Feladatmegoldás

Művészet

Vendég vagy a világban, és ez a világ szép vendégfogadó. Legyünk hálásak a sorsnak, hogy vannak még a földön páratlan ösvények és olyan vidékek,ahová csak nagyon ritkán teszi ember a lábát! Ez a fotó is ilyen helyen készült, turistamentes partszakaszon. Nemcsak a tenger vesz körbe, de egy hatalmas természetvédelmi terület is.

Sokan sokat gondolkodtunk azon, hogy ez a természeti jelenség hol és miként jöhetett létre, aztán a kommenteknél lelepleződik a dolog, hogy ez micsoda, lehetett volna ez akár egy befagyott víztükör is, ahol a hullámok fagytak így meg, sok mindenre lehet asszociálni. Nagyon szép fényviszonyokat találtál, és nagyon jó a megfigyelés. Ez a kép arra példa, hogy az ember megfigyeléseket tesz a természetben, és ezeket, magán átszűrve, egyszer csak a munka beérik, és elkészül egy kép. A ritmus is nagyon jó, a tónusrend is nagyon szép, tényleg titokzatos az egész. Tudnám hozni példának akár a festészetből Hans Arp nevét, aki hasonló formákkal dolgozott. Nagyon izgalmas, köszönöm szépen, megvan a három csillag, és a leckemegoldás is, azért, mert, ha természetfotó, akkor ezeket a dolgokat fontos megfigyelni, amik a maguk különlegességén túl tudnak mutatni, és olyan esztétikai formát keresünk hozzá, ami a dokumentáláson túlmutat. Itt most ez történik meg, azzal is már eleve, hogy fekete-fehérben készül el a kép, tehát egy transzpozíciót hozunk létre azáltal, hogy a színeket elvetjük. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Az évszakok, rendre elhozzák ajándékaikat.

Minden évszaknak megvannak a maguk jellegzetes fényviszonyai, amikkel akkor találkozunk, amikor például egy kirándulásnál rácsodálkozunk arra, hogy milyen érdekes az, hogy élesek a fények, vagy a ködpára milyen érdekesen burkolja be a növényeket, vagy a déli nap nyáron az árnyékokkal hogy játszik. Itt is egy ilyen képet kapunk, ami nem csak attól jellegzetes, hogy nincsenek levelek a fán, hanem attól is, hogy ezek a nagyon éles fények javarészt az ősznek és bizonyos szintig a tavasznak a jellemzői. Az árnyjáték, ami itt létrejön, nagyon jó szimbólummal dolgozik. Az egy külön pozitívuma a képnek, hogy ott van ez a piros edény, ami kibillenti a nyugalmi helyzetből ezt a rendszert, és megdolgoztatja a nézőt. Amit én javaslatként hozzá tudok tenni, az az, hogy itt most a képnél a teret szabdalja egy kerítés, ami ott logikus és értelmezhető, ahol ez az edény elhelyezkedik, de az az íves forma, ami a kép alsó részén van nekem nem annyira erős és szükséges. A fa törzse is ott olyan, ami ezzel a görccsel, formával nem nagyon erős, én ott lehet, hogy vágtam volna, és akkor egy feszesebb kompozíciót kapok. (hegyi)
értékelés:

A kapu

Dinamikus kompozíció, Feri nagymestere ezeknek a felhőknek, tudja, hogy mikor kell menni kirándulni. Olvastam a kommentnél, hogy a tábla zavaró, igen, lehet, hogy az, mert a kortalanságból, az időtlenségből visszahúz minket, de ha ott a tábla, és azt nem akarom utólag lemaszkolni, akkor valakit odaültetek a párkányra, akár úgy, hogy kifelé nézzen, és csak egy fél hát meg egy fél fej legyen látható. Tehát valamihez képest ezt elhelyezem, lehet, hogy nem is tett volna rosszat neki, ha a kép jobb oldalán lévő leomlott falrész nem ennyire erős, mert ott nekem foghíjszerű. Egyébként nagyon jó a dinamikája az egésznek. Nem kötelezően kell elfogadni, nekem így is rendben van, és nagyon szépek a tónusok, nagyon jó húsa van, nagyon jó ereje van ennek a képnek, úgyhogy a három csillag megvan. (hegyi)
értékelés:

Lászlóbarát

Egyik jó barátomat elkaptam egy jó pillanatban.

Rendetlenség van ezen a képen. Van egy figuránk, aki viszonylag közelről került a gép elé, talán ez egy kicsit a nagylátószöghöz közelítő objektív beállítás lehet, ettől ez a kép egy enyhe torzítást is kap. Ráerősít bizonyos jellegzetességekre a fejnél, amit én el tudok fogadni, mint irányt, de a kompozíciónál bekerülnek a képbe olyan elemek –egy fél kerék, egy autóból egy részlet, sátor, emberek -, amiket indokolni kellene, hogy miért. Nyilván ez megint egy autósportos helyzet, de akkor a fiúnál is hagyom az utót a pulóverjén, hogy jobban kijöjjön. Ő most valahová figyel, nem tudom hová. Az arcáról az derül ki, hogy te megállítottad őt egy pillanatban, és lekaptad, amit ő rezignáltan figyel belülről, hogy jó, akkor most Alexandra engem fényképez. Nem biztos, hogy annyira boldog ettől, nem érzem azt, hogy ő nagyon odaadta volna magát ehhez a képhez. Neked igen, mint barátnak, de nem a fotós lencséjének. A kettő között van különbség. Gondolom volt egy kommunikáció köztetek előtte is meg utána is, de a fénykép, amikor elkészült, az a pillanat merevítődik ki, és a nézővel azon a pillanaton keresztül fog kommunikálni a modelled, és ez a pillanat kiválasztás nem biztos, hogy optimális. Még akkor sem, ha azt írod a leiratban, hogy szerinted ez egy jó pillanat. Lehet, mert te őt jobban ismered, de amit nekünk mutatsz belőle, az egy picit gyanakvó, visszafogott, olyan figura, aki ezt a fotózást olyan nagyon nem akarta. Ha lehet, akkor az első három leckével dolgozzunk még. A modelles fényképezés előtt jó, ha saját magunkat kínozzuk egy kicsit. A csendélet pedig a komponálásban fog segíteni. (hegyi)

Csak színes foltok az életedben

Nem egy szokványos csendélet, tulajdonképp nem is tetszőleges elrendezés, hanem pár ütés utáni helyzet.

Alexandra, egyszerű leszek és rövid: ez nem csendélet, semmi köze hozzá. Tessék elolvasni a Csendélet lecke leiratát. Amíg nem csináltunk klasszikus csendéletet, addig ne feszegessük a határokat, lesz Csendélet lecke ismétlése, ahol lehet már feszegetni, de először tessék megcsinálni a klasszikus csendéletet, az majd segíteni fog abban, hogy a kompozíciót hogyan kell elhelyezni. Attól, hogy a kamera közelébe teszed a lyukat, ahova be kell esnie a zsákba a golyóknak, létrehozol egyfajta viszonyrendszert, ez fontos. Én nem értek egyet ezzel a szelektív színezéses technikával, ez egy reklámfotónak felfogható lenne, ha pontos lenne a komponálás, de a horizont is dől, vannak olyan képalkotó elemek, amik belekerültek a képbe véletlenül, gondolok itt a dákót tartó kézre, szóval ez nincs annyira kifésülve. A Csendélet leckére vegyél körtét, almát, narancsot, szőlőt, amit találsz, és tessék összerakni egy klasszikus kompozíciót, segítségedre lesznek az elődök, nézz festészeti oldalakat. Nem szégyen a másolás, tessék ezt megcsinálni. Azért is segíteni fog ez neked, mert a kompozíció minden képi megoldásnál, bármilyen fotós munkánál fontos alapkérdés. Ezért erőltetem a csendéletet, ezért vagyok ebben szigorú, hogy ezeket a lazulásokat nem fogadom el, mint leckemegoldást. Ha a hangulatot veszem, mint mesét, mint történetiséget, én is szeretek ilyen játékot játszani, de ebben fontosak a játékosok is, fontosak a pillanatok. Ez egy statikus pillanat, itt állnak a golyók, nekem izgalmasabb az, amikor játszanak az emberek, mint egy elhagyott asztal. (hegyi)

Prágai képeslap

Nagyon szerethető az a város.

Hogy ez mitől Épített környezet, azt a jóég tudja, ebbe a leckébe küldted, de ebbe nem tudom értelmezni. A kép nagyon szép és lírai. Nagyon izgalmasak ezek a hullámok, amik itt létrejöttek, amiket esőcseppek okoztak a kamerádon, tulajdonképpen mindegy is, a lényeg az, hogy valamit észrevettél, megfigyeltél, és lefényképeztél. Az egésznek van egy regényes hangulata, illusztrációnak is működhet. Sok mindent el tudnék képzelni, de Épített környezetre ez nekem kevés, ez teljesen másról szól. Egy csillag, Feri, tessék odafigyelni, hogy mit hova küldünk, hogy mire készítünk leckét, még akkor is, ha íróasztalfiókból dolgozunk. (hegyi)
értékelés:

Nem vagyok hajlandó feladni

Gondoltam beküldök még egy pár rallys képet, hátha az egyik elég jó lesz.

Ez most egy másik szituáció, az autó is talán más, bár ugyanolyan Mitsubishit látunk. Az, ami számomra nem tűnik eldöntöttnek, hogy most mi a fontos? Az, hogy ide megérkezik ez az autó, és berobban a képbe, vagy pedig arról is akarok mesélni, hogy mik történtek körülötte, hogy fotóznak az emberek, nézelődnek, sört isznak, napernyő alatt állnak, szóval, hogy mi az, ami nekem ebben fontos. Most minden van a képen, ráadásul olyan mélységélességet használ Alexandra, hogy minden szinte egyformán éles, az előttünk lévő fűszáltól a távolban lévő autókig minden, ettől nagyon kétdimenziós az egész. Elveszett a tere. A mélységélességre tessék odafigyelni, azzal ki tudunk választani főbb motívumot, és a többit háttérbe tudjuk szorítani. Igaz, ha kis mélységélességgel dolgozunk, akkor nem csak a kompozícióra, és az exponálás pillanatára kell figyelnünk, melósabb, de megéri. Másik dolog a szemszög, a nézőpont. Ez most egy tárgyias leiratszerű nézőpont, mint egy werkfotó, hogy „így dolgozunk mi a rally sportban”. Ez is egy érvényes dolog lehet, mert szerintem téged is jobban érdekel maga az autó, és hogy ott mi történik. Akkor tessék egy kicsit leguggolni. A másik oldalon vannak emberkék, az a sárga kabátos keresett egy olyan szemszöget, ahol az autó a fontos. A két fickó közül valószínűleg az ő képe az érdekesebb, és az, aki ott ácsingózik a fehér kalapban, ő biztos fáradtabb, ezért nem annyira erősen guggol. A viszonyrendszer kialakításánál ennél a sportnál, főleg ezen a homokon, salakon, a porzó autóknál fontos az, hogy a kerekek hogyan érintkeznek a földdel, a fizika határait hogyan feszegetik a sofőrök, tehát ennél nagyon is központi kérdés az, ami történik. Itt most az autó takarásban van a susnyás miatt, az életedet azért ne kockáztasd, mert annyit nem ér egy fotó, de egy guggolást talán megért volna. Abban igazad van, hogy akkor még jobban takarták volna az autót a fűszálak, de hát nem biztos, hogy minden pozíció mindig a legjobb. Ha megfigyeled a fickókat, ők talán védettebb helyzetben vannak, mert ha bármi baj van, az a fa védi őket. Mindig tessék arra figyelni az ilyen exponálásoknál, hogy ne ragadjon el annyira a munka, hogy ne tudd kontrollálni azt, hogy mi történik körülötted, és már előre olyan helyet keress, hogy ne veszélyeztesd az életedet, tessék menekülési utakat találni, olyan tereptárgyakat, amik védenek, amik mögül exponálsz. Ha repül valami alkatrész, vagy az autó, az ne találjon el. Ezt a képet visszaadom ismétlésre. (hegyi)

Rally

Még egyszer ugyan az a kép vágatlanul!

Ez egy ismétlése annak a leckének, amit mondtam. Itt más képkivágást kapunk, ezek szerint ez a kép elkészült, és utólag jött ez a döntés a szűk kivágásra, örülök neki, hogy megvan az eredeti. Ha ez most egy vágatlan verzió, akkor ebből egy kicsit vágnék a kép tetejéből, ott kifut a történet. Kell a por, azt mondtam is az előző elemzésnél, arról most már túl sokat nem beszélnék, de a fölső résznél ott, ahol a por kifut, ott vágnék. Az biztos, hogy nem hagytam volna ennyi zöldet a tetejénél, de szerintem ez az üzenet lényegesen erősebb, mint ami azzal a nagyon durva vágással létrejött. Nem tudom, hogy egyébként Alexandra egyetért-e azzal, amit erről a képről mondunk, szeretném az ő véleményét is hallani. Köszönöm a javítást, és az ismétlést. Ez sokkal erősebb, mint az előző kép, tónusban játszanék egy kicsit. Itt most hiányzik az alja a képnek, az alsó tónusrend, a sötétek, átmentek kicsit szürkésbe, van egy fátyol az egészen, ezt én levenném. A laborálásnál tessék odafigyelni arra, hogy hol van a tónusrend, és ha nem indokolt, akkor ne hagyjunk lyukakat ebben, de megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Utasszállító repülőgép leszállás előtt. A vaskos hídtartó huzalkötegek (Megyeri híd) és a repülőgép által az égen húzott lágy vonalak fényképezésre ösztökéltek.

Leheletnyi problémám van, mégpedig az, hogy ha hozok egy döntést, hogy átlós rendezést csinálok, akkor nagyon nem mindegy, hogy ezek a vonalak hova kerülnek, mert nagyon kevés képelemmel dolgozom. Ezt utólag nyugodtan lehet rendezni, tényleg csak két milliméter, amit a tetejéből vágunk, és akkor az oldalsó sodrony pont a képhatáron fut ki. Most ez nem teljesen így van. Ezek azért fontosak, mert ezek azok a részek, amikre azért érdemes odafigyelni, mert egy kiállításnál attól válhat valami kiállítási képpé, hogy ezekre az ember odafigyel. Kicsinek tűnő szőrözés, de fontos. Amit Attila itt megfigyelt, az nagyon rendben van, lehet, hogy én feszesebbre vettem volna, és szinte négyzetesre komponálom, hogy ez a repülő kiszoruljon a kép szélére, és jobb oldalból a felhőrészt leveszem, vagy pedig itt lehetett volna alkalmazni azt a komponálási elvet, amit a portrénál, a második önarcképednél alkalmaztál. De a három csillag megvan, köszönöm. (hegyi) értékelés:

Minden, amiről a cím beszél, az ott van a képen, szépek az ívek, szépek a fények, jó az az időpont, amit talált magának exponálásra Attila. Ezek a szórt fények az épületfotózásnál nagyon fontosak, mert ha maga pompájában szeretnénk ábrázolni azt, amit látunk, akkor az árnyékok csak zavaróak lehetnek, és itt nagyon finom, elkent árnyékok vannak. Az egésznek a térbelisége nagyon jól érzékelhető, és nagyon jók az alsó vonalak is, amik itt keresztülhúzódnak. A tónusrend is jó, megvan a három csillag a leckére. Azért nem mondom, hogy a leckemegoldás is meglenne, mert erre én még várnék képeket, kicsit még játszunk ezzel a leckével. (hegyi) értékelés:

Karikák

Zsova Krisztina képére reagálnék ezzel a képpel.

Egy reakciót látunk Kriszta képére, egy teljesen más felfogást. Még azt is mondhatnám, hogy nagyon jól látszik az, hogy az egyik egy női, másik egy férfi megközelítés. A Feri képe attól a színjátéktól izgalmas, amit itt megfigyelt, attól, hogy ebből a zöldes moszatszínből átúszik az egész ebbe a kékes vízszínbe, nyilván ez annak is köszönhető, hogy a megvilágítás hogyan érte ezt a felületet, és hogy milyen szögben volt a kamera tartva, tehát sok minden okozhatja ezt, de maga a képi megoldás tetszik. Amit nem nagyon értek, az a kép jobb alsó sarkán lévő deszkázat. Azt vagy belekomponálom rendesen, vagy így kicsúszva most a szélére, nem nagyon erősíti ezt az üzenetet, az ott nincs rendben. Ha zsebembe teszek egy kis kavicsot, akkor létre tudom hozni ezt a helyzetet, és ha beledobtam volna, akkor máshová dobom. Akkor jobban behúzom ezt a deszkát, és létrejön az a tárgyias, és mégis elvont üzenet, amit Feri keres. (hegyi)
értékelés:

Súlytalanság

Ezzel még kísérletezni kellene, de azért feltöltöm, mert nem lehet örökké várni a tökéletesre.

Az egy nagyon furcsa dolog lenne már eleve, ha ábrázolunk egy ilyen nagy felületen egy madártollat, hiszen a fejünkben raktározott kép a madártollról mindig a könnyedség, a repülés, a törékenység, tehát sok minden összefüggést tudunk hozni, és egy lehullott madártoll, képzőművészeti kapcsolatokat is keresve, nagyon sok utalást hozhat, még bibliait is. Az irány már eleve egy jó kérdésfelvetés. Akkor ott van zsenialitás a képben, hogy lebukik, hogy ez egy vízfelület attól, hogy megint egy nagyon jellemző képi ritmust hozunk létre, a vízfelületen gyűrűző hullámverést, ahogy valami beleesett ebbe a vízbe. Hogy ez csak a megfigyelésnek köszönhető, vagy Kriszta beállította ezt a képet, és ő maga dobott be a vízbe valamit, ezt nem tudjuk, de akár így, akár úgy történt, a dolog zseniálisan egyszerű, és mégis ebben az egyszerűségében elgondolkodtató üzenet. A tónusrend is rendben van, minden szép, minden jó, a kompozícióval van egy kicsi kérdésem, mert bátortalannak tartom azt, hogy ez most középre húzódik, miközben nincs középen. Most ez nekem sehol sincs, sem aranymetszés, sem centrális kompozíció, ezeknek a formáknak az elhelyezése lehet még egy kérdés, hogy hova kerülnek. Lehet, hogy én egy pici több teret hagytam volna a kép alján, és egy leheletnyivel jobban kimozdítom a középpontból. De a leckemegoldás nagyon jó, és megvan a három csillag. (hegyi)
értékelés:

Második aktív napom, második leckemegoldás. Egyszerű bevilágítás + távirányító.

Nagyon erős ez a kép, nagyon erős üzenet, örülök annak, hogy az előző kép folytatásaként fölfedezhetünk olyan tárgyakat, amik azon a képen is jelen vannak. Jó színtónusokat találtál. A szürke ezzel a bordós-lilás árnyalattal a háttérben nagyon jól ritmizál. Annak külön örülök, hogy a világítással is dolgoztál. Picit talán nekem a kép jobb oldalán az arcodon sok a fény, kicsivel lehetne kevesebb, hogy megmaradjanak a struktúrák, de az ötlet nagyon jó, és köszönöm ezt az őszinte képet. (hegyi)
értékelés:

önönmaga árnyéka

Attila, ez egy nagyon erős kezdés. Tónusban, kompozícióban, mindenben nagyon rendben van, az is nagyon tetszik, hogy olyan, mintha egy iszonyú raszteres, nagy érzékenységű film lenne betekerve a gépbe, miközben ezt a hatást a járda struktúrája hozza. Örülök neki, hogy figyeltél arra, hogy milyen fényviszonyok vannak, hova teszed magad ebben a fény-árnyék játékban, hogy nincsenek mindenféle vickek-vackok a betonjárdán, tényleg csak azt tudom mondani, hogy ez egy nagyon erős képi közlés. Tetszik a kalap, ahogy ez, mint egy röntgenfelvétel létrejön, szóval az egyik legerősebb kezdés az utóbbi időben, úgyhogy várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Nem szeretem, ha megzavarnak munka közben.

Én azt mondom, Attila, hogy izgalmas terület lenne, ha a harcművészettel, vagy a mozdulatművészettel elkezdenél foglalkozni, mert miért is ne, sőt, ez egy nagyon érdekes terület lehet a későbbiekben, de nem biztos, hogy ennek a konyha a terepe. Van ebben egy humor irány, de az előző képhez képest én nem érzem az előrelépést, azt hogy ez többet adna hozzá a te megismerésedhez. Elsősorban azért, mert nem teljesen tudom eldönteni, hogy most itt tényleg harcolni akarsz, vagy nem, egy mosoly nem ártana ahhoz, hogy ez ténylegesen egy játékos helyzet legyen. Attól, hogy ennyire rákészültél erre, és megcsináltad ezt a beállítást, és nyilván törődni kellett azzal is, hogy hol állsz, hol a fényképezőgép, mikor exponál már az a vacak, és mikor kell nekem odafordulni, ez mind elvihette a kedvedet már a mosolygástól, de én ezt egy fontos dolognak tartanám. Az megint egy másik kérdés, hogy azzal a fedővel vissza lehet akár tükröztetni az exponáló masinát annyira, hogy lebuktasd a helyzetet, és az megint egy humorforrás. Lehet ezzel játszani, de én most a két képhez képest ezt annyira nem tartom erősnek, ezt visszaadom ismétlésre, az előzővel megvan a leckemegoldás. (hegyi)