Feladatmegoldás

Ma nyílt a Budapesti Fotófesztivál fő programja a Műcsarnokban, David Lynch fotókiállítása. Nézd meg! MŰCSARNOK – 1146 Budapest, Dózsa György út 37. 2018. március 1. – június 2.
Nyitva tartás: kedd-vasárnap 10.00-18.00, csütörtök 12.00-20.00, hétfőn zárva

Harmadszorra is nekifutok.

Na, Laci, látod, ez sokkal jobb, mint az előzőek. Érdemes volt cseszegetni téged az önportréval, mert nagyot haladtunk. Ez jó irány. Ha egy picit a tested így hagyva csak a fejeddel visszább fordulsz és akár a kamerába, akár mellé, de valahova errébb nézel, az még jobb lesz. Ez 3 csillag, és várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Ez a védőépület tartalmazza a műszert.

0,6 fok. Jó, ezt nehezebb kontrollban tartani a sok amorf hóforma okán, de az épület burkolata segít. És ha már van járda, az izgalmasabb, mint a semmitmondó bokrok, jót is tenne az épületnek, ha kimozgatnád középről, és látnánk a zarándokokat is, akik ilyen időben se riadnak vissza. Ha már ott vannak, itt, ebben a kompozícióban kellenének jobban. (hegyi)
értékelés:

A szállásépület nappalija, vagy közösségi tere. Szemben a két oldalról fűthető kályha és kandalló.

Aha, ez is dől. A lámpa gondolom lógott, szóval az lehet segítség, mert ezek a holmik általában függőlegesen lógnak. Te meg a falat állítottad függőbe, de a perspektívatorzítás az, ami elvitt az erdőbe. Amúgy a hely szuper, kedvelem ezeket a hatvanas éveket idéző szitukat. A bögre és a füzet nem kell. És mennyire jó lenne, ha valaki ezt felújítaná, és utána így visszarendezné, a lambéria nélkül. Nem tudom, én lábrázást kapok a lambériától, na ha valami van, ami kivisz az idegből, az a lambéria és a pvc padló. De ez nem von le a képből. Most erre megadom a 3-at, de csak úgy, hogy legközelebb a bögréért egyet leveszek, ha ott marad. (hegyi)
értékelés:

Az MTA Piszkés tetőn található obszervatóriumában jártam. Kész időutazás a hely. Csillagászok nagyon jófejek voltak a fogcsikorgató hidegben is türelemmel körbevezettek minket. Fent a Szrogh György által tervezett szállás épület látszik.

István, nagyon kedvellek, hogy építészként a vízszintesek és a függőlegesek nem számottevően fontosak számodra, érzem én, hogy ez egy hosszú harc lesz köztünk, de hiszem, hogy eljutunk a célig. Szóval. Ez dől. És nem lenne szabad neki, tudod, statika. Kb fél fok. És ez számít, mert kibillen az egész. Isten bizony, fogok szervezni egy fotós sétát a városban, és kifigyellek, mert könnyen lehet, hogy a gép kézben tartásával van probléma. Olyan is szokott lenni, hogy kicsi a gép és a fotósnak az orra van útban. Na. Amúgy jó lenne, valami notesz az ott a rönkön? Az nem lenne rossz, ha lenne rajta valami felismerhetőbb holmi, de az se rossz, ha közelebb mégy és az már kikerül a képről. Szóval jókat látsz meg, de ha dől, jusson eszedbe, hogy Zsolt sírni fog. (hegyi)
értékelés:

Rostás Mazsi Mihály, a Romengo vezetője, akit pont két éve fotóztam először, amikor Demeterrel először találkoztak - most pedig ez a kép hosszú idő után az első rendes fényképezőgéppel elkövetett képem, majd' másfél éve, hogy nem fotóztam a Sonyval.

Kálmán, ez nem elég a szocióhoz. Kicsit megszeppent gyerekek, de nincs értelmezve a képben, hogy hol, mi és miért történik. Oké, furulyáznak, de ennél többet nem tudok meg. Persze, oké, azt is látom, hogy roma gyerekek. De nincs sztori. És még azt se tudnám így megmondani, hogy mit kéne máshogy, mert nem voltam ott, de a lényeg mindig az, hogy legyen sztori. Legyen valami, amit a kép által mesélsz el. Valami képileg is megfogható. Az első óra, az azért elég tág dolog, és képileg nem tudom, mi lehetne, ami ezt elmeséli, hogy az első. Ha a gyerekek figyelme és szorongása a téma, akkor ki kell választani egy főszereplőt, és őt fotózni.Közelebbről akár, azt venni középpontba, hogy a kezeivel hogy szorítja a hangszert. Zenész vagy, tehát arra figyelj, ami ennek az érzelmi része. (hegyi)

Feri, ez semmi. Nem kép. Nincs oka a képen, hogy miért készült el. Nem több, mint egy tárgyfotó lenne, de ahhoz a tárgy nem elég egyedi, hogy megörökítsük, így, mindenféle üzenet nélkül egymagában nem áll meg. ez nem azt jelenti, hogy ne lenne jó akár egy csendéletben, bár sok bajod lesz ezekkel az apró zizi mintáival. (hegyi)

Feri, ez nincs megoldva, ez nincs kész. Egyrészt nagyon kopog, nagyon kemény és túl nagy a kontrasztkülönbség. Másrészt be van mozdulva - ami nem lenne baj - de rá is van lélesítve, ami eleve baj, nem szabad használni élesítést, mert csak ront, így együtt meg egymásnak a két dolog ellentmond. Az jó, hogy a két tárgyon gondolkodsz, de világítással a kettőt tónusban közelíteni kell, ekkora átfogásnál el fog billenni az egész. Ha érdekel, esetleg kéne ismételni. (hegyi)

A HVG-ben ma jelent meg egy szép anyag Demeterről, a Csak képek könyvről és az életműről. Köszönet Földi Bencének a cikkért, Kincses Károlynak pedig, hogy mindenben segítségemre van. Nélküle nem menne. Olvassátok, nézzétek!

Ez alapvetően megvan, amin vacillálok, hogy kell-e érzékeltetni, hogy ez valójában egy nagyon is földi helyzet azzal, hogy a háttérben ott a talán löszfal, meg a bokor, növények, vagy sem. Ha csak a buckák vannak, nyilván üres lehet a kép, igényelhet valami "sztorit", vagy különös fényviszonyokat. Szóval összességében jó, de valami bizonytalanná tesz, valami nincs megoldva. (hegyi)
értékelés:

Szidi egy aranyos, mosolygós kislány. A barátom gyermeke. 12. szülinapjára egy autós élményvezetést kapott tőlem ajándékba. Néhány perces magyarázat után elindultunk. A szülei, akik szintén az autóban ültek, szerintem jobban izgultak, mint a szülinapos kislány. Hogy érezte magát ? Tessék ránézni.

Egy fotóetűdnél az a fontos, és ez különbözteti meg a riporttól, hogy úgy kell megcsinálni a képsort, hogy duma nélkül is működjön. A riport megengedőbb, oda odaképzelhető a képaláírás, de az etűd maga a képi történetmesélést jelenti. Itt most, amit leírsz, az javarészt nincs a képeken. A közeli portré formailag is kilóg. Alapjában jó sztori lenne, de kéne látni a szülőket, kéne látni az autót kívülről, hogy érzékelni lehessen a szituációt, esetleg a lány mögül is képet csinálni, hogy az út is látszódjon, amerre megy. Valójában ez így utólag persze nehezen körbeírható, mivel nem voltam ott, hogy milyen pillanatok adódtak, hogy mi az, ami kimaradt a sorozatból, pedig megtörtént. A lényeg az, hogy arra kell koncentrálj, hogy a néződ senkiről semmit se tud, tehát a te dolgod a lényegeset megmutatni. (hegyi)

Kirándultunk Szekszárdra. A hazafelé vezető úton akadt meg a szemem a következő dombon. Fantasztikus látvány volt. Ha ezt nem, akkor semmit, gondoltam, miközben már szedegettem elő a kis Olympust. Hát, így készült.

Annak kifejezetten örülök, hogy használod a kijelölés-módosítás lehetőségét, azaz a szelektív módosítást, amit régen maszkolásnak hívtunk (és ami nem azonos a maszkolás photoshopos értelmezésével), még akkor is, ha nem voltál elég precíz, és főleg a házaknál ez lebukik. Erre később figyelj, hogy ne legyen szellemkép hatás a körvonalaknál. Amit érdemes lett volna ugyanígy módosítani, az az előtérben a nagyon világító kalászos rész, az az aranysárga túl erős és ettől elviszi a figyelmet. Ha én csinálom, az égből kevesebb is elég lett volna nekem, hogy az arányok és egyensúlyok jobban működjenek. De amit láttál, az alapvetően egy jó kompozíció és működik, mint tájkép, főleg ha a kis bakikat kijavítod. (hegyi)
értékelés:

"Meg őrülök már megint egy effekt ráadásúl az az olcsó selective b&w". Mondhatná a felszínes szemlélő, de nem, mem nyúltam a szinekhez, semmi effekt. Sztori: az N+1. rokonnal vártam a London eye-ra mikor mikor furcsa ruhás csoportot pillantottam meg a tömegben, de semmi különös vártak Ők is. De amikor odamemtek a Chaplin imitátorhoz akkor, kellő Magyarsággal nekik szegezte a kérdést, "kenájtékdőpikcsőrr?". Nem ellenkeztek így elkészült a kép. Remélem több ez mint egy átlagos turista fotó.

Nos, abban az értelemben biztos, hogy több, mint sima turistafotó, hogy a téma így, ebben a formában egyedi lett, a pillanat jó, és azt a lehetőségekhez képest meg is oldottad. Talán annyit lehetne finomítani, hogy a szaturációból picit visszaveszel, gondolom sRGB a színtér, az elviszi ebbe a sárgásvörösbe eleve, így azok a részletek is kapnak ebből, ami múgy tényleg fekete-fehér lenne. De az biztos, hogy erénye a dolognak, hogy nem csak azzal voltál elfoglalva, hogy az óriáskerékre jó helyed legyen, hanem közben a várakozást meg tudtad szakítani a fotózás miatt. Ez sokszor nem könnyű, mert a barátok, a család nem veszi jónéven, idő sincs sok, szóval kihoztad, amit lehet. (hegyi)
értékelés:

A zsidó körülmetélés kemény dolog, nemcsak a kisfiúknak, hanem a szüleiknek is. Megérintett, ahogy az apuka megsimította a síró kisfia arcát, nyugalmat sugárzott a gesztus.

Na ez a legnehezebb dolog. El kell fogadtatnod, hogy fotózni fogsz, apukával is, a résztvevőkkel is, ez az alap, ha ez megvan, akkor úgy helyezkedni, hogy alapvetően meglegyen az, hogy a szituációt jól belásd, és a megfelelő pillanatban exponálni. A legnehezebb dolog, sok mindennek kell együtt meglennie, erre készülni is kell, és kevésbé éles szituban kigyakorolni, hogy honnan, hogyan lehet dolgozni. Ritmusérzék se árt nyilván, hogy ne szalaszd el. Benne van a gesztus, ez jó. De az, hogy mi történik, nekem, aki nem ismeri ezt, nem érthető. Annyit értek, hogy valami tradíció, valami vallással összekapcsolt helyzet, de ahhoz, hogy a körülmetélés is beugorjon, több konkrétum kell, persze a jóízlés határain belül. (hegyi)
értékelés: