Feladatmegoldás

Kingával ritkán találkozom, de amikor igen, akkor a nap is mosolyog az égen.

A képet 1/13, F4.5, 200ISO beállítással készítettem az alacsony költségvetésű házistúdiomban. Majd a képet szerkesztettem. Sokaknak nem tetszik az ilyesfajta szerkesztési megoldás, nekem tetszik :)

Idővel a különleges dolgok is átlagossá válnak. Egy budai galéria ablakában fogadott ez a látvány. Több minden is megfogott a kilátásban, aztán eszembe jutott hogy vajon milyen lehet annak aki minden nap ezt látja? Ezért komponáltam szándékosan a kép szélére a parlamentet, talán előcsalogatja ezt az érzést. Az ablakkeretet csak érzékeltetni akartam hogy ne vonja el túlságosan a figyelmet, ezért úgy állítottam be a fényerő/kontraszt arányt hogy kevés részlet látszódjon belőle.

Sokat gondolkodtam azon, hogy megérdemel-e egy feltöltést ez a fénykép. Nem mondanám annak a tipikus szelfinek, több van annál benne.

Én-ábrázolás karanténhangulatban. A lét összeszűkül, a tér örök. Figyelek befelé, az otthonom én vagyok.

Ha már járványhelyzet... ez az albérletem bajárata, szépen kialakított "karantén zónával". Ha kintről bejövök, mindennek ami gondot okozhat a vonal mögött kell maradnia. Délutánonként az ablakom alatt kévézom és természetesen visszafele a poharak sem jöhetnek a vonalon belülre. :)

Ez a kép hűen tükrözi az érzéseimet a karantén első heteiben. A rácsok mögött ott a szabadság, bent a nyomasztó bezárdság.

Néhány év után újra elővettem az analóg fényképezőgépem.

Csak egy pillanat az őszi Miskolc-Tapolcáról.

Kísérleteztem, hogy lehetne egy képen minél több arcomat megmutatni. A felvétel 1 másodperces záridővel készült, második redőnyre szinkronizált vakuval. (ISO100, F/20, 68mm)