Feladatmegoldás

Örülök, hogy újból nekifutsz ennek a leckének, és nem elégszel meg az árnyékos képpel, és izgalmas az, amit látunk. Két javaslatot mondok: egyrészt ez a kép is szép, nagyon izgalmas az, hogy mik jönnek létre a bőrfelületen, hogy a víz milyen hullámokat kelt, és ez hogyan néz ki, de ha már ezt a ritmust itt létrehozod, és a testformával szintén létrejön egy hullámforma, akkor ott, ahol a bal oldalon a test kifut a képből, ott vágtam volna. Ha azt a fél centit levágjuk a tetejéből, akkor már ez a forma dinamikusabb. Valószínűsítem, hogy ez egy felső lábszár lehet, amit látunk, és az alsó lábszárral folytatódhatott a történet, ez csak annyi lett volna, hogy picit mozdítok a lábamon, és akkor a folyamatosság jobban érzékelhető, a nézőnek is egyértelműbb, hogy miről van szó. Gondolom nem egy könnyű helyzet, hogy az ember ilyenkor exponáljon, és azt lássa, amit látni akar, azt mutassa, és annyit, amennyit mutatni akar, de az ötlet maga tetszik, és a leckemegoldás is abszolút rendben van. A három csillag is megvan, attól függetlenül, hogy van egy pici kompozíciós zavar. (hegyi)
értékelés:    

Igen, ez egy lényegesen jobban sikerült megoldás, hogy ebbe az óriásbuborékba belekomponáltad a családot, és látszik, hogy mindenki érdeklődéssel nézi, habitusának megfelelően, hogy épp itt most mi történik. A gyereken látszik, hogy menne oda, és játszana ezzel, anya nagyon bizalmatlan, hogy kell-e ezzel a szituációval foglalkozni, lehet, hogy ő menne inkább fagyizni, apa hezitál a kettő között, fogja anya kezét, húzza oda ehhez a történethez, miközben szíve szerint valószínűleg a gyerekkel tartana, mert az ő arcán is ott van a csodálkozás, tehát apából már kijött a gyerek, anyából még kevésbé. Én ezt látom ezen a képen. Az a kuka elég szerencsétlen, hogy ott van, de hát nagyon sok mindent nem tudunk csinálni, nyilván ezt a szitut ez adta. Jó, hogy ez a horpadás létrejött, szóval maga a kép egyébként abszolút rendben van. Érdemes ilyenkor többet időzni ennél a helyzetnél, mert hátha van egy olyan nézőpont, ahol kevésbé határozottak a háttérben lévő egyéb zavaró momentumok, mint a kuka, vagy a néni, aki belóg a képbe, hátha van egy olyan helyzet, ahol ez úgy létrehozható, hogy ezeknek a hangsúlya csökken. De a kettő csillag megvan, az irány nagyon jó, tetszik. (hegyi)
értékelés:

Egy szeptember eleji nyári napon készült kép két kisfiúról akik buborékokat vadásztak.

Olyan izgalmas az, amit látunk, hogy ez nekem nagyon tetszik, csak itt megint az a kérdés, hogy kin van a fókusz, ki a főszereplő? Azt látom, hogy izgat téged ez a döntött horizontos játék, de azért azt hadd tegyem hozzá, hogy először próbáljuk meg a sima kompozíciókat, mintsem már rögtön belelépjünk egy ilyen útba, mert most például egy olyan ügy jött létre, ami nem indokolja ezt a döntött horizontot, én nem látom, hogy miért fontos most, miközben a gyerekek lábába durván belevágtál. Itt a főszereplők a gyerekek meg a buborék, és csak a viszonyrendszer szempontjából fontosak a felnőttek. Ez azt is jelenti, hogy ha van egy ilyen szituáció, akkor érdemes egy kicsit ott időzni, megkeresni azt a pontot, ahonnan ez a viszonyrendszer jól ábrázolható. Ez azt is jelenti, hogy le kell menni a gyerekek szintjére, onnan kell exponálni, mert a csoda nekik létrejön, de most ez a csoda egy kívülálló szemlélése. Te, mint kívülálló figyeled ezt, nem voltál benne ebben a helyzetben. Akkor vagy benne, ha lemész a gyerekek szintjére, és velük bohóckodsz, játszol, és közben exponálsz. Fontos lenne, hogy bevonódj ebbe, mert ha te bevonódsz, akkor bevonódik a néző is. Ismétlés. (hegyi)

Köszönöm, hogy elkészült ez a kép, pontosabban, hogy megkaptuk azt a verziót, amiről beszélek. Itt már jobban értelmezhető az, hogy hova érkezik a víz, és a kép tetején lévő ritmusok is jók. Ez most megint az, ha jól sejtem, hogy volt ebből egy eredeti verzió, és most abból kapunk egy más képkivágást. Ez jó, de nem úszod meg azt, hogy ehhez a tóhoz el kell menned, és megismételned újból ezt a leckét, magát a fotót. Az is jó, ha van az eredetiből másik, és abból küldünk egy képkivágást, de én szeretném, hogy ha az élményt, magát is be tudnád fogadni. Ha elmész a Fórumba, akkor ott látod, hogy elkezdtünk egy beszélgetést arról, hogy mi is a fényképezés három fő sarokpontja: az előkészület, az exponálás és az utómunka. Én azért adom vissza ismétlésre, hogy ez a begyakorlási metódus erősödhessen nálad, és az élményt magát megkapd. Most itt a kép előterében még mindig kevés, ahova lecsobog a víz, ott van egy olyan vágás, ami nem optimális. (hegyi)

Ugyanis a fodrozódást egy komp gerjesztette.

Rég volt, amikor én utoljára hajón ültem, elég rossz idő volt, de akkor is kimentem a fedélzetre, és néztem azt, hogy a hajó csavarja milyen habokat és tajtékokat hoz létre. Itt ebből kapunk egy illusztrációt, bár nagyon sok más asszociációt is el tud indítani, és azért érdekes ez, mert az első pillanatban vitatkoztam volna azzal, hogy jó-e ez a képkivágás, de meggyőztem magamat is arról, hogy bizony jó, mert akár egy márvány felületre is tudunk asszociálni, de egész extrém dolgokra is. Nem tudom ki az, aki a konyhai munkákban otthon van, aki már sütött-főzött, az némely húsoknak a felületét, ha megfigyeli, akkor az is hasonló. Ahogy az izom, a húsos rész, és az inas, a kövéres rész váltakozik egészen furcsa, de erre is hasonlatos ez az egész. Nagyon érdekes ez a játék, amit itt István megfigyelt, nagyon örülök neki, megvan a három csillag, a leckemegoldás azért várat még magára, mert én még várnék Istvántól erre még képi megoldásokat. (hegyi)
értékelés:

Budapest, 2011.10.25.

Nagyon örülök ennek a képnek, őrületes dinamikája van. Olyan, mint egy robbanás, hogy mint egy mesében, ide beesett ez a mesemondó ágy, és még a szekrény meg a kályha is elmozdult a sebességtől. Viccelek, de mégiscsak a színekkel is ez a vidámság jön létre a kék lepedővel, az irattartó színekkel, a szőnyeggel, és ami ennek valamennyire ez ellentmond, az a teteje a képnek, ahol kilyukad az egész. Lehet, hogy valamennyit hoztam volna még a tetőből, hogy ott elinduljon az a forma, ami most csak egy ék alakban van meg. Nem tudom, hogy van-e lámpa, ami oda belógatható, vagy valami, amivel azt a két kép fölötti teret lehetne kicsit zárni. De a kép abszolút erős, és nagyon izgalmas. Erről szól az Ágy lecke, hogy a helyünk a térben, a foglalatosságunk, a kényelmünk, vagy a rendszeretetünk, a mániáink és a hobbiink hogyan valósulnak meg. Nagyon beszédes, mesei ez a kép. Megvan a három csillag és a leckemegoldás is, de egyezzünk meg Sándorral abban, hogy ez ne jelentse azt, hogy ezt a leckét abbahagyjuk, hanem dolgozzunk még ezzel. (hegyi)
értékelés:    

Színekről mesél az erdő.

Ez kicsit hitbizományos kép, mert én elhiszem, hogy az erdőben készült, magát a ritmust, ami létrejön, nagyon jónak és izgalmasnak tartom, de mindeközben hozzáteszem, hogy ez nagyon feszegeti már a fotográfia határát, hiszen valami tényszerűséget az ember mindig vár a fotótól, és nehéz a nézőnek elfogadnia azt, ha semmi mást nem kap, mint elvont formákat, és el kell hinnie bemondásra, hogy ez erdő. Lehetne ez bármi más is, városban is lehet találni ilyen színharmóniákat, és elmozdítva a kamerát, ez létrejöhet. Itt most nem csökkenteni akarom Krisztina érdemeit ennél a képnél, mert maga a ritmus is nagyon jó, és az ötletet is értékelem, csak fontos tudni azt, hogy vannak határai magának, a fotográfiának, mint műfajnak. Érdekes ezeken a határterületeken mozogni, ha azt az ember tudomásul veszi, hogy a nézők egy része azt fogja mondani, hogy „hát ebben mi a kép? Ezt én is meg tudom csinálni, hogy forgatok egyet a kamerán”. Erre az az egy dolog tud érvényes választ adni, ha a folthatások és a tömegelhelyezés precíz és pontos. Itt a kép jobb oldalán, a középtáji sárgák elvisznek ebből a ritmusból. Ha ott hoztam volna egy vágást, és azt mondom, hogy arra nekem már nincs szükségem, akkor maga a főmotívum, ami ez a középtónusú zöld és a kép bal oldalán lévő sötétebb flekk, egy jó ritmust hoz létre. Nekem most itt jobb oldalt kicsit kilyukad a kép. (hegyi)
értékelés: