Feladatmegoldás

Erdei csillagvirágot indultam fényképezni, de egyszer csak beereszkedett a képbe. (ha minden igaz, akkor bajor darócpók van a képen)
Technika: gép állványon, ISO 100, f/5.6, 1/40 sec záridő

Érdemesnek tartottam a napfény a víz és a környezet kölcsönhatásának eredményeképpen létrejött hangulatot megörökíteni. Persze ez azt hiszem sok fotózással próbálkozó embernél van így, (de nálam biztosan) hogy ott van a helyszínen, érez s lát valamit, majd azt hiszi a képpel átadja mert az élmény tapasztalatával nézi a fotóját.

Expo: 1/160, F9, ISO100, 70mm

Technika: Nikon D3100 Sigma DG 70-300 ,f 4-5.6

Kaptam egy doboz makaront... és annyira színes volt. Karanténban egy ilyen lehetőséget nem tudtam kihagyni. :D

Kingával ritkán találkozom, de amikor igen, akkor a nap is mosolyog az égen.

A képet 1/13, F4.5, 200ISO beállítással készítettem az alacsony költségvetésű házistúdiomban. Majd a képet szerkesztettem. Sokaknak nem tetszik az ilyesfajta szerkesztési megoldás, nekem tetszik :)

Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemel-e egy feltöltést ez a fénykép. Nem mondanám annak a tipikus szelfinek, több van annál benne.

Én-ábrázolás karanténhangulatban. A lét összeszűkül, a tér örök. Figyelek befelé, az otthonom én vagyok.

Ha már járványhelyzet... ez az albérletem bajárata, szépen kialakított "karantén zónával". Ha kintről bejövök, mindennek ami gondot okozhat a vonal mögött kell maradnia. Délutánonként az ablakom alatt kévézom és természetesen visszafele a poharak sem jöhetnek a vonalon belülre. :)