Feladatmegoldás

Fél család. Új család.

Itt most nekem ebből a megoldásból valami hiányzik. Persze valamennyire látszik, hogy itt van egy férfiasabb és egy nőiesebb megoldás, bár az a női bicikli is férfi bicikli, de értem én a kettő között különbséget, de ez nem elég jellegzetes. Lehetne ezen segíteni akár egy otthagyott táskával, vagy bármilyen olyan manifesztummal, ami a két szereplőre személyes szinten tud utalni. Önmagában az irány jó. Ha már ezt a világítási formát választom, ha egy naplementés képet készítek, akkor tessék ezt kihasználni, ami itt az árnyékokkal létrejön. Itt az árnyékokkal nem történik más, mint hogy belevágsz a formákba, ráadásul ez a vágás most nem is biztos, hogy annyira indokolt, mert ennyire szűkre nem kellett volna vágni ezt a képet. Vagy máshonnan is fényképezhetted volna. Azt is el tudnám képzelni, hogy a másik oldalról fényképezve esetleg a másik szereplőt árnyékképként belekomponálva, ezzel az árnyjátékkal el lehetne indítani egy játékot. Tehát, hogy kerékpározunk, de azért együtt is vagyunk, mutatod is azt, hogy kiről van szó, de azért mégis az ember szemérmesen az árnyékra bízza ezt az egész feladatot, szóval lehetne ezzel játszani. Most nekem ez nincs kész. Rozi, én ezt visszaadom ismétlésre, szeretném kérni, hogy ezt az új családot tessék bemutatni úgy, hogy azzal, mint kompozíció, és mint fotográfusi út is tudjunk mit kezdeni. Most ez nekem érthető, mint témafelvetés, ezt el tudom fogadni, de a kivitelezés nincs átgondolva. (hegyi)

Szeretném mondani ide idézetként Tóth György fotográfust, aki, ha jól tudom, az ő fotós munkásságának elég nagy részét a többszörös expozícióval töltötte, és ebben hozott magának egy szabályt: ha jól emlékszem hetet exponál, és megtervezi azokat a mozgásfázisokat, amiket látni akar. Itt ez nagyon jól tetten érhető, hogy Viki tervezett és komponált, kitalálta azt, hogy mit szeretne látni. Nagyon szuggesztív az a tekintet, ami itt megvalósul, mint fő motívum. Nagyon érdekes az, hogy a fül hogy kerül erre a képre, hogy a hajnak a különböző mozdulatai hol szerepelnek, ezt én egy nagyon jó iránynak tartom. Jó lenne, ha ezzel elkezdene még foglalkozni Viki azért, hogy a kompozícióval ismerkedjen ennek a technikának a segítségével. Megvan a három csillag, a leckemegoldás is, jó az irány. Arra kíváncsi lennék, hogy ez mit mutatna egy szépen laborált, szépen világított fekete-fehér képként is. Lehet, hogy úgy is megállná a helyét, de el tudom fogadni színesnek is. (hegyi)
értékelés:    

Az a helyzet, Attila, hogy maga a meglátás rendben van, még a fekete-fehér is, mert nem lírázunk túl sokat, lírázik maga a tárgy, amit lefotóztál, de nagyon kemény, és nagyon kopog, nemcsak a fény miatt, hanem az exponálás miatt is. Nem tudom, hogy használsz-e itt valamilyen utólagos élesítést, van egy olyan gyanúm, hogy igen, de ez nem tesz ennek jót. Ha ezt fekete-fehérbe hozom, ha kemény a fény, akkor valamivel vissza kell tudnom egy kicsit puhítani, mert így nagyon tárgyias, nagyon leltárszerű. Kérek ebből egy ismétlést. Van most levél éppen elég, kell keresni valami olyan fénytani helyzetet, ahol ez jól ábrázolható. A másik dolog az, hogy ha ez egy intim helyzet, márpedig erről szól a cím, akkor ezt intim módon kell megközelíteni is. Lásd bele, keresd meg ebben a tárgyban azt a nőiességet, finomságot, ami az összebújás élménye. Ha magadban megtalálod ezt az érzést, akkor az már fogja a kezedet vezetni, hogy honnan fogsz exponálni. Hogy esetleg lefekszel a földre, és onnan, közeliben megcsinálod ezt, vagy fölemeled ezt a két szereplőt, és valamilyen más helyzetbe emeled, de valami játékot mindenképpen el kell kezdeni ezzel csinálni. Nagyon szépek az ívek egyébként, gyönyörűen fáradnak el ezek a tárgyak, gyönyörűen pusztulnak, csak meg kell találni azt a viszonyrendszert, ami a világításról, a kamera nézőpontjának a megválasztásáról, a mélységélességről, a fényviszonyokról szól. Ezeknek együtt kell, egy irányba kell mozdulniuk ahhoz, hogy túl tudjunk lépni azon, hogy itt két levelet látunk a földön. Ismétlés. (hegyi)

Nagyon örülök annak, hogy Viki elkezdett újból a leckékkel foglalkozni, ráadásul amit összerakott, az egy nagyon izgalmas formai játék. A megfigyelés is jó, nyilván az embernek valamilyen viszonya van a saját testével, és ehhez a viszonyhoz ez is hozzá tartozik. Az jót tett volna ennek a képsornak, ha ez nem mozdul be. Az ötlet miatt megvan a három csillag, sőt megvan a leckemegoldás is, de már csak böcsületből is valami ismétlésfélét kellene csinálni, ahol ez a bemozdulás nincs jelen. A bőr struktúráját jól lehet ábrázolni, az szép, a fényekkel, a formákkal lehet játszani, tehát értem ezt a hármas osztatot, ez is rendben van, minden stimmel, csak az élesség nem. (hegyi)
értékelés:    

Nagyon szép a megfigyelés, és nagyon szűkre van vágva az egész. Ha nem hagyom meg a környezetet, az atmoszférát, akkor abba nem tudok belefeledkezni. Így most ez kicsit olyan, mint egy nyomozati anyag, hogy K. Margitka, 73 éves nyugdíjas ült a padon, és utána vele valamilyen drámai helyzet történt, és ez az utolsó vélhető fellelhetési helye. Azért érzem ezt, mert nagyon zárt maradt a kompozíció, nagyon zárt ez a formai játék. Értem én, hogy keretez a lombkorona, hogy keretezi az egészet a fa törzse, de ebből a nézőpontból, ami nem egy optimális nézőpont, mert nagyon háttal ül a főszereplőnk, nem lehet következtetni a történetre. Maga a meglátás jó, de a megvalósításban még billeg, erről mesélek a filmen is bővebben. Ismétlés. (hegyi)

Szubjektív napló, szubjektív közlés, benne van az őszi sétának az élménye, benne van az az évszakra nagyon jellemző helyzet, hogy próbáljuk azt elérni, hogy minél tovább tudjunk nyugalmasan sétálni ezekben a parkokban, de azért már fázunk, már rövidül az az idő, amit kényelmesen el tudunk tölteni. Tehát ez a része nagyon jól működik ennek az egésznek, de itt is érdemes lenne vágni egy ujjnyit a képnek a jobb oldalából ahhoz, hogy az a kis fa legyen a képhatár, ami elindul függőlegesen, mert ami azon túl van, az már engem kivisz ebből az egészből, ott kinyílik egy újabb tér, kevésbé koncentrálok arra, ami ezen a képhatáron belül a fő alakokkal létrejön ezen az úton. De az ötlet rendben van. (hegyi)
értékelés:

Jövőre.

Az üzenetet abszolút értem, itt most két eset lehetséges: az egyik az, hogy ezt az újságot vagy könyvet, amiben a fotó szerepel könyvként, avagy újságként ábrázolom, hozom a könyv gerincét, a lapokat, és ebben helyezem el a kezemet, és akkor érthető az, hogy ez egy tervezési fázis. A másik lehetőség az, hogy kép a képben módon, mint ahogy most vágással lekerül az újságra/könyvre jellemző formai megoldás, tehát a lapok széle, stb. Ha ezt a változatot hozom létre, akkor annyit és úgy ábrázolok, hogy az feszesen tartsa ezt az egészet. Ezt a „nyers halból készült” valamit, a jobb felső sarokból én levágtam volna. Abban se vagyok teljesen biztos, hogy ennyire pedánsan, függőlegesre és vízszintesre osztva hoznám meg ezt a döntést, de még ezt el tudom fogadni, bár sokkal izgalmasabb lenne a kompozíció akkor, ha ebbe a képbe a kép jobb oldalán belevágunk, azt a hasábot, ami ott elindul, nyugodtan le lehet vágni, nem kötelező, hogy én végig tudjam olvasni azt a szöveget, ami lead-ként megjelenik a cikk fölött. Az üzenet érthető, szeretetteljes dolog. (hegyi)
értékelés: