Feladatmegoldás

Jégvirág

Csodálatos, hogyan fürdőzik a pampafű az évszakokban. Minden nap vonzza a tekintetem. Nehéz átadni képen, mint amit látok/érzek, de megpbáltam. Makro lencsével valószínű, hogy élesebb lett volna, de az még sajnos nincsen.

Ez szép lett, nekem is van pampafüvem, de ilyennek sose láttam, nyilván ez amiatt is van, hogy talán az enyém védettebb helyen van, így nem éri ennyi eső vagy mi. Nagyon jó formákat láttál meg, szépen is komponáltad, erős a dinamikája is. Hogy kell-e a kékítés, ebben nem vagyok biztos, én szeretem, ha a fekete-fehér nincs módosítva. Várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

A csuklyás

Mai portrézás eredménye. Természetes fénynél készült a kép.

Abban mindannyian egyetértünk, hogy ez egy esztétikus kép, szép megoldás, jó formák, sőt, ha a korszellem divatját nézzük, akkor amit látunk, teljesíti a férfiideál kritériumait is. Kellően karakteres, a ruha ad hozzá valami titokzatosságot is, filmes hangulatnak is mondhatnám, amit látok. Szóval ez a része oké. Amivel kéréseim vannak, az a technika. Írod, természetes fénynél készült a kép. Azt, hogy ennek mi az oka, hogy azért így, mert nem volt kéznél lámpa, vagy mert egy pillanatot rögzítettél és tartottál tőle, hogy ha a világítással macerálsz, akkor elszáll a madár, nem tudom. A tónusok rendben vannak. Viszont ahogy érzem, a zaj ellene dolgozik a bőr struktúrájának. Nyilván akár ha állványon is van a gép, 30-adnál lejjebb nem lehet menni, mert a modell nem biztos, hogy tartani tudja magát, márpedig a bemozdulás is elmossa a testszövet érzékelhetőségét. A blendével se lehet akármekkorát nyitni, mert ez az a helyzet, ahol kell a mélységélesség. Marad az ISO, ha a fény kevés, ott lehet nyerni, de ennek ára meg a zajosodás. A másik, ami miatt ez problémás nekem, hogy így nincs meg a kellő különbség a pulcsi szövetéből adódó zajosság és a test között, márpedig kéne. Az oké, hogy ha nincs óriási stáb, ruhás például, akkor azzal kell beérni, ami kéznél van, ez a pulcsi ilyen. Némileg akár retussal korrigálnám az éleken megjelenő belső anyag csíkjait, amik kilátszanak, főleg arcnál. Hát, ez jut eszembe, szóval a természetes fény akkor előny, ha van belőle elég sok. (hegyi)
értékelés:

kilátás

Nem csodálom, hogy Ádámnak ez a kép lett a hónap képe, szép munka. Az éles, hegyes, kemény vonalakat szépen oldod fel azzal, hogy ennyire finom tónusokat használsz, miközben nem megy át szépelgésbe, megvannak a sötétek is, ott, ahol kell. Az is jó, hogy elbillen a valóság, hogy semmi se marad meg annak, ami, függőlegesnek, vízszintesnek, és azzal, hogy a nézőpont úgymond hanyatt esik, ez egy forgás, szédülés érzetet is hozzáad, szóval több irányt mixeltél össze, és eból egy szép végeredmény született. Csaba, várom a fotóid, kérlek. (hegyi)
értékelés:

Elmúlás

Demeter szerette az elmúlást elszáradó, pusztuló olykor akár halott növényekkel ábrázolni. De sose keverte a kettőt. Az elszáradt, de még színes növény nem bírja a bebarnult, halott dolgot maga mellett. Nem ugyanaz a kvalitás, nem ugyanaz az esztétika. És én a mélységélességet se venném ennyire kicsire. (hegyi)
értékelés:

Szúrós ás csípős

Az ötlet, hogy vöröset a zölddel, vagyis komplementer színeket hozz össze egy képre, jó. Az is jó irány, hogy mindkettőt formailag is azonos irányban ábrázolj. A világításon és a háttéren azonban kéne dolgozni. Egyrészt ezek az árnyékok, főleg a növények belsejében okoznak gondot azzal, hogy feketére, sötétre és borongósra színezik át, fedik le a tárgyak eredeti élénk színeit. Másrészt az árnyék is sok. Ilyenkor kéne deríteni, tükröt vagy mást használni, hogy visszaverj a belső felületekre is fényt. A másik a háttér. Ehhez azért kéne keresni valami mutatósabbat, mert így olyan, mintha összegyűjtötted volna a csendélethez a tárgyaid és mint leltár szerepelnének, várva a valódi háttérre. Jó lenne látni ismétlést. (hegyi)
értékelés:

Fél (én) arc kép

Ez az első feladat, de elsőre nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nem szoktam magamat fényképezni, így a komfortzónám feszegettem. Talán elindultam az önismeret útján, de az embert meg tudom megmutatni szabadon. Így félig felfedve érzem magam még komfortosan. Már ha ezt így portrénak lehet nevezni, de jelenlegi tudásomból ennyi tellett. Nagyon borult volt az idő, ablak előtt természetes fénynél. Lehet derűsebb időben más lett volna. 48mm, ISO400, f5.6.

Kitti, üdv a Téren, ez egy határozott kezdés - majd később a barnításról, szépiáról beszélünk, én nem vagyok a híve - jó ez a fél arc, talán picit lehetne világosabb és talán keményebb is, de alapvetően ez egy jó irány. Nem kell félni az önképtől, sőt. Én szeretem, és azt is, ha ti szeretitek, szóval ha nem nagyon diszkomfort, látnék még tőled ilyesmit. (hegyi)
értékelés:

Megszólalásig

Én erről nem tudok mit mondani Feri, tudod te is, hogy ez nem lett jó, nincs megoldva. Nem értem az ellenfényt, persze emiatt kellett belenyúlni erősen az arcba, de közben meg maga a szituácó nem annyira egyedi, nincs benne olyan kihagyhatatlan sztori, ami indokolja, miért lett ez a kép megtartva, és nem megismételve. (hegyi)

Otthonosan

Feri, az ötletet értem. De ez tónusban és formában nincs megoldva, ez a kép csak vázlat így. Ráadásul az asztalon a láb elég sokat szerepel képeken, ehhez valamit még adni kell fűszert. Várom az ismétlést. (hegyi)

Nézőpont

Egy régebbi, bár annál jobban szeretett önportrém, sokat foglalkoztam a kép megkomponálásával, főleg, mert a technikai feltételek nem voltak a legjobbak, pontosítva állványnak dobozokat, világításnak egyszerű, szobai állólámpát használtam, 12 mp időzítővel exponáltam. (2017)
Olympus E-450
f/5.6
1/60
ISO100
86mm

Kedves Ádám, elnézést, hogy eddig kellett várnod, engem is elért a karanténdepresszió. Szóval, a kép jó, tetszik a kompozíciója, hatásos ez a nézés és a gondolkodói póz is, bár engem inkább a 70-es évek bűnügyi sorozataira emlékeztet, a nyomozók között volt ilyen karakter. Amivel vitatkoznék, az két dolog. Egyik, hogy a tónus nekem sötétre sikerült, így a formaiság nem adja ki annyira. A másik, hogy oké, hogy az egyik oldalad sötétben tartod, de mivel amúgy meg kommunikálsz a nézővel, szóval így a félszeműség nem elég jó. Valami pici derítés kell az árnyékos oldalra is, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Várom a folytatást, ha lehet, akkor még önportrét is kérnék, megy ez neked. (hegyi)
értékelés:

A zongorista

Nikon D5100 - 18mm- F/3,5 - 1/30sec.

Én ezt kedvelem, jó ritmusa van, de alapvetően a kompozíció lehetne feszesebb. Egyrészt arra figyelj, hogy a képhatároknál ne legyenek ottfelejtett darabkák. Nem szabad, és ez most főleg fenn jelentkezik. Másrészt fenn amúgy is a kotta tetejénél vágnék, mert felesleges az a sok ott felül, nincs benne már információ. (hegyi)
értékelés:

P E R S O N A

Nem véletlen, hogy a műsoromhoz választottam ezt a képet, annyira inspiratív, több minden irányba mutató, mégis hordoz valami rád jellemző személyességet, ha akarom akkor maszk, és akkor vírus, ha akarom, akkor a beszéd tagadása, a mimika elfedése, szóval igen erős jeleket hordoz a kép. Talán a fül, ami vagy legyen jobban érzékelhető, vagy azt a picit akár retussal, akár a fej mozgatásával lehetne eliminálni. Köszönet ezért a képért, várlak vissza. (hegyi)
értékelés:

F(x)

Nem tudom, ez mi. Olyan, mint egy lépcsőházi konstrukció, forma, amihez egy könyvespolc is csatlakozott. Mint absztrakt, kiváló. Egy almával például meg lehetne bolondítani azzal, hogy odateszed valahová a polcra, nyilván mondom ezt úgy, hogy nem tudom, ez kivitelezhető volna-e vagy sem. És persze ez személyes is, hogy kit mire inspirál vagy késztet a rend látványa. Jó kép, köszönöm, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

Elvonulás - Éjszakai ülés

“Mily csodálatos! Mily csodálatos! Minden dolog tökéletes, pontosan úgy, ahogy van.” – a Buddha
A szangánk elvonulásán (több napos meditáció) készült. Lehet, hogy lehetne vágni, megpróbáltam, nekem zavaró volt mindenhogy, úgyhogy eredetiben hagytam.

Nyilván oka van annak, hogy a lámpák nem középre lettek téve, ezzel ott persze nem sokat lehet tenni, hiszen ha elkezded rendezgetni, kizavarnak az elvonulásból, aztán vonulhatsz el még jobban. Utómunkában talán valami picivel lehetne a csúcsfényekből visszább venni, az árnyékokat meg feljebb hozni, de azt hiszem, hogy túl sokat az se segítene. Ez így neked egy fontos emlék, ahhoz, hogy ez egy kívülűállónak is magyarázat nélkül átélhető legyen, macerálni kellett volna a fényekkel még. (hegyi)
értékelés: