Feladatmegoldás

Puszta

Laci, hadd kezdjem a problémával. A horizont ha nem vízszintes, akkor az a legjobb helyzetet is gyengíteni fogja, mert nincs indoka annak, miért térsz el ettől, miérd dől. Szépek a tónusaid, ízléssel dolgozol, csak van egy pici hiányérzetem. Ez egy dramatikusra laborált kép. A vignettálás, a kontraszt, a fény és árnyék hatása, szóval az egész erre mutat, hogy valami érzelmi közlést szerettél volna mutatni. És ezt javarészt el is hisz az ember elsőre, egészen addig, amíg nem kezdi el keresni az indokokat a képen belül. No, és akkor jön az, hogy oké, drámázás van, de hol a sztori. Az az egy fa, meg az a kocsinyom nem elég ehhez. Úgy tűnik számomra, de cáfolj meg, ha nem így van, hogy megtetszett a helyzet, a fények, és exponáltál, majd otthon jöttél rá arra, hogy ez azért nem elég, és ami nem volt a képen, azt megpróbáltad utómunkával pótolni. Mondom, jól sikerült a dolog, de ettől még a hiány az hiány marad, és ez így egy üres színpad. Közhelyeket tudok sorolni, csak, hogy az irány érthető legyen. Akkor lenne ez teljes és kevéssé is kéne belenyúlni, ha lenne valaki, aki a tájban gyalogol kifelé, vagy egy ottfelejtett szekér, akármi, tehát ha lenne még egy olyan ember vagy tárgy, aminek van sztorija. Ha levesszük róla az effektet, akkor ami marad, az egy nem túl speciális tájképszerű dolog lenne, nem állna meg az ember, hogy nézegesse. Viszont ha ezt a problémát az utómunka oldja meg, az azért nem elég vagy jó, mert a néződet tulajdonképpen egy esztetizáló hatással szereled le. Szóval technikailag és ízlésében az irány jó, de ahhoz, hogy valami egyéni legyen, kell még valami plusz a képen. (hegyi)
értékelés:

Hirtelen hó

Azt hiszem, kezdem megfejteni azt, mitől ingridesek a képeid. Van egy olyan rád jellemző kompozíciós látásmódod, amiben kimozgatod a tömegeket a megszokott helyzetükből, szélre, oldalra, és ettől kialakul egy sajátos új egyensúly, jó esetben. Persze, lehet vitatkozni ezzel, hogy itt például sok a fehér rész, és abban nincs olyan sok részlet, de a döntés mindenképpen határozott, és ez a nézőnek jó, mert azt érzi, tudod, mit akarsz csinálni. Eldöntötted, hogy téged a bokor érdekel, annak a ritmusai, és ehhez mérve már mint viszonyrendszer jól működik akár a kiégett rész is. Szóval összességében bár szokatlan, de tetszik, amit látok, úgyhogy hajrá, folytasd. És néha az első leckébe is belekóstolhatsz újra, tudom, hogy nem könnyű, mert egyszerűbb a világot fotózni, mint magunkat, de mégis, azt hiszem neked az lesz a nagy ugrás, ha ebben ki tudsz mozdulni a komfortzónádból. Apropó, mi a helyzet a befagyott bányatóval? (hegyi)
értékelés:

vonalak reggel

Mobilkép, PS utómunkával fekete-fehérré téve és vágás. Van némi dőlése, viszont kiegyenesítve annyira életszerűtlen lett számomra, hogy maradt az eredeti vágás.

Jánosom, örülök, ha visszatérsz az önkéntes száműzetésből, vagy hol jártál, mert fontosak a munkáid, van egy határozott elképzelésed, és ez fontos, még akkor is, ha elsőre szokatlan, vagy vitát válthat ki, de legalább van miről beszélni. Szereted a kihalt helyeket, a formákat, fényeket, a semmiből építkezel, és ez jó. Itt most egy pici bibi van, a perspektívát utólag érdemes lett volna korrigálni, nem álltál teljesen párhuzamosan az előtérrel, ettől balra szűkebb, mint jobbra a párhuzamosok világa, de tudom, hogy mobillal mindez nem könnyű, ezért is utálok én a hátlapon fotózni, mert ott könnyen becsapja az ember magát, legalábbis én jobban kontroll alatt tartom, amit látok, ha a keresőn át fotózok. Van hangulata, szóval jó ez, várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

gyökerek

Zoli bácsi, ez egy jó meglátás, kifejezetten tetszik, ahogy a lombok között áttűnik a fény, és ennek jó ellenpárja a gyökérzet. De utómunkában a gyökérre kéne fényt adni, kiemelve a csúcsfényeket, előhozva picit a sötétből, és ezzel párhuzamosan valamennyire a fényből visszább venni a háttérnél, hogy ne legyen ekkora a tónuskülönbség. Csináltam egy verziót. És csak egy kérdés, nem akarnál elkezdeni picit az első leckével foglalkozni? Jó lenne. (hegyi)
értékelés:

Kerti csendélet

Kedves Erika, üdv a téren! Hangulatos ünnepi csendéletet raktál össze, van benne valami képeslapszerű. Néhány tanács. Az egyik, hogy a hó nagyon becsapós tud lenni, a szemünk magától korrigálja a színeltérést, de ezt a kamera, főleg, amikor kevert fények vannak, nem tudja megcsinálni, csak ha te beállítod, mi legyen a fehér. Most van egy kékes eltolódás, és jóllehet ezzel a hideget akartad ábrázolni, de ez a kékes hó szín, ez nem nagyon előnyös. Törekedni kell arra, hogy a hó fehér maradjon. A másik, hogy a kábellel valaminek kellett volna történnie, az ott zavaró hátul. És ami a kompozíciót illeti, a hóvirág dísz mellett elég kevés a hely, ott több kéne, felül meg sok maradt, abból kevesebb is elég lenne. Érdemes ezekkel játszani, kísérletezni. És várom tőled a bemutatkozó első lecke megoldását is. (hegyi)
értékelés:

Határvonal

A reggeli rutin munka alatt vettem észre a fóliasátor ívein megjelenő árnyékokat, közelebb lépve a fagyással megjelenő kontrasztos textúrát is a fólia felületén. Napi szinten látom többször is de ilyen formában még sose látam.

Péter, üdv a Téren! Ez egy izgalmas dolog, erős kezdés, amit láthatunk, jó a kompozíció is. Egy dolog van, amiben bizonytalan vagyok, mégpedig, hogy az utómunkában mik lehetettek a lépések, mert olyan, mintha vagy a struktúra emelésben (clarity), vagy az élesítésben a kelleténél egy fokkal több lenne. Azt kell elkerülni, hogy a tónusátmenetek visszaforduljanak, mert a reliefszerű hatás már idegenül mutat egy fotón. Magyarán lehet, hogy kevésbé mutatós, de a klasszikusabb tónusértelmezés fotószerűbb lenne, és ez azért lenne jó, mert az absztrakció líraiságát jobban át tudná adni. Ha van mód, szívesen látnék erről újabb megoldást is. És az első lecke, az is fontos lenne. (hegyi)
értékelés:

4 Macska

Bizisten négyen ültek ott amikor elsütöttem, csak van egy kis lemaradás a lenyomás meg az exponálás között. Azért részlegesen így is rajta van a negyedik.

Hát, igen, erről beszéltem, a technika. A macskák esetén gyors mozgásokra lehet számítani, ezért ha ebbe még az is beleszól, hogy a gép nem egyből kattint, akkor az lehet a megoldás, hogy egyrészt ezt belekalkulálod, másrészt valamivel megpróbálod őket egy helyben tartani. Ha ismernek téged, akkor könnyebb, pisszegéssel, cicegéssel llehet őket iránítani valamennyire, vagy az ősi módszerrel, a szárazkajával. Ha van segítőd, akkor amíg te beállítod a géped, ő etet, nem kell sok, pár szem csodákra képes, és te meg akciókészen exponálsz. Ha nincs segítő, akkor ha van állvány és távirányító, akkor az pótolhatja a segítőt. Ha ez sincs, akkor szerencse kell. És türelem. Jó ez a helyzet, a kis maradék fonalból csinált teknőcszín cicák mintakeveredése az, ami a lényege ennek, ha valahogy rázoomolsz, akkor ez még határozottabban lehet jelen. (hegyi)
értékelés:

Csendélet

Örülök, hogy újra látlak, ha macska formában is, és remélem újra fel tudjuk venni a szálakat és nekifogni a fotózásnak, feladatoknak. Nyilván a szőnyeg is hozza, hogy van ennek a képnek egy enyhe keleties behatása, azt nem tudom, hogy a helyszín mi lehet, érdekes ez az üveg szerkezet. Nem könnyű a macskafotózás, bár elsőre annak tűnik, hiszen ők aztán tényleg szeretnek elképesztő helyeken pihenni, és ebből a lazulásból mindent kihoznak, amit csak lehet. Irigylésre méltó tőlük ez, de azt tudni kell, hogy elég egy hangosabb nesz, és máris felpattannak, szóval óvatosan kell a fotósnak megtalálnia a jó pozíciót. Valójában nem sok mindent lehet azzal csinálni, hogy most épp a fekete az, aki bebújt az árnyékba, kevés a fény rajta, de a forma kábé megvan. És persze, vannak technikai kérdések is, erről régen is beszéltünk, hogy lehet érdemes lenne egy frissebb modellt találni a kamerák között, ami képes bánni a dinamikakülönbségekkel úgy, hogy közben a zaj se megy az égbe. A kompozíció érthető, az is, miért innen fotóztad, amivel előrébb lehet lépni, hogy egy ilyen téma esetén, ha ez egy visszatérő helyszín, hogy lehet azt megoldani, hogy úgy helyezkedj el, hogy azzal ne zavar el a macskákat. (hegyi)
értékelés:

Duna-part

Szépek a fényeid, a tónusok is, jó a környezet, ez a szúette fa is jó tárgy - az ilyet ha kocsival van az ember, ha nem túl drabális, megfontolandó, hogy hazavigye, mert máskor is jól jöhet. És persze nem tudom, mit tud a kamerád, a lencse, mennyire lehetett volna még közelebb menni, de ez igazán úgy élne jól meg, ha minimum kétszer közelebb lenne, hogy elkezdjenek a részletek működni, mert így most nagyon érződik, hogy te tetted oda ezeket a csigaházakat, ha viszont közeli a kép, akkor ez már nem kérdés, hanem egy kompozíció. Magyarán, ha sok a táj, akkor az elvárás is az, ami egy tájképnél, ha közelebb vagy, akkor már kiragadod a környezetből és a tárgyak fognak működni. (hegyi)
értékelés:

A Tatai Vár egyik macskája

A macska kedves, és a háttér nagyon jó ezekkel az elmosott füves részekkel, ahogy váltakoznak. Ami a problémám, az a tönk itt a kép elején, amit látom, hogy igyekeztél kevésbé hangsúlyossá tenni a mélységélességgel, de nagyon erős így is, erősebb a macskánál. Két eset van. Az egyik, hogy úgy komponálsz, hogy valahogy kiadja azt, hogy arra várjunk, felugrik-e rá a macska, ehhez hátrébb kell menni picit, és lejjebb biccenteni a kamerát. Vagy vársz. Idő, idő, idő. Ez mindig fontos. Vársz, próbálsz kapcsolatot teremteni a cicával, hátha eléred, hogy felugorjon, vagy odébb fáradjon. Tudom, a nem háznál élő macskák nem mindig barátságosak, sokszor megriadnak, van rizikója, de azt kell elfogadni, hogy a képen csak az van, amit belekomponáltál, a környezet, az, hogy mi volt előtte, az nincs itt. Vagyis annak a miértje nincs a képen, hogy mi az oka, hogy ő fotóra került, miért itt és így. Valamiért fontos volt neked, hogy ő képen legyen, de ezt a valamit nekem is éreznem kell, a nézőnek. (hegyi)
értékelés:

Boldog új évet kívánós és év végi, meg év eleji újdonságos film, mert fontos hírek is vannak az év végére. Végre utolértem magam az elemzéssel és fejlesztettünk is egy új dolgot, aminek a neve Spotlight. Ez azon képek kiemelése, reflektorfénybe helyezése, amiket érdekesnek, kiemelkedőnek találok, vagy az elemzésben hangzik el olyasmi a kép kapcsán, ami nem csak az alkotóját, de a többieket is érdekelhetik.

Tükör által

A Karolina külfejtés 28 méter mély tava. Nemrég indult meg a terület rekultivációja.

Ingrid, ez egy igen jó kép lett, van pár dolog, amit ha látom a helyszínt, valószínű máshogy csinálok, gondolok itt a kép bal oldalára, ahol nem vágnék bele az ívbe, meg a kép aljára, ahol egy kevéssel jó lenne többet kapni a tárgyakból, lámpákból, mert az jót tesz ennek a tájnak, ha az emberi jelenlét is belekerül, de alapvetően a tónusai is rendben vannak és az is, hogy megtaláltad azt a pillanatot, amikor a víz ilyen szépen tükröz. (hegyi)
értékelés:

Tél, másodszor

A másik azért jobb ennél, mert koncentráltabb, és az élesség is, a tónusok is ott erősek, ahol az üzenet lényege van. Itt meg az előtér az éles, ott van kontraszt, kábé a kép feléig, onnantól meg, ahonnan kezd izgalmassá válni, elúszik az egész ehhez az alsó régióhoz képest. A kérdés ilyenkor az, hogy miért is ez az út menti parlagos füves rész a fontos, miért erre tetted a hangsúlyt? Nincs benne olyan részlet vagy képelem, ami miatt ez valóban érdekes lenne, lehúzza a súlyt a képen, szóval így ez nekem nem működik. Feri, a képnél a legfontosabb az, hogy mi az, amit megmutatsz, és minden képelemnek, főleg egy nem mozgó, hosszasan beállítható tájkép esetén igaz ez, minden vonal, forma és tónus okkal kell rákerüljön. Az nem lehet érv ilyenkor, hogy de hát ott volt ez vagy az az elem, nem tudtam mit csinálni, mert mindig van választás, ha más nem, akkor az, hogy nem csináljuk meg a képet. Annyi fotót küldtél már, hogy azt kell mondjam, neked, aki ráadásul szeret is a tájban bolyongani, érezned kell, mit mutatsz nekünk és miért. Tényleg érdekelne, hogy miképp esett a választásod erre a beállításra. (hegyi)

Kellemes Ünnepeket Kivánok Mindenkinek!

Igazából nem szívesen elemzek ünnepre küldött jókívánság képeket, mert a gesztus a fontos, és ezt az érzést nem szeretném kisebbíteni, vagy elrontani, hogy szétszedem, mi miért jó vagy sem. Úgyhogy BÚÉK neked, várom a munkáid! (hegyi)