Feladatmegoldás

Tiszalúcon 2007. nyarán elkészült Magyarország elsõ Trianon tere. A parkosított teret egy turulmadár-szobor uralja. A hat darab kõ az anyaországot és a szétszakított részeket jelképezi. A tér hátterében falfestmények láthatók: a történelmi Magyarország feldarabolása; az ún. egyesített középcímer, melynek pajzsát két angyal hordozza; Tiszalúc címere és a falu néhány jellemzõ részlete, valamint Illyés Gyula gondolata: Magyar az, akinek fáj Trianon. A háttérképek Kulcsár Gábor, a szobor Ekker Róbert munkája.

Gime, nem teszünk át leckét másik leckébe, de el kell mondjam, hogy nekem ez se a tiszteletről, se a búcsúzásról, se a gyászról nem szól. Ennek több oka van: egyrészt az a képi világ, amit itt létrehozott az, aki ezt a teret berendezte, az egy közhelygyűjtemény. Ezt nagyon nehéz fotós eszközökkel fölemelni, és érvényessé, időtállóvá tenni, nem is biztos, hogy lehet, hogy szükség van rá. Hiába a téma, nem minden emlékhely válik szakrális hellyé, és nem minden térplasztika szobor. Ha ezt a gondolatsort el tudjuk fogadni, akkor azt mondom, hogy jó az a meglátás, hogy mindezt ebben a nagyon kemény megvilágítási helyzetben ábrázoltad, mert még inkább tárgyiassá veszi ezt a figurát. Ráadásul azzal, hogy ilyen nagy mélységélességet használsz, és ennyire kétdimenziósra redukálod a térbeli helyzetet, csak a perspektíva az, ami a térbeliséget hordozza. Ettől van egy haditudósítói képeslapgyűjtemény jellege ennek az egésznek, ez nem rossz. Ami a ritmust illeti: az első és a második kép nekem nagyjából hasonló dologról beszél, én a második képet hagynám ki, mert ezen a kő túlságosan erős lett, az első képen a három kővel együtt a ritmus jól létrejön. Aztán, mint egy jó tudósító, végigveszed ezeket a formákat, és végigmegyünk a stációkon. Ebben a folklórban, ami itt megmutatkozik, az utolsó kép egészen giccsbe hajló képi világot mutat, és az a hatása, mint ezekben a kerti áruházakban megvásárolható műkő szökőkutaknak a kis hableánnyal, meg a kő kerti törpének, ahol még az öntéshibák is látszanak. Ez a kép ebben a kontrasztban és túlrajzoltságban jól zárja ezt a sorozatot, úgyhogy mint helyzet, nagyon érdekes, és nagyon jól ábrázol egy szituációt. Ami a leckebesorolást illeti, ez egy riport képsor, nem több, nem más, és nem is kell, hogy más legyen. Ezeknél a képeknél semmilyen szó nem esik sem a tiszteletről, sem a gyászról. Ez nem a te hibád, mint fotósé, mert a te meglátásod abszolút érvényes ehhez a gyűjteményhez, hanem a térrendezés olyan, hogy sok mindenre lehetőséget ad, de arra a folyamatra, ami egy gyászmunka, arra nem. Egy csillagot adok azért, mert a besorolással nem értek egyet, és ugye abban maradtunk, hogy ha ez nem stimmel, akkor az egy csillagot tud hozni. Egyébként, ha ez a 20-as leckébe kerül, akkor ez egy három csillagos képsor, azzal, hogy én a második képet kihagynám. (hegyi)
értékelés:

El nem tűnő világ.

Ahogy nézem a képet, azon gondolkodom, hogy honnan lehetett volna ezt úgy megcsinálni, hogy az a helyzet jobban érzékelhető legyen, hogy ez itt maradt valamikorról, a múltból. Nem voltam ott, ezért nem tudom azt mondani biztonsággal, hogy ha a másik oldalról fényképezed, akkor esetleg egy olyan tereptárgy is feltűnik a képen, ami kontextusba helyezi ezt az egészet. Most ez az őszi fa lombozat szépen keretezi, és nagyon érdekes az, hogy az ő fekete-fehérsége, ami hangsúlyos a képen a betonoszlopokkal együtt, ettől jól kiemelődik, de mindeközben lehet, hogy lehetett volna olyan nézőpont is, ahol egy kis víkendház, vagy valami olyan tereptárgy, ami a mára jobban utal, kontrasztosabban ábrázolta volna ezt a szituációt magát. Jó a kompozíció, bár ha egy picit lejjebb guggolunk, akkor lehet, hogy tényleg keretezésként jön létre ez a faág, ami itt most belóg a képbe, és takarja ezt az épületet, és lehet, hogy a fény sok, lehet, hogy attól idegenkedem most ettől a megoldástól, hogy ennyire nagyon verőfényes nap van a képen. Most Tamás segítségét is kérem, de a kettő csillag megvan, csak valamiért ez nekem nem áll össze. (hegyi)
értékelés:

Hát szia Máté, zseniális a kép, nagyon dinamikus, nagyon jó, ráadásul humoros ahogy a leckét megoldottad, ugye arc nélküli portré, erre az arcod elé teszel egy papírt, nagyon köszönöm, a városi kultúrának egy szobai megjelenése, hajrá tovább! (hegyi)
értékelés:    

Megint azt mondom, hogy egy kicsit saját magaddal dolgozz. Tessék megnézni itt a portrénál a fényeket, annyira erősek, és annyira kemények az árnyékok, hogy az orrnak a vetett árnyéka nem nagyon előnyös. Kedves a modell, kedves a helyzet, nyilván egy fotós társadat láthatjuk a képen, akivel fotós sétán voltatok. Ez egy elkapott pillanat, portréként nehezen értelmezhető azért, mert a portrénak személyesnek kell lennie, több odafigyelés, türelem, idő, egymásra figyelés kell hozzá. Valószínű, ha erről a hölgyről szeretnél készíteni egy portrét, ő benne lenne, tehát lehet vele dolgozni, de tessék odafigyelni arra, hogy a háttér milyen a fények milyenek, nem biztos, hogy ebben a külső térben ezt meg lehet csinálni, lehet, hogy szórt fény jobb lenne. A modell arcára tessék figyelni, minden arcnak megvannak a jellegzetességei, amit lehet erősíteni vagy eltűntetni, ezzel is kell foglalkozni. Nem szeretném, ha elvenné a kedved az ismétlés kérés, ezért mondom, hogy saját magad tanulmányozásánál fogod tudni érteni, értelmezni azt, hogy másnál mit kell tenned a portrézásnál, amit saját magaddal be tudsz gyakorolni és ki tudsz kísérletezni, az fog biztonságot adni akkor, amikor mással dolgozol, mert az önportrézás segít a koncentrációban, fókuszálásban és a megfigyelésben. (hegyi)

Gimének sikerült valami egészen érdekes dolgot létrehoznia ezekkel a képekkel tónusban. Az első kép még egy mai kép lehet, ott még érzem azt, hogy ez egy mai helyzet, nagyon érdekesek azok a felhőjátékok, amiket észrevett. Én a felhőjátékok határánál vágtam volna a képet, indokolatlannak tartom azt az egy centit a kép tetején. Ami igazán érdekes, az a második kép, ahol tényleg egy olyan képet látok, ami akár a 30-as években is készülhetett volna. Ezt mind a tónussal, a megvilágítással találta meg Gime, én ennek nagyon örülök, és függetlenül attól, hogy a fölső képnek a kompozíciójával nem teljesen értek egyet, az alsónál még hagyján, ott az épület tömege indokolhatja azt, hogy miért van ekkora tömeg a kép tetejénél. Ettől függetlenül én a három csillagot megadom Gimének, mert ez egy nagyon izgalmas megfigyelés, amit hozott, és nagyon izgalmas az, hogy ennyire egyszerűen, neutrálisan fogalmaz, örülök neki, köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Úgy látszik, hogy most mindenki bement az alagútba, nem akarnám én ennek értelmezni az egyéb pszichoszociális irányait, mert mindannyian valahol az alagútban vagyunk, aztán fene tudja, hogy lesz-e az út végén fény. Erre ez egy nagyon jó illusztráció lehet. Valamiért erőlteted te ezt a képkivágást, nem értem teljesen, hogy miért. Nem tudom, hogy le tudlak-e erről beszélni, mert ez most itt kompozícióban kevésbé feszes attól, hogy rátetted ezt a szélesvásznú őrületet. Én ezt nem nagyon tartom jónak, miközben tessék megfigyelni, hogy azok a vonalak, amik kifutnak a képből, nem biztos, hogy jó helyen futnak ki. Ha már kifuttatok egy ilyen határozott ívet, vagy vonalat, akkor azt a sarkoknál teszem. Nem látom az indokát annak, hogy miért ebben a formában került ez most megvalósításra. Ha van ebből nagyobb méret, és ezt csak utólag vagdostad így ki, akkor tessék erre odafigyelni, érdemes lenne megpróbálni úgy. Ami pedig magát az üzenetet illeti, szépek a fények, izgalmas ez a képi világ, mindannyian, akik ültünk autóban, és haladtunk ilyenben, főképp, amikor az ember bemegy egy ilyen alagútba, az egy érdekes élmény, érzés, sok asszociációt elindít az emberben, kiben milyeneket, de én most azt kell mondjam, hogy ezektől az alagutas képektől én annyira nem esem hasra. Elég primernek gondolom magát ezt az utazásélményt transzpozíciójára, ha lehet kérni, akkor még egy kicsit gondold át ezt a 20-as leckét, és ha lehet, ezt a nagyon szélesvásznú ábrázolást is gondold át, hogy biztos-e, hogy mindig helyén van. Ismétlés. (hegyi)