fény...

Igazából itt egy portrét látunk, alapvetően amit látok a képen, az egész képre egy zöldes tónus jellemző, mintha egy fátyolként rajta lenne a képen, és ha nincs is rajta direkt, akkor is a mögötte lévő keki színű tapétafal nagyon domináns a szemre elhelyezett pitypangok virágjával és most így az egész képet ez a sárgászöld uralja, ami nem feltétlen egy dinamikus szín, hanem inkább valami csökkentett ha nem is melankólikus, de kesernyés ízt ad a képnek. A két virágszirom egy geg, amitől humorosnak kellene lenni ennek a képnek, de valamiért mégsem érzem oldottnak és könnyednek a képet, hanem olyan, mintha egy csak az ötlet kedvéért kimódolt helyzet lenne, nem a tavasz kategóriájában érzem ezt a képet. A szín, a szűkre vágott kompozíció, szóval olyan, mintha nem egy játék lenne ez a csillagszem. A fal reflexel az arcra is, a kéztartás is problematikás, szóval bár lehetne ez tavasz is, de így ez most nem áll meg. Mivel Barát jó fényképkészítőnek gondoljuk, ezért ismétlésre kérjük. (szőke)

Önarc tavasszal feleséggel és festett cseresznyével
Nem mentegetőzésképpen, de mint az elsőt, ezt is később máshogy is szeretném megcsinálni.

Nagyon szeretem ezt a képet. Elsősorban azért, és nem a technikát keresem rajta, szóval azért, mert anélkül, hogy tudnék valamit az alkotóról, nagyon is feltáró jellegű a kép és hosszú és fontos üzeneteket is meg lehet tudni a kép kapcsán, róla, történeteiről és a kapcsolódó történetekről. Mik ezek a képi kódok, ami alapján lehet tájékozódni? Feltételezhetően a bal oldali résznél, ahol a cseresznye lóg az alkotó fölött, magát az alkotót lehet látni, egy ilyen nedvzöld színű pulcsiban, kezében a géppel, jobb oldalon mint egy látomást, vagy palackból kiszálló szellemet, de sokkal nagyobb méretben a címben is említett társat, aki körül folyamatosan szétrobbannak az aranyeső minták. Nagyon érdekesen jelen van mindenfajta üzenet, ami az alkotót ábrázolhatja. (szőke)
értékelés:

Figy!
Tükröm, tükröm mondd meg bátran!
Osztályfőnök úr!

Érdekes, ha valaki elkezd foglalkozni azzal, hogy egy tévéből exponál ki valaki valamit, de ez igazán akkor működik, ha a képernyőn kívül is kerül a képre valami, mondjuk a környezetből, abból a miliőből, ahol a képet nézik, mert ez ad igazi tartalmat hozzá. (szőke)

Estebéd

Nagyon érdekes üzenete van a képnek, szorgalmi pont megvan. Nekem igazából erről a képről valójában a Kex együttes Család című opusza jut eszembe. (szőke)
értékelés:

Kint

Szabadon

Nem érezzük indokoltnak, hogy mitől van döntve a kép, jó a lakkozott ajtó háttér, ami felerősíti a ruha és a haj színeit, de a vaku nem jó, hogy a csónaklakkot szétégeti, nem érzem indokoltnak, hogy mitől kell dönteni a képet, a másik, hogy ezt a képet valószínű nem te, hanem rólad készítették, azért a második leckére már azt kérnénk, hogy magatok dolgozzatok magatokkal. Ez így egy albumkép magadról, személyesebb második leckét kérünk, ismétlés. (szőke)