Elemzés

Vizlépcső
Nem leírás, megjegyzés: Nem fotoshop, a hosszú záridő + napsütés miatt ennyire kiégett. De így tetszik, szóval nem panaszkodok. :-)

Nagyon tetszik ez a kép, talán egy kérdés, hogy ezekkel a mohazöld színvilággal mit lehetne kezdeni, lehet, hogy ilyen ez, de ez most itt zavaró, fura, nem az örömet és a dinamizmust hozza, hanem egy keseredettséget. Talán ha nem színes lenne? (szőke)
értékelés:

Vak ügetés
Egy Kandinszkij kép alapján kezdődött

Vannak olyan szabályok, amiket érint, határozottan kimond a kép, ilyen az alsó gépállás, és az ég háttér miatt az ellenfényes komponálás, vagyis a szobrot nem részletgazdagon, hanem sziluettes formában láttató képet láthatunk. Három sík jelenik meg ilyenformán a képen, maga a lovasszobor, valamennyi szürkés tónusú növényzet rajzolat és az ég háttér. Ez azt is jelenti, hogy a képet igazából nem részleteiben vagy naturális jelzéseiben, hanem folthatásaiban kell megpróbálnunk értelmezni. Az alapvető tengelye a képnek egy balról jobbra lefelé haladó tengely, amire a lovasforma tömbje és a farok és ló lendülő lába is ezt mutatja, de mégis zavarosnak tűnik a kép alsó szakasza, a vízszintes rész, mert ha ezeket a nem labortechnikai értelemben vett negatív formákat mint ritmikai elemeket nézzük meg és elfelejtjük azt az információt, hogy egy lovasszobrot fényképez valaki, az absztrakthoz kapcsolódó folthatások rendezetlennek tűnnek. Megértjük, hogy valamilyen talapzat zavarhatta az alkotót, hogy miképp zárja a képet, de most az ég világosai, a lovasszobor sötétjei kaotikusnak tűnnek hozzátartozva a fák lombozatával, a kép igazából függetlenül attól, hogy jó az ötlet, nem áll össze, és ez köti is a címhez, hogy vak ügetés, mert nincs ritmikailag meghatározva a kép. Azt elfogadjuk, hogy Kandinszkij alkotásai inspirálják a munkát, de azt javasoljuk, hogy érdemes lenne ezekkel a folt és ritmikai játékokkal alaposabban foglalkozni, mert így most azt érezzük, hogy talált az alkotó egy lehetőséget és hamar kattintotta el a gépet. Ebből következik, hogy ha nem is papíron, de fejben fontos egy forgatókönyvet, az elképzelést és az üzenetet létrehozni magunkban, ha két héttel előtte, akkor két héttel, ha egy évvel, akkor egy évvel, ha öt perccel, akkor öt perccel, de legyen meg az, hogy miért készítem a képet, mert itt van most hiányosság. A mozgás házit kérnénk ismételni. (szőke)
értékelés:

Szemben önmagammal
Első lecke - második kísérlet. Gyertek közelebb, lássátok amit látok.

Nagyon érdekes látni azt, hogy ha egy szemgolyót megfosztunk a környezetétől, mennyire más struktúrák jönnek létre, mint egy vízfelület, mint egy görbe tótükör, ugyanakkor az nagyon zavaró, hogy a kép nem éles. (szőke)
értékelés:

Feketén-fehéren
Ez lennék én. :)

Az megint egy kérdés, hogy ki készítette a képet. Egyébként nincs baj a képpel, talán az életlensége, talán a gesztusok, talán, hogy kicsit igazolványképszerű... Ez még nem nyitott kapus kép. Kérünk ismétlést erre a leckére. (szőke)

Terra Luna Stellae
Hát itt sajnos az 500 pixel megfoszt titeket a csillagok fényétől. Eredeti méretben ott virítanak, de valahogy lekicsinyítés után visszarajzolni meg nem éreztem korrektnek. Ki-ki legyen szíves odaképzelni kb.7 csillagot elszórtan a képre.

Ez a Földtani Intézet, amit Lechner Ödön tervezett, és megint egy színpadi látképet látunk, és ennek a furcsaságát, szürrealizmusát az adja, hogy az éjszakai utcafények ezeket a figurákat alulról megvilágítják, miközben ez a félhold ott van a sarokban, van ennek egy fura Georges Méliès hatású némafilmszerű hangulata, másrészről furcsán, bár nem mór stílusú az építmény, de mégis egy pici mór hangulatot érzünk a képen, de akár Verne is eszünkbe juthat, abszolút romantikus az egész, de valahogy mi ezt szeretjük. (szőke)
értékelés:

Húsvét, Pünkösd (Tavasz II)

Itt egy képpárt látunk, ez a két kép nagyon összefügg, sőt csak egymással együtt értelmezhető, és ez a kódjai miatt van így. Többszörös időbeni változások vannak a képen. A felső képen még nem látunk virágokat, és egy aránylag gesztusában laza, karakter nélküli mozdulat található rajta, a másik képen sejthetően a második fázisában a képpárnak a pénzecske virágokat látjuk, a háttér már megváltozott, egy erős határozott, dinamikus kézmozdulatot látunk, ahol a mutatóujj, mint egy fegyver, előre mutat. Tehát az alap beállításon és a zöldön kívül minden változik. És ezt azt mondjuk, hogy jónak kell elfogadnunk. Viszont azon az alkotónak kéne elgondolkodni, hogy vajon mit gondol arról, hogy az ilyenfajta üzenetek, ahol a kéz gesztusa valami pluszt kell adjon a képhez, fontos-e, hogy a kéz gesztusait értelmezni tudja a néző. Gondolunk itt a süketnéma jeltolmácsolásra mondjuk, tehát itt feltételezzük, hogy mindkét képen fontos gesztus és a gesztus alapján értelmezhető kép az, amit kapunk szimbolikával, de jelen pillanatban nem kellően jól megközelíthetőem fejthető meg a két kéz gesztusának kapcsolatrendszere. (szőke)
értékelés:

Visszatekintés
Visszanézek arra, akit épp visszakísérnek a börtönbe négyszáz éve és rám nehezedik tekintete. "Csakazértis képeslap", vagy netán valami más.

A ritmus jó, hogy a perspektíva húz, picit dől a kép, és igen, szép Velence, de nagy forgalom van ám ott ezekkel a vízi micsodákkal, meg lehet várni, amíg arra halad egy ilyen hajó, ami ott szokásos és nem rohanunk, nem visz még haza a busz, mert van egy fekete előterünk a vízzel és ez az előtér üres, nincs benne színértékben egy olyan forma, ami mozgóvá, dinamikussá formálná a kompozíciót. Így most nem nagyon jön át, mi a közöd ehhez a helyhez, térhez, időhöz. (szőke)
értékelés:

Nyakkendő

Igen igazad van Bara, most elmondhatnám, hogy a nyakendő végén lévő boltíves ajtóba beállhattál volna és onnan fényképezhetted volna magad, ahogy a fényképezőgép benn van a toronyban. De nem mondom ezt, hanem azt mondom, hogy pont az a humor, az az érzékenység, ahogy észrevetted ezt a nyakkendős alakulóteret, ezt a nem tudom mit, ebben benne vagy, anélkül, hogy látnánk embereket, ezt jónak tartom, itt megérezted, mi az, amitől személyessé válik egy ilyen rideg tér is. (szőke)
értékelés:

A pohár fenekére néztem
és egy picassora leltem.

Azért fontos erről a képről beszélni, mert Dénes ismétel és az irónia nagyon fontos, egy verssor elejét halljuk a fejünkben, és tudjuk, hogy ez arra a klasszikus első leckére készült, amivel az oldal indulásakor annyit görcsöltünk, olyan csuklókönnyedén van itt odarakva egy szatirikus, pikírt üzenet, aminek csak örülni tudunk, és nem tudom megkerülni, hogy sajnos ez 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Fóka

Nagyon szeretjük ezt a képet, függetlenül attól, hogy mi a helyszín és mi a történet, hogy ez a Camponában, vagy nem tudom hol van. Ez egy abszolút történetszerű, szinte Fellini világát idéző színpadi színházi tér, ahol nagyon is összetett történetet látunk a kisemberrel és az anyukával, nagyon lírai, meseszerű az egész, és akár lehetne az olvasókönyvben erre írni történeteket is. (szőke)
értékelés:

Alsósófalva
Alsósófalva a világ végén, közelebbről Parajd mellett van. Itt lakik a mesebeli szegényember.

Szép a képben, hogy ilyen festékfoltoknak tűnnek a háztetők, meseszerű az egész, bár jobb oldalon kilóg a kompozícióból a barnás tető forma, ha egy picit a kamera fordult volna, akkor ez a luk ott nincs, és ha még ezzel picit játszik az alkotó, akkor itt is felvethetjük, hogy Gábor hol van ebben a képben, és nem arról szól a kritika, hogy benne kellene állni a képben, hanem hogy ha megérezte ennél a képnél a festékfoltocskákat, tetőcskéket, mint egy plein air impresszionista foltrendszer, akkor ezt erőteljesebbé, tudatosabbá kellett volna tenni az alkotásban. Tehát az érzet megvan, hogy kötődni szeretnél ehhez a világhoz, van róla véleményed, de mindez formailag még nincs megérlelve, nincs összesűrítve. (szőke)
értékelés:

Erdei illemhely
Mártély

Értem, hogy most kapunk egy épített környezetet, ezt kompozícióba rendezzük, mert a fák és az átszűrődő napfény és a foltok a földön, de hol van ebben a Bara? Nincs benne az alkotó, nem a budiban, hanem most felrajzszögeztünk a falra egy képet, ami jó kép, de hol van ebben Bara története, azon kívül, hogy rácsodálkozott arra, hogy van ilyen budi is még a világban. Bara, kérlek ismételd ezt a leckét (ne ezt a képet), amin átjön a személyes érintettséged, történeted is. (szőke)

Az angyalok felfelé buknak

Dénes élvezi azt, hogy olyan címeket ad a képeinek, amit ha valaki megfejt, akkor gyakorlatilag a hét különböző élet-halál harcot jelentő feladatot oldotta meg, tehát ha itt fölkötnek, akkor se tudom, hogy az angyalok, akiknek tyúktoll szárnyuk van, ők buknak felfelé, mert úgy látjuk a tollat, ettől függetlenül szeretem ezt a képet, ha szíjat hasítanak a hátamból, akkor se fogom tudni megfejteni, hogy miért buknak felfelé attól az angyalok, hogy elfordítottuk a gépet. Fontos itt is elmondani, hogy van kompozíciós rendje, az az ív, ami a toll gerincéből adódik, a jobb alsó sarok felé víve a színfoltot, és ez az egész kicsit lilába hajló tollfolt jól ritmizál a tavasz erős virágzöldjeivel, és közben a háttérben megjelenik ez a lilás szürke a talajon is, ami ha hunyorítunk, akkor a zöld és a lilák árnyéka ad ki egy ritmust. Középen az a fűszál, vagy ág zavaró azért Dénes, azt azért jó exponálás előtt igazítani, mert ezek a nüanszok is számítanak. (szőke)
értékelés:

Teliholdnál
Ma éjjeli felvétel a kertben a teliholdról, végülis tavasz van...

Sajnos azt kell mondjam, hogy amikor az előző képnél elkezdtünk beszélni, felvetődött, hogy miért kellene valaminek, attól mert a házi feladat olyan megszokásokat indít el bennünk, hogy a tavasz a szép, a kikelet, vidám, a nevetés, a gyermekdal, miért ne lehetne ezt másképp is megközelíteni, és erre itt egy nagyon eklatáns példát látunk, ugyanis ha én ezt a képet látom, és nem a tavasz kategóriájába érkezik be, azt mondom, hogy a finn erdei manók mikulás után húzzák az erdőbe a heripotter kis dobozát, abszolút egy téli képet látok. Ismerve a környezetet, tökéletesen tudom, hogy igenis pont a tavasz időszakában most készült a kép és azt emelném ki, hogy az nagyon izgalmas, ahogy egy szürreális állapot létrejön a fényviszonyoktól, hogy elsőre ilyen téliesnek tűnik a táj, és csak később, tovább szemlélve a képet esik le a nézőnek, hogy nem telet lát. Nekem az 3 disznó, hogy az egésszel ilyen színházszerűen játszik az alkotó és ha a mostani japán filmművészetet megnézzük, tehát nem a klasszikust, hanem a mostanit, rengetegszer látunk ilyen turandotszerű belső színházi világot hoznak létre és ők ezt abszolút tudják, hogy ez a játékfilmnél egy színpadi belső de nagyon igzatja ez a fajta teátrális világ és ez a színpadszerűség az, amitől ez egy félelmetes kép lesz, pedig ez az a terasz előtti látvány, ami mögött az elemzéseket végezzük, nappal teljesen barátságos, és érdekes, hogy az éjszakának ilyen érzetet kölcsönöz ez a megvilágítás. (szőke)
értékelés:

fel és le

Elég horrorisztikus kép, ambivalens érzéseket vált ki belőlünk, nagyon jó gondolat, hogy a hátsó tér, struktúra kiemeli az előteret a szín és forma kontraszttal. Attól, hogy valami nem megnyugtató és hepi a tavasz kategóriában, a szürkék, a zöldek és sárgák kontrasztja erős, ettől még teljesíti a tavasz leckét. (szőke)
értékelés: