Feladatmegoldás

Bara, nem tudom hol jártál, és hol volt ez a buli, de biztos, hogy őrület volt. Ahogy látom, a fiúk eléggé be voltak indulva, ez a rockabilly ska stílus, ami működött, ez nagyon rendben van, az a mosoly, ami a nájlon szemüveg mögött megjelenik, az abszolút sok mindent elmond, és amit a bőgős meg a dobos csinál, az is. Jó a megfigyelés, jó a ritmus, jó a dinamika, hozza a hangulatot, érzem a lüktetést. Megvan a leckemegoldás, de ettől még ne dobd el a zenét, foglalkozz vele. (hegyi)
értékelés:

Sok nagy fotós elődöt tudnék mondani, aki ihletadó lehetett ehhez a képhez, nem szeretnék neveket sorolni, nem is ez a lényeg, hanem az, hogy Gime talált most megint valamit. Én ezt megint reménykeltőnek tartom, hogy talált egy villanást és megfigyelte ezt a helyzetet, hogy micsoda, az ember elkezdi forgatni magában, de esztétikailag rendben van a dolog. Izgalmas az, ami kapunk, szép tónusokkal játszik, miközben az egésznek van egy 20-as évek fílingje. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is. Gime, nem tudom, hogy olvasod-e amiket írok, mert nem nagyon szoktál reagálni, de ha lehet, azt javasolnám, hogy azon kívül, hogy az önportrékkal kellene dolgozz, mert nagyon-nagyon régóta hiányzik nekem ez az irány, azon kívül pedig jó lenne, ha valami mellett megpróbálnád letenni a voksodat, és nem odafigyelni másra, nem elkezdeni megfelelni, hanem elkezdeni élvezni azt, amit csinálsz. Akár ilyen kis formai játékokat is lehet keresni a környezetedben, és egyszer csak ebből elindul valami, hidd el. Kicsit lassíts, és próbáld meg, hogy nem lősz minden mozgó objektumra, mint a rossz vadász, hanem elkezdesz valamiben elmélyedni. Most már elég sok mindenbe belekóstoltál, valami mellett most már le kellene tenned a voksodat, hogy elmélyedjünk a kommunikációban is. (hegyi)
értékelés:    

Az ember jó szándékkal, és nem kis ráfordítással, gyakorolja a csendélet leckét. És ez lesz belőle!
Igen, örülök annak, hogy Tamás elkezdett foglalkozni a csendélettel, mert lám-lám, a megfigyelésekben erősödik a kérdés, hogy hol van a határ, hogy hol romlik el, valami hol megy át giccsbe. Attól giccs, mert ez a szobor az? Vagy attól giccs, mert a színe olyan? Vagy a mesterséges öregítettsége ennek a tárgynak? Vagy attól giccs, hogy ebben a püspöklilában van tartva a háttér? Vagy ettől a bogyós terméstől lesz az, a formától? Hol a határ? Szóval érdekes a kérdés amit fölvetsz, és tényleg átesett a giccs határán, jó a megfigyelés. Mindezzel együtt érvényes lesz a kép is, és nem egy primér giccsfotót kapunk, hogy lefényképezem a kerti törpét, hanem a giccsnek a filozófiai problematikájával dolgozol, azzal, hogy itt kétféle tónust is mutatsz. Olyan, mintha egy sztereó képet néznénk, közben pedig maga a benned fölmerülő kérdés van itt manifesztálva ezzel a képpel. Tehát maga az irány abszolút tetszik, és tetszik a megoldás is. Megvan a három csillag a Giccs leckére, játsszunk még tovább, látom, hogy érdemes neked ezzel a csendélettel molyolni, úgyhogy hajrá, bíztatlak. (hegyi)
értékelés:

Azt rögtön mondom, hogy én voltam az a galád, aki ebbe a leckébe ezt betette, ha jól emlékszem, ez szorgalmiba érkezett, és annyit mondanék Balázsnak, hogy ne szúrjon velem ki ezekkel a fura képcímekkel, tessék címeket adni a munkáknak, megéri. Ezek a szmájli, meg három csillag, meg három gondolatjel a tehetetlenségünket mutatják, hogy nem tudunk közel kerülni a saját munkánkhoz annyira, hogy valamilyen címet hozzunk. Értem én itt az utalást, hogy van itt is két szem meg egy száj, de azért ennél kicsit tovább kellene menni. Maga a kép többről beszél, nem áll meg annál a pontnál, hogy ez csak két szem meg egy száj. Bizony-bizony itt ezekkel az ytong téglákkal nagyon érdekes struktúrák jönnek létre. Tessék megfigyelni azt, hogy hogyan egészítették ki a nagydarab tégla, kis tégla, fél tégla, meg kis darabkák is, azt se volt elég, rendes téglát is beteszünk, mert az még mindig ott volt a ládafiába, használjuk el, ne menjen pocsékba. Szóval a leleményesség abszolút benne van az építésben és ennek a megfigyelése egy jó irány. Nekem a három csillag megvan a leckére, csak ez a képcím visszahoz, leviszi primerbe. (hegyi)
értékelés:

Kecskemét - Repülőnap - török légierő gépei. Fantasztikus műsort adtak, ők voltak a nap sztárjai, nekem mindenképp.

Én ehhez a képhez túl sokat nem szeretnék hozzátenni, azt gondolom, hogy egy olyan megfigyelés és egy olyan helyzet, amit István zseniálisan elénk tett, és bemutat itt nekünk. Tényleg izgalmas, és le a kalappal a csapat előtt, aki ezt a repülést véghezvitte. István előtt is, hogy ezt az alakzatot jókor és jó formában megfigyelte. Lehet, hogy én kevésbé vágnám szűkre, bár az is igaz, hogy a formák ismétlődése miatt éppen elég, ha egy-két repülő van a maga teljességében ábrázolva, a többi már úgyis csak ismétlés. Ha ezt a döntést meghozom, akkor lehet, hogy az alsó és a fölső repülőnek a törzsénél hozom meg a vágást, és nem indítom el a szárnyát ilyen fél formában. Akkor még feszesebb lenne a kompozíció. Talán ennyit tudok hozzátenni, de abszolút rendben van, és értem a rezonanciát is, úgyhogy megvan a leckemegoldás és a három csillag is. István, kezdjünk el dolgozni az önportrékkal is. (hegyi)
értékelés:    

Elkezdtem gondolkodni, hogy micsoda felhők lehetnek ezek, meg mi történik itt, milyen tejszínhabbal van leöntve ez az épület, és aztán jöttem rá, hogy ez egy tükröződés. Nagyon izgalmas ez a kép, akkor is izgalmas lenne, ha csak a tükröződést adnánk, de itt van Bara zsenialitása, hogy a valós formákat is bekapcsolja, és utána megfordítja az egész képet. Egy rendben lévő és érvényes kompozíciót látott meg, sőt, a kép nem csak szimplán arról szól hogy megfordította a horizontot, mert egy új minőség jött létre, az ábrázolás nem áll meg annál a szintnél, hogy rögzítek egy élményt ezzel az épülettel, nem csak az épületet próbálom megmutatni, hanem bizony továbbgondolta Bara ezt, és ennél segítségére volt az a sok formai játék, ami megjelenik: az átlós vonalak, a foltok, a tükröződések, a vízfoltok, és ezeknek a rendje, amivel egy újabb jelentésréteget tud elindítani. Amikor arról beszélek az elemzéseknél, hogy keressük meg a személyes kötődést, akkor hasonló dolgokra gondolok, mint ami itt most a képen létrejön. Megvan egy tárgyias megközelítés, és utána azt továbbgondoljuk, hogy jó, de mi ehhez nekem a közöm, milyen élményt indít el. Vannak dolgok, amik persze pontosításra szorulnának. Itt is meg lehetne kérdezni, hogy de a jobb fölső sarokban az a háromszög mit keres, ott elindul egy vonal. Igen, lehetne a tetejéből egy picit vágni, lehet, hogy jót tenne neki, ugyanakkor tessék észrevenni azt, hogy ezek az átlós törésvonalak mintha mozaikok lennének, úgy repesztik szét a formát. Nem hiszem, hogy túl kellene ezt beszélnem, hogy mitől egy új esztétikai minőség az, amit Bara létrehozott. Igen, a hatos leckében ezt keresem, azt a személyes vonzódást, érintettséget, ami ebben a képben benne van. (hegyi)
értékelés:    

Az a tónusrend, amit itt András alkalmaz, nagyon szép, tömör tónusrend. Ha valami technikai hozzáfűzésem lehet, akkor annyi, hogy azzal, hogy az eget visszább hozta, a kijelölésnél ez látszik, hogy körbe lett vágva az erdőrészlet, talán ennél gondosabban kellene ezt csinálni, de nagyjából ennyi a hozzáfűznivalóm. Szép kép, egyetlen egy dolog menti meg a giccstől talán, az, hogy ez a hattyú itt megbontja a teret. Bár ez az átlós elrendezés nem nagyon nyugalmas, ez az ékforma, ami itt létrejön, olyan, mintha kifordulnánk a képből, és ez nem olyan nagyon erős, de szép meglátás. Én lehet, hogy kevésbé élesítettem volna ki ezt a képet, egy picit lágyabb rajzú megfejtéssel kevésbé hatna idegenül a dolog. (hegyi)
értékelés: