Elemzés

Nagyon fontos a színvilága ennek a képnek, elsősorban a középen látható lámpaoszlop fénye világítja meg az előtérben lévő bokrokat, ez egy éjszakai neonlámpa lehet, maga az oszlop egy retro hangulat, és ettől a fénytől egy furcsa zöldessárgás színezetet kapnak ezek a félköríves bokrok, amelyek a kép alsó felületét fedik le. Nagyon erőteljesen expresszíven ez a kiégett fényfolt határozza meg a középpontot és körülötte egy sötét, az éjszakai városra jellemző picit váltakozó színű kék felületet látunk, amiben a vörösek keverék színként azért megjelennek, ettől a háttér sokkal érzelemdúsabbnak tűnik, túlfűtöttnek, és ezek a sárgás absztrakt foltok mégis elidegenítenek. A színvilág miatt egy fura dinamizmus, de elfojtás is jelentkezik, és mivel a részletek nem olyan fontosak a megvilágítás okán is, az egész olyan, mint egy képzőművészeti kirakós játék, vagy kollázs, ahol ezek a színek is leegyszerűsítettek, mondhatni transzparensszerűek és a formák is, azok játéka, az egyenesek és a félgömbök is, mint a közutakon látható megállító, figyelmeztető táblák és az azokon látható leegyszerűsített jelek, hogy mindenki által érthető legyen, mint egy manifesztum, beszél a kép. Ha visszagondolunk ezekre a táblákra, akkor például a zebrán átmenő ember is a legegyszerűbb eszközökkel, pálcika kéz, pálcika láb, pálcika fej, pálcika zebra, mindenki számára jól érthető kódolt nyelven mutatják a felhívást és talán ennek a képnek is van ilyen kódolt megközelítése a piktogramszerű jelekkel, két gömb pálcika és pálcika zászló motívumokkal, amelyekkel már többször is foglalkoztunk itt az Estiskolán, hogy milyen szimbólumokkal használja a képzőművészet. Ezen a vonulaton az alkotó konzekvensen halad végig, hovatovább még egy szatirikus élt is lehet érezni a képpel kapcsolatban. Kvízműsorokban lehet ezt néha érzékelni, hogy van a műsorvezető részéről egy kikacsintás, hogy én tudom, hogy tudod, de vajon kimondod-e, amit én tudok. Van az egészben a formai játékkal talán egy ilyen mögöttes üzenet is, mert máskülönben túl egyszerűnek tűnik a kép, még talán azt is lehet mondani, hogy ha másik utcán közeledik az ember a kép üzenete felé, hogy ez egy rontott kép, amikor véletlenül elkattant a fényképezőgép exponáló gombja. Csak ahhoz, hogy ebbe a kategóriába kerüljön az üzenet, a véleményünk szerint az itt lévő képi jelek túlságosan is konzekvensek, a népi versekre jellemző, és elsősorban a virágnyelven írt versekre jellemző kikacsintás is ott húzódik a kép mögött. Az óvodai életben ismert és szeretett dalok, amiket az óvónénik kék vagy fehér köpenyben a kisgyerekek kezét fogva körbe-körbe járkálva éneklik, hogy nyisd ki rózsám kapudat, kapudat. Mindezek mögöttes szimbólum rendszerét nem érzékelik a gyerekek, azt hogy az óvónénik mit érzékelnek, azt igazából nem tudjuk megmondani, de a tavaszváró, népi verselésből nem lehet kihagyni, hogy ezek a termékenységről szólnak. Ha nagyon lazán kezelné az ember ezeket az elemzéseket, és egy baráti társaságban ülne és nem elemzéseket folytatna, csak beszélgetne valahol egy társaságban, akkor még azt is meg lehetne kockáztatni, hogy ez a kép olyan üzeneteket hordoz, mint az afrikai népművészetben a női és a férfi motívumokat hol játékosan, hol nagyon is vérbő módon ábrázolja, miközben az első ránézésre ez a kép csak egy formajáték. (szőke)
értékelés:

Nekem színesbe is tetszett de ff szemmel kerestem rá.

Dénes itt megmutatja a férfi álmát, nem is nagyon akar félrebeszélni, nem is nagyon akar mást, mint a panniról beszélni, ez a párhuzam a nyíló virág és a női princípium között nem mai felfedezés, viszont ez így bár nagyon szép struktúrákat ad, de csak háttér, csak tapétája annak az áttételes üzenet lehetőségnek, amit Dénes most kihagyott. Egyszerűbben mondva nagyon primer ez a képi közlés, Dénestől nem ezt a fajta egyszerűsítést szoktuk meg, ráadásul ez az egyszerűsítés nem egy redukció eredménye és nem egy sűrítésé, hanem csak önmaga, csak önmagáról szól. Virág egyenlő panni. Igen Dénes, ezt tudjuk, de hogy van tovább a mese? Egy disznó, mert szépek a struktúrák. (szőke)
értékelés:

Szegkészítő, szegverő, a kovácsmesterség egyik ágához tartozó mesterember. Épületekhez különféle lécszegeket, pántszegeket, patkószögeket, boronaszögeket, vasúti talpfa-csavarokat, hajóács-szegeket készít.

Hát, Rembrandt, ez jut eszembe és az is látszik, hogy az élmény van a kép ebben, a vágy, a fizikai munka tisztelete és öröme és nagyon szépen van ez megfogalmazva. Talán alul egy picivel több beleférhetett volna. (szőke)
értékelés:

Barátom, Balta.

Nagyon érdekes az, hogy az emberi alakot, akit szeretne Márti megmutatni, egy olyan térben fotózza, amiben van egy nőiséget erősítő egzotikus virág, amire néz teljesen színpadszerűen a modell, de ez az egész egy nagy sötét háttér előtt van és fölülről nagyon határozottan, mint egy egyiptomi horus szem, ott van egy furcsa tükörkép forma, ami olyan, mintha valami égi dolog figyelné, hogy a kis ember földi létezése, története hogyan zajlik. Van ebben valami sorsszerű. Nagyon jó meglátás a modell csíkjai és a tükörben lévő épület festésnek a csíkjai, a lámpán is megjelennek ezek a ritmusok, és a fejforma és a lámpatest közti párhuzam, de a lámpa fenti körívéből hiányoljuk a befejezést. Nagyon jók ezek a ritmusok és forma párhuzamok, és nagyon jól oldja ezt fel a virág, ettől válik mégis könnyeddé, mert ettől nem lesz unalmas a kép. Egy disznót a vágás miatt a karámban tartunk. (szőke)
értékelés:

Egy kis előhangulat, ez régebbi kép, csak megmutatom, de majd készítek újat is.

Nagyon szeretjük ezt a képet. Nagyon jó a ritmusa, ahogy ezek a lábak majdnem összeérnek és ott van rajta ez a boldog paradicsomi érzékiség, a cseresznyék, és ettől hogy az egész ilyen raszteres, kicsit mozdult, van egy boldog békeidő hangulata, ami teljesen adekvát a család fogalomra és egészen jól közvetíti a kapcsolatokban rejlő szeretetet és dinamikát, miközben alig látunk testeket. Abszolút film, és az alkotó folyamatosan dolgozatja a nézőt, hogy elképzelje, mi történt előtte és mi történik utána, hogy a néző megpróbáljon belefúródni ebbe a közegbe és bejutni a kereten belülre egy mesevilágba, és a tükrök megnyílnak és a tükrökön keresztül egy mesevilágba jutunk. Két fő fényt látunk, az egyik megvilágítja a lábakat, a másik jobb oldalon szemben van, és teret ad a képnek és ez a két fény nagyon különböző, az egyik fáradtabb, szomorkásabb, a másik vidámabb, élettelibb, és még így fekete-fehér redukció után is érződik ez a minőségbeli különbség a két fény között. (szőke)
értékelés:

Most hogy elkészítés után szembesültem az eredménnyel, ugrott be egy régi kedvenc.

Itt a címadásnál megint problémánk van, nem tudjuk, mi az az FV2. A kompozícióban pedig ha a fölső gázturbina csöveket levesszük, akkor nagyon átgondolt és összetett ez az egész sematikus forma, mintha egy képzőművészeti iskolában volnánk, ahol a perspektíva megértésére és megtanulásáraegy térbeli ábrázolási módhoz képest látnánk egy grafkai javaslatot. És ehhez képest ezek a valamik furcsák, pedig tudjuk, hogy ott kell lenniük, és attól mozdul be a kép, ami fenn van a tetőn, de valami nem stimmel. Talán a kontraszt, a tónusdinamika, mert ezek erősebb dinamikát mutatnak, mint maga az épület, a felhős szürke ég, tehát valószínű, hogy ez a differencia csökkenthető lenne azzal, ha más megvilágítási időszakot választottál volna. Ettől még a meglátás jó. (szőke)
értékelés: