Feladatmegoldás

gyilok

Gime, én ezt a Humor kategóriába tenném át, de hát nem pakolunk át képeket más leckébe, de borzalmas. Erre most csak azt tudom mondani neked, hogy ezt ne csináld. Ha nincs több ötleted, akkor ne instruálj modellt, amíg nincs ötleted, hogy mit akarsz csinálni, mert ez a mímelés ez közhely. Tessék már azt is megnézni, hogy hogyan állnak ezek a modellek, mennyire természetes ez a helyzet. Nem tudom, hogy akár csak megközelítően, voltál-e bármilyen olyan szituációban, ahol konfliktushelyzet volt, mert az nem így néz ki. A görög fekete istennő a kiskosztümös lányt riogatja a késsel, aztán utána kikacsint a kamerának, hogy „megvolt, vagy újból kell venni?”. Nem a modellek tehetnek erről, Gime, ők nem látják, hogy mit csinálnak, nem látják magukat kívülről, te látod őket. Ha van ennek a képnek erénye, akkor az, hogy itt van értelme ennek a fajta megvilágításnak, mert valami bűnesetre világítasz rá, de nagyon nagy falatot választottál magadnak, hogy be akarsz állítani valami olyan szituációt, amihez nekik is, és neked is iszonyú sokat kellene gyakorolni ahhoz, hogy ez megközelítse a természetesség helyzetét. Ez nagyon nem sikerült most. Gime, határozottan kérem, próbálj meg most egy kicsit elvonatkoztatni a városfotóktól, örülök, hogy onnan egy kicsit visszább jöttél, köszi, hogy bejöttél az utcáról, de most egy kicsit hagyd a modelljeidet békén, mert amíg nem vagy tisztában azzal, hogy mit, miért, és hogyan csinálsz, addig a modelljeidet feleslegesen fárasztod. Azt is lehet, hogy az ember direkt túlrajzol valamit és tesz pellengérre vagy nevetségessé, komikussá, mondjuk a bulvárt például ebben az esetben, de ahhoz ezt egyértelműen, a környezetre, a fényekre, a mozdulatra, azaz mindenre egyben figyelve kell a karikatúra körébe húzni. (hegyi)

A képen a gonosz mostoha helyett az a mostoha van akit nagyon szeretek. Ő is autóversenyző akár csak édesapám. Épp az egyik verseny előtt a rajtban készült a kép.

Nem tudom mit jelent a cím, kedves Alexandra, de biztos van valami értelme ennek, hogy „fehérborsó”, gondolom ez egy becenév. Kedves kép, kicsit szűk megint. Valamiért, mintha a Gerlei féle Ollókezű Edvárd féle csapathoz akarnál csatlakozni. A vágásokat nagyon élesen használod, miközben kitaláltad magadnak ezt a képformát, ezt a szűkített, a panorámához közelítő képformát, mintha 16:9 lenne a mérete, de ez nem mindig előnyös. Most megkérdezem, hogy miért van belevágva a bukósisakba meg a hátba, miközben a fejtető fölött ekkora helyet hagysz? Ott nézek ki azon az ablakon a sofőr oldalon, nem tudok eléggé koncentrálni a szemre. Tehát a tetőből vágnék, oldalt egy kicsit hozzáadnék. De a pillanat rendben van, ez egy fontos pillanat, úgyhogy én azt gondolom, hogy ez mindenképpen megér egy csillagot, de az ismétlést is. (hegyi)
értékelés:

Az a helyzet, hogy ezt az utat még kell járni tovább, még mindig nem vagyunk a célban. Nagyon fontos, hogy ezzel foglalkozz, és fontos lenne, hogy eljuss oda, ahova szeretnél, most már jó a háttér, megtaláltad azt, amit keresel, bár, ha jól látom, ez valami pokróc lehet, ami nem ártana, ha olyat választanál háttérnek, amit könnyű takarítani, mert ha mindenféle szöszmösz rajta van, akkor azt utólag kell kiretusálnod a képből. Ami a fő csapásvonalat jelenti, a bélyegek is rendben volnának, de most ennek a képnek a fő attrakciója, a nyele ennek a műanyag nagyítónak. Most a hangsúlyt elvitted afelé az eszköz felé, amit tulajdonképpen csak egy segítség. Arra szeretném felhívni a figyelmedet, amit a kis cipőnél csináltál a világítással és a mélységélességgel. A bélyegek a fontosak, most itt olyan, mintha semmi nem lenne éles, de a bélyegekre tessék a hangsúlyt helyezni, és a világítással játszani. Ismétlés. (hegyi)

Viki, én most erre túl sokat nem fogok mondani, ez nem csendélet. Szerintem nem olvastad el figyelmesen a leckeleírást, kérlek, olvasd el, és ennek értelmében csinálj képet. Ez egy virág, letéve egy lepedő elé, a betonra, és még sárga is a levele néhol. Fikusz benjamina, volt ilyenünk nekünk is, vigyázz, mert hamar tetvesedik. Ismétlés. (hegyi)

Rally

Számunkra a rally nem az autóversenyzés egyik ága, nem sport, a vetélkedés pedig nem foglalkozás, de még csak nem is egyfajta hivatás, hanem egy életforma. Valami belülről jövő, megfoghatatlan és megfogalmazhatatlan létbizonyosság. Maga az élet.

Abszolút érthető az az attitűd, hogy Alexandra odavan a sportkocsikért, és oda van a rally sportért, és ez egy nagyon fontos dolog, mert biztos olyan helyzeteket is láthat, amiket esetleg földi halandó kevésbé. Én most ennél a képnél alapkérdéseket fogok elmondani, amik nekem nem tisztázottak, hogy a későbbiekben, a munkában Alexandra tudatos tudjon lenni, és a rajongás, az élvezet ne vigye el a figyelmét arról, hogy a kompozícióval minek kell történnie. Látunk egy autót, ami bekanyarodik egy úton, jól lehet követni, hogy honnan jöhetett, hisz egy porfelhőt húz maga után, és ez egy fontos dolog. A rally sportnak ez egy fontos szempontja, hogy olyan terepen zajlik, ami segíti a fotóst abban, hogy egy történetet el tudjon mesélni, hogy honnan hová tartunk. Igenám, csak ennél a képnél az az ív le van vágva, amit bejárt az autó. Annyira szűkre van vágva a kép, hogy sérült ez az ív. Aztán van egy mozgásirányunk. Valahonnan valahová mozgunk. Az, hogy honnan mozgunk, az jól látszik, de hogy hová fogunk jutni, ott megint egy nagyon szűk vágással ez elvágódott, miközben a terepből nagyon szépen mutat a kompozíció jobb és bal irányban. Ha kompozícióról kellene beszélnem, akkor a kép fölső részénél legalább két ujjnyi hiányzik, az alsónál legalább négy, és akkor megvan a dinamika. Most, ezzel a vágással olyan, mintha valamilyen termékfotó készült volna egy modell autóhoz, és azt mondták volna a megrendelők, hogy ennek a doboza ekkora és ekkora, és neked erre a méretre kellett volna levágni, kénytelen-kelletlen. Itt nincs ilyen meghatározottság, hogy mekkora lehet egy kép, úgyhogy ez minimum négyzetes formát igényelt volna, és akkor lenne kész. Én azt kérem, hogy ismételd ezt a leckét. (hegyi)

Azt hiszem, ha az elmúlt időszak portréképeit nézem Giménél, akkor összefoglalásként azt tudom mondani, hogy itt az instruálásnál vannak még továbblépési területek. Gondolom, elhangzanak instrukciók, hogy mit csináljon a modell, de hát kijön belőlem az őrült, és ez egy Danone reklám lehet, hogy a bifiduszeszesisszel harcol a hölgy, és még most megállt az exponálás miatt, de nagyon kell neki sietnie, mert baj lesz. Gime, ha tudsz értelmes magyarázatot adni arra, hogy miért fogja a hölgy a hasát, miért van ez az aratóterpesz, miért világítottad meg a lábaközét, mit akartál ezzel közölni, akkor oké, csak jelen pillanatban, amit látunk, az egy nagyon furcsa helyzet, miközben a jelmez is fura. Még a ruha hagyján, de a cipő olyan, mintha anyának elvettem volna a cipőjét, és felpróbálnám, én, a kislány, hogy milyen lenne, ha én felnőtt nő lennék. A környezetet sem nagyon értem, ez valamilyen külvárosi, újgazdag helyzet lehet, abban, mint egy házibulin, rajta kaptam volna a háziasszonyt. Gime, én most erre a három képre nem tudok adni csillagot, mert ezeket nem látom indokoltnak. Itt elvitt téged a világítással való játék, na de akkor minek van modell a képen? Vele nem foglalkoztál eleget. Az a szenzáció, amit létrehoztál magadnak a világítással, az úgy tűnik, hogy olyan hangsúlyt kapott, ami agyonnyomja a modellt. Nem érzem azt, hogy itt lett volna kapcsolat a fotós és a modell között, hogy lett volna valamilyen inspirációd, hogy mire alkalmas Niki, és mivel lehet vele dolgozni. Másik, ami nagy kérdés számomra az, hogy most mi a cél ezekkel a képekkel, azon kívül, hogy gyakorolsz? Ezek divatfotók akarnak lenni, portrék akarnak lenni? Mi az irány? Ezt sem érzem eldöntöttnek. Ahhoz túlságosan civilek a képek, hogy jó divatfotók legyenek, viszont ahhoz nagyon mesterkéltek és beállítottak, hogy portréként értelmezhetőek legyenek. Zavarban vagyok, Gime, mert ha konkrét akarok lenni, akkor az utóbbi idők portréképei olyanok, hogy kapott Gime valami technikai kütyüt, és azzal szórakozik, valamilyen indokként, hogy legyen valaki a képen, felkér embereket. Ez csapdahelyzet, mert így azt hiteted el magaddal és a modellel is, hogy róluk van szó, hogy velük dolgozol, miközben ők csak eszközök számodra, és az a fontos, hogy kiélvezhesd azt, hogy van három lámpád. Ezért mondtam neked azt, hogy az első három lecke, állj be te ebbe a pózba, csináld meg magaddal ezeket a képeke, és akkor azt mondom, hogy van értelme, ráadásul szembesülsz azzal, hogy mit várj el a modelltől. Remélem, hogy minél hamarabb túljutsz ezen a perióduson, hogy a technika uraljon téged, és ne te a technikát. (hegyi)

Gime, itt valami borzalom történt a képpel technikailag, én nem tudom, hogy ezt mobiltelefonnal lőtted, vagy micsoda, de az biztos, hogy olyan csúnyára van exponálva a modell arca, karja, annyira zajos, hogy ez most nagyon úgy néz ki, mintha néhány pixeles nézőképet nagyítottál volna föl. Én ezt nem tudom értelmezni, ez egy rontott kép. (hegyi)

Ezeknél a képeknél is az előzőekben már megismert technikát fogjuk alkalmazni a képelemzésnél, elmondom a véleményemet, aztán az utolsó képnél összefoglalom. Ami nekem ennél a képnél szembetűnő, az exponálás időpontjának megválasztása. Valamiért Gime fontosnak tartotta azt, hogy egy esti naplemente utáni időben exponáljon. Ennek az időpontnak megvan a maga sejtelmessége, tehát fontos, hogy ezt az utat is ki akarja Gime próbálni. Ilyenkor meg kell találni azt a pontot, ami a világításban harmonizál ezzel a helyzettel. Ha most ezt a képet megnézem, akkor azt tapasztalom, hogy valami nagy fényerejű lámpával telibe lett világítva a modell. Ettől erősek az árnyékok, és az egész olyan, mintha rajtakapták volna a modellt valamin, mintha egy autó fényszórói lennének, amik megvilágítják őt. Ha ez volt a cél, akkor ezt a célt elérte, de nekem ezekkel a vetett árnyékokkal vannak esztétikai problémáim. Ahogy a világítással is, mert jó néhány helyen túl van világítva a modell, a vállán, arcán, és nézzük meg a lábát, hogy ott plasztikus tud lenni a forma. Ha a ruhát nézzük, akkor semmilyen formát nem tudunk felfedezni, olyanná vált a kép, mintha kisollóval körbevágtam volna a modell ruháját, teljesen kétdimenziós az egész. Ha már ezt a technikát alkalmazzuk, hogy sötétben exponálunk, akkor ez egy nagyon fontos kérdés, hogy mi az, amit létrehozunk, mi az a történet. Ezt előtte végig kell gondolni fejben, hogy mit szeretnék hozni. Van létjogosultsága ennek az iránynak, akár még ezzel a világítással is, de akkor olyan hátteret, környezetet kell válasszak, ami ezt indokolja és erősíti. Most, ebben a helyzetben ez nem történik meg. Ha egy olyan helyzetnél van a modell, ahol például ezek az árnyékok egy házfalra vetülnek, és óriássá válnak, akkor annak lehet jelentése, abban van drámaiság. Itt most, ebben a formában ez nem jön elő. (hegyi)

Gombák

egy balatoni strand gombái...

Nóra, azt hiszem, hogy én meghajtom a fejemet előtted, nagyon szoktam hiányolni Nóra munkáit a Látszótérről, nagyon kíváncsian várom, amikor újból közénk érkezik, de azt látom, hogy van értelme várni. Ez egy olyan kép, amit sokan megirigyelnének - lehet hogy ez az oka, hogy nem nagyon szóltak eddig hozzá, én is irigy vagyok, de nekem valamit mondanom kell. Nagyon szép a megfogalmazás, jók ezek a kis gombák, ahogy itt kijönnek, ráadásul az utalások is abszolút érthetőek, itt a férfi princípiumokra gondolok. Mindenképpen ez egy jó üzenet, ahogy összebújik ez a két kis fejecske ez is jó, a háttér is, a mélységélesség, ahogy ők itt, mint főszereplők egy nagy opera színpadán, ide kijönnek, és éneklik a maguk kis búcsúáriájukat, tehát én ezt egy nagyon jó iránynak tartom, nagyon tetszik. (hegyi)
értékelés:

Nyár

Ez a kép akár a mozgás leckébe is mehetne, de szerintem a nyaralást, az önfeledt strandolást jobban kifejezi.

Feri föladta nekem a leckét, jó, hogy a Mácsai-féle világhoz semmi köze nincs ennek a képnek, és én ennek nagyon örülök, hogy Feri mutat olyat is, amit nem gondoltam volna, hogy ő le fog fényképezni. Azért mondom, hogy feladtad a leckét, mert nem tudom, hogy mi az, ami a vízben van, mi az a tereptárgy, innen olyan, mint egy vízilabda kapu, ami fölborult volna, fene tudja, mi akar ez lenni. Egészen őrület, mert itt látunk egy kislányt az úszógumijával vízen járni, közben látunk egy másikat, aki éppen most tanul úszni, és látjuk a harmadik szereplőt, aki minderre fittyet hány, és azt mondja, hogy „nekem ebből az egészből elegem van, hagyjatok békén engem relaxálni”. Mint történeti helyzet abszolút rendben van, a leirathoz túl sok köze nincs, mert én itt önfeledt strandolást nem nagyon vélek fölfedezni, sokkal inkább valamilyen kapcsolati helyzetet látok, amiben mindenki a maga kis történetét játsza. Senkinek semmi köze nincs egymáshoz, három ember, háromféle helyzetet visz, miközben nyilvánvaló, hogy a kompozíció összehozza őket egy családdá, de ha ezt az irányt veszem, mint mesélési irány, akkor ebben mindenkinek a maga kis univerzuma látszik. A kép abszolút rendben van, ezt a részét jól viszi, most az a kérdés, hogy ha ragaszkodik Feri ahhoz a leirathoz, amit írt, akkor ez nulla csillag, ha elfogadja, amit én mondtam, akkor három csillag. Feri, döntsd el, hogy most mennyi csillagot szeretnél. (hegyi)
értékelés:

Esti séta

Egyik jó barátom szerepel a képen. Egy érezzük jól magunkat estén készült.

A tanulmány nagyon tetszik, rendben van, a kompozícióval nem értek egyet. Azért nem, mert nem indokolja semmi nekem ezt a panorámaszerű felvételt. Vagy komponáltam volna úgy, ahogy ezt a nagykönyvben megírták, hogy valahonnan tart a mozgás valami felé, tehát amerre mozdulok, arra adok több teret a képből, vagy dekomponáltam volna, és ahol a figura mozgása véget ér, ott meghoztam volna a döntést a vágásra. Az biztos, hogy most így szétesik ez az egész helyzet. Az ábrázolás jó, a tanulmány jó, a kompozíciós megoldással van problémám. Ezt a képet lehetne menteni a vágással, de mint feladatmegoldás adom vissza Alexandrának azért, mert aki ennyire jól tud fogalmazni az Évszakok képénél, annál ugyanazt várom el most a Mozgás leckénél. Kompozíció, tessék figyelni. Ismétlés. (hegyi)

Azt hiszem itt az ősz; megjelentek a falevelek a földön

Egy a ligetbe tett kirándulás során készült a kép. Jó hangulatú nap volt.

Izgalmas a kép, a vágás is, végre nem egy közhelyes, konvencionális megközelítést kapunk azzal, hogy a horizontot is döntöttük. Érdekes az a párhuzam, ami nekem most eszembe jut: a modern konyhának a fotói azok, amik nagyjából hasonlóak, amikor egy tányér ételt nem csak úgy simán leteszünk az asztalra, hanem megdöntjük a horizontot, a mélységélességgel és a fényekkel játszunk, és akár egy egyszerű bablevesből is a francia konyha csodáját hozzuk létre azáltal, hogy képileg megbolondítjuk. Ez egy fontos dolog, semmi nincs ezen a képen, csak fű és falevelek, és mégis ezzel a döntéssel, és azzal, hogy a világításban ezt a helyzetet Alexandra létrehozta, megoldotta ezt a leckét. Jó ötlet. Arra nem árt figyelni egy kicsit, hogy honnan hová tartanak a tónusok, most a képnek a jobb felső szakaszában kiégtek a levelek, az ott már annyira nem szerencsés, az kivisz minket a képből. (hegyi)
értékelés:

Karády Katalint látjuk, esett pózban, a kövek között, a szipkáját elvitte valaki. Azért viccelődöm, mert egyébként maga a helyzet nem lenne rossz, de megint az gondolom, mint az előző képnél, hogy ez az alávetett helyzet valamilyen viszonyrendszerről beszél, és ez a fotós viszonya a modellhez. Gime, ez átgondolandó lenne, hogy miért is ábrázolod a csajokat ilyen alávetett pózban. Mindegyik olyan, mintha a következő kép, amit már nem exponáltunk le, az lenne hogy, kap két nagy maflást a csaj, és utána beviszed a bokrok közé. Bocsánat, hogy ilyen profán vagyok. A környezet jó, akár egy aktot is el tudok itt képzelni - bár ez jelen helyzetben igen korai lenne - de ezt a ruhás, felöltözött modellt, ebben a kalapban, nem. Hideg, távolságtartó megközelítés, miközben az ember keresné a történetet. Egy aktnál megvan az elvonatkoztatás, hogy az ember nem kötelezően történetben gondolkodik, hanem formákban és érzésekben, itt történetről van szó. A körömcipőben, a kisestélyi ruhában mit keres itt a susnyásban? Ha ez egy színházi helyzet lenne ugyanebben a pózban, például, ha egy kiskocsmába elviszed a 8. kerületben, és ott van körülötte a sok-sok helyi megfejtő, és ott, ebbe a pózba beállítod a pulthoz, ahol mérik a 80 forintos kannás bort, akkor az egy ütős üzenet lehet. De ebben a helyzetben nekem ez a történet abszolút nem jó irány. A világításnál megint azt mondom, hogy árnyékolás, takarás, maszkolás, tessék megnézni azt a kezet, ami most a ölbe elhelyeződik. Egyébként gyönyörű a modell, olyan szépek a vonalai, ívei, gyönyörű hosszú ujjai vannak, abszolút alkalmas arra, hogy dolgozz vele, de itt túl van világítva a keze. Tessék megnézni a két lábat. Kényelmetlen volt neki oda leülni, kényelmetlen ez az egész helyzet, ezt erősíti ez a póz, ráadásul nem fért el a lába a kőtől, de hát erre tessék odafigyelni, hogy ez most erről a képről lejön, hogy ő kényelmetlenül érzi magát, mert a fotós azt mondta, hogy oda ülj le, de ő ott nem fért normálisan el. Tessék megvárni azt, amíg ő ott el tud helyezkedni úgy, hogy nem ilyen kitekert pózban van a lába. Ha ezt a vágyódó, Karády-s stílust akarjuk hozni, szuper, de akkor kell egy olyan szipkát is keresni, amivel ő cigarettázott.
Gime, minden egyes ilyen helyzetnél el fogom mondani, hogy a Gime.hu nem alkalmazandó, nem fogom föltenni a képet, ha így küldöd el. Azért nem, mert ez a direkt marketing ellene szól annak, amit mi itt képviselünk, tehát a képekről beszéljünk, és ne arról, hogy milyen betűtípust választottál a weboldaladhoz. Nem tartom jó ötletnek, amatőr. (hegyi)

Ha ezt a négy képet és a következő, ötödiket kellene csak szemlélnem, akkor azt gondolom, hogy ez a legerősebbik kép. Jó a helyszín, jó a háttér, ha ez egy divatmagazinnak lenne a fotója, akkor én ezt abszolút el tudnám egyik képként fogadni, ahol ezt a ruhát akarjuk eladni. Maga a gesztus jó, szerencsére látszik mind a két kéz, megint picit túl vagyunk világítva, de ezt mondhatnám stíluselemnek is, úgyhogy ez a kép az, amire leginkább azt tudom mondani, hogy kész van. A nézőponttal nem teljesen értek egyet. Ez az alávetettséget sugallja, itt valami olyan történet kerekedik ebből ki, hogy nem tudom, hogy most a modell hívogató akar lenni, vagy kiszolgáltatottja a fotósnak. Mindenképpen jót tett volna az a képnek, ha Gime egy kicsit lejjebb ereszkedik, többet adunk a háttérben a vízből, a kövekből kevesebb jön, és a modell szemmagasságával egy irányba kerülve, akkor máris ő egy hívogató és vágykeltő modell lehetne, jelen pillanatban inkább az esettsége, az áldozati szerep az, ami jobban erősödik a nézőpontválasztás miatt. Erről az öt képről én azt gondolom, hogy ez a kép az értékelhető, és erre megadom a kettő csillagot. (hegyi)
értékelés:

Itt létrejön maga a történetiség, hogy a modell vár valamire ennél az oszlopnál, de itt megint az van, hogy Gime a verbálfotót összekombinálta a valósággal, és valamiért fontosnak tartotta ezt a kikötői képet. Nyilván adott volt a helyszín, és ott megtalálta ezt az objektumot, és azt gondolta, hogy akkor ezzel valamit létrehoz, ez egy sokkal szűkebb kompozícióban működne, jelen pillanatban olyan pici a modell, hogy a történet nem indul el. Miért áll ő itt? Mire vár? Mit akarunk ezzel mesélni? Itt Gime beavatkozott a képbe, a hátteret átalakította, az eget egy nagyon haragos kékre változtatta, de hát ez az átalakítás nem lett nagyon mesteri, nem könnyű dolog létrehozni ezt. Szűrőzéssel meg lehet oldani, de az utólagos fotosoppos manipuláció annyiban lebukik, hogy a fa körvonalainál létrejön egy fényudvar, erre kellene figyelni, mert ez így most eléggé amatőr. A modellről túl sokat nem tudok mondani, mert annyira pici, hogy a gesztusok nem nagyon értelmezhetőek. (hegyi)