Feladatmegoldás

Újra megpróbálom az első feladatot teljesíteni. Egész szép természetes árnyékot csinált egy társasház udvarán a napfény, csak a karom nem volt hosszabb hogy több tér legyen a képen.

Örülök, hogy újra próbálkozol, ez fontos, ráadásul elég jó eredmény is jött ki belőle, összehasonlítva az elsővel itt mondani akartál valamit ezzel és ehhez kerested a fényeket, formát, mindent, szóval öröm ez, jó meló. Kicsit talán ha magasabbra állsz, nem sokkal, csak pár centivel, még jobban közéjük tartozol, és a nyakad is látszik valamennyire. (hegyi)
értékelés:

Tetszik a színes megvilágítással való játék egy portré esetében. A kép egy ilyen játék eredménye.

Technika:
Gép állványon. Megvilágítás színes lámpával.
1/25
F5.6
ISO200
28mm
Sony A7
Sony FE 28-70

Gábor, az szuper, hogy kipróbálsz mindenféle helyzeteket, példádul ezt a sötétkamrára hajazó vörös fény. Lehet ezeket keverni is, több fényforrással, takarással kiemelni vagy színezni át dolgokat. Ha szereted, próbálkozz vele még. Ami a portré részét illeti, nem árt, ha jobban érzékelhető a szem, a tekintet, nem azt mondom, hogy kötelező a kamerába nézni, de annak különös okának kell lennie a portrénál, hogy ne lássam a modell szemét. (hegyi)
értékelés:

Hogy elfedjük a sebeket, melyek amúgy sem látszódnak.

Szeretem, ahogy a képekről gondolkodsz, hogy hajlandó vagy áldozatokat hozni egy fotóért. Ez a kép is ilyen, azzal, hogy összemaszatoltad magad, létrehoztál egy új történetet, amiben bárki lehetsz, mint egy mesevilágban. Ez jó. Technikai bajom van, valahogy mintha életlen lett volna a kép és ezt akartad volna élesítéssel korrigálni, nem tudom, de valami nem tökéletes. És még egy gondolat. A póló. Lehet az jó is, de akkor azt is mint egy kelléket kell használd, önmagában ha csak póló, ebből a kifestett világból kivisz. Arra is ki kell valamit találj. Várom a munkáid. (hegyi)
értékelés:

Sokat beszélgettünk erről a képről, sok próba készült vele, a többiek nem biztos, hogy tudják, hogy Olivér úgymond Látszótéren túl is tanítvány, és ez a kép mint egy munkafolyamat vége került fel ide. Kedvelem az üvegeket, a növényeket, de leginkább azt a párbeszédet, amit ez a két szereplő folytat. Olyan, mintha egy veszekedés kellős közepébe csöppentünk volna. (hegyi)
értékelés:

Érdekes levél és fej forma, érdekes cím, jó erős kontrasztos tónusok, felhők, ez mind együtt elég határozott világ. Egy kérdés van bennem, hogy miért kell a jobb oldalon az a plusz tér? Ha valami indokolná, jó lenne kimozdítani a középpontból, de ami a képen szerepel, azok a képelemek ekkora üres helyet nem indokolnak. Feri, várnám a munkáid itt is, instán látom, hogy készülnek, de ide valahogy nem jutnak el. Ne hagyd cserben az oldalt kérlek. (hegyi)
értékelés:

Kijöttek a partra napfürdőzni. Mobillal készült, haldoklik a fényképezőgépem.

Én nem tudom, mi lelt téged, Gábor, de ez a kép hibátlan. Csinálj nyugodtan képeket mobillal, amíg nem veszel új gépet, nem baj az, fotó az is, ha tudjuk a technika korlátait. Jók a tónusok, a kompozíció precíz, a kép több síkon is üzen, szóval GG, a fene vigye, ez három csillag, sőt, fel vagy szólítva, hogy növeld az aktivitásod és lássak képeket tőled. (hegyi)
értékelés:

Én nem vagyok nagy állatfotózó, szóval tőlem annyit lehet várni ilyen esetben, hogy elmondjam, mint néző, mi az, ami bejön, és mi az, ami zavar. Ez a kép a fülbevalóra van kihegyezve, a cím is ezt mondja, oké. De akkor miért álló a kép? És hát a pillanat se a legjobb, mivel a háttér nem segít neked a komponálásban. Ez se más szerintem, mint az emberportré. Ha ugyanazt tudja teljesíteni technikában, kompozícióban, tónusban, mint akármi portré, akkor jó, ha ilyen-olyan okokból de nem sikerül, akkor a kép maximum emlékkép. (hegyi)

Születésnapi önportré galambokkal

Sokan látják,érzik retro helynek Budapestet, magyarok és külföldiek egyaránt. Én is egy elidegeníthetetlen romantikát látok a képen. A Duna az épületek és a hidak egyfajta romantikus városképet adnak.

Felmerülhet pár emberben, hogy mégis hogyan kapcsolódik ez a cím a képhez, mi értelme van. Mondhatnánk, hogy semmi, de adok neki. (Nem én adtam a címet, csak a jelentést. ) Trinity = Szentháromság, ugyebár. Az Atya az égbolt, a Fiú a sárga fal, és a Szentlélek a tükröződés. Igen tudom a Szentléleknek a jele a felhő, a fény... de én ezt a szerepet adtam neki. (Az Atya, mint égbolt, mert minden értelemben felettünk áll, mint apa, ő nevelt, ő az akire felnézhetünk, aki segít. A Fiú, mint sárga fal? Az örök fény, a közvetítés jelképe emberek és istenek között. (Nem össze keverni a zöldbe hajló sárgával... És a Szentlélek, mint a tükröződés, egy nem megtestesült dolog. Egy olyan dolog amit sosem tudunk megfogni, egy illékony ,,anyag"...)