Elemzés

Második lecke

Az biztos, hogy lehet érzékelni, hogy egyre összetettebb kompozíciós rendben gondolkodtok, és sűrítettek is most már a képek, de ezzel egyre nagyobb kihívásokat hoztok létre magatoknak, de ettől még a kihívás kihívás marad és ahhoz pontosan kell hozzáállni. Jól látható a profil, de a kép titka nem csak a kéz és az arc formáiban rejlik, hanem a kettő között lévő sötét űrben is, a negatív formák játékában. Attól, hogy ez a háttér homogén, sötét, semleges, ettől ennek a játéka igazából a fontos a képben. De ebből az következik, hogy még szűkebbre kellene venni a kompozíciót. A kép felső határánál a haj kezdeményéig le kéne vágni, mert ott a haj egybeolvad már a háttér sötétjével - és ha már az alsó határnál vágjuk, akkor miért nem a száj vonalánál, vagy pedig ha az absztrakt formákat és kapcsolódásokat keresem, akkor az orrnál is vághatok fentebb, mert így a kép alja befejezetlen. Az első leckére pedig várjuk a megoldásod.(szőke)
értékelés:

Ez egy szűk képketrec, benne én illetve ami látszik. Kicsit Rousseau, kicsit Chagall, kicsit az Édeni sztori és más eszembe most nem jutó mögé bújva, talán nem eléggé, azért jó étvágyat.

Ez egy nagyon izgalmas film. Azt is tudjuk, hogy Dénesnek olyan kamerája van, hogy ha megfeszül se tud hozzá hangot venni, így kérünk benneteket, hogy hangosítsátok meg ezt a mesét, készítsetek hozzá hangokat - brlmm, brlmm - lehet zene, szájhangok, hogy ne így kelljen másnak nézni, hogy nincsenek hangok. Ha olyan minőségűek, akkor azok is felkerülnek és lehet értük kapni disznót. Ez természetesen Dénesre is igaz. (szőke) értékelés:

Kertem barátja az én barátom is.
Barátságos kis énekes, közel engedett magához.

Lacipapával mindig valahogy esendő vagyok és megnyílik a szívem - ez olyan lacipapás kép, ahogy a kismadár néz, nyilván nem lehetett neki sem könnyű ilyen közel menni, így végre én is megnézhetem, hogy néz ki egy ilyen kismadár. Egyszerű, keresetlen kép, egyszerű eszközökkel. (szőke)
értékelés:

Éjt nappallá
Szerintem a vágyakozás olyan dolog, ami folyamatosan jelen van az életünkben. Ezt a tulajdonságát igyekeztem bemutatni.

Kedves Vera, úgy látszik, most ilyen kaleidoszkópos időszak van, Márk képénél is ilyesmivel találkoztunk, de az itt nagyon szimpatikus, hogy bár egy érdekes tükröződést figyelhetünk meg, de az élesség-életlenség, a fények megválasztásával az alkotó meghaladja azt, ami a tükrözésből adódik. Nem csak a virágok, hanem egyéb képalkotó elemek is játákosan csak kvázi ismételnek, ezért a szemlélő vissza-visszatér a képhez, hogy újabb és újabb titkokat, rétegeket fedezhessen fel. A kép ritmusa a szecesszió szabályait követi, mert miközben sejhetően konkrét formai, emberi motívumokat látunk, közben az egész egy ornamentikai játék is, mintha a valahol Bécsben egy régi Klimt képnek a részletét látnánk, ahol az ívekkel, díszítésekkel játszanak. Egy kis korrekciós javaslat, hogy a kép alsó középrészén lévő fénykör világossága túl erős, ebből adódóan a formai játékra is ráül. (szőke)
értékelés:

Kapcsolat
Újdonsült barátomat, és barátnőjét szeretném nektek megmutatni, s egyben az ofő kérésének is megfelelni. Tehát ez egy közeli kettős portré, a 4-es házi feladat ismétlése.

Kedves Feri, nagyon szép a ritmizálása a két emberi alaknak, nagyon jó az arc metszése, kompozícióban a fiú szemöldöke felett még hagytam volna egy kicsit. A tónusoknál az előtér-háttér kompozícióval lehetne még játszani, erősebbé tenni azt, a tér viszonyát tágítani úgy, hogy a kislány arcát világosabbra, a fiú szürkés árnyalatát, vagyis középtónusait mélyebbre venni - ezzel a dinamika is nőne. Sejtésünk szerint egy alapjában színes felvételt alakítottál szürkeárnyalatossá, aminél mindig kell utólag ellenőrizni a konverziót, mert módosítás nélkül sokszor lesz túl lágy a végeredmény. Mivel a hetes háti feladaton kívül azt is jeleztük, hogy jó lenne, ha azok, akik már elkészítettek egy-egy leckét egyfajta értelmezésben, te Feri a közelikkel, részletekkel próbálkoznál tovább, ahogy itt is. (szőke)
értékelés:

Fehér vakság

Kedves Vera! Ha abban az esteben értelmezzük a képet, hogy válasz, egyfajta játék az Estiskola oldalán, ahol két kép egymásra rímel, akkor sokkal könnyebben megfejthető ez az egész, de úgy gondolom, hogy mivel műhelymunkát folytatunk és feltételezzük, hogy mások is járnak az oldalra és a képeknek mint önállő műveknek is értelmezhetőeknek kell, hogy legyenek, akkor a kép bizonyos része megérthető, bizonyos része viszont kódolt marad - az írott szöveg kódolt, Zolinak szól. Azonban, ha a feliratot, vagy a kezet is eltüntetnénk a képről, a fotós akkor se volna látható, mert sötétben és takarásban van - a fehér vakság is erre vonatkozik, hogy a fénykör erős kontrasztot teremt, láthatatlanná teszi a készítőt. Azért fontos mégis, hogy a fotós ujjai közeliben, élesen látszanak a képen, mert így egy térjátékot hoz létre. A közel elhelyezkedő kéz, aztán a tükör és végül a fotós hármas tér elrendezést jelent. De ha ezzel a kézjátékkal formailag még kísérleteztünk volna, akár a kép közepe felé, lentebb tolva azt, egy még érdekesebb ritmus jött volna létre, akár még azt is sejthetnénk, hogy a kéz ujjal egy furcsa kígyót szimbolizálnak, ami be akarja kapni ezt a misztikus tojást, vagy ezt a Holdat, de ez akkor lenne érdekes, ha a kézfejből többet komponáltunk volna be ugyanebbe a négyzetes felületbe. Így most csonkoltak az ujjvégek és a kézfej találkozása, és pontatlanná válik a komopozíció mert nem kap elég hangsúlyt a kép, csak a ritmus eleme. Az is megoldás lett volna, ha a jobb alsó sarok felé is elhelyezünk valami élesebb képelemet és akkor létrejöhetett volna egy keresztirtányú tengely a képen. Így a valós előtér és az álomszerű háttér nincs összekötve. Az ötlet jó, érdemes lenne újragondolni. (szőke)
értékelés:

Egy elkésett találkozás
Egy kép a vágy házifeladathoz, ha ez sem nyeri el a tetszéseket, mindenféle vacakkal foglak elárasztani benneteket. :) Ha a pedellus is engedi.:)

Kedves Feri, nem elemzem, tudod, hogy jó a kép, érthető, arányos, visszafogott. Ezzel a "tág korszak" megvan, kezdj el közelikkel dolgozni, meg testekkel, portréval. (szőke)
értékelés:

Van úgy, hogy az ember csordultig telt pohár...

Nagyon szépen köszönjük, hogy a hangvers, hangmobil már régebben megérkezett verziójára, amely a vágy házi feladatra készült, sikerült befejezned a filmes változtatot is. Mindenképpen meg kell jegyezni, hogy elég összetett és nagy vállalkozásba fogtál. Elsősorban azért, mert a lírai képvers kategóriájában készítetted el munkádat (utalnánk régi kisfilmekre, akár Zolnay Páltól, vagy akár Huszárik Zoltántól). Ennek a stílusnak is megvannak természetesen a szabályai. Sok filmes eszközt használtál, áttűnés, visszafelé lejátszott képek, kézi fahrt stb. A hangosfilm (mindegy, hogy játékfilmről, vagy kis etűdről beszélünk) egyik fontos kritériuma, hogy a képek és a hangok egységes zárt rendszert kell, hogy alkossanak, és amennyiben ez az arányrendszer helyes mértékű, akkor tudja kifejteni komplex hatását. Abban az esetben, ha vagy a hang, vagy a zene nagyon emlékezetes, avagy a képek nagyon megkapóak, bármennyire is jó valamelyik részegység, nem lehet egységes üzenetről beszélni. Márpedig a szabályrendszerhez ez hozzá tartozik. Mi most részben könnyebb helyzetben vagyunk, mert a hangmontázst előbb megismerhettük. A rádiójátékban egyszerre van jelen hangszeres zene, és monológ, amelynek többségét magyar nyelven halljuk. Időnként vélhetően kánonban is szólnak az üzenetek, ez teljes, egységes szövetet alkot, bizonyos szavakat azonban jól lehet érteni. Ezekből arra a következtetésre jutunk (Rubik kocka, rózsapatron, konyak) hogy a szövegi utalások a múltra tekintenek. Ezt megerősíteni látszik a képi világ is, mely alapvetően hármas egységbe rendeződik, de a vágás tematikája is három nagy részre bontja a képeket. Első rész lassú, kézi fahrt egy kertben, ezen folyamatosan átsejlik egy fém tányér és benne egy pohár. Megjegyezzük, hogy jól felismerhető, hogy a tányér felső gépállásból van rögzítve, benne a pohárral, maga a felvétel pedig többször visszafelé van lejátszva. Úgy tűnik számunkra, hogy maga ez a nézőpont tudatosan asszociál egy szem formára, amelyben az a pohár a szemgolyót jelzi. Ennek a kompozíciónak akár véletlenül, akár tudatosan nagyon hasonló a piktogramja az egyiptomi kultúrában is használt Horus motívumra. Ez a képsor keveredik, áttűnik a kertben bolyongó kamerával. A hármas egység második része egy homokos felület vagy homokozó, és egy kis golyó kapcsolata. Itt vagy egy temetés, vagy akár egy ültetés fázisait láthatjuk, de ha az ültetés mellett döntünk, gondolnunk kell arra, hogy egy fát is úgy ültetnek el, hogy először a gyökereit eltemetik. Ez a szakasz egyszerre próbál a születéssel és a halállal is foglalkozni. Majd egy erőteljes, a film eddigi stílusához viszonyítva durva fekete blank következik, ezt követően egy szintén fordított sorrendben levetített harmadik egységet látunk, ahol az enyészetből, a hamuból és a porból a homokos földben létrejön egy vörösre festett papírrózsa. Itt is felső gépállást használ az alkotó, ettől az egész olyan, mint egy kis fészek, ajak, vagy barlang, és egy kezet látunk, amint ebből a megszülető rózsából, a rózsaszirmok mélyéból egy üveggolyót (varázsgolyó) mutat fel nekünk. Mind a három egység létrehozását, megszerkesztését tudatosnak gondoljuk, bátor vállalkozásnak tűnik, hogy meri az alkotó vállani a szomorúságot, az egyedüllétet és egy kódolt kiáltást a világ felé. Talán csak annyit szeretnénk megjegyezni, hogy nagyon jó hogy a képek nem szolgaian követik a vers konkrét üzeneteit, de mégiscsak időnként többször meg lehetett volna próbálni szinkronban kapcsolódni a hangi világhoz - bár én megértem, hogy a Rubik kockát nagyon nehéz egy üveggolyóval helyettesíteni.) A szövegi vers változat nagyon erőteljes, dramatikus, mellbetaszító, és ehhez képest a képi világ picit pasztelesebb, bátortalanabb. Még egyszer szeretném kihangsúlyozni, hogy egy filmet egységében kell tekintenünk képpel és hanggal. Mindezeket nem azért szerettem volna közölni veled, mert bármilyen bajom lenne ezzel a filmmel, sőt, büszke vagyok rá, hogy január óta készülhetett nálunk egy ilyen szép alkotás, hanem úgy gondolom, hogy a műhelymunkák szempontjából fontos, hogy ezekről beszélhessünk, még akár akkor is, ha esetleg mi nem mindenben lájtuk helyzeteket jól. Nagy köszönet a filmért, és 3 disznó. (szőke) értékelés:

Rengeteget kísérleteztem az arcommal, portrémmal, természetesen fényképezőgéppel, most egy teljesen szokatlan perspektívából közelíteném meg magam, hogy olyan részeket is felfedezzek magamból amit egyébként nem láthatok. (Ez már akár tanulmány is lehet, gyűjtögetem a képeket a sorozathoz). Sérülékely ez a pont, a nyakam, télen jól betakarom, nyáron meg hagyom, hogy érvényesüljön.:) Azt hiszem, ez az egyik legnőiesebb részem.

(Állat)barátaimmal együtt keressük a megoldásokat bizonyos problémákra. Ezért (is) szeretem őket.

Szőke videoüzenetben értékel - egy technikai jelzés, hogy a jobb és bal oldal a filmen értelemszerűen fel van cserélve, vagyis amikor Szőke a tollával a kamerának magyaráz, ott tessék a látottakat tükrözni. értékelés:

Életem első ehető muffin-ja
Három hónap után eljött a nagy pillanat, hogy bemutatkozzam, és nincs ennél jobb alkalom, mint életem első jól sikerült muffin-jának bemutatásával. A legszebb majd az lesz, amikor életem első jól sikerült képével jelentkezem.

Kedves Emese, mivel a kezdetektől itt vagy velünk és a háttérből szemléled az eseményeket, ez a pillanat nem csak attól nagyon fontos, hogy az első ehető muffinra is sor került, hanem attól is, hogy nyilván a többiek alkotásai és üzenetei adtak neked annyi bátorságot, hogy végre elkészítetted az Estiskolán az első házi feladatod, és ez önmagában egy nagy dolog. A tükröződés mint eszköz kiválasztása az első házi feladat szempontjából (amely ugye az volt, hogy nem látszódhat az alkotó feje), és a sütemény szempontjából is jó választás. Talán csak annyi kompozíciós változtatást végeznék, hogy a tükröződés körüli fém felületből jobbról, balról és az alsó képszélen horizontálisan is annyit vágnék, hogy csak egy pici szürke határolja körbe a tükröződő felületet, így a fotós és a sütemény kapcsolata még erősebbé válna. Nagyon várjuk a további munkáidat és örülünk a bátorságodnak, a többiek nevében is légy üdvözölve az alkotók között. (szőke)
értékelés:

Én már fürdeni megyek.

Kedves Ági, a képedre video üzenetet készítettünk. Két disznót adunk. (szőke)
értékelés:

Kedves Noémi, ez is egy őszinte vallomás, mert egy személyes teret mutat be. Pesovár virágja, Aureliano, Kovács és a Lacipapa elindít egy új irányt, gondolatot. Ezeket együtt kellene kezelni. Gondolkodásuk közös vonala - anélkül, hogy a négy alkotó összebeszélt volna - abban rejlik, hogy nagyon hasonló világlátással, bátran mutatkoznak meg. Noémi munkájához talán annyi lenne a hozzáfűznivaló, hogy az elbeszélésből egyértelműen kiderül, hogy az emberekkel foglalkoznak, az emberi testtel, bár szövegben elhangzik, hogy egy próbafolyamat után késő éjszaka van, mégis az a tér, amit a kamera többször is megmutat, és színpadnak hívunk, függetlenül attól, hogy ez nem egy híres kőszínház színpada, mégis szakrális tér. Nagyon jó lett volna, ha ebben a térben a valódi embert is látjuk. Mivel a filmben van vágás, ezért úgy gondolom, hogy egy statív, vagy más állványzat segítségével Noémi saját magát is belekomponálhatta volna az etűdbe. Hiszen ez a tér az ő életének egy szakrális helyszíne. Ha van hozzá bátorságod, akkor ezzel a legvégén ki is lehet igazítani a filmet. Akár egy ottani jelmezben akár a civil öltözékedben, vagy akár más módon. (-szőke-) értékelés:

Érkezett tőled az én számomra egy csodálatos hang montázs, hang levél, divatosabban hang mobil a vágy házi feladatra. Ha régebbi kapcsolódásokat keresnénk, akkor valamikor a hetvenes években bakelit lemezen a Magyar Rádió készített Latinovits Zoltánnal egy Szindbád hangjátékot. A munkádnak a logikai megközelítése nagyon hasonló ehhez.
A többieknek üzenem, hogy nehéz helyzetben vagyunk, mert amiről most írok, azt még nem hallgathatjátok hiszen nincs fent az oldalon. Így érthető, hogy fölvetődik a kérdés, akkor én miért elemzem? Véleményem szerint azonban egy olyan erős és mély kezdeményezésről van szó, amelyről írni még látatlanban is fontos, amúgy meg Aureliano nem egy új résztvevőnk. Ismeritek. Tehát hamarabb látjátok az elemzést, mint ahogy a munka felkerült volna. Aureliano kérte, hogy hallgassuk meg, de még ne tegyük ki. Erről beszéljetek vele, győzzétek meg, vagy várjatok türelemmel, amíg elkészül(nek) a film(ek).
Aureliano Vágy című házi feladata körülbelül 6 perc hosszúságú hangi utazás, egy nagyon erős, személyes kitárulkozás. A magyar nyelvű szövegnek vannak érthető részei, vannak erősen kiemelt, ritmizált, újra ismételt szavai, és vannak érthetetlen hangfoszlányai, amelyek időnként belesimulnak a zenébe. Ezek nagyon jól szervülnek egységes hanganyaggá, épp ezért stílusában nem verset hallunk kísérőzenével, hanem egy egységes hang kompozíciót kell értékelnünk. A munka folyamatosan zeneként értelmezendő, de ebben a zeneiségben elhelyezkedő magyar nyelvű szövegvilág erős képi asszociációkkal dolgozik, amely folyamatosan visszautal a gyermekkorra is. Eddig is érezhető volt Aurelianonál a líra, ez a munka azonban sűrítetten ebbe az irányba mozdul el, és ez azért fontos, mert az Estiskolának nem csak a humor, a nevetés, hanem a játék is az egyik fontos feladata és ha visszagondoltok a gyermekkkorra, a játékban nagyon sokszor nem csak az önfeledtség, hanem az elszánt komolyság is jelen van. Ugyanúgy, ahogy Kovács Tamás, úgy Aureliano is nagyon nagyot emel, (példát mutatva mindazoknak, akik az Estiskolán névvel vannak jelen, de mindazonkak is, akik mérhetően itt vannak, de inkognitóban, akikről nem tudjuk, hogy kik, de őket is szeretjük :-]) mert vallomása megmutatja az ő emberi kétségeit - pőrére vetkőzve áll elénk, és azt mondja nekünk: ITT VAGYOK! EZ ÉN VAGYOK! Köszönöm neked Aureliano ezeket a pillanatokat és kérlek, hogy ha van erőd és bátorságod, készítsd el ehhez a képeket, (de ne gyerekrajzot) és ha hozzájárulásod adod, és kaphatok belőle egy technikailag jobb minőségű felvételt, akkor én magam is szeretnék leckédre készíteni egy filmet. 3 disznó, ebből nem csinálunk rendszert, de a bátorságért plusz 1 disznó. (szőke)
értékelés: