Elemzés

én, toi
Klasszikus gépes önarcképes, ötszázon felejtett ISO-val.

Kedves Tamás, két eset lehetséges - figyelembe vesszük a címet, amit adtok, vagy nem. Ha igen, akkor ki az "ő" és mi az üzenet? Nem értjük, miért "toi". Félrevezetjük a látogatót, vagy sem? Ha eltekintek a címtől, akkor egy önarcképet látok. De ez az arckép laposra van világítva. Ez nem az érzékenység beállításának kérdése. Ahhoz, hogy plasztikus legyen a képen szereplő tárgy - jelen esetben a fejed - nem elég egy fényforrást használni. Jobbról jön a főfény, de hol a derítés? Miért nem kap balról egy másodlagos fényt az arcod? A másik kérdés a kompozíció kérdése: a fényképező ember gyakran témája az önarcképeknek. De egy ilyen portrénál, ahol ennyire kevés eszközzel dolgozol, mindennek a helyén kell lennie, értékelhetően és elrendezésében is értelmezhetően. (szőke)
értékelés:

időjárásjelentés bonietó és clydetó... operatőr orsi (anya)

Kedves Dénes, egyrészt, lehet némafilm valami, ha az némafilmnek készül. De itt nem arról van szó, hogy némafilmet látunk, hanem egy filmet, aminek nincs hangja. A képek nem indokolják ezt. Márpedig ha nincs hangja, akkor csinálni kell hangot, vagy ki kell találni, hogy ez mitől néma. Másrészt a filmnek egyelőre nincs eleje és vége. A film most úgy kap kettő disznót, hogy egyet anya, aki segít, és Dénes is kap egyet. Ha lesz a filmnek eleje és vége, valamint hangja is, akkor kap egy harmadik disznót is. (szőke) értékelés:

Csendélet

Kedves Márti, a tükröződéses képnek, ami az Estiskolán nagy divat, nem elsősorban a felhők, vagy a butellás üveg, vagy az a valamilyen hétvégi háznak az ablak előtti polca, nem ezek a szerkezetek a titkai, bár a képen nagyon érdekesek az egyeneseknek a ritmusai, osztásai, polc széle, tükröződő ház, ablakszél, vagy akár, hogy függőlegeseket nem találunk, a titok mégis abban a vörös színben rejlik, amelyik a tükröződő butella felületén érzékelhető. Attól izgalmas az egész kompozíció, hogy alapvetően bár sejthetőek színek a képen, tompított kékek, okkeres felületek, szürkék, valamennyi sötétbarna, de összességében mégis inkább monokróm, vagy egynemű tónusrendszeren belül működő visszafojtott rendszert látunk. Kivéve a vöröset. A festészetből tudjuk, hogy elsősorban a plakátfestészetben a századfordulótól ismert technika a szürke és vörös használata, ami mindig diszharmóniát hoz létre. Itt erről a titokról van szó, és ez nagyon jól van arányba hozva, mert a vörös pici, ráadásul az egyetlen görbék által határolt felület is egyben. (szőke)
értékelés:

Csendélet macskakőből

Krisztián, ha jól érzékelem, akkor ez eredetileg egy álló kép lehetett, valahol egy régi század eleji utca régi köveiből. Azt én jó ötletnek érzem, hogy átforgattad fekvő formába és elsősorban ebben nekem az a szimpatikus - miközben a kép nem akar többet egy formai ritmus játéknál - hogy létrejön egy szürreálisabb és asszociatívabb második jelentéstartomány, ami nem kötődik a valósághoz, hisz az egész lehetne egy gyík bőrfelülete is. Ettől válik szerintem ez a kép többé és izgalmasabbá egy dokumentumnál. Ez a fajta második tartalom, üzenet, elsősorban a film sajátja, Eizenstein, Makavejev, ahol például a vágással érik el azt, hogy egy kép saját rendszere indukál egy második üzenetet. Filmnél ezt könnyebb elérni, hogy A és B történetet egymásra vágod és kapsz egy C összefüggést. Ennél a fotónál az A jelentés az álló formájú exponálás, B az elforgatás, amitől A és B összefüggéseként jelentkezik a C szürreális üzenete. (szőke)
értékelés:

bolhapiac 1
Mindent egymás mellé lehet rakni.

bolhapiac 2
Tematikus csendélet.

bolhapiac 3
A piacon eladni kell, de ehhez jó képet kell vágni-rakni az asztalra, vonzó csendéletekkel csalogatni a vevőket...

Kedves Krisztián, munkád képsorként nem értékelhető, mert nincs benne történet, ami indokolná, hogy több képet látunk. Csendéletnek egyik sem nevezhető, mert találomra fellelt tárgyakat látunk egy zsibpiaci árus asztalán. ha megengedte, hogy fotókat készíts, annak se lehetett volna akadálya, hogy kompozícióban rendbehozd a képeket. Az első kép lehetne az, amivel érdemes lenne foglalkozni, de így az is csak egy talált kép. A második kép zavaros, a harmadik képen a BoneyM lemez és az üveggolyók kapcsolata nem világos. A bolhapiac kitűnő terep, arra jó ügyelni, hogy az árusok nem mindegyike szereti, ha fotózzák a holmijait, de egy-egy jó portrét el lehet lesni. Ha tárgyi környezetet is hozzáadsz, zsánerképek születhetnek. Csendélethez szükség van arra, hogy tudd, melyik tárgyat miért rakod a másik mellé. A véletlen ritkán komponál jól. Remélem, hogy ez nem veszi el a kedved és ennek értelmében új képeket kkapunk tőled. (szőke)
értékelés:

Noémi portréja
Íme a második házim. A fényképkészítést ötvöztem a fényképszerkesztéssel, a színes képből fekete-fehéret öregítettem. Utaztam az időben... nem emlékszem, hogy festettem kisgyerekként a fekete-fehér képeken. Talán nem is készült rólam fekete-fehér. Meg talán semilyen:-))

Kedves Noémi, formailag egy jó képet látunk, szépek a ritmusok, jó az ötlet, a gesztus is, abban kis ellentmondást vélünk feldedezni, hogy úgy hívsz időutazásra, hogy közben a sminked, hajad nagyonis mai maradt. A külső és belső egyaránt fontos. Előbb lélekben, érzelmileg hangolódik rá a modell a feladatra, de ez nem elég, ha a kép formai alkotóelemeire a fotós nem figyel oda. Itt jelen esetben ha jól látjuk te vagy a modell is és a fotós is, emiatt a a ráhangolódási folyamat előtt kritikusan meg kell figyeld, hogy a beállítás, a smink és a jelmez is azt az üzenetet erősíti-e, amit a gesztus a belső ráhangolódáod után mutat majd. Ennek ellenére egy jó ötletet látunk, érdemes lenne talán ezzel a kérdéskörrel többet foglalkoznod, hogy megteremtesz magadnak mese történeteket, amikben aztán mint szereplő, le is fotózod önmagad. (szőke)
értékelés:

Hezitáltam, hogy a pedellus tegyen-e föl leckét is, de végülis történt már ilyen. Ez egy régebbi kép még 2000-ből, Henrik csendéletéről jutott eszembe, hogy nekem is van vasárnapom.

Sajnos erről a képről nem tudunk beszélni, 3 disznó. (szőke)
értékelés:

Vasárnap délutáni csendélet
Egy kis műanyag lencsével készült csendélet. Szeretem a hangulatát is.

Kedves Henrik, alapvetően a kép 3 disznós, nagyon szimpatikus a témaválasztás is és az egésznek van valami japán filmekre emlékeztető hangulata, lásd Kurosawa, Oshima akiket javaslunk megnézni, emellett annyit szeretnék megjegyezni, hogy a legizgalmasabb a vizespohár fényjátéka és tükröztetése, és a hamutál. De a hamutál feketéje és árnyék sötétei nagyon egybecsúsznak, amit talán laborálással lehet igazítani. Ez akkor nem lenne probléma, ha a hamutál térbeliségéből semmi sem lenne érzékelhető. A hangulat és szándék nagyon szimpatikus. (szőke)
értékelés:

köldököstül rácsodálkozni a világra
Első házim. Mutatkozzak be úgy, hogy valamelyik testrészem szerepel a képen, és jellemezzen is.

Kedves Noémi, üdvözlünk az osztályban. Azt egyértelműen megállapíthatjuk, hogy nem a hetvenes-nyolcvanas évekből származó képet látunk, vagyis egyszerűbb megfogalmazással nem a fazonigazítás előtti időkből, de ez természetesen személyes hozzáfűzésem. A kép a játékosság kategóriájába tartozik, például Krump korai képe, amely hasonló vonulat a testtel való játékkal. De ehhez az itt látható képi geg játékhoz szeretném hozzáfűzni, hogy az ötlet nagyon jó. Valószínű ez a rajz téged ábrázol. Azonban többet kellene foglalkozni a grafikai elemekkel és a fényméréssel. Ennek a játéknak a testfestés és a grafikai elemek más módon való használata a lényege, és az, hogy a képi üzenet jól működhessen, nagy odafigyelést és alázatot igényel. A csodálkozó száj formát, szemeket és orrot talán még részletgazdagabban és hatékonyabban lett volna érdemes elkészíteni. Még egy fontos észrevétel: mivel a felület, amire festve van, egy térbeli forma, így első ránézésre úgy tűnik, hogy a fényképész az élesség állításnál nem döntötte el, hogy hova helyezi el az élességet. Ahhoz, hogy a kép jól működjön, a nézőnek segíteni kell, hogy mi az, amire koncentráljon: a szemekre, az orra vagy a szájra. Márpedig itt a legerőteljesebben, legdramatikusabban, mint egy afrikai grafikánál, szobornál a szem van megfestve. Tehát elvárhatjuk, hogy a szemek legyenek élesek. (szőke)
értékelés:

Az ofő közeli képeket kér tőlem. Tessék egy közeli portré.:)

Kedves Feri! Remélem, hogy a nyári Ősök Háza programon Pesovár Annával és Tisza Sándorral találkoztok egymással, és abban is reménykedem, hogy Annáék is előbb vagy utóbb küldenek képeket. Ha nem tudnám, hogy Mácsai Feri küldte ezt a képet, és nem láttam volna az előző képeit, és nem tudnám hogy az Estiskola egy magyar nyelvű oldal, akkor rögtön azt gondoltam volna, hogy valahol Észak Amerikában egy indián rezervátumban járunk, ahol egy nagyon sok mindent megért cserzett arcot látnánk... Szimpatikus munka és jók a ritmusai, nagyon jó ez a sötét hangulata a képnek. Én, ha tehettem volna, az állkapcsot és az álkapocs játékát, ami a véleményem szerint az arc íveihez és az orr melletti két nagy ránchoz tartozik, teljes rimusában használtam volna, és nem vágtam volna bele, már csak azért sem, mert a nyak, váll találkozása és a háttérben lévő világos szürke, ami kiemeli az arcot, még erősebb ritmusban jelentkezett volna. (szőke)
értékelés:

Megint esik

Kedves Vera! Ha jól sejtem, egy többszörös tükröződést lehet érzékelni: valamilyen Obiban, vagy Baumaxban vásárolható szép olasz padlócsempe, plusz valamilyen télikertben, vagy teraszon, vagy valahol kaktuszoknak és virágoknak az árnyéktükröződései keverednek a képen. Egy hosszú, szinte festett japán akvarellre hasonló formát választottál, így nem a megszokott fotó arányt látjuk, ami jót tesz a képnek és bátor válllalkozás, hogy ilyen tapétaszerű szeletben látjuk ezt a rendszert. Ugyanakkor úgy gondolom, hogy ha merészen mertél vállalni egy ilyen hosszú szeletet, akkor ehhez képest már csak egy pici döntés lenne, ha a kép jobb oldali részén látható hosszú szárú egyenes kaktusznak a lazúros árnyákát vagy teljesen kihagynád a képből, vagy nagyobb jelenléttel használnád, mert így most a kép legfontosabb üzenetét mutató virághoz képest – mivel ugyanabban a tónusvilágban jelentkezik a kaktusz – gyengíti annak az öszetett formavilágát. Bár nagyon izgalmas az alsó felületen lévő folthatás, mégis a jobboldali árnyék megbillenti a képet. Az nagyon elgondolkodtató döntés, hogy a padlócsempe ferdéi és a nagy sötét háromszög érdekesen tartanak kívülre, ez egy izgalmas ritmusfelvetés. De ezeknek a foltoknak a játéka nem végiggondolt. Ebből adódik, hogy a kép a figurális és az absztakt határán billeg, a kétféle közlési vagy beszédmodor között, és ettől bizonytalanná válik a kép egésze. (szőke)
értékelés:

147. nap
Szerintem a legszebb csendélet az élő csendélet. Talán ezért nem is szeretem a "vázás" csendéleteket.

Kedves Feri, igazad van a kép mellékletében leírtakban, de valami mégis kellene, amitől a kép kap valami pluszt, valami truvájt.
értékelés:

oázis

Márti képe kapcsán szeretnénk ismét megjegyezni néhány dolgot a többieknek is. A tájkép a középkor előtt nem jelenik meg önálló fogalomként, nem kap hangsúlyt, a festészeti eljárásokban háttérként jelenik csak meg. Onnantól tekinthetjük a tájkép fogalmat meghatározónak, erősnek és szuggesztívnek, hogy a képen megjelenő különböző jelek között a táj kapja a legnagyobb hangsúlybeli arányt. Ez ugyanúgy érvényes a csendélet fogalmára, hogy a csendéletben elhelyezett élő vagy élettelen tárgyak kompozíciós rendjükben a képben dominánsak, irányító erővel rendelkeznek, és a körülöttük elhelyezkedő látvány, hátér, táj, szobabelső arányaiban kisebb hangsúlyt kap. Így akár egy tájban fényképezett virág is lehet csendélet, ha a hangsúly a virág formán van, és egy tájban fényképezet virág is lehet tájkép, ha a táj felé tolódik el a hangsúly. Visszatérve Márti csendéletére, itt egyértelműen a növények formái, ritmusai az irányadóak, másrészt egy tárgyon keresztüli tükröződés, amelyben kissé látható a háttér, az épületek torzult falai, így itt nagyon is elfogadható a csendélet meghatározás. Jó a rozsdavörös szín, jóval határozottabb, mintha szépia lenne, vagy hideg kék. Ez a szín még jobban fokozza a látvány mellett a hangulati közlés erejét is. (szőke)
értékelés:

Portré
Ez egy ki nem dobott kép. Azon a napon, amikor ide akartam portrét készíteni magamról, aznap végül nagymamámat fényképeztem le a meszeléshez kipakolt szobában. Ez egy olyan kép, amikor előtte kipróbáltam, hogy jó lesz-e a fény, meg hogy működik-e a kölcsön kapott vaku. A kép letörlése helyett azért tettem ide (miután a széket és az állványt a képen messzebbre „toltam” magamtól), mert arra gondoltam, egyfajta őszinteség, ha olyan képet teszek fel, amiről a kép elkattanásának pillanatában nem gondoltam, hogy bárki is látni fogja.

Kedves Ákos, elsőként is azt kell tisztázni, hogy ez inkább nevezhető enteriőrnek, mint portrénak, nem csak azért, mert szinte a teljes alak látszik, hanem azért, mert a kép alanyáról nem sokat mond el ez a beállítás. Nem tudhatjuk, hogy te vagy a fotós vagy te vagy a modell, nem érzékelhetőek a gondolatok, tehát a testi hasonlóságon kívül nem sokat tudunk meg rólad általa. Ami pedig technikai kérdés, hogy a háttér és a főalak szinte egy tónusban van tartva, vagyis ezzel a világítással az eredmény térbelisége nem érzékelhető. Mégis három disznós a kép, mégpedig azért, mert hiányosságai ellenére (amik miatt két disznós lenne) érzékelhető egyfajta fejlődési ív a munkáidban és ez mindenképpen dícséretes. (szőke)
értékelés: +

Kedves Dénes, nagyon jó színészi munkát látunk, ez egy különösen nehéz feladat, hiszen szinte csak arccal, arcmimikával oldottál meg csomó mindent, a reflexiókat a háttérben létvő tévé képernyőre. Öt nagy részből épül fel a filmed. Egy bevezető, majd egy mese, egy zene, még egy zene, és egy befejező rész. Mindegyiket nagyon jónak tarom, de ebben az aránykapcsolódásban a Frank Zappa részekből kevesebbet hagytam volna, mert a többi szegmens is csak egyszer van kiemelve. Vagy ha játszani lehetne ezzel a gondolattal, akkor a legutolsó rész, hiszen ott valódi társaiddal valódi jelenet látható, sokkal jobban izgatna, sokkal jobban arányosítanám, mint a zappa anyagot. (szőke) értékelés: