Elemzés

Pihenő
Kimentem a rétre talpleckét fényképezni, de ez a kép inkább tavaszra sikeredett.

Mácsai Feri megszokott, de mivel a lelke is egyre jobban nyílik, színes felhőit láthatjuk, tehát a Mácsai oeuvre erősödik, és ennek a képnek a főhőse maga a láb, Feri lába, az elmúlt időszakok történelmét hordozza ez a láb, ami nagy őszinteséggel tárul elénk és a barokk felhők mellett megjelenik egy új szereplő ebben az akciófilm sorozatban, és ez Feri lába, és ezt mi nagyon fontosnak tartjuk, egy nagyon őszinte képnek és jó, hogy a Feriben lévő pantomimes mozgásszínész megjelenik és a lábtánc egy kompozícióját láthatjuk. Bár az aláírás tavaszról szól, és ez nagyon jelentőségteljesen ott is van, de ezt mi átminősítjük talp leckére és így három disznó. (szőke)
A Hegyi is beleszól, mégpedig azért, mert odáig rendben van, hogy a photoshopot vagy más módosító szoftvert használtok labor helyett, de két eset lehetséges. Vagy úgy használjátok, ahogy a laborban tennétek és akkor nem csináltok vele olyat, ami a laborban klivitelezhetetlen (lásd: maszkolás, amikor egyes területeket, képrészeket erősíteni vagy gyengíteni akarunk, ezért a kép és a papír közé tesszük a kezünket és azzal árnyékolva több-kevesebb fényt engedünk rá), vagy azt mondjátok, hogy nincs ilyen határ, és mindent lehet, de akkor pedig elvárom, hogy ne bukjon le a képmanipulálás, ha egyébként a kép témája nem teszi indokoltá ezt a lebuktatást. Itt a felhők sötétítése érthető, de az ujjak körüli udvar jelzi, hogy nem tökéletes ez a megoldás még. Ezért most nem vonunk le disznót, de most szólunk, nem csak Ferinek, hogy akármilyen tökéletes ötlet vagy kép érkezik, ha a képmódosítás rossz, pontatlan vagy nem adekvát, akkor az disznóba fog kerülni. (Hegyi)
értékelés:

Ahogy a maci látta
Az itt (http://szakkor.estiskola.hu/2008/03/18/az-agyunk/) látható sarokból az egyik maci csinálta a képet, míg én aludtam. Én csak annyit tettem vele, hogy a függőlegest függőlegesbe hoztam, mert kicsit ferdén tartotta a gépet.

Abban az esetben értelmezhető a kép, ha valaki mint egy történetvezetést, tudja az előzményeket, de ha ehhez nem tud hozzáférni és csak ez a kép marad meg nekünk, akkor izgalmas az a felvetés, amit a cím próbál közölni és erősíteni, hogy egyfajta szubjektív képet látunk, de ez a beállítás, amennyiben a jobb alsó sarokban látható szőrös kis szerkezetet nevezzük macinak, akkor ez nem a maci szubjektívje, hanem egy ansnitt kategóriában látjuk ezt, főleg a veszternfilmeknek volt ez sajátja, amikor az utolsó jelenetben lőnek egymásra a hősök, akkor látunk ebből példát, főleg az amerikai verzióban, ahol a pisztolynak is látszania kell, ez a nagyon híres példa, de ez itt a címmel nem adekvát választás, hisz a fotós valami olyat nézhet, amit a maci is lát, tehát a maci is a képen van. Nagyon jó az irány és az ötlet, de kompozícióban kellene még foglalkozni ezzel, hiszen egy gegről van szó, ahogy a maci látta, és a geg, vagy a humor mindig akkor működik a cirkuszban is, ha a bohóc el tudja dobni a tortát és eltalálja a másik bohócot, és a néző látja ezt és érzékeli, tehát a nézőt segíteni kell ebben, ezért ezt ismétlésre visszaadnánk. (szőke)
értékelés:

Csendélet I

Nagyon jó érzéseim vannak ezzel a képpel, nagyon jó ez a sötét háttér, az ablak fénye a víztükröződéssel, nagyon érdekes, hogy a tulipán szirmaiban ugyanazok a színfoltok vannak, ami az almákban, ugyanakkor azok a felületek, amik az újság fehér felületén és az asztalterítőn a ritmusokat adják és ezeknek a határoknak a találkozásai, tehát ahogy a két hasonló tónusú szürkésfehér felület találkozik, ezek esetlegesnek tűnnek, márminthogy a varrottas felület hullámritmusai és a Szolnok megyei néplap kapcsolódásai picit véletlenszerűek. Valahogy azt érzem, hogy szeretettel és jó ízléssel van megkeresve egy csendélet, de mint üzenet, azon túl, hogy van egy örömteli aspektusa, mi a mondanivalója, elmúlás, a nagymama, régmúlt, mert ez a tárgyakból színekből érződik, nincs a történetisége, dramaturgiai egysége logikailag összefűzve, ebben a formavilág rendezettsége segítene. Például, hogy a horgolt felületek motívumai idézik-e az előző korokat, vagy sem. És ki kellene vasalni a terítőt, mert a hajtás zavaró. Ugyanezekkel a tárgyakkal meg lehetne ezt ismételni úgy, hogy az újság és a terítő kapcsolatba kerüljön és általuk az almák és a váza is. (szőke)
értékelés:

Múzeumi térjáték 2
MoMa

Az a kérdés, hogy az épületfotók csendéletek-e, egyébként önmagában egy nagyon jó és szép ritmikai képet látunk, bennünk az is felvetődik, hogy legyen egy új lecke, az épületekről, épített környezetről, mert látszik, hogy ez a kérdés izgat benneteket. Ugyanakkor az is felvetődik, hogy ebben a négyzet alakú képben a fölső vízszintes felületnél nagyon jók a ritmusok és ez a ferde fal, ami kifut a keretből, de határmezsgyén van, hogy az ék végét meg kellett volna-e hagyni, vagy még jobban belevágni. Az nagyon jó, hogy ez a zöldes színű háromszög ad egy furcsa formát, és ez önmagában középen ott van, nagyon jól oszt, hunyorított szemmel akár egy egyes számot is láthatunk, az irány tehát nagyon jó, de picit még sűrítenénk, hogy van informatív elem is, de a fények folthatásai, ritmusok és tónusok adnak egy másfajta képletet is, és ha ez a cél, akkor ezzel a ritmussal még jobban kell játszani. Arról pedig kezdjünk egy beszélgetést, hogy akartok-e ilyen leckét, hogy épített környezet. Tehát ez a lecke nem mint csendélet kapja a disznajait. (szőke)
értékelés:

A kép nem most készült, de a feltételeknek véleményem szerint megfelel. A köldökömet ábrázolja egy nyaralás alkalmával. A képet már felhasználtam a haverok szórakoztatására készült "klip"-ben amely teljes terjedelmében megtekinthető a youtube-on.

Köszöntünk az Estiskolán, egy igazi, konzekvens képet látunk, amelynél természetesen megvan az önirónia, hisz egy hasközelit küldött el az alkotó, amelyben azon túl, hogy egy geg jelenik meg, valakiről személyesen is kapunk egy képet, hogy mint vasutas így néz ki, elsőre két disznó, mert a dátumozót tessék kikapcsolni. (szőke)
értékelés:

Tavasz I

Nagyon szép kép és az is az erénye ennek a képnek, hogy amíg sok alkotásnál látjuk azt, hogy minden ellen lázadunk, itt annak ellenére a kép nem kevesebbet és nem többet, hanem annyit szeretne vállalni, hogy a növényi formák és az azokon meglévő fények, az ívek létrehozzanak egy ritmusjátékot, és érzékelni lehessen a valódi növények jelenlétét, egy konzekvens virágportrét látunk, jól a ritmusai. Azért fogadjuk el tavasz leckének - ami nem jelenti, hogy bezárt és nem kell vele még foglalkozni - mert bár azt mondtuk, hogy a tavaszt nem a virággal kérjük ábrázolni, de itt van egy olyan transzpozíció a feketékkel és a formákkal, ami miatt a virág több, mint virág, szimbólummá lesz. (a fekete keretet soknak értékeljük, de elfogadjuk, hogy a szerzőnek így tetszik.) Talán, ha kötözködhetünk annyit, hogy a virágszirom és a szár, levél közti tónuskülönbség picit sok, a szirom ki is ég, nem biztos, hogy ez szükséges. (szőke)
értékelés:

a fák is feltámadnak ugye
Helyzet: Máriabesnyő, naplemente, tavasz. Egy rácsminta ami lezár és egy ami kinyit és az igazi látók (fák) hátul akik testéből a kereszt készült szóval a fák és Jézus együttes golgotája és mindez elzárva vagymi és megpróbálom életre kelteni kiszabadítani... hát ölég kusza de most nem vagyok formába hogy egy rendes paradoxont fogjak.

A kép már az előbb említett sorozatba tartozik, az előtérben egy vas rácsszerkezet, egy sík megközelítését jelenti, majd mögötte egy üveglap zárja a következő síkot, amin tükröződésként jelentkeznek a fák, és az üveg mögött valami dombormű, talán Krisztus, amint a keresztet viszi, és ennek a hármas egysége jól ritmizál, jó a párhuzam a fa és a fém kereszt között, külön erénye a képnek ez, és a szín harmóniája az okkeres barnákkal. (szőke)
értékelés:

Masnyi
talpmatrjoska

Maga ez az orosz festett kis figura, a hét törpe orosz változata, ahogy egymásba épülnek ezek a festett, faragott kis figurák, erre utal a leírás. Nagyon szimpatikus a kép és nagyon jó, ahogy a lábak egymásba illeszkednek, picit lenne jó, ha a középtónusok erőteljesebbek lennének, de ettől függetlenül a 3 disznó megvan és elsősorban azért, mert olyan szinten gondolkodik a talp leckéről, ami már nagyon jó irány, ha jól látom, egy pici kisgyerek láb van, egy férfi, édesapa láb és az anya lába, tehát nagyon jópofa kép. (szőke)
értékelés:

Fűben, virágok közt
Tavasz az, amikor - szimbólumoktól mentesen - az ember a langyos napsütésben leheveredik a fűbe, és lustán bámulja az orra előtt a fűszálakat. Tudom, verbálfotó. Meg azt is tudom, hogy én se vagyok egy üde, tavaszi jelenség. Akkor is. :-)

A kép irányelveiben letisztázott, a kompozícióban a pici kis virágok mellett a szemeknek van nagyon fontos szerepe, ami beletekint az optikába és ezen keresztül belénk néz, és ettől, hogy egy ilyen fűben hasaló, a kamerát is a fűszálak között tartó, fekvő, közeli, intim helyzet, amit látunk, az arc formái, ritmusai is megváltoznak. Emberivé, esendővé, de valahogy a szemek mégiscsak egy kis játékosságot és reményt, kérdést tartalmaznak. Az alkotó egészen biztosan megnézte ezt a képet, mielőtt elküldte nekünk, és attól a puritán, nagyon egyszerű, nagyon esendő ábrázolástól erőteljes a kép. Érdekes, hogy ha már formákat is nézünk, akkor picit talán a széltől kócos hajszálak, ahogyan rendezetlenül az arc formájába belelógnak, hasonlatosak lesznek a fűszálakhoz, és ebből láthatjuk, amint felénk tekint a szem. Ha nem lennének az arc előtt ezek a hol éles, hol életlen vonalak, virágok, akkor álló, statikus képet látnánk, de ettől mivel a kép hatására mi, nézők is befeküdtünk a fűbe, közelebb és közelebb akarunk kúszni Nórához, hogy átlépjünk, átjussunk ezeken a füveken, és a szemébe nézhessünk, azokba a szemekbe, amik egyszerre kíváncsiak, de bennük van a kérdés is, amik egyszerre nyitnak felénk és teszik fel a kérdést, hogy ugye nincs semmi baj, ugye vigyázol rám? Nagyon jó, hogy ezek a jegyek, tehát a gondolati és a formai jegyek ebben a környezetben az ember és a növényzet azonosulását is mutatják. Talán, ha a szerző szöveges üzenetét is olvassuk, akkor a kép megfejtése az "akkor is". (szőke)
értékelés:

Huncutság

A kérdés, hogy miért játssza egy döntött kameránál az alkotó, hogy gyerekes, de közben tanárnős is, és közben most egy ilyen játékkal és a döntéssel most meg vagyunk fogva. Főleg most a kereskedelmi tévéknél lehet látni, meg a fiatal filmeseknél, és ezt szoktam mondani, hogy attól még valami nem lesz érdekes, mert döntöm a kamerát, mert csálé a kép, attól még nem lesz történése a dolognak. Nem azért kell dekomponált képet alkotni, hogy majd attól kapjak egy ritmust, mert most a jobb oldali kéznek a karperecsora ugyanúgy vágott, nem biztos, hogy attól kerül helyre egy kompozíciós rend, mert elkezdem a kamerát tekergetni. És a gesztusrendszert se értem, mert egy ilyen kvázi kisgyermeki, kvázi csábító, de közben pedagógus szemüveggel, szóval nem értem az üzenetet, hogy most ez egy buja képeslap, vagy mi? Ha elkezdjük lehántani róla a rétegeket, akkor azt mondom, hogy a keze rossz, leengedjük, mert takar, elviszi a figyelmet, oké, visszadugom a nyelvét a szájába, oké leveszem a szemüveget, kiveszem a mű fröcskölést a képből, szóval a túlzásokat kitakarítom, akkor érdekes módon ugyanezzel a fejtartással, ugyanezzel a kameraállással és döntéssel máris egy elfogadható kép lenne, mert egyébként az ajtó két vonala pont jó helyen vannak és ott jó helyen van a feje, szóval jó lenne ez, de ez a maszk, ezek a maszkok azok, ami miatt nehéz odaállni az emberek elé, mert idétlenkedünk zavarunkban, holott épp mivel egymás között vagyunk és már sok mindenki volt zavarban, lehet akár nyitni is és ezeket a zavarból származó mű gesztusokat levetkőzni. Az alapért, ameddig sikerült a pedellussal ketten lehántanunk, kap egy disznót. De könyörgünk Barának, picit vegyen komolyan minket. (szőke)
értékelés:

Várakozás
Egy kis magyarázat: a képet alapvetően egy absztrakt kompozíciónak szánom, a fényekkel és a színekkel.
Valós tartalma a harminc éve becsomagolt ruha és fátyol, amit viselője életében először és egyetlen alkalommal egy hét múlva visel, és ezzel vége annak az időszaknak, amit tavasznak neveznek egy ember életében. A ruha erre vár. Ez utóbbi tartalmat nem szánom közlésre, csak a lecke és a cím magyarázata.

Ezzel nagyon nehezen tudunk mit kezdeni, beszéljünk róla, mert absztrakt ide vagy oda, egy nejlonzacskóra rámegy a fény, ott van még valami, de csak a magyarázatból tudunk elindulni, és elhinni neki, hogy az ott van a képen, de ha megvertek minket, akkor se látjuk a ruhát, a fátylat, sőt semmi konkrétat, csak sötétben zavaros formákat. Az is jó lenne, ha csak formák lennének, mondjuk akkor ne zavarjuk össze a nézőt, hogy mint egy feladványt, keresse meg hol rejtette el a fotós a ruhát, mert a ruha nem látszik. Az is szép lenne, ha mondjuk a nejlonba csomagolt ruhát láthatnánk, hiszen ez szép struktúrákat adhatna, de nem látjuk. Az a probléma, hogy nem a szövegmagyarázatoknak kell értelmeznie a képet és a magyarázatok nélkül is meg kell állnia a képnek a talpán. Kompozíciós rendjében pedig ez a kép, még ha elvont, absztrakt is, nem áll össze, a formák nem kapcsolódnak, a súlypontok nem érezhetőek. Hogy mindebbe hol kapcsolódik bele a tavasz, az még nagyobb rejtély, és kérnénk segítséget! (szőke)

Vállfa
varrónővel

Ezt a képet viszont nagyon szeretem, és elsősorban azért, mert a ruhaboltban, ahol fel vannak aggatva a ruhák, szinte úgy, hogy csak egy színcsíkot látunk, jó a gesztus, ahogy a modell ezt a ruhát megmozdítja felénk, és van ennek egy amerikai fotóművészetben megjelenő dokumentumkép érzete is, nagyon élő és hiteles az egész, és attól, hogy ezek a sötét ruhák a háttérben láthatóak, ettől külön hagsúlyt kap ez a szép esküvői ruha, amit a varrónő mutat a kamerának. (szőke)
értékelés:

Négyévesen
Anyu magassarkú cipője, menyasszonyi ruhája rám való!

Felső gépállást látunk, de ettől függetlenül azt mondanám, hogy ezeket is érdemes lenne komponálni. Elfogadom a két kar szimmetrikus formáját, elfogadom a ruha íveit, és hogy ez mind létrehoz egy ritmust, de ennek ki kellene emelkednie a műanyag padló formából, és most ez nem történik meg. Ha a gombsor lenne a főszereplő, akkor egy sokkal erősebb üzenet lenne. Ha egy más rongyot leterítve arra áll rá a szereplő, akkor jóllehet ez a probléma is megoldódik. A ruha melltömése vagy nem tudom, mi, nem értek hozzá, zavaró. Ettől még az ötlet jó és a vágy is érthető, de ebben a szövegnek is szerepe van. (szőke)
értékelés:

Egészen egészén 2

Variációk egy témára. Tetőtől talpig, pontosabban homloktól lábfejig :)

Azért fontos, hogy a két kép elérkezett ide, mert ha nem láttam volna a bemozdulásos képet, akkor erre is mondhatnám, hogy ez jó megoldás, de jó, hogy látszik a másik képen keresztül, hogy mennyivel összetettebb az üzenet róla, az alkotóról annál a képnél. Ettől még ez is egy disznó, mert lehet látni egy munkafolyamatot. Nagyon fontos az a személyes helyzet, az a konyha, az a radiátor, az a nejlon terítő, az az almadarab, ami térbe és helyzetbe helyezi a modellt. (szőke)
értékelés:

töprengjen, hagyom
Konkrét képtervvel mentünk ki a jesoloi tengerpartra. Ez nem az. Túl hideg volt a homok. A kép kvázi véletlenül készült, az alkalmi modell nem tudta, hogy az objektív szemszögéből úgy látszik, mintha félrehúzódott volna gondolkodni. Katt.

Szorgalmiként megvan az egy disznó, mert ez egy igazán kellemes tájkép, de a talp leckére nem tudjuk elfogadni, nem azért, mert az ötlet ne volna jó irányba mutató, hanem mert a megfogalmazásánál a fotós nem döntötte el, hogy a talppal fog foglalkozni, hanem készült egy kép, ami utólag lett ehhez a kategóriához besorolva, ettől az úgynevezett fókuszpontjai, ami a talphoz sorolná, csak verbálisan és jelzés értékkel szerepelnek. A nyomok és az alak jó, ha a kép 2%-át kitölti, a néző sok mindenre asszociálhat, de az se biztos egyértelműen, hogy az alak volt, aki nyomokat hagyott a homokban. Sűríteni kell a gondolati folyamatokat, mert ha felírjuk kockás papírra, hogy miket látunk a képen, van nyom, van ember, van tenger, van víz, van part, van felhő, érthetőek mind, de nincs sűrítve. Mitől személyes, mitől a Bobák Csaba története az, amit a képen látunk? (szőke)
értékelés: