Feladatmegoldás

Szemtől szemben

Elsőre azt írtam volna, hogy érdekesek vagytok ti építészek, miközben a tervekben meg kell lennie a párhuzamosoknak, hogy ne dőljön össze az épület, a fotóban valahogy ez nem olyan fontos nektek, de közben látom, hogy mi a baj. Az épület üvegeire vetted a pérhuzamosokat, ami meg is volna kábé, de az, ami tükröződik, abban a képben van egy torzulás, és emiatt olyan, mintha a kép maga lenne csálé. Hát, a helyet nem ismerem, így könnyen lehet, hogy maga a felület nem párhuzamos, de az is lehet, hogy valahogy ez a gép mozgatásával megoldható lenne. Nem tudom. Az viszont érdekes, hogy ha ilyen helyzet van, mi a fontosabb, az épület vonalai, jelen esetben a vékony hálózat, vagy az, amit a tükör mutat. Én ez utóbbira szavazok, mert a vékony vonalak jelenléte nem olyan erős, mint maga az, amit képként látunk a visszaverődésben. Namost. Az, hogy ez önportré-e... hát, jó, az a kis manus ott lenn akkor tehát te vagy, igen, ha akarom, ez is önportré, csak ehhez vagy zoomban, vagy vágásban kéne még kis vágás. (hegyi)
értékelés:

Téged nézlek

Második önportrém. Elég nehéz feladat fényképezőgéppel, önkioldóval jó fotót csinálni. A feltöltött képnél sajnos a fejem teteje lemaradt, egyébként nem igy vágtam volna meg a képet. Szabadban egy régi jó Fuji géppel készült a fotó, derítőt is használtam.

Valami itt technikailag nincs rendben, nagyon sok a jpg képeknél ismert finom tónusokat bekockázó hiba, ez vagy azért van, mert digitális zoomot használtál, vagy az utómunkánál történhetett valami, esetleg egy jóval nagyibb képből vágtad ki ezt a részt, nem tudom, de technikailag ez pont a bőrnél okoz kockázást és fura hibákat. Maga a tekintet, a gesztus abszolút jó, ahogy az előzőnél, ebben is van valami az analóg világ beállításából, hangulatából. Az viszont fontos lenne, hogy ha akár önportréhoz, akár portréhoz választasz ruhát, az ne konkuráljon, mert zavaró a minta, elviszi a figyelmet. Itt most, ha eleve ez a közeli a terv, akkor simán váll alá húzható a ruha nyaka akár, és akkor nincs az a két háromszög az alján, ami mint forma idegen, nélküle több erő lenne benne. (hegyi)
értékelés:

Elárasztott bukógát

A Január 15. című korábban feltöltött feladatmegoldást újrafényképezni indultam el szombat délután. A kb 6 km-es séta utánolyan dolog fogadott amivel nem számoltam: a folyamatos esőzésnek hála a levonuló áradás - én olyan 6 méteres vízszint emelkedést saccolok - miatt a Tisza és a Túr gyakorlatilag összenőtt. A gátnak éppen csak a tetejéből látszik ki a zsilip állítókereke. Így csak félig volt sikeres a kis kirándulásom, mert csak az objektívet sikerült kiválasszam a majdani újrafényképezéshez, illetve az ETTR nevű technika használatához sikerült letesztelni a fotómasinát. A betervezett képet nem sikerült elkészítsem. A jóidő és az útközben még talált képek - amiket még szortírozok - valamelyest kérpótoltak a félsikerért. Technika: ISO 100, f/6.3 blende, 1/200 sec záridő, +1 lépés expoeltolás. A gép állványon tartózkodott, manuál fókuszt és önkioldót használtam.

A változó helyzet más megoldást kíván, itt a címben leírod, mi a helyzet, a leiratban részletezed is, jó lenne mindezt a képen is látni, de itt ha nem írod, hogy ez mi és miért érdekes, nem jövök magamtól rá. Már az is lehet, hogy sokat segítene, ha nem álló kép lenne. Nem tudom, nem voltam ott, hogy honnan és hogyan lehetett volna megfogni, hogy ez egy elárasztott helyzet, de ez most hiányzik nekem, a környezetből kéne több, hogy érthessem magyarázat nélkül is. (hegyi)

Valahol Koreában

Istvánnak volt egy hasonlója, ott is mondtam, amit itt, hogy a kép fele kábé nem nagyon érdekes, mert nem történik semmi megragadható benne, ami meg érdekes lehetne, azt a mobil problematikája a zajjal és részlethiánnyal, az megöli. Sajna ez így nem működik, ehhez fényképezőgép kell, ha technikai oldalról nézem, de ott is kérdés lenne a miért. (hegyi)

Shanghai esti panoráma

Egy suzhou-i elektronikai gyár termelésirányítási rendszerének teljes átalakítása után esélyünk volt egy napot Shanghai-ban tölteni. Egy híres "képeslapkészítő ponton" készült a fénykép. Pontosabban fényképek, ugyanis ezt egy 5x4 másodperces expozíciós panorámából sikerült összeesetlenkednem. Őszintén nehéz meghatároznom, hogy a látkép szép, vagy se. Nekem csak fotón látva a 'giccses' szó jut az eszembe, de a monumentalitása miatt órákig tudtam volna nézni a helyszínen a fényjátékokat.

Aki ismer, tudja, hogy a panorámaképek igazán nem az én műfajom, ezt a hiányosságom nézzétek el nekem. Elismerem a technikai dolgokat, mindazt, ami a képen szerepel, szép, esztétikus, jól megcsinált fotó, tényleg nem tudok semmibe belekötni, és nyilván, például egy cég fogadóépületében igen jól mutathat ez, ha van benne elég anyag, hogy 2-3 méteresre fel lehessen húzni, szóval minden oké. Három csillagos is. De pont az van, amit írsz is, hogy nem tudok továbbmenni annál, hogy szép, hogy tényleg jó ideig lehet nézegetni, ha elég nagyban látom, az meg nem ennek a képnek, hanem magának a panorámaképeknek sajátja, hogy általában el is felejtjük őket, mert nincs olyan momentum benne, ami emlékezetesen meg tudna ragadni. (hegyi)
értékelés:

Érintés

Kezdem a technikával, itt is elférne egy kis tónusemelés, ahogy az előző képednél is, és ebből arra a lehet téves következtetésre jutottam, hogy nagy az esélye annak, hogy nem azért maradnak ennyire a mélytónusokban a képeid, mert valóban ezt akarod, hanem mert a kontroll nincs beállítva, magyarán a monitorod nincs kalibrálva és emiatt sötét a kép. Nyilván könnyű mondani, hogy kalibráltasd, miközben tudom, hogy egyrészt egy kalibráló cucc az több tízezer forintnál kezdődik, és azt is tudom, hogy ki lehet hívni embert hozzá, aki megcsinálja - talán ez a célravezetőbb - de az is csak akkor működik igazán, ha a monitor maga képes a tónusok közelítően jó megjelenítésére. Úgyhogy azt javaslom, hogy inkább elsőre a neten keress ilyet, ami online tónusellenőrzés, mert ott azért ha nem is tökéletesre, de valamennyivel jobbra lehet beállítani a kijelzőt. A kép maga nagyon tetszik, jó ez a formajáték, talán azt az ív közepén belógó ágat valahogy kihajtottam volna, vagy kihagytam volna, de minden egyéb oké azzal, amit megláttál. Nagyon várom a folytatást. (hegyi)
értékelés:

Fényjáték

A rendelés elejét vártam, és egy beparkoló autó hátsó szélvédője "lézershow"-t vetített a folyosó ablakára. Gondoltam, elkapom a talált pillanatot, aztán kiderült, mennyi minden egyéb is rajta van.

Szeretem az árnyjátékokat, fényformákat, mindazt, ami ezekkel az absztrakciókkal létre tud jönni, ezért ezt a képet is kedvelem. Különösen azért, mert hogy ezt nem a könnyebbik módon, fekete-fehérben valósítottad meg, hanem színesben, ami azért nehezített terep, mert a színeknek is stimmelnie kell, nem csak tartományban, de abban is, hogy egymást úgy egészítsék ki, hogy emeljék azt a formajátékot, amit a fény kirajzolni képes. Bátorítanálak, hogy nyugodtan fotózz absztrakt dolgokat, ha van elég fény, ezek technikailag is meg tudnak jelenni, nem akadály a mobiltelefon sem. Még valami: gondolkodtam, hogy a párkányon az a tartó doboz az jó, hogy ott van, vagy sem, de arra jutottam, hogy épp azért jó ennyi a realitéásból, mert ez ellenpontozza az elvontságot. (hegyi)
értékelés:

Orchidea

nikon d7500, nikkor 18-105
otthon, lámpa fényénél

Eszter, ez egy finom dolog, szép megoldás, érzékeny, mondhatni nőies, bár nem szeretem ezt a kategóriát használni, mert sztereotipizál. A színhelyesség ízlés kérdése, hogy a kékességből visszahozod-e a fehérbe a szirmokat, el tudom fogadni, bár nekem az orchideától ez a kék picit idegen. Amit viszont nem győzök elégszer mondani, az a szignálás. Szép, kacifántos írást látok, de ez egyrészt abban is bajos, hogy konkurál a témával, ettől az amúgy egyensúlyban lévő kép elkezd finomkodni, másrészt ez úgy hat, mint egy képelem, a kompozíció része lesz, ami szintén zavart okoz. Védelmi értelme nincs, egy pillanat alatt leszedhető, a képnek pedig magától kell egyedinek és felismerhetőnek lennie, nem a szignótól. Én nem javaslom, hogy használd. (hegyi)
értékelés:

Félszemmel már majdnem a valóságon

Csilla, én ezt a képet nagyon szeretem, érzelmes, okos, átgondolt és jó megoldás, túlmutat a szimpla bemutatkozáson, mutat egy világot, ami nem csak körülvesz, de benned is megjelenik, és ez szuper, nagyon izgalmas. Technikailag azonban most a rejtőzködés és bújócska a láthatóság határa alá ment, jó ideig kellett keresnem azt, hogy hol is vagy ebben és mit is látok. Ez mint irány fontos, jó dolog, de valami mankót kell hagyni a nézőnek, ha túlságosan elvisszük a realitásból a dolgokat, a néződ magára marad. Csináltam egy verziót, persze elnagyoltan, hiszen nem az eredetiből dolgoztam, csak a tónusemeléssel javítottam. Lehet, hogy az egész csak azon múlik, hogy a monitorod miképp van kalibrálva, sok esetben találkoztam már azzal, hogy a készítő meg volt győződve, hogy nála oké a tónus, akkor másnál is, de épp erre való a kalibrálás, hogy nagy tónusbeli tévedések ne legyenek. Várom a folytatást! (hegyi)
értékelés:

cudaridő

Bár a kép a felismerhetőség alsó határát súrolja, talán mégis ez a kategória.

Ami ebben nekem izgalmas lenne, az a fej, az arckifejezés, de ez most tizedét se teszi ki a képnek, miközben oké, értem én, hogy építészet, kör, minden, de a külső részek nem izgalmasak eléggé. (hegyi)

Fényre várva

A képet egy esős, borongós napon mobiltelefonnal készítettem. Szerettem volna fényképezőgépet használni, de olyan kevés fény volt a szobában hogy nem láttam értelmét elővenni a DSLR gépem és az állványt. Lámpafényt és vakut sem használtam csak természetes ablakon át bejövő fényt + fotó készítése közben egy másik telefon bekapcsoltam az elemlámpa funkciót. Jó időben nagyon szép fények vannak a szobában de ezt most napsütés hiányában nem tudtam kihasználni. Később jobb időben újra próbálkozom fényképezőgéppel is.

Üdv a Téren, egy nagyon erős belépőt látunk a közösségbe, nekem ez fene tudja miért, de olyan hatású, mint a régi színházi vagy filmes portrék, ahol egy szerepben lévő pillanat örökítődik így meg a fotós által. Leonyidna, az orosz eszkimólány. Szóval van ebben valami, ami nem hagy elkalandozni, talán benne van ebben, hogy a tekintet oldalra elnéz a kamera mellett, hogy picit fentről van fotózva, hogy a tónusrend is jellemzően ezt a filmes hatást hozza, nem tudom, de a lényeg, hogy engem megragadtál vele. (hegyi)
értékelés:

Talp

Grillparty utáni pihenő

Érdekes nézőpontot választottál, formailag érthető, tartalmilag némi magyarázat kéne talán, miért épp a talp az, ami megragad, mint helyzetbemutatás. Nyilván van ebben a lazítás nyugalmából, de fura megfigyelni azt is, hogy mennyire szokatlan az, hogy egy talpat lássunk, mennyire eltér a megszokottól, miközben természetes, semmi extrém nincs benne, mégis ritka. Nyilván a kérdés az, hogy mennyiben ötletszerű, hiszen ezen múlik az, hogy van-e késztetés arra, hogy tovább keresd ehhez a viszonyulásod, vagy csak parti utáni pihenőben kezedbe akadt gép és a lazítás nyugalma-unalma hozta, hogy akkor én most ezt lefotózom. (hegyi)
értékelés:

Rétegek

Régi diafilmek, vagy régi nyomású útikönyvek világát érzem itt, anélkül, hogy brutális archaizálás lenne, és ez izgalmas világ ettől, tetszik, érdemes esetleg elgondolkodni azon, hogy ezt mint építészeti helyszínek bemutatási technikája később is alkalmazd. Adódik ez a levegőrétegek miatt is, az is ad egy párás, ködös hatást, valóban jól érzem azt, ahogy a tér rétegződései, a jelentés rétegei megjelennek. Köszönöm, ez oké lett. (hegyi)
értékelés:

Én(ek)

Régen próbálkoztam már magamról készített képpel jelen esetben képekkel, így most újra nekifutottam a dolognak. Vacilláltam, hogy az 1-es vagy a 13-as leckébe tegyem, de végül a 13-asnál maradtam, mivel rendszeresen lejátszódó jeleneteit próbáltam megörökíteni unalmas napjaimnak. Azokat a dolgaimat próbáltam képre vinni amiket beltérben űzök amikor van egy kis szabadidőm. Ha ki tudom, gondolni hogy hogyan lenne jó akkor megpróbálkozok majd egy kültéri verzióval is.

Alap, hogy kedvelem ezeket a dolgaid, leginkább azért, mert nem valami hirtelen felindulásból elkövetett fotóesemény, hanem mert átgondolt munka eredménye. Az egy másik kérdés, hogy vannak technikai problémák is, meg némi kompozíciós is, nem minden fázis egyenértékűen működik. Kompozícióban a bal oldalon van egy nagyobb kihasználatlan tér. És itt jut eszembe az, hogy a valóság az alap, de nem kötelezően kell ragaszkodni is hozzá minden tekintetben. Ágyon fekve is lehet olvasni, és akkor már nincs ez a nagy üresség. A torna nem biztos, hogy háttal mutat jól. És összességében az, hogy ellenfényben kell dolgozz, az nehezített terep. Jó lenne egy nagy lámpa, persze, vagy leeresztettebb redőnynél hosszabb expók, fene tudja. Szóval van meló még, de látom, élvezed. (hegyi)
értékelés: