Feladatmegoldás

Visulenia

Honnan is jött a nicknevem, Visulenia. A képet rajzolta: Török József, de a kicsi version.

Szerintem Juhász Dani még nem járt erre, mert neki biztos, hogy nagyon tetszik. Én nem akarnám értelmezni a képnek a szövegi részét, sőt, az üzenet is elég érdekes, ez egy barlangrajz, csak nem barlangban készült, hanem valami klozetajtón, de a lényeg az, hogy izgalmas, hogy Zsófi ilyet megfigyel, és rá is mély hatással volt. Nem tudok elszakadni ettől a szövegi üzenettől, a vizeletmérőn nehezen tudok továbblépni. Itt egy párkapcsolati helyzetet látunk, van valaki, a boldog, égnek álló hajú keresztbe tett lábbal, és van egy kevésbé boldog, hosszú hajú kislány. Én megértelek Zsófi, abszolút értem a nicknév választást is, ez első leckének tökéletes, mert magyarázatot ad nagyon sok mindenre, lehet, hogy több mindenre, mint amennyire te gondolsz. :) (hegyi)
értékelés:

Egy író és egy könyv emlékére.

Mondanám itt hirtelen, hogy üdvözlünk a Látszótéren, kedves Attila, de hát Attila az előző kezdetnél is itt volt velünk, úgyhogy én nagyon remélem, hogy ez most nem csak egy ilyen hirtelen fellángolás, hanem hosszabb ideig itt marad velünk, de az üdvözlés megvan. Tetszik a gesztus. Nem biztos, hogy mindenki tud a leirattal mit kezdeni, hogy ki az író és mi a könyv, mert ha itt Kerouac Úton-jára gondolok, akkor én ehhez a hátsó, sötét felületet és a törölközőt nem tudom érvényesnek tekinteni. De nincs ezzel baj, nem kell nekem érvényes legyen ez az egész, csak a leirat próbál engem befolyásolni. Maga a képi megoldás tetszik, az ötlet is jó, filozófiailag nagyon jó kezdet, a három csillag, és a leckemegoldás megvan, még akkor is, ha a törölközővel nem tudom, hogy mi a helyzet. (hegyi) értékelés:

10 év

Új termékünk, az idő! Próbálja ki Ön is! Ilyen volt... ilyen lett! Ne hagyja kis ön sem! Ha most megrendeli, ajándékba kap tőlünk élményeket!

Ez nekem inkább kamaszkor, és olyan leckénk nincsen. Ezt azért mondom, mert itt az utalásba még egy ritmust bekapcsoltam volna. Itt van ez a képkeret, itt van egy főszereplőnk, és őhozzá képest ez a képkeret elhelyeződik, és mind a két kép valamiről mesél. Nyilván látjuk a különbséget, az időt észlelni tudjuk, azt, hogy hogyan tűnik el a haj, hogy kerül föl a szakáll, hogyan változnak az arc szerkezetei. De mindehhez vagy azt a döntést hozom meg, hogy a kettőt úgy állítom párhuzamba, mint egy kettős portré, és nagyjából ugyanazt a beállítást követem el, akkor ezt pontosítani kell, vagy pedig azt mondom, hogy „lírai” utalást akarok tenni, és valamilyen folyamatot, utat szeretnék megmutatni, a felnövés, az érés útját, és akkor ez még igényelne egy lépcsőt. Itt esztétikáról van szó, a képkeretről az árcédulát levenném, nem csak a fotó kedvéért, az engem nagyon zavar. Azt pozitívumként emelem ki, hogy maga ez a képkeret milyen érdekes árnyékokat vetett a modellnek az nyakára, vállára. Mindez olyan, mintha valamilyen kockás pokróc lenne odadobva, úgyhogy ez nagyon rendben van. Arra kell figyelni ilyenkor, hogy ezek az árnyékok amilyen jól mutatnak a testen, nem biztos, hogy mindenütt szerencsésen mutatnak az arcon. Ha én hozom ezt a döntést, akkor valami olyan helyzetet próbálok találni, hogy az arcra kerüljön az árnyék, és kevésbé a szemre, mert az arc felülete kevésbé izgalmas felület, miközben a szem az, ami beszél. Az ötlet viszont nagyon tetszik. Az, hogy nem csak ilyen volt-ilyen lett képet rakunk egymás mellé, hanem mindezt kompozícióban és fényjátékban is Zsófi igyekezett elhelyezni, ez egy nagyon fontos dolog. Van itt ez a képkeret, nézzük meg, önmagában, ha ez egy asztalon szerepel, akkor azt mondjuk, hogy ilyen volt a kisboltban, de ezzel a fényjátékkal, a csillanással, az árnyékvetéssel ez egy megfigyelés eredménye. Gondolom ezt Zsófi megfigyelte, utána azt mondta, hogy „állj ide mögé, nézzük meg, hogy ez mit mutat akkor, ha ezt én rád vetítem”. Ez mindenképpen egy üdvözlendő út. Kettő csillagot adok rá, mert itt az ötlet az, ami tetszik. (hegyi)
értékelés:

Templom

Zadarban fényképeztem ezt a templomot. Feltettem a gépemre a hegesztőüvegből készült szűrőm, és kb 3 percig exponáltam. Ez idő alatt egy turista csoport téblábolt a kép bal oldalán. Reméltem, hogy majd eltünteti a hosszú expó a bámészkodókat, de ember tervez...

Nem tudom, hogy ki az, aki látta a Baraka c. filmet, ami hosszasan, a monotonitást ismétlő képsorokkal, gyorsított, lassított felvételekkel mesélt az emberről, az ember környezetéről, a világról, amiben élünk. Egy epikus mű volt, amit én javaslom, hogy nézze meg, aki nem látta, mert nem csak az volt a lényege ennek a filmnek, hogy mozgással ábrázolt valamit, és a felgyorsított mozgással, ismétlődéssel, elmosódottságokkal operált, hanem az is, hogy a snittek fotografikus szempontból is olyan beállítások voltak, amik kompozícióban nagyon erősek voltak. Ennél a képnél ezt az erőt kicsit hiányolom. Ha megnézzük a kép tömegét, akkor van középen egy nagy épületünk, ami elfoglalja a maga helyét, önmagában ez, ha csak az épületeket nézem, még a helyén is van tömegelhelyezésben, de mindehhez a mérleg serpenyőjébe bedobtuk ezeket az embereket. Ettől elbillent az egyensúly. Ennél a képnél, ha én hozok egy döntést, akkor a képnek a jobb oldalából vágok. Nem kell sokat, de nem kell nagyon tiszteletbe tartani azt az épületet, mert nem az épületről akarok beszélni, hanem arról, ami az előtérben történik, erről a mozgásról, erről a furcsa helyzetről, amikor az idegen vezető a kis csoportjára próbál hatni, és próbál mesélni nekik, azok meg nem bírnak megállni egy helyben. Maga az üzenet jó, a leckemegoldás jó, a kompozícióval nem teljesen értek egyet. (hegyi)
értékelés:

Kukucs

Haladunk mi, itt most már van értelme a résnyire nyitott ajtónak, létrejött a kompozíció, én ennek nagyon örülök. Annak is, hogy Ágnes a kis manóval együtt benéz hozzánk. Milyen érdekes nézni az arcát Ágnesnek, hogy benne van a kétség, a kétkedés abban az irányban, hogy szabad-e nekem játszani, fölnőtt vagyok-e eléggé, és mi van, ha gyerekként vagyok ebben benne, de mintha ez a döntés már megszületett volna, hogy de hát a kis manó behúzta őt a gyerekkor világába. Én ennek nagyon örülök, három csillag. De ez nem jelenti azt, hogy kész lenne, folytasd! (hegyi)
értékelés:

Kápolna

Mindenféle szöveg helyett egy nóta illusztrációként egy video.

Nagyon szép fényviszonyokat talál Feri, ez neki nagyon jól megy, és nagyon izgalmas az, hogy ebben ő ennyire erős, bár néhol azért itt kimeszelődik a fehér, erre kell figyelni, hogy ahol a napfény éri ezt az épületet, ott is azért maradjanak tónusok. Ahogy a súrlófényben látom, ennek az épületnek pont az az izgalmassága, hogy létrejönnek struktúrák, maga az építési mód az, ami ezt létrehozta. Erős a kompozíció, erős az üzenet, egy döntést megért volna a dolog, hogy most mi az, ami engem ebben izgat, a felhők és a ház viszonya, mert akkor a felhőkből többet kell adni, vagy az, hogy magam fölé emelem ezt az épületet, és hagyom tornyosulni magam fölött, mert akkor viszont ennél lényegesen kevesebb ég is elég lenne. Most a kettő között vagyunk valahol. (hegyi)
értékelés:

Lábak

Érdekes ez a viszonyrendszer, ami létrejön a képen, személyes és jó üzenet, de a tónusra tessék figyelni. Ez az edzőcipő alkalmatlan ehhez a képhez. Azért, mert annyira világít, mintha átfestettük volna meszelővel, elviszi a figyelmet, kopog, harsány. Mindehhez képest a kutya lába nem olyan erős, szegény kiszorul ebből a dinamikai tartományból. A másik meglátásom kompozíciós kérdés. Nagyon szűk most ez az egész nekem, ehhez képest gondolom azt, hogy ha ennyire szűkre komponáltam, akkor nagyon oda kell figyelni, hogy mi az, ami szerepel a képen, kavics, fűszál, nyomok, ezeknek mind jelentése van, ezeket bele kell komponálni a rendbe. Én azt kérném Ágnestől, hogy kezdjünk el foglalkozni a csendélettel, mint leckével, most hagyjuk a többit, mert kompozícióban kellene továbbjutnunk. Aztán megyünk tovább a világítással, és a többivel, most a csendéletre kellene ráfeküdni. Alma, körte, rakjuk össze, nézzen Ágnes előtte klasszikus csendéleteket, akár könyvben, akár az interneten, nem szégyen a másolás, kiválasztani valamit, és megcsinálni fotóban, minta után, ezzel egy rutint lehet szerezni. Ismétlés. (hegyi)

Nem

A 30-as lecke nem könnyű feladat. Mindannyiunknak más és más élménye van, más helyzetek azok, amiket ebbe a kategóriába besorolhatunk. Azért ilyen, viszonylag hosszú is a címe ennek a leckének, hogy Tisztelet, búcsúzás, gyász, mert, bár összetartozó fogalmak, más szintekről beszélnek. Ezért nehéz elemezni is, mert ezek olyan személyes közlések, amiket az elemzőnek tiszteletbe kell tartania, hogy kinek-kinek miben, hogyan nyilvánulnak meg a tisztelet és a gyász érzései. Nagyon nehéz ilyenkor belekötni apróságokba, főleg, de hát fotós oldal vagyunk, és azért vagyunk itt, hogy tapasztalatokat gyűjtsünk. Ennél a képnél egyetlen egy dolog van, ami nekem kérdéseket vet föl technikailag, ez a jobb kézfejen lévő fénymennyiség, azt én kicsit soknak tartom. Ez azt jelenti, hogy valami takarással ez kompenzálható, hogy a háttéren, az arcon, a hajon megmaradjanak ezek a fények, de az a kézfej kevesebbet kapjon. Itt nem valami éles határvonallal bíró takarásra gondolok, hanem olyan tárgyra, amit a fény útjába helyezve sötétebb tónusban hagyja ezt a kézfejet. Itt is lehet valamennyit módosítani utólag a laborálásnál, de nehéz helyzetben lenne az ember, ha ezt utólag kellene maszkolni, ugyanis a háttérrel néhol úgy találkozik ez a forma, hogy nehéz a háttér nélkül hozzányúlni. Ha példát mondhatok, akkor a másik kéz alkarjának a tónusrendje az, ami egy nagyon szép tónusrend, azt kellene valahogy megközelíteni. Az üzenet érthető, nagyon koncentrált és nagyon jó irány. Ha Ágnes tud ezzel még foglalkozni, akkor hajrá, várom a folytatást, de a leckemegoldás megvan. (hegyi)
értékelés:

Apa és lánya

Ezt a képet a nyár elején a Diónál fényképeztem. Valójában a Zsolt hívta föl a látványra a figyelmem. Sokáig vacakoltam, hogy több-e ez a kép egy sima családi emlékképnél, de ahogy telik az idő egyre inkább az a véleményem, hogy e két ember között jóval erősebb a kapcsolat mint egy átlagos apa-lánya kapcsolat.

Igen, ott voltam ennél a szituációnál, hogy mennyire voltam én ebbe beavatkozó tényező, arra már nem emlékszem, de azt tudom, hogy beszéltünk erről a képről ott is. Egy jó megfigyelés, jellemző helyzet, és nagyon erősen szól egy kötelékről két ember között. Én ezt egy jó megfigyelésnek tartom. Egy pillanatkép, amit Feri megcsinált, úgyhogy tényleg jól beszél egy apa-lánya kapcsolatról, abszolút belefér a barátságba is. Színben van valami probléma vele, ez a kékes-lilás-vöröses elszíneződés korrigálandó lenne. (hegyi)
értékelés:

Várakozás

Az, hogy mi történt a képpel technikailag, nem tudom, ezt majd Nóra megmondja, mert valamitől ez olyan, mintha túl lenne élesítve, mintha egy kisebb méret lenne fölnagyítva, mert nem az élesség tűnt el, hanem valahogy elmaszatolódott az egész. De azt kell mondjam, hogy jelen helyzetben, ennél a munkánál ez mellékes (ami nem jelenti, azt, hogy ne törekedjünk technikailag is a maximumra). A pillanat, amit Nóra észrevett, gondolom ugyanaz a helyzet, mint a tűzön járásos képnél, az, hogy milyen érdekes az, ami itt létrejött, azáltal, hogy az ellenfény és a takarások létrehozzák ezeket az óriási árnyékokat. Ez egy nagyon fontos megfigyelés. Egy csoportdinamikáról is nagyon jól mesél. Kompozícióban is abszolút rendben van, talán, ha egy ujjnyit levágunk a kép tetejéből, akkor még erősebb lehetne az üzenet, hiszen a fölső résznél most olyan formák is elindulnak, amit, ha vágunk, nyugalmasabb, és ez által jobban fókuszálunk a központi figurára és a történetre. De a három csillag megvan, és a leckemegoldás is, mert ez egy fontos megfigyelése a fény és árnyéknak. (hegyi)
értékelés:

kislány

Szeretnék zenét is ajánlani hozzá.

Viki feladta nekem a leckét, mert egy olyan képet küldött, ami a roncsolásaival, a furcsa kompozíciós játékával együtt is olyan erős üzenet, hogy nehéz rá rosszat mondani. Azt nem tudom, hogy ami ott létrejött, ami a kislány feje fölött van, az valami nyersanyag roncsolás, vagy pedig ezek a nyáridőben mindenütt meglévő, valahonnan hirtelen előkerülő kis nünükék a levegőben, amik páraként követik az embert, és elég bosszantóan tudnak lenni. Akárhogy is van, én ez utóbbinak fogom ezt föl, ne buktassuk le, ha nem ez a megoldás. Pont ettől izgalmas a kép, hogy olyat hoz vissza az emlékezetből, ami nagyon mély rétegekbe elásva mindenkinél ott van, aki nyaralt vidéken, vagy saját családi körében volt kertes ház, vagy volt lehetősége kimenni a határba, szóval szerintem sokan átéltük ezt az élményt. Ami nagyon fontos dolog, hogy nagyvonalúan kezeli a teret Viki, és ettől a nagyvonalúságtól és a színtől van meg az a plusz, ami az egészet tényleg beleviszi abba az emlékezés kategóriába, ami a Gyerekkor leckénél fontos. Olyan az egész, mint egy vers, el lehet rá mondani bármilyen gyerekkort idéző verset, nagyon köszönöm. (hegyi)

Szorongás 2

Budapest, 2011.08.18.

Nagyon érdekes a műfény és a napfény közti különbség által létrejövő furcsa színtorzulás, és az, amit ez okoz a nézőben. Tényleg a szorongás élményét adja, és nagyon is fontos az, hogy ezt az alávetettség érzetet erősíti a kamera nézőpontjának a megválasztása. Ülök a hintán, de a lábam a földön van, nem nagyon játszom, lehoztak ide vidékre a nagyiékhoz, de nem szeretek ott lenni, tulajdonképpen be kellene már menni, mert hívtak vacsorára, de nincs kedvem velük együtt lenni, inkább kint vagyok, de nincsen játszótársam, akivel játsszak, egyedül vagyok. Ez mind nagyon-nagyon jól lejön a képről. Ami ezt az egész helyzetet profánná teszi, és gyengíti az üzenetet az, hogy lebukik a rendező a lámpával. Fontos a lámpa fénye, csak az nem fontos, hogy látszódjon, hogy ezzel mi történt. Én ezt a képet annyival szűkebbre vágtam volna, hogy a fényhatárnál vágok, és ezt a cserepes növényt vagy hátrébb húzom, valamennyivel kevesebb fény elég is lett volna, ha ez mozdítható, és ugyanezt a képhatárt meghagyva, képhatárra húzom ezt a növényt, és oda teszem a lámpát, és akkor nem bukik le, hogy ez csak egy lámpa. Úgy megmarad a titokzatossága a dolognak. Most ettől leltárszerűbb lett nekem ez a történet. Ennyi az, amit én gondolok, hogy ezt változtattam volna, az üzenet viszont nagyon erős, nagyon jó meglátás. Ha egy dolgot lehetne még hozzátenni, amit én másképp csináltam volna, az az, hogy ha elhangzik instrukció, vagy a figyelemfelkeltés megtörténik, mert a modellünk belenéz a kamerába, akkor azt az utasítást adom, hogy a bokrot nézze, vagy maga elé nézzen, ne velem kommunikáljon. Ez a kommunikáció adja meg azt a helyzetet, hogy azért mégis van valaki felnőtt, akivel ez a gyerek kommunikál, és onnantól kezdve a szorongás, a magányosság már nem annyira erős, miközben minden gesztusa ott van a képen, ami ehhez kell. Összefoglalva: világítási helyzetet én másképp oldottam volna meg, és a modell instruálásánál változtattam volna. (hegyi)
értékelés:

Barátnők

Igazából nem nagyon akarom magyarázni. Ez a két lány a többiektől elvonulva, elmélyülten beszélgetett. Tetszett a hangulat, e miatt figyeltem fel rájuk és fényképeztem le őket.

A kép tetszik, nagyon jól üzen a barátságról, ami nem tetszik nekem az a távolságtartás. Nagyon sok mindent akartál egyszerre ábrázolni: a kis cipőket, a tárgyakat, amik egyébként maguk megérnének egy fotót, ezt a két lányt, ahogy szedeget, de neked fontos volt a háttérben az is, hogy közben a többiek a tengerbe futnak be, meg az ég is, szóval nagyon sok minden. Ha egy kicsit közelebb mész, megválasztasz egy olyan helyzetet, ahol ők közelebb kerülnek, nagyobbakká, óriásokká nőnek, akkor az ő kapcsolatuk is óriássá nő, és háttérben megmaradhat a tenger, a kiscipők is. Ha magadnak az óramutató járásával ellentétes irányba elindulsz, fordulsz egy picit a nap felé, akár bevállalva a sziluettes közlést is, akkor lehet, hogy ez az üzenet létrejön. Most, ahogy látom, képeslapszerűbb lett az egész, főleg azzal, hogy a mélységélesség tulajdonképpen mindenütt megvan. Ez is azt erősíti, hogy kétdimenziós az egész. A mélységélességet meg kell választani ott, hogy ha a két kislány érdekes, akkor ott hozok döntést. Nyilván, kérdés, hogy azzal a masinával, amivel most dolgozol, ezt lehet-e befolyásolni, de az ötlet tetszik. (hegyi)
értékelés:

Tűzönjárás

Kedvelem ezt a képet, azt is megmondom miért. Sok kérdést vet föl, ez a hozzászólásoknál is látszik. Ez nagyon jó dolog. Nyilván van egy technikai rész, mit lehet létrehozni, digitális géppel dolgozunk, tehát adva van az, hogy az érzékelők mit tudnak, ezek között a fényviszonyok között bizony ebben a szituációban, mivel nem egy megrendezett helyzetről van szó, hogy Nóra kedvéért csinálták volna ezt az őrületet, ezért azzal dolgozik, amivel tud. Kicsit zajos az alak, aki épp átfut ezen a tűzön. De az, ami a képnek a szociografikus üzenete, az számomra nagyon erős. Van egy csapat, aki nézi ezt az egészet riadtan, hogy itt mi történik, sok köze nincs hozzá. Zsebre dugott kézzel állnak, az egészről olyan szinten süt a megrendezettség, még azon is, hogy hogyan kell átfutni, mintha minden gesztus előre legyakorolt lett volna, hogy mi most itt tűzön fogunk járni, és előre megnéztük a Wikipédiában, hogy hogyan kell tűzön járni, és úgy, és csak úgy csináljuk. Spontaneitást tökéletesen nélkülöző helyzet, és ez nagyon jól látszik a képen. Arról, ahogy az emberek állnak, a fáklyák elhelyezése, az egész valami eszelősen mesterkélt, és ezt sikerült a képnek áthozni, miközben a mágia működik, ettől függetlenül is. Az az érdekes, hogy az, ami ezekben a szituációkban megtörténik, mint élmény, az ezekkel az emberekkel is megtörtént, akkor is, ha leltárszerűen ők ezt nem könyvelték el magukban. Ez látszik a képen: a tűz, a parázs, az, hogy az expozíciós idővel bánik Nóra, hogy az alak az elmozdulástól elmosódottá válik, az egész olyan, mint egy szellemlény. Ott van az, aminek ott kellett lennie, megtörtént velük is a csoda, csak hát ők nem mentek elég közel hozzá. Nagyon érdekes, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

sose fogy el

Egy újabb a ligetben készült képeim közül.

Most megint az a kérdés, hogy hol hoztuk meg a döntést, mit ábrázolunk a képen, és mit hagyunk le. Van ez a képformád, használod ezt, látom, most te ehhez valamiért ragaszkodsz, oké. Ebből is ki lehet hozni azt, amit akarsz, a kép fölső részére túlságosan sok szükség nincs, arra, hogy ennek a kő építménynek a tetejét megmutasd. Kompozícióban hiányzik az, ahova ez lefolyik. A távoli képeknél életlenben ez már megvan, de itt azt a döntést hoztad, hogy téged ez az első vízsugár érdekel élességben. Akkor ezt kell megmutatni, hogy hova is csobban ez be. Másrészt, a képnek a jobb oldalából is mozdítanék, mert azt mondom, hogy ami a jobb oldalon történik, a kifolyóhoz közelebb eső résznél, az számomra nem annyira érdekes, ott is lehet belőle vágni, ezt viszont hozzá tenném a bal oldalhoz. Ugyanezt a képkivágást használva, a gépet kicsit lefelé billented, és kicsit elviszed balra, és máris megvan a kompozíció. (hegyi)
értékelés: