Elemzés

Kislányommal
Leírás: 1/125, F/4,2 , 70mm, vaku -1 ev, iso200

Kedves Ferenc, ez egy kettős portré, valamikor most készülhetett, ezt az őszi színekből is érzékeljük. Kompozíciós rendjében szimpatikus a kép, de a fej fölött lévő pluszt leemelném, és a kép aljára helyezném, hogy a pad, a térdek is jobban látszódhassanak. Ezzel jobban rátok fókuszálna a komponálás. A gyerek feje mögötti szamárfül ág sem szerencsés, és valamivel ezt az idilli nyugalmat, ezt a szinte túl széppé varázsolt romantikát megbolondítottuk volna, hogy közelebb kerülhessünk hozzátok. (szőke)
értékelés:

Utolsó pohár

Kedves Norbert, alapvetően tetszik a kép, amit küldtél. A sík felületen egy árnyjátékot látunk, egy ritmikai helyzet az, ami itt látható. Külön öröm, hogy az ujjak végei nincsenek levágva. Annyi megjegyzésünk van, hogy ha a fehér és fekete között dolgozunk, akkor a feketét is jó lett volna elhelyezni a tónusrendben. Szőke szíve szerint három disznót adna, de Hegyi leszavazta, így két disznó. Figyelj a tónusterjedelemre. (szőke)
értékelés:

A falu sztárja
A srácok rugták a lasztit a focipályán. Én meg lefényképeztem. :)

Kedves Feri, ez egy minden tekintetben jó kép lett, szerencsés is vagy, hogy a fiúnak hosszú a haja. (szőke)
értékelés:

Ági, Béla kössz a játékot. :)

Kedves Dénes, köszönjük ezt a játékot. A filmből a végén derül ki, hogy három metronómmal adod az ütemet - talán Steve Reich minimalista, repetitív munkásságát említhetnénk itt - de rengeteg minden egyéb is felvetődik. Van eleje, van befejezése és van egy körmönfont dramaturgiája. Látjuk, hogy valaki ping-pongozik, és utána láthatjuk, egy szubjektív kamerával, hogy hova érkezik a labda, vagyis Dénes a kamerával játszik, amiből azt is tudhatjuk, hogy Dénesnek nagyon sok kamerája lehet, hisz nem féltette az optikát. De ez csak egy szarkasztikus megjegyzés volt. Ez a szubjektív kamera dolog itt nagyon jól felhasznált, olyannyira, hogy még egy csavarást is elbír a történet, amikoris a kamera mint labda röpköd az asztalon. Egy olyan zenei filmet látunk, amely picit a filmversek kategóriájába is tartozik, bár van egy reálisan is követkető üzenetrendszere. A film azért is érdekes, mert minden nyelven érthető, amit üzen, nem kell görcsölnünk, hogy a heripottert lefordították-e nekünk angolról magyarra, mert ez minden nyelven ugyanezt meséli. Nagyon örülök, hogy megjelenik az önirónia és humor - hát, speciálisan Dini-féle humor, hát, igen, de mi ezt szeretjük. (szőke) értékelés:

A harmadik leckével kezdem.

Kedves Gyufa, hármas leckével kezdesz, de az első és a második nagyon fontos, addig ezt nem értékeljük, amíg az első kettőt nem küldöd be - mondja Szőke. Most Hegyi a kegyesebb. Szép a kép, jók a kontrasztok, az ellenfényes kontúr alak, aki vár valami hajót érkezni a távolból, de a kép bal oldaláról hiányzik valami, ami elindítaná a mozgást, ami a szemlélőt arra késztetné, hogy körbejárja a képet. Ez egy ilyen erősen komponált munkánál nagyon fontos - vagy pedig ha ezzel a feszültséggel akarsz játszani, akkor az alak se nézhet és nem fordulhat bal irányba, tehát akkor a nagyobb bal oldali tömeget direkt mód ki kell kapcsolni a szemjátékból, hogy ez a feszültség adjon sűrítést és dinamikát. (hegyi)
értékelés:

Mindennapi számonkérés
Beszélgetés önmagammal, hiszen a tükör hazudik a legrosszabban...

Kedves Sándor, nagyon szimpatikus, tetszik az alkotás, annak is örülök, hogy a kép jobb oldalán látható arcnál nem vágtál bele a fülbe. Talán a tükröződésnél az optika kis elmozgatásával a haj részből vagy többet kellett volna adni, vagy kevesebbet, mert valahogy úgy érzem, hogy a kettő között eldöntetlenül állunk, hogy egy egész fejportrét, vagy egy közelit akarsz mutatni. (szőke)
értékelés:

Metro
A nyolcadik leckém ismétlése... ugyanaz a metro, szintén mozog, csak másként.

Kedves Gabi, miután a metrós sorozatodból láttunk már képeket, azt kell mondjuk, hogy ez a kép nem mutat túl azokon. Több a konkrét utalás, kevesebb a mozgás, a konkrétumok bár segítenek behatárolni a készítés helyét, de ezzel a történetmesélést gyengítik. Míg az előzőeknél a mozgás tudatos, itt esetlegessé vált, nem lehet eldönteni, hogy a kezed mozdult be véletlenül, vagy tudatos a komponálás. Balázs erős, de te legalább annyira erős lehetsz, ha függetleníted magad tőle útkeresésedben. (szőke-hegyi)
értékelés:

Teritéken
Hirtelen jött ötlet, egy keret a munkáimmal, egy kis ízelítő belőlem...

Kedves Sándor, üdv, az estiskolások között. Majdnem három disznós a kép, sokat nem is tudunk hozzáfűzni, mert az ötlet és a megfogalmazás is jó, ahogy feldobod a falra a képeid. De ha már a képeidnél a keretben a paszpartu egy szigorúbb rendet mutat, a mozdulat lazaságát segítette volna, ha a képkeretet ferdére hozod kicsit a fal függőlegeseihez képest is, magyarán ha a jelenlegi ferdeségéből visszább hozol valamennyit, mert az dinamikájában előre mutatóbb történet lenne. (szőke)
értékelés:

Úton, út széllel
Hatalmas bazi nagy kamionból készült a kép, Temesvár felé.

Kedves Norbert, értékelésnél nem szoktunk a hozzászólásokban írottakra reagálni, függetlenítjük magunkat attól, de ebben az esetben kivételt kell tennünk, mert ott nagyon fontos dolog került szóba a többiek képi reakciói nyomán. De előbb a te képedről: ez a munka bár mozgást mutat, de nincs önálló képi üzenete. Lefotóztad a suhanó tájat a kabinból. Jó, jó, de minek - ezt Demeter szokta kérdezni ilyen esetben. Mivel tükröződéssel is játszol, vagyis az ablak visszatükröz valamennyit a belső térből is, nem csak a visszapillantó tükör, így kézenfekvőnek látszik, hogy ez miért nem jelenik meg a képen erősebben? Vagy ha figyelmen kívül hagyjuk a belső történetet, akkor a tájnak kellene valami plusz információt hordoznia - legelő barikák, egy előzés, egy falu utcája, vagyis bármi, ami a jelen formánál érdekesebbet rajzol bemozdultságában. A technikáról is szólnánk, hisz a mozgás fotografálása épp azért nehéz feladat, mert ha a struktúrák nem izgalmasak, amit a suhanás mutat, akkor kell lennie valami élesnek, valami konkrétnak is - itt úgy véljük, hogy ha stabilabban tartod a kamerát, ez létrejöhetett volna.
   Megnéztük a többiek által készített elektronikus játékokat is, azt kell mondjuk, hogy azok maximum illusztrációk, de nem többek az eredetinél. Feri írta, hogy az elektronikus módosítás azonos a labormunkával. Ezzel vitatkoznék. Az kevésbé lényeges, hogy mire képes egy szoftver. Két út van. Az egyik esetében minden megengedett, az alkotási folyamatban a fotó elkészítése csak alap, és ami utána hozzákerül montázsban, rajzban, azzal válik értelmezhető alkotássá a kép. Erre Roland munkái a jó példák, ahol a fotó kiindulási alap, de csak ezzel az utómunka fázissal együtt lesz kész a produkció. A másik út, amikor a digitális állományon szoftverek segítségével azt a retus és módosítási munkát végezzük el, amit amúgy laborban is megtennénk. Mindkettő érvényes és elfogadható. Azonban számtalan példát látunk arra, amikor a nem tökéletes képből akar valaki szoftverrel kihozni valami érdemlegeset, ezzel e két út között pilinckázik. Ilyenkor készülnek azok a munkák, amelyek bár tetszetősek, de a munkafolyamat által a hitelességüket és ezzel az erejüket vesztik el. A képnek, akár az első, akár a második utat választja az alkotó, már az exponálás előtt fejben kész kell lennie. Így válik eszközzé a photoshop és nem céllá, magyarán a szoftver csak arra jó, hogy segítsen az álom megvalósításában, ő helyetted nem fog tudni álmodni. Rossz képből ha csak szoftvereket használunk, újabb rossz képet hozunk létre. Nem a fotó mondja meg, hogy mit akarj, hanem te neked kell tudnod ezt, hogy a gyeplőt ne engedd ki a kezedből. Arra szeretnénk ösztönözni, hogy - miképp az árnyékok esetében is - adj időt magadnak a témában elmélyülni és amikor kész a belső kép, azt öntsd formába. Ezt a leckét pedig ismételd meg, ezeknek figyelembevételével. (hegyi-szőke)

Shocka Zooloo
A mozgás házifeladat keretében egy koncertfotóval jelentkezem. A képen T.M. Stevens alias Shocka Zooloo basszusgitáros látható.

Kedves Henrik, mindig meg tudsz lepni minket, amikor már azt gondolnánk, hogy no, Henrik a tereket, struktúrákat szereti, jön egy erős portré cáfolni az elgondolást. Ez jó. Egy visszatérő motívum a munkáidban, hogy azoknak a képhatáron kívül is leszabsz a térből egy behatárolható formát, jelen esetben a feketével, magyarán képkeretet is gyártasz. Ezt én elhagynám, részben azért, mert bár egy valós térben megjelenő alkotásnál a kép kerete és paszpartuja is fontos, hogy miképp határolod le a közlést, de ez elektronikusan csak olyan, mintha az lenne, ezáltal az imitáció által gyengíti a kép erejét. Másképp fogalmazva egy elektronikusan megjelenített képnél nem különíthető el a képi információ és a keret, mert mindkettő ugyanazokkal a pixelekkel, struktúrákkal dolgozik, ezért nem érzékelhető, hogy mi a kép része és mi a díszítés. Enélkül is működik a dolog. Más a helyzet Gergely Gabinál, ahol a polaroid papírkerete szkennelés után is megőrzi jellegét, és utal a technikára, vagyis nem mímeli, utánozza a keretet, hanem valósan megjeleníti azt.
   A képről szólva szinte tökéletes a kompozíció és jó a dinamikája is, várjuk a szereplő visszafordulását, ezért a szemlélő folyamatos kommunikációban van a képpel. Akció közben nehéz egyben komponálni is, ezért csak zárójeles hiány a basszeros nyakában lógó pass, és egyebek hiánya, vágása, igazán tökéletes ezekkel együtt lenne, mert akkor a szemünk nem akarna túlfutni a képhatáron, nem akadna meg azon. (szőke)
értékelés:

Aszály

Kedves Feri, azt kell, hogy mondjuk neked, hogy aki olyan képeket tud készíteni, amiket itt lejjebb láttunk, annak oda kell figyelnie már minden apró részletre. Lassan háromszoros kiskondás vagy, ezért is nálad már indokolt, hogy szigorúbbak legyünk a disznók osztásával. Ez a kép egy nagyon szép megfigyeléssel indít. A növény grafikai rajzolata jó alap. De a megfogalmazásnál neked kell arra figyelned, hogy ezt a formai játékot csorbítás nélkül mutasd meg nekünk. Szép a virágzat is, de igazán a drámai sűrítés az elszáradt leveleknél van. Ezt te egy világos háttér előtt mutatod, ez a háttér egy átmenettel jelentkezik a sötétből a világosabb tónusok felé, és te a választásod során úgy döntöttél, hogy a virág kapja a sötét részt és a száraz levél a világosat. Ezt a döntést nem érezzük indokoltnak, mert így a figyelem a virágon erősebb, holott az kevésbé fontos, csak kiegészítő szerepe van, míg a levelek drámáját a háttérből ki kellett volna emelned. A gép és a döntés exponáláskor a te kezedben van, egy kis elmozgással máris megfordíthattad volna ezt az arányt, és úgy egy erős közlést kaptunk volna. Ha egy kávé mellett ülnénk a Katica büfében, azt mondanánk, hogy a virág minket nem érdekel igazán, az csak a kompozíció miatt szükséges. (szőke)
értékelés:

A nap tollából

Ilyet rajzolt nekem az asztalomra.

Sokat hezitáltunk ezen a képen, valószínű azért, mert ez a fajta csendélet megközelítés mindkettőnket nagyon is inspirál. Mégis, az a fajta költészet, az az izgalom, amely a beeső fény és a tárgyak által kirajzolt árnyék ritmusokat mutatja, azt valamilyen módon, még ha felső gépállásban, tehát fölülnézetből is, visszahúzza, racionalizálja, hogy látjuk hogy mik azok a tárgyak, amelyekből ez a kompozíció építkezik. Tehát lehet, hogy ennek az egésznek a bája, érzékisége, erotikája még erősebb tudna lenni, ha a reális eszköz nem látszana a képen. Esetleg a trükk eszközét eltüntetnék, még varázslatosabb lenne ennek a játéka. Tehát ez egy izgalmas út, de ha időd engedi, akkor próbálkozz ezzel a komponálási móddal másképp, úgy talán, hogy csak a papírlap látszik. Mi van, hogyha a papírlap, mi van, hogyha álló a forma, ezzel jó lenne játszani, mert ez a gesztus erős, de ez így csak gesztus marad. (szőke)
értékelés:

első lecke

Kedves Róbert, üdvözlünk az Estiskola tanulói között. Az átgondoltság és komponáltság több ponton is érzékelhető a képen, az egyik, hogy a fej, a koponya íve pontosan a jobb felső saroknál fut ki, vagy például a kis fényképezőgép oldala a képhatárral párhuzamost mutat. Ettől egy nagyon érdekes ritmus jön létre, ami a kézre viszi a figyelmet, mondhatni az összes drámaiságot ez a kéz mutatja és a háttér homogenitása nagyon szépen rajzolja ki a formákat. Nagyon örülünk ennek, mint első bemutatkozás, (talán ha a technikád engedi, és van lehetőséged a fókuszt variálni, akkor valahol a képen lehetne éles síkot is találni) várjuk a többi munkád. (szőke)
értékelés:

A pedellus és Márti látható a filmben, utalás történik a sörökre is. Márti indulás előtt integet nektek, ez is a Völgyben készült.

Átérzem és látom ott a Mártinak a gesztusaiból, hogy nem volt egyszerű a helyzete, tudom, hogy ezek nagyon nehéz feladatok szembenézni a kamerával, lásd az 1968 és 75 közötti napszemüveg, amely elrejti azokat a gondolatokat, amiket a szem tükröz, míg a másik szereplőnél az elmúlt harminc év nagyon nagy drámaisággal jelentkezik, nem elsősorban a születéstől datáljuk ezeket a történéseket, mert lehet, hogy volt olyan időszaka az életének, amikor még úgy gondolta, hogy az élet szép lesz, és könnyed, emiatt egy nagyon erős drámai és színészi vallomás erejű képet látunk, ezért a partner, Márti áldozatkészségét kettő citromdisznóra értékeljük, és küzdelmét itt a középen látható főszereplőnek is kell értékelnünk, így ő is kap kettőt. Akkor lett volna három, ha a közösség még valami kreatív helyzetet létrehozott volna testkommunikációban. (szőke) értékelés: Márti Zsolt

Metro
Metro

A nyolcadik leckém... Polaroid, a színeket nem manipuláltam. :-)

Ez is egy olyan technika, amit a fotóművészetben sok helyütt használnak, ezek a kis csíkok, ahogy a lámpák elhúzódnak, az idő, a hosszú expozíció miatt, nagyvárosokat szoktak így ábrázolni, ugyanakkor azt kell, hogy mondjam, kompozíciójában az első képnél ezek a csíkok, fordulások nagyon jól illeszkednek, az alsó képnél viszont kellett volna még azt a kamerát csavarni jobbra, hogy az elsüvítő metró végét is láthassuk. (szőke)
értékelés: