Feladatmegoldás

Éberdés után

Kicsit álmosan, kicsit gyűrötten, de ébren.

Csongor, üdvözlünk újból, remélem, hogy nem ez az álomszuszékság az oka annak, hogy ritkásan kapunk tőled képeket, egy kicsit szeretnélek felébreszteni, és várnám én tőled a munkákat, hogy tudjunk beszélgetni és haladni. Ez egy nagyon izgalmas kép, és sokat mond. Jó az is, hogy a párna, a szekrény, a fej vonala, tehát ezek a V betűk létrejönnek, ezek nagyon dinamikussá teszik ezt az egyébként félig alvó pózt. Humoros és erős kép, jó kettes lecke megoldás. (hegyi)
értékelés:

Ezt a képet én megvágtam volna, mégpedig ott, ahol a kerítés véget ér, és elkezdődik a másik iránya, tehát a kerítés sarkánál. Nekem akkor izgalmasabb lenne, most van egy olyan terület, ami túllóg ezen az egészen. Ha ennyire feszesre komponálom a képnek a jobb oldalát, akkor a bal oldal nem lötyöghet ennyire. Ez egy kompozíciós kérdés. Egyébként a pillanatot nagyon jól fogtad meg, ahogy ezen a salakon porzik a cipő, egészen őrületes. Nagyon örülök neki, hogy képhatáron belül maradt a két figura, a játék öröme is benne van a képben, és a mozgásra is jó megoldás. (hegyi) értékelés:

Veres Zoltán

Kecskemét, repülőnap, Veres Zoltán.

Oldy, rögtön az elején mondom: a keretezés nem jó ötlet, esztetizál valamit, ami olyan, mintha a kis filctollammal húztam volna a kis íróasztalon, nem tesz neki jót, becsüljük a képet annyira, hogy önmagában működjön, paszpartuzni csak a falon paszpartuzunk, képernyőn nem. Ettől most még nem vonok le csillagot, csak tudd, hogy ezért Zsolt haragszik. Lehet azt mondani, hogy bolond vagyok, de nekem ezek nem szép megoldások, akármennyire igyekszik az ember. Viszont a kép nagyon tetszik, azért mert egy olyan ritmikát alkalmazol, amiben a mozgás nem csak attól van jelen, hogy egy füst van, meg hogy pörög a propeller, hanem ahova elhelyezted ezt a repülőt, ettől van az egésznek dinamikája. Az ember várja, hogy tud-e még följebb menni, vagy itt elkezd visszafelé billenni, vagy mi fog történni. Van egy feszültsége neki. Ráadásul szerencséd volt abban is, hogy szép füstök, felhők voltak ott, szóval azok a formák, amik létrejöttek, nagyon plasztikusak, úgyhogy nagyon izgalmas, amit mutatsz, nagyon tetszik. Szerintem abszolút három csillagos a kép, a keretet leszámítva. A leckemegoldásnak is jónak gondolom. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy IV.

Vetkőzik a fa is.

Szép, amit megláttál, tetszik, tényleg izgalmas, ahogy a kérge lejön ennek a fának. Lehet, ha vársz egy fél órácskát, órácskát, akkor még rajzosabb lehetett volna, az árnyékokkal még plasztikusabb lehetett volna ez a forma. Ha lesz módod, érdemes lenne ezt megnézni, akár a Kápolna-hegyen, akár máshol, hogy ezeket a struktúrákat miképp rajzolja át a fény, mennyire más reggel, délben, és naplementekor. Kettő csillagot adok, mert az ötlet tetszik, érdemes lett volna várni még egy kicsit. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy III.

A fürdőszoba.

Ha egy picit elmozdulsz jobbra, akkor a kádba nem vág bele az oszlop, akkor nagyon jó ritmust kapunk ezzel a föllógatott partvissal. Ennyi, hogy egy kicsit mozdulj el, és máris meglett volna a kép. Most attól, hogy kettévágtuk a kádat, pontosan a fő motívum összesűrűsödik. Fontos a két fellógatott felmosó is, meg a kád is, de valamilyen ritmizálást kell létrehozni. Ha jól látom, van ott egy komposztáló, e közé és a kád közé komponálom ezt az oszlopot, és akkor feszesebb képet kapok, de minden megkapja a maga értékét. (hegyi)
értékelés:

Kápolna-hegy II.

Nagyszüleim.

Az előző kép nekem hangulatban jobban tetszett, látom, itt van két modelled. Ha őket beállítottad volna a fénybe, ellenfényes helyzetben kb. hasonló távolságban, mint ahol most vannak, akkor az a kép még több üzenetet tudott volna hordozni. Most izgalmas az, ahogy ők elbújnak a kép hátsó részén, de közben az előtérben olyan sok minden történik, a műanyag ládától kezdve a kerítésen keresztül a kis sufni ajtajáig minden, amin át kell verekedni magunkat, és ez nehéz a nézőnek. Kicsit rendezzünk, ez azt is jelenti, hogy ha nem tudjuk elvonszolni onnan a kisházat, hogy megkeressük azt a nézőpontot, ahonnan ezek kevésbé hangsúlyosak. Most az előteret ezek nagyon lefogják. Ismétlés. (hegyi)

Kápolna-hegy

Aludni készül.

Nagyon tetszik ez a kép azért, mert jól keretezi a lombozat a képet, attól, hogy ilyen kiégett a táj és átlátunk a szőlőn, ez nagyon jót tesz az egésznek, mert hívogat oda hátra minket, miközben mi békésen álldogálunk a fa alatt, tehát szépek a ritmusok, jó osztatú a kép. Abszolút jól hozza ezt a hangulatot, ami a lombhullásnál létrejön. (hegyi)
értékelés:

Reggel, délben, este

Tamás, technikai megjegyzésem van: én nem ragasztanám így össze a képeket, mert az nem lehet szétbogozni, ha pedig mindenképpen szükségét érzed annak, hogy összeragaszd őket, akkor az adott helyhez az ember mindig próbáljon alkalmazkodni. Nálunk a széles képek nehezen jelennek meg, adott a sablonunk, ezek a képek egymás alatt is jól működtek volna, a ritmus függőleges irányban is létrejön, akkor jobban értelmezhető az, hogy mit látunk a képen. Egyébként maga az ötlet tetszik, a ritmus jó, izgalmas az, amit látok, csak nagyon pici. Annak külön kifejezetten örülök, hogy kapunk egy személyes üzenetet, Demeter albumával, neki át is adtam ezt az üzenetet, másrészt pedig jó az, hogy ez a három ritmus létrejön, mert ez három attitűd, három érzelmi megközelítés is, a nap folyamán létrejövő helyzeteinket jól ábrázolja. (hegyi)
értékelés:

Ódon

Szentendre. Azt hiszem, állami (önkormányzati) tulajdonban lévő épület.

Nagyon szép fénytani helyzetet találtál ehhez az épülethez, nagyon izgalmas az, ahogy ezt megfogtad. Ami nekem kérdéses, hogy jó szögből fényképezted-e ezt az épületet, ugyanis ha azt vesszük, hogy ez a fa egy személy, akkor a hóna alatt ki tudunk nagyon kukucskálni a kép bal oldalán, és ott nagyon kilyukad az ég. Ettől nem tudom, hogy hova koncentráljak, hogy föl akarjak menni a lépcsőn, és ott keressek valamilyen mesét, vagy ebben a zugban, ami létrejön az épületnél, vagy a fával foglalkozzak. Ha egy lépést odébb teszel, balra elmozdulsz egy lépést, akkor a teraszrészből kicsivel többet kapunk, és talán becsukódik az a tömeg, ami ott most kinyílt a kép bal oldalán. (hegyi)
értékelés:

Alagútban

A Mozgás leckét jól teljesíti a kép, bár nem gondolom ezt annyira eredetinek, mert sokan járunk alagútban. Ez attól lenne Szabó Istvános kép, ha a kesztyűtartónál valami megjelenne, egy figura, vagy fölteszem a lábamat, vagy valami történik, amitől személyessé válik az egész. A másik az, hogy el kell dönteni azt, hogy most vagy én mozgok a kamerával, és minden más áll, és azzal keltem a mozgás érzetét, vagy pedig az autó mozog, de valamihez képest a kamerának rögzülnie kell ebben az utóbbi esetben. Most az autó is elmozdult, van az alagútba egy befelé haladó mozgásunk, de közben a kamera oldalirányba is elmozdult, és ettől bizonytalanná válik az egész. A mozgás iránya lesz az, ami bizonytalan. István, tudom, hogy az autós világ a te világod, próbálgasd még ezt egy kicsit, hogy eldönthessük azt, hogy a sebesség érzetét akarod nekünk mutatni, vagy egy belső ritmust, ami az autón belül történik, mindegyik érvényes lehet, valamelyikre tegyük le a voksunkat. Ismétlés. (hegyi)

Tolcsva este - 2011.10.28.

15 képet kapunk, próbálom az elemzést szikárra venni azért, mert maga a képsor hangulata nagyon tetszik, és erről nem túl sokat tudok mondani, nagyon bensőséges az a viszony, amit most Gime ennél a helyzetnél kialakít. Ezzel nincsen kérdés, úgyhogy tovább is lépünk. Én most csak annyit szeretnék jelezni, hogy melyik az a kép, amit kirostálnék ebből a sorozatból.
Az első kép önmagában nekem működik, mint felvezető kép, azért nem ártana, ha a horizont megmaradna. Ezt úgy lehetett volna elérni, ha picit fordítasz a kamerán, mert itt a perspektivikus torzítás is erősen bejátszik. De az első kép jó indítás. A második képnek a helye nem biztos, hogy jó helyen van, de érdekes ez a kint és bent, a tükröződés, érdekes ezzel az ablakkal, bár stílusában nekem kilóg ebből a sorból, de mint megoldás, tetszik. Ugyanez igaz a harmadik képre is, ritmizálásba ezeket a sorozaton belülre kellene rakni, hogy a nagy pannókat, a nagy tereket néha ezekkel az intimebb képekkel meg tudjuk törni. Aztán a negyedik kép lehetne ennek az egésznek még a záró momentuma is, szép, dinamikus, jó megfigyelés. Az ötödik kép nekem kilóg a sorból, technikailag is eléggé kritikus, olyan szellemképszerű az egész, nagyon rossz minőség, ezt kihagynám. A következő kép nekem nem annyira erős, kihagynám, mert nem túl jellegzetes, és a világítása viszonylag esetleges. Nyilván ezt nem te állítod be, de nekem annyira nem erős. A hetedik kép igen, jók ezek a megcsillanó betűk, jó ez a félelmetes szájként ide tornyosuló előtető, ez rendben van, bár én egy kicsit döntöttem volna itt a gépen ahhoz, hogy ezt a tömeget visszahúzzuk, de a kép maga jó. A következő a Tűzoltószertáras kép, ebben a képkivágásban nekem nem működik, jobban összehoztam volna ezt a szobrot a felirattal, egyébként maga a szobor izgalmas, és a fény jó. A kilencedik kép kompozícióban nincs kitalálva, maga a kép jó lenne, de ezt ismételni kellene, nagyon zavaros most ez a kompozíció, miközben ez a létra izgalmas lenne ezzel a kis erkéllyel, de ebben a formában most kihagynám. A tízedik kép nagyon jó, ezzel a bankomattal drasztikus az a hatás, amit kelt, de nagyon tetszik. A következő, Coop ABC-s kép teljesen rendben van, szépek a fények, jók a zebra visszatükröződései, nagyon jól érződik az egyedüllét ezen a képen. A tizenkettedik kép bárhol lehetne, nem túl jellegzetes, kihagynám. A következő kép izgalmas, jó ritmus, tetszik, a tizenharmadik képnek biztos, hogy nem itt van a helye a sorozatban, a ritmizálást kellene kitalálni. Az utolsó kép elég félelmetes, de azért nem rossz. Ha kihagyjuk ezeket a képeket, akkor még kellene egy-két olyan hangulatú kép, mint ami a Coop ABC-nél létrejön, ami a terekről valamilyen illusztrációt ad, hogy hogyan is néz ki ez a falu. A sorozat jó, az ötlet is tetszik, tessék egy kicsit átgondolni azt, ha ilyen helyen vagy, hogy mit is akarok mesélni, milyen ritmusokat akarok létrehozni, és annak megfelelően elkészíteni a képeket. Előre erre készülni kell. Ha vissza tudsz oda menni, akkor ennek megfelelően talán most tudnál készíteni egy teljesen másik, ritmusában feszesebb sorozatot. (hegyi)
értékelés:

Barátok

Teljesen olyan érzésem volt, hogy szegény kidobott sírok itt bátorítják egymást. I've got your back and you've got mine!

Az a megfigyelés, amit Zsófia tesz, az egy érdekes kérdés. Amikor temetőben járunk, látunk szétdúlt sírhelyeket, és fölmerül az emberben a kérdés, hogy ilyenkor mi történik, és miért bontják meg azt a rendet, ami a temetőkre oly jellemző, ezt a nyugalmas, csendes, magányos helyzetet, miközben azt nézzük meg, hogy minden egyes sírkő a maga sutaságával is, de egy-egy mementó, egy-egy szobor, és ezeknek az idővel való harca is nagyon fontos. Akkor persze az ember, ha kicsit utánagondol, akkor rájön, hogy nyilván új temetés van, vagy lejárt a bérleti díja a sírhelynek, szétszedik ezeket és innentől kezdve nem tudom, hogyan tovább, hogy raktározzák, vagy kidobják, vagy újból hasznosítják. Az biztos, hogy belátunk a kulisszák mögé. Azért érdekes az, amit Zsófi itt mutat, mert ahogy ezek egymásra vannak dobálva, adnak egy olyan érzetet, ami továbbmutat azon a primér szinten, hogy sírköveket fotózunk. Annyiban tudnék segíteni Zsófinak, hogy ilyenkor fontos lenne, hogy arra a szintre menjünk le, ahol ezek a tárgyak vannak, függetlenül attól, hogy ő nem kiskutya, vagy kisgyerek, de az a szemszög fontos, hogy abból a perspektívából nézzünk, ahol ezek elhelyezkednek. Úgy közelebb jutunk hozzá, bensőségesebb lesz az ábrázolás. Kompozícióban is ki lehet ezzel takarni olyan részeket, amik esetleg esztétikailag nem olyan jó. Például a hátsó sírnál ki van taposva a fű, nyilván ennek van funkciója, de esztétikailag nem olyan erős. Ha egy kicsit leguggolok, akkor maga ez a tömeg, ami a kép előterében van, takarta volna a hátsó részt. Ezzel tessék játszani, hogy honnan exponálok. Érvényes lehet a teljesen felülről való exponálás is, csak annak egy leltár jellege van. A bensőséges ábrázoláshoz oda kell vinnünk a nézőt, arra a szintre, amit mi is meg akarunk neki mutatni, mert a kamerával mi a nézőket hozzuk be a képbe. Amikor ott vagyunk a helyszínen, akkor a nézők a mi kameránk által látnak. (hegyi)
értékelés:

Halottak napjára

Fiumei úti temető, Budapest, 2011.10.31.

Dinamikában, kompozícióban nagyon érdekes kép, nagyon izgalmas, tessék megfigyelni, hogy ez a szobor hogyan ritmizál az árnyékalakkal, és a belógó fa árnyékokkal is. Nagyon fontos, hogy olyan időpontot választott Sándor, amikor jelentéssel bírnak az árnyékok, és ezt egy nagyon jó iránynak tartom. Az, hogy ez mennyiben érvényes, mint Évszakok lecke, az nekem egy picit kérdéses. Ha ez egy első lecke lenne, egy önportré arc nélkül, akkor azt mondom, hogy kérdésem se merül föl. Itt most az évszakok azért kérdés, mert igen, a fák fontosak, az árnyékok megnyúlnak, fontos, kiégett a gyep, fontos, készülünk a télre, igen, minden itt van, de nem ez az igazi jelentése ennek a képnek szerintem. Megkapjuk leiratban, hogy hol készült a kép, de tulajdonképpen ez is leltár szinten fontos, hogy tudjuk, hogy melyik fiókba tesszük ezt a képet, de egyébként jelen pillanatban ez a kép nekem személyes üzenetként érdekes, azzal együtt, hogy nem tisztem értelmezni ezt a szobrot, hogy ez most mit akar jelenteni, vagy mit nem, de a forma nagyon izgalmas. Én megadom a három csillagot, csak a leckebesorolással hadilábon állok most. Azt hiszem, hogy az Évszakok leckébe, ahogy ismerem a munkáidat, nagyon erős képeket tudnál küldeni, ez most nekem, mint megoldás, nem igazán tökéletes. (hegyi)
értékelés:

Örülök annak, hogy Bara elkezd dolgozni ezzel a teljesen új iránnyal, amit ezzel a szemüveggel létrehozott. Nekem nagyon fontos az az irány, amit ő képvisel, és egy olyan képet kapunk, ami az önportréknak az a kategóriája, ahol már nem a tárgyias ábrázolás a lényeg, nem az, hogy kilóra meglegyen minden egyes testrész, és egy idealizált képet adjunk magunkról, hanem mindenképpen egy olyan irány, ami egy önismereti úton nagyon fontos. Akkor, amikor magunk felé fordítjuk a kamerát, az nem csak azért fontos, mert belehelyezzük magunkat a modell szerepébe, és ezt tapasztalva ismeretekhez jutunk, hanem azért is, mert valahogy az embernek mindig meg kell tudnia fogalmaznia magát bizonyos élethelyzetekben, szituációkban, hogy hol tart a maga útján. Ez egy nagyon fontos mérföldkő. Ez a koncentráltság az, amit ne hagyjon Bara elveszni soha, ez nagyon fontos, hogy ebből a szintből ne engedjen, ami a kép őszinteségét illeti. Persze technikákat ki lehet találni, és fontos itt most ez a szemüveg, mert sok mindent létrehoz, de ha a szemüveget félreteszem, mint üzenet, ez a kép akkor is nagyon erős lenne. A szemüveg hozzátesz még egy olyan plusz jelentéstartalmat, ami érzelmileg egy fontos irány. Az utóbbi idők egyik legerősebb portréját kaptuk Barától, nagyon örülök ennek az iránynak. Remélem, hogy az útkereséseiben vissza-visszatér az önábrázoláshoz. Barának üzenetként mondom, hogy a hármas leckét meg kellene csinálni, ez most nem egy hiány felsorolás akar lenni, de a hármas leckénél jó lenne, ha tudnánk egy új irányt mutatni, várom a képet. (hegyi) értékelés:

Film

Lehet úgy is tekinteni, mint a Casanova című képem javítása. Vagy egy másik variáció a témára.

Először, amikor megláttam ezt a képet, azt hittem, hogy ez valami photoshop-trükk, aztán elkezdtem jobban figyelni, és rájöttem, hogy Gábornak a jó szerencse a kezére dolgozik, vagy a másik variáció, hogy elég agresszív Gábor ahhoz, hogy instruálja a melósokat. Bármelyik is az igazság, én nagyon örülök annak, hogy Gábor ilyen ritmusokat észrevesz, és az az irány, amit Gábor mutat, kitűnő tanulmány. Az, hogy ez mennyiben javítása a Casanova c. képnek, nem tudom, mert, bár ott is építkezés van, de az egy teljesen más ritmus, de mindenképpen nagyon jó az, amit Gábor itt mutat. (hegyi)
értékelés: