Feladatmegoldás

Több szempontból is eltér ez a kép attól, amit Ágnestől megszokhattunk, nincs ember, nincs önábrázolás, nincs semmi más, mint egy jól, de furcsán komponált kép, egy érzés, effektek, és mindenféle sallang nélkül. Furcsán komponált, erre jutottam, mert valami szokatlan van abban, ahogy a bal oldalon a fa törzse megjelenik. Minden más légies, könnyű, álomszerű. Ez nem. Vészjósló a jelenléte. Ettől az egész kép kap valami másféle mélységélességet, nem csak fizikájában, de közlésében is. Szóval fura, szokatlan, de mégis olyan kép, ami nehezen enged. Keresd tovább ezt, mert ez jó irány. (hegyi)
értékelés:

Jó hangulata van a képnek, persze a pasi nélkül a szélen perfektebb lenne, de nyilván nem mindig adódik vegytiszta helyzet, ez szerencse kérdése. A hordótorzítás és az a pici dőlés korrigálható. De az erény, ahogy a kint és bent most találkozik. (hegyi)
értékelés:

A kis pontatlanságok azok, amik miatt a kép nem tudja kifutni magát, ami ad egy civil érzetet. Tudom, van ilyen tendencia, hogy fotózzunk úgy, mintha turista lennénk, vagy mintha minden csak úgy spontán lenne, én ezt annak tudom be, hogy az emberek java valóban nem tud fotózni és az alapokat elsajátítani, ezért játszik erre még jobban rá, de nem gondolom, hogy ez jó irány lenne. A belógó cipő bajos, és biza kellett volna várni még, hogy jellegzetesebb, mondanivalót segítő szereplő gyalogoljon be. Bakancsban vagy körömcipőben, de semmiképp sem farmerben és edzőcipőben, mert ennek a képnek nem a szoció az iránya, hanem az absztrakció. Amúgy tetszik, és jó is lenne az üzenet, hogy rágyalogol(nak), de lehetne ez tisztább és határozottabb közlés is. (hegyi)
értékelés:

Sokszor autóztam el a fotón látható táj mellett és mindig jó érzéssel töltött el amikor ránéztem a domb tetején lévő fára.

Tetszik nagyon. Annyi talán, hogy nem tudom, miért de mintha élesítettél volna rajta, vagy a jpg konverzió bajos, de a kontrasztos határoknál és éleknél van egy ilyen szellemképszerű túlhúzás, ami nem nagyon jó. Ha az ok az életlenség volt, akkor kell állvány, rekeszelni és hosszabbat exponálni. Érdemes ennek utánajárni. De tetszik, jó kép. (hegyi)
értékelés:

Lehetne a cím az is, hogy Tisztelet Dobos Sándornak, nála találkoztam ilyen érdekes, izgalmas térábrázolással, amiben szerepel a mű is, de alakítja a környezetét is, szóval ez jó, tetszik, talán csak annyi, hogy azt bátrabban, határozottabban kéne eldönteni, hogy kell-e a környezet vagy sem, ha igen, akkor többet, és nem így vágva, ha nem, akkor kihagyva azt, szóval ennyi az egész, de így is nagyszerű. (hegyi)
értékelés:

Ez a kép egy kihagyott ziccer. Így nem nagyon érdekes. Ha letérdelsz, vagy ha kell, hasra fekszel, akkor a két szereplő közép bekerül a férfi szobor, és máris izgalmas lesz a történet. Így csak egy dokumentál valamit. Persze, értem, a két szereplő egy kulturális közegben is egymással van elfoglalva, nem azzal, amit látni kell, korkritika is akár, de még ez is erősebb lenne, ha közéjük ékelődne a szobor. (hegyi)

Újra feldolgoztam, most ez lett belőle.

Valami olyasmit mondtam az elődhöz, hogy a formákhoz a test ábrázolása túl lágy, és hogy ha már rózsa, kéne erősíteni még valamivel. Hát, te más utat választottál, utómunkában belenyúltál egy szolarizálás utánzattal is, kapott valami glamour dolgot is, nem mondom, hogy közelebb kerültem volna a dologhoz ezek által. Ami abszolút nem dekódolható nekem, az a szolarizálás hatás a szakállnál. Az miért? Kiugrik a képből, nagyon mű, de ha ezt papíron csinálod a laborban, akkor se érteném, mire kell. Zavar az őszülés? Szóval azt mindenképpen értékelem, hogy dolgozol ezzel, ne is add fel, mert lesz megoldás, de nem ebben az irányban. (hegyi)

Az ötlet és a tónusok jók, gondolom mobillal készült, ezért van pici torzítás is, meg életlenség, talán ha lehet, érdemes ezt megismételni, nyilván persze nehéz az embernek német turistának tettetnie magát egy áruházban, aki elég hangos és agresszív, hogy ne szóljanak rá, miért gyalogol be a hasán lógó fényképezőgéppel, de valamit kéne tenni az élességért. (hegyi)
értékelés:

Alapvetően természetfotós vagyok. Ez egy különleges technikával készített kép,egy Boglárkáról. A bokeh-ekért egy Pentacon AV vetítőlencse felel, amit egy Pentax makrokihuzatba applikáltam,és az van rátéve egy konverterrel a Sony A6000-re. Hátránya az előnye is ennek. Igen kis DOF ál rendelkezésre. Sony A6000+Pentax makrokihuzat+Zeiss Pentacon AV 80/2.8

Ambivalens érzéseim vannak a képpel kapcsolatban. Ugyanis három egymásnak ellentmondó dolog történik, így zavar van az erőtérben. Van egy életlenséggel és bokehhel operáló alap képi világ. Van egy konkrét közlés a lepkéről. És van egy utómunka. A bokeh így, ebben a formában elég erőteljes, mivel ez adódik a lencséből, nyilván ezt akartad látni, tehát ez az, ami alá kell vetni minden mást. Vagyis, egyrészt én akkor nem vártam volna a lepkére, sőt, mert annak nem tesz jót ez a világ, amit a lencse rajzol. A másik a tónus, szín és utómunka. Ennél lágyabbnak kéne lenni, vagy 20%-kal kisebb szaturáció, kontraszt, szóval ezt az egészet álomszerűbb hangulatban kéne tartani. És végül, ha már ennyire kaleidoszkópszerű a kép java, akkor az az elszáradt növényszár az akár retusálható is lenne, ha már a helyszínen nem tépted ki. Tudom, a természetfotósok java azzal van elfoglalva, hogy ne nyúljon bele a látványba, mert az a szentség - szerintem ez téves, de mindegy - viszont ha eleve elrajzolt a dolog, akkor beleférhet bármi már. (hegyi)
értékelés:

Az van, hogy minden helynek megvannak a sajátosságai, amin nem lehet változtatni, itt ez a beton kerítésoszlop. Zavaró, tehát mi a megoldás? Hogy a testeddel kitakarod. A digit előnye, talán az egyetlen, hogy gyorsan vissza lehet nézni, mit alkottunk, ezeket azért észre kell venni, és még ott korrigálni, mert maga az ötlet jó lenne. Ismétlést kérek. (hegyi)

Én ezt szeretem, nyilván a technika akadályait látom én is, hogy hol vesznek el a tónusok, részletek emiatt, de ettől függetlenül ez egy igen jó meglátás, időtlen hangulat, lehetne akár 56 is, 89 vagy ma, mindegy. Persze ettől még érdemes a technikán is erősíteni majd. (hegyi)
értékelés:

Feri, ennek van humora is, sztorija is, azon vacillálok, hogy a csajt a lánccal levettem volna-e a szekrény tetejéről. De ami nekem most még nem 100-as, hogy ez így a határán van annak, hogy sztorit mesélünk, vagy szociót mesélünk, vagyis hogy ez egy belső monológ, vagy egy helyzet közlés. Ha ez utóbbi, azzal a baj az, hogy a nézők nem biztos, hogy értik, mire megy ki a fuvar. Apa átrendezi a lakást? Ahhoz szűk a kompozíció, akkor több kéne a térből, hogy beinduljon ez a sztori. Ha viszont belső monológ, saját történet belülről, és erre utal a kategória is, meg a cím is, akkor nem maradhatsz te, mint szereplő civil. Csak mondom, képzeld el ezt aktban, mennyire erős üzenet lenne ahhoz képest, amit most látunk. Nehéz így csillagozni, mert az ötlet és irány 3 csillagos, de ez a bizonytalanság meg ismétlést jelent, szóval lehet-e, hogy én adok 3 csillagot, te meg megpróbálod ugyanezt megcsinálni újra, kipróbálva az aktot? (hegyi)
értékelés:

Naponta többször elmegyek a kép készítésének helyén,ám eddig nem volt semmi ami a kép készítésére késztetett volna. Egyszer megálltam, és felnéztem a felhőket kémlelve,mikor ezt láttam. És akkor bevillant. Elvont,de mégis építészet. A képen a Gyöngyösön álló "toronyház" látható a maga 20 emeletével. Sony A6000 + 18-55mm / f3.5-5.6 oss

Kedvelem ezt a képet, nagyon jó, hogy a méretarányokkal így játszol, ettől lesz zavarba ejtő a dinamikája, hogy most akkor mi van, és nyilván az ember elsőre nem érti, nem is veszi tudomásul, de nem hagyja nyugodni, vissza kell menni megfejteni újra. Határon van a tónus, hogy sötét legyen, lehet, hogy egy leheletnyit a középtónusokon lehetne világosítani, nem tudom. De tetszik, van sztorija. (hegyi)
értékelés:

Ma egy éve hunyt el mesterem, Balla Demeter fotográfus. Eddig nem közölt képeiből válogatást mutatott be az Index. A Fortepan gyűjteménye a Városháza Kiadónál hamarosan megjelenő Csak képek könyvsorozat 72 képével bővült. Erről és a csatornát érintő hírekről beszélek, és ünnepeljük, hogy több, mint 1000 feliratkozója van a csatornának.