Feladatmegoldás

István, rég nem voltál itt, remélem, hogy közben fotóztál, ez a kép is reményt ad, mert azt kell mondjam, hogy ez így szép, ahogy van, minden a helyén, nincs túlgondolva, nincs túlcsinálva, ez működik. Egy hajszálnyit lehetne a rózsán lévő fátyolból levenni, azaz emelni a fényen, mert ott ez elférne, de nem probléma, így is működik. (hegyi)

Lacikám, szomorúvá tesz, hogy ennyire ritkásan vagy jelen, mert így nem tudunk belekezdeni mélyebb melóba, miközben jó lenne, mert ahogy a képeid nézem, bizonyos értelemben eljutottál a határaidig, innen tovább felfelé akkor és úgy vezet út, ha nekifogsz befelé keresni utat. Jó ez a tanulmány, de érzelmileg nem mond semmit. Azaz megvan a technika, tudsz komponálni, exponálni, pillanat is megvan, de most az jönne, hogy ki az a Pálfi, mit gondol a világról és azt hogy akarja elmondani. Ha többet jönnél, lehet, megtalálhatnánk ezt az utat. (hegyi)

Zoli, ha ennyire elmégy makróba és kis élességre, azaz ennyire közel akarod tolni a pofámhoz ezt a törött tojást, akkor figyelni kell arra is, mi marad a környezetben benne zavaró elem, például a cseresznye szára vagy mi az ott, másrészt ha ezt nem oldalról mutatod, kevéssé gusztuspróbáló, mert így most a takonyszerű állag az, ami elviszi a fenébe az egészet, ha fentről mutatod, akkor meg a forma lesz az erősebb. Érdemes ezeken elgondolkodni, az első ötlet nem mindig nyerő, persze, kézenfekvőnek tűnik, hogy akkor másszunk bele az egészbe, mert úgy lesz dráma, de nekem így ez most dráma helyett egy olyan állásfoglalás, amivel nem tudok azonosulni, mert nem hagy a nyákos felület közelebb kerülni érzelmileg. (hegyi)

Nem vagy nagyon kegyes magaddal. Ugyanis ezek a lencsék ebből a távból erősen torzítanak. Kicsit mintha fogászati kezelés előtt lennél. Értem, és a fények szépek, de erre talán a mobil nem alkalmas, hogy kihozza azt a finomságot, amit keresel. Pedig volna értelme magaddal foglalkozni. (hegyi)

Ezt nem nagyon értem. Feketék vagyunk, mint a negró, de minek? Formailag a képet javarészt az építész csinálta meg, a kivágat nem nagyon érdekes, szóval hát ja, vegyük úgy, hogy ez kipipálva. Aztán majd egyszer csak Ánges ki kéne ám találni azt, hogy merre teszed le a voksod a fotózásban, van itt már a jézuskától a géppuskáig minden a batyudban, de előrelépés akkor várható, ha egy-egy dologra konkrétan ráfekszel, mint témakör, vagy fotós terület és oda tolsz egy picit nagyobb energiát, úgy, hogy elkészíted a képed, vársz vele az elemzésre, dumálunk róla, ugyanazt ha kell ismétled, és így megyünk, amíg nem vagyunk elégedettek, és aztán új kép, új téma, és így tovább amíg egy területet nem pipálhatunk ki. Érdemes lenne, mert a céltalankodás nem fog segíteni, viszont alapvetően van szemed a látásra és nem csak a nézésre és ha már így van és géped is van, hát, használjuk már ki. (hegyi)

Türelmes ember vagy azt hiszem, ezt bizonyítják a képek és jó azt látni, hogy valaki képes pepecselni. Fontos. Nem csak, mert türelemerősítő, hanem mert a "szülés" közben sok minden óhatatlanul is bejön, mint tapasztalás. Nekem ebből amúgy az első kép a legizgalmasabb fotográfiai értelemben. Ott van értelme a vállszíjnak - amit amúgy én egy tök felesleges ügynek tartok, tudom, az okosok majd mondják, hogy de véd a leejtéstől és a többi és a többi, és ez egy bazi nagy képnél igaz is lehet, bár inkább a turista szempont a valós, hogy kevésbé rabolják el talán, de én inkább karpánt párti vagyok, ha már valami kell a képre, mert a tapasztalás az, hogy a legrosszabbkor tud belelógni a képmezőbe, az optika elé, akárhogy, és az ismételhetetlen károkat okozhat. Na de jó a sorozat, az elsőre voksolok, érdekes lehet egy önkép sorozat is. (hegyi)