Azért örülök ennek a képnek, mert azt mutatja, hogy Bara foglalkozik az elődökkel, az ő életútjukkal, munkásságukkal. Ez azért fontos számomra, mert nehéz anélkül önmagunkat meghatározni, hogy ne ismernénk azt, hogy mit csináltak a többiek. Hervéről azt kell tudni, hogy Le Corbusier-nek volt a fotósa, tehát azon kívül, hogy ő a saját fotós munkásságát is csinálta, festett is, meg sok mindenben részt vett, azon kívül elég tetemes mennyiségű, 20 ezres nagyságrendben készített építészeti felvételeket. Nem akárkinek a munkáival foglalkozott. Az mindig egy érdekes kérdés, amikor két egyenrangú, hasonló szintű alkotó találkozik, hogy abból mi jön ki. Nyilvánvaló, hogy itt a tiszteleten felül az embernek a saját maga fotós munkáját is el kell végeznie az elhivatottságának megfelelően, és fontos kérdés, hogy új látásmódot talál-e. Ezt tudjuk a leiratból, hogy Le Corbusier azért szerette azt, hogy Hervé fotózta az épületeit és tárgyait, mert olyan látásmódokat talált, ami még akár az alkotónak is új volt. Ez egy fontos szempont. Ennél a négy képnél, amit itt most Bara mutat az az érdekes, és attól fontos ez a játék, a tiszteletadás abból adódik, hogy olyan nézőpontokat keres, ami nem egyértelműen adódik az adott épületegyüttesből. Az egy másik kérdés, hogy nem mindenhol száz százalékosan pontos a fogalmazás. Az első képnél ez rendben van, szépek a tömegek, szépek a vonalak, nagyon dinamikus. A második képnél nekem már billeg a dolog, az aljánál jó lett volna ha teljes pontossággal van meghatározva, ha már hoztunk egy döntést, hogy ennek a fekete tömbnek az alja az, amihez viszonyítunk. Alul most elindul egy másik ritmus, az nem biztos, hogy nagyon erős, azon kellett volna szigorítani. A harmadik képnél ugyanez a helyzet a nagy fehér tömbnél, hogy a kép sarkához furcsán fut ki. Ez a két kép az, aminél milliméterekről van csak szó, de érdemes lenne újragondolni, hogy a vágást hol hozom meg. Itt tényleg csak a vágásról van szó. Egyébként zseniálisan nagyszerű az, hogy Bara ezzel foglalkozik, nagyon örülök. Hogy ez absztrakt? Tulajdonképpen igen, van ebben egy kis pimaszság, hogy nem az Épített környezetbe kerül ez a lecke, de értem és el is fogadom. Hajrá, Bara, szeretném, ha folytatnád ezt a munkát. (hegyi)
értékelés:
Lucien Hervé emlékére
Torzulás
Jó a megfigyelés, szépek a fények, nagyon plasztikus az egész. Azt nem teljesen értem, hogy miért van ekkora ég hagyva, én abból legalább egy ujjnyit vágnék, méltóságteljesebb maradna a torony, úgyhogy ennyit tudok mondani, de a megfigyelés rendben van. Kettő csillagot tudok adni, mert a kompozíció egy kicsit laza. (hegyi)
értékelés:
cím nélkül
Nagyon izgalmas az, amit látok, nagyon tetszik, mert egy nagyon fontos helyzet a nőiség megélése az imitálással. Anya tükrét, körömlakkját ellopom, felhúzom a magas sarkú cipőjét, azt hiszem, hogy ezen a perióduson minden lánygyerek átmegy, és a megfigyelés nagyon rendben van. Ha már egy ilyen képet létrehozok, mert azért itt be kellett avatni a játékba a kis modellt is, nyilvánvaló, hogy egy instruált helyzetről van szó, akkor lehet, hogy megbeszélem vele, hogy biztos-e, hogy ehhez az egész játékhoz az a feliratos póló jó ritmus, amit most látunk. Az kivisz ebből a meséből. A kistükörnek, a háttérnek, a körömnek, a körömlakknak, a csuklón lévő kis bigyónak mind-mind jelentése van. Nagyon erős az, ahogy a valós térben megjelenő szereplő, és a tükörképe is itt van a képen, és az is, hogy nem ránk néz a modell, hanem saját magát figyeli, ezzel az egész helyrekerül. De ebből a ritmusból engem most kivisz a póló, visszaránt a valóságba, túl szoció. Nem tudom, hogy mennyire érthető az, amit mondok, Bara, segíts, kérlek, hogy így most oké-e amit mondtam. Miközben ez egy nagyon erős képről beszélünk, de ha lehet, akkor ezt ismételhetnénk. Nem tudom, Bara, hogy rá tudod-e venni a modelledet arra, hogy ezzel még dolgozzunk, én szeretnék erről látni egy ismétlést, segíts, kérlek. (hegyi)
értékelés:
áttűnő fények
Teljesen friss kép, ma délelőtt készült, erre a leckére.
Igen, tudom azt, hogy Mariann húzta a nyakát, hogy rajta vannak ezek a csíkok, és megint a filmszerű hatás az, ami itt a lényeg. Ha ez egy filmből kivágott képkocka lenne, akkor azt mondom, hogy oké, és közben jön Tatjána, átlibeg a háttéren, és egy szerelmi jelenetbe ütközünk majd a következőkben. Ennél a képnél ez nem annyira erősen van jelen. Értem, hogy miért van a filmcsík hatás, de a kompozíciót kilóra kell megnézni, hogy megvan-e. A képnek a bal oldalán áttűnik a nap, kilágyítja ezt az ügyet, és ott kikönnyűl az egész. Ha megnézed, még annyiban is segít a kompozíciód, hogy ezt a mérleget egészen vizuálisan el lehet képzelni, hogy a középső levél osztja a képet, tehát mi van az egyik oldalon, mi van a másik oldalon. Most a másik oldalon egy kuszaság van, tehát abszolút elbillen az egész. Ez a kuszaság nem csúnya, nincs ezzel baj, szép az az ív, ami ott keresztülfut, szép az árnyék, ami a levélre kerül, de ehhez a kuszasághoz a képnek a bal oldalán óriási teret kellene még hagyni, másfél-kétszer annyit, mint ez a kuszaság a jobb oldalon. Akkor ez az egész dolog ritmusban helyretalálna. (hegyi)
értékelés:
Űrhajós mászóka
Imádtam gyerekkoromban. És úgy örülök, hogy most találtam egyet.
Nekem ennyire pozitív élményeim nincsenek erről a mászókáról, mert én estem le erről, elég nagyot lehet erről nyekkenni, tehát azért van abban valamik, hogy nem minden régi dolog olyan nagyon jó, értem ez alatt azt, hogy a biztonságos játékszereknek van létjogosultsága, ezt csak a filozófiai részéhez tenném hozzá. Nagyon távolságtartó a kép. Ha ezt imádtam, ahogy a leirat írja, akkor én ezt az imádást akarom látni, ez a kép most ezt nem tartalmazza. El kellene dönteni azt, hogy valami tárgyilagos megközelítést választok, ha igen, akkor keressek egy olyan nézőpontot, ahol kevésbé zavar be a környezetnek a hatása, vagy pedig személyes élményeket szeretnék feldolgozni, és akkor ezt valahogy a fototechnika eszközeivel ábrázoljam a kompozícióval. Ez most nekem egy egy csillagos kép, túl szemérmes. (hegyi)
értékelés:
Kalaptalan - de nem alaptalan
Remélem, Attila, hogy ezekkel a címekkel szintén megtalálunk egy erős utat, mert a kép erős, a cím pedig ilyen Gimesi-féle vicces vonal. Még így, az elején, ez rendben van, aztán majd reménykedjünk abban, hogy a képnek a belső ritmusáról kezdenek szólni a címek is. A kép ugyanis rendben van. Nem azt mondom, hogy teljesen száz százalékos a dobás azért, mert a kép jobb oldalán az az árnyék nagyon erős, amit a vállra vet a nyakad. Ha megfigyeljük, a képnek a bal oldala szépen hozza a formákat, és a kép jobb oldalánál ez érdekes. Annak örülök, hogy meghagytál valami sejthető, minimálisat a testformából a kép jobb oldalán, de ha most azt a döntést hoztuk, hogy nem minden teljesen fekete, nem teljesen sötétítjük le, akkor bizony egy-két árnyalatnyival többet kellene hagyni, tehát egy minimális derítés nem ártott volna annak az oldalnak, most nagyon erős ez a fekete-fehér jelzés. Egyébként egy nagyon őszinte portrét kapunk, tehát tényleg csak egy minimális dolog, hogy eldöntöm, hogy most tényleg csak a fél arcomat mutatom csak, és a másik fele sötétben marad, vagy pedig létrehozom ezt a tónusjátékot, de azért a viszonyrendszert a háttértől kezdem el számolni, és ehhez képest valamennyit derítek a sötétben lévő oldalon is. A három csillagot megadom, mert az őszintesége rendben van, és a leckemegoldásnak is megfelelő. (hegyi)
értékelés:
Egy ősi motívum
A kapun az ősi napmotívum klasszikus formában, az ablakon pedig, ennek szocreál változata. De érdekes a kerekeskút fehérre festett kereke is.
A leirat elmondja, hogy miért készült el a kép, a nap motívum, annak szocreál változata, és a kerekeskút. Tényleg jó a megfigyelés, a kompozíció viszont lötyög. Ahhoz, hogy ez a megfigyelés feszesebb legyen, feszesebbre kellene vágni ezt a képet. Ez azt jelenti nekem a gyakorlatban, hogy a képnek a bal oldalából a téglából rakott kapuoszlopnál vágok. Azt a deszkából készült kerítésrészt már nem hozom. A képnek a jobb oldalánál is vágok a kapuszárnynál, ott a téglából rakott kerítést már nem hozom. A kép fölső részénél a téglasornál, ami az emeletet jelzi, vágok, a fölső két ablakot már nem hozom. Azok, amik új formákat indítanak el érdemes ollózni, mert a nézőnek is egyértelműbbé válik, és könnyen fölfedezi ezt a párhuzamot. Attól, hogy elindulnak formák, amik nincsenek befejezve, az ember azon gondolkodik, hogy ez elég jó kis szoció, de mit akarunk ezzel közölni, nincsen kutya, nincsen anyuka a kisgyerekkel a karján, tehát hiányzanak a mesének a szereplői, miközben nem erről szól ez a kép. Tamás, próbáld ki, hogy mi van akkor, ha feszesebbre vágod ezt, játsszunk még egy kicsit ezzel. Ilyen tekintetben visszaadom ismétlésre, hogy egy kicsit feszítsünk ezen az ügyön. (hegyi)
Könyvhét 1
Budapest, 2010.06.05.
Finom humor van a képen, Gulliver kiadó, Lilliput kiadó, mesei az egész, és két ilyen figura ül a kis kosárnál, szóval abszolút értem a párhuzamot, tényleg örömteli, látszik a mosoly az arcukon, miközben mintha ők is ebből a meséből léptek volna ki. Szóval jó az üzenet. Azt egy picit sajnálom, hogy a kép jobb oldala kilyukad, ott kimegyünk ebből a meséből, figyeljük ezt a hármast, de azért ki-kisandítunk, és ez annak köszönhető, hogy lényegesen világosabb tónusú dolgok történnek a háttérben. Nyilván ott jobban sütött a nap, itt felhősebb helyzet, ahogy látom ott verőfény van, ez ennek köszönhető, de talán, ha azt a flekket a kép jobb fölső részénél tónusban picit visszább fogom, tehát maszkolok egy kicsit, akkor lehet, hogy jobban bent maradok a történetben, a nézőnek segítek ezzel. (hegyi)
értékelés:
Borzongás
Budapest, 2011.09.30.
Jók ezek a megfigyelések, ahogy a modern művészet különböző hajtásait és vadhajtásait figyeli Sándor, és mutatja nekünk, és azt, hogy hogyan veszi birtokba a közönség ezeket a tereket. Mint ahogy egy előző elemzésemben is mondtam, van ebben egy távolságtartás, ami tisztává, széppé, érthetővé teszi a kompozíciót, de mégis, ha a bennem lévő kisördögöt hagyom megszólalni, akkor az a kérdés merül föl bennem, hogy Sándor, neked nem volna jó odamenni ahhoz a kislányhoz, és valamilyen kapcsolatba kerülni vele, és akár együtt pocsálni vele a vizet? Ez most egy kisördögös kérdés, aztán nyilván majd jön erre válasz, de a megoldást értem, és azt is, hogy miért gyerekkor. Megvan a három csillag, mert korrekt, de szeretném most már lassan megismerni Sándor érzelmeit is, mert eddig, amit láttam, azok áttételesen üzennek az érzelmekről, szolidan, visszafogottan mesélnek, miközben azt gondolom, hogy Sándorban is dolgoznak érzelmek nem is kevéssé, de mintha ezeknek a terepének nem a fotográfiát tekintené, hogy megszólaltassa őket. Ha lehet, akkor beszélgessük erről, mit gondol erről Sándor, kíváncsi vagyok rá. (hegyi)
értékelés:
Szigor
Budapest, 2010.06.08.
Nagyon szép megfigyelés, nagyon tiszta kompozíció, nagyon levegős, és jól érthető a térrendezése a képnek. Ez egy jó megoldás, kicsit hideg ez a tömb, de nyilvánvaló, hogy ez magának az építtetőnek volt a kérése. Van ebben azért egyfajta távolságtartás az alkotó részéről, ez természetesen véleményalkotás is, hogy meghagyom a korlátot a kép aljánál, és ez a korlát a távolságot jól szimbolizálja. Rácsodálkozunk erre a nagy blokkra, megörökítjük, de érzelmi viszonyunk a megfigyelés viszonya.
Kalaposan alapos
Ahogy ezt a kommentben is írtuk, én eléggé meglepődtem ezen a képen, hogy hogyan kerül hozzád a kalapom meg a szakállam, és aztán volt szerencsénk találkozni a Látszótér első buliján, és tudtuk tisztázni a dolgokat, hogy ezek saját eszközök. A képre visszatérve, én nagyon örülök annak, hogy ennyire erős jelképekkel dolgozol, nagyon jó a megfigyelés, és egy nagyon személyes, és mégis nagyon szuggesztív második leckemegoldást kapunk. Ha egy nagyon picit billentesz a fejeden, akkor a szemnek a vonala jobban látszódna, ez jót tenne a képnek, hogy legalább az egyik szemedből valamennyit lehessen látni, de az üzenet erős. Ezt az irányt kell tartanod, és várjuk a folytatást. (hegyi)
értékelés:
Öt kicsi indián és az idegen
Hogy ez egy facsemete bolt lehet, vagy valaki a kertjébe rendezte el ilyen szépen a fákat, nem tudom, de nagyon jó a megfigyelés, amit István tett. Annyit fűznék hozzá, hogy ennél a képbeállításnál lehet, hogy segített volna, ha a kép jobb oldalán, egészen a fakorona határáig meghozzuk azt a döntést, hogy ott vágunk, úgy még feszesebb lenne a kompozíció. A megfigyelés nagyon rendben van, köszönöm szépen, három csillag. (hegyi)
értékelés:
Ágnes és a blokk
Nagyon izgalmas az, amit látunk, mert a tükröződés hozza a helyzetet, hogy ez egy lakótelep, és a Bizottságnak a száma jut eszembe, amiben az van, hogy „lakótelepen lakik a csaj, a Kriszta”. A lakótelep minden szociografikus, érzelmi megközelítése rajta van ezen a képen. A bezártság, a kis függönnyel létrehozott személyes világ, de a személyes világ határait meghatározó ablakok, közben az elvágyódás, szóval nagyon sokféle üzenet egyszerre megjelenik, én ennek nagyon örülök, hogy Ágnes eljutott erre a kommunikációs szintre. Innen izgalmas a játék, amikor ezzel elkezd játszani, mint egy zsonglőr. Kezdem azt gondolni, hogy mintha Ágnes megtalálna egy utat, figyelje saját magát, hogy mennyire érzi magát ebben komfortosan, ha úgy érzi, hogy ez tényleg fekszik neki, akkor errefelé el kellene kezdeni mozogni, és ebből nem engedni. (hegyi)
értékelés:
Belstadti ebéd
Budapest 2010.06.05.
Megint a torzítás. Lehet, hogy velem van baj, ezt elfogadom, nekem, ami izgalmas a képnél, az nagyon kettéválik. Izgalmas lenne ez a társaság is ezzel a fickóval a napszemüvegben, és az a belső ritmus, ami itt létrejön, mint kommunikációs helyzet, hogy ülünk egy asztalnál, és mindegyik valahova máshová figyel, sem az étel nem fontos, sem a kapcsolat, és ez nagyon jól jellemezhet egy helyzetet. Ilyen szempontból, mint zsáner, jó irány lenne, de mindezt fölülírja egy másik ritmus, ami a háttérben létrejön ezekkel az épületekkel és a körívvel. Ha most döntenem kell, akkor én az épületet választom, ahhoz jól illik ez a torzítás, egyébként a szituációhoz nem. Nyilván, csak egy töredékét látom annak, amit Sándor, mint fotós munkásság létrehoz, hogy amit én ebből látok, abban soknak tartom egy picit ezt a torzításos játékot. Arányaiban nézve sok, és kicsit félek attól, hogy nehogy modorossá váljon ez a technikai bravúr. Nem tudom mit mondjak, mert, miközben ez egy nagyon izgalmas meglátás, de ha engem ez érdekelne, akkor a kép fölső részéből vágnék, körülbelül a hotel tetejénél, az eget biztos, hogy levágnám, ezzel feszessé tenném, így behívnám a nézőt ebbe a belső történetbe. Most az, hogy az ég felé nyitott, az építészeti játékot erősíti. Beszéljünk erről a képről, most erre én hadd ne csillagozzak. (hegyi)
Belstadt 1
Budapest, 2010.06.06.
Jó ez a világ, amit Sándor mutat ezzel a torzítással, de én azt mondom, hogy ez most nekem billeg attól, hogy bizonyos vonalak furcsán vágódnak és furcsán futnak ki a képből. Ha egy ilyen erős képi eszközt használok, mint ez a torzítás, ami itt az objektív miatt létrejön, akkor ennek az érvényessége felülír nagyon sok mindent, magát a történetmesélést is. Itt a történetmesélés része egyébként is olyan, hogy a szereplők tulajdonképpen csak kompozíciós formák, felcserélhetőek lehetnek bármi mással, nem egy személyes történetet látunk. Én a voksomat arra tenném, hogy pontosak legyenek ezek a formák, most én itt nem érzem, visszaadom ismétlésre. (hegyi)
Hozzászólások
Török József
2024. 12. 30. - 21:27
"Se está acabando ya." "-És a fiúk. -Na pufff. -Ági és a.fiúk. -Az már félig Kontroll csoport…
Bartos Ágnes
2024. 12. 29. - 15:34
Én is meghallgattam,köszi Gabri és Gyula. Szépszomorú volt valóban, mint minden mostanában.
Aureliano
2024. 12. 28. - 13:14
Na, ezt is meghallgattam. Izgalmas az olasz kaland, érdekes lett volna hallgatni a felújításról.…
Aureliano
2024. 12. 28. - 12:15
Meghallgattam. Csodálatos borsodi japán halandzsareppet is tartalmazott, ami tetszett. Gyula is…
Nagy Zoltán A.
2024. 12. 27. - 21:16
Jelezném, hogy az árnyas patakot szeretném elkérni háttérképnek. -- az a Sagittario folyó egyik…