Feladatmegoldás

Azt gondolom, hogy itt is az a helyzet állt fenn, ami oly sokszor megtörténik az emberrel, hogy benne van egy szituációban, és ott az akkor hatással is van rá, majd amikor kész, ő még látja benne azt is, ami a környezetben volt, de a nézőnek ez nem jön át, mivel ő nem volt jelen az exponálásnál. Magyarán valószínű, neked ott ez azért tetszett meg, mert a környezetből ez a fény úgy világította meg a kedvelt cég logóját, hogy az így számodra hordozott valami extra élményt. Itt azonban én, akinek a Dell egy cég a többi közül, ez nem jön át. Látom a logót, látom a fény által kirajzolt formát, látok benne valószínű kábelek árnyékait elég kuszán, mindez a képnek harmada lehet, a többi fekete. Ez így nekem annyira nem érdekes, nem mutatja azt, amit a leírásból megtudhatunk. (hegyi)

Nem tudom, hogy mindezt megelőzően volt-e már önálló kísérleted az utcán élők bemutatására, vagy a szociofotóra, mert azt nehéz megítélni, mi az, ami a workshop számlájára írható és mi az, ami nem. A közös fotózások szerintem csak ritkán működnek jól, főleg ilyen érzékeny téma esetében, hajt az idő, az oktató-elóadó, ott vannak sokszor a többiek is, nem egy bensőséges szitu. Ugyanis a képen azt érzékelem, hogy nem voltál nyugodt, nem voltál egyensúlyban, ezért a szándék érezhetően jó volt bár, de a megoldás több szempontból is hagy kívánnivalókat maga után. Az egyik fontos kérdés, hogy ilyenkor mi a cél. Ezt neked kell előre meghatározd. Nem a szitu ismeretében, hanem előtte, hogy most akkor te portrézni akarsz, vagy helyzeteket megmutatni, riport, lírai etűd, mi a cél, mert ez meg fogja neked mondani azt is, mi a hozzá tartozó és elvárható forma. Ha portré, akkor ki kell kerülni a lehető legtöbb zavaró tereptárgyat, nem állhat ki a fejéből a deszka pl, és nem vághatod így el a kezeket. Ha szocio, akkor viszont több kell a környezetből, hogy egy viszonyítási alap legyen, hol él és hogyan, hogy történetbe helyezhessük. A tónusok kábé megfelelnek a most eévárt és használt kopogós tónusrendnek, én nem vagyok ennek feltétlen híve, mert a drámázásnak nem tónusokkal kell megtörténnie. A kompozícióban a fejek felett túl sok a hely, miközben lenn meg legalább annyi kéne, amennyit fentről vágnék. Hát, én most azt mondom, hogy bármennyire is ritka itt az, hogy emberek fotósként bevállalják az emberábrázolás ezen formáját, de azt mondom inkább, hogy ha érdekel ez a téma, ugorj majd neki újra, de előbb a portrét, ezen belül is az önportrét kell gyakorold, mert az fogja neked megadni a biztonságot abban is, hogy hogyan ábrázolj egy embert és abban is, hogy önmagad elfogadd, mert enélkül nem tudsz elég közvetlen lenni az emberekkel sem. (hegyi)

Valóban szép épület ez így kivilágítva, nem tudom, hogy a csillanást szűrővel, vagy utómunkában hoztad-e létre, talán abból kevesebb is elég lenne, mert most magáról az építészeti helyzetről elviszi a figyelmet picit. Enélkül is szép lehet, törekedj a természetességre. Tudom, hogy minden ilyet ki kell próbálni, hogy én is meg tudom-e csinálni, és ennek az örömét nem szeretném elvenni tőled, csak jelezni akartam, hogy összességében ezek az effektek cukorkák, és az általában a hitelesség rovására megy. Ami a kompozíciót illeti, egy leheletnyivel több tér jobban esne minden irányból, hogy ne legyen ennyire bezárva, lehatárolva a forma. Várom a folytatást, ha kérhetem, az első lecke ismétlésével. (hegyi)
értékelés:

Kedves Laci, üdv a Téren. Jó az, hogy láttam másik képet is tőled, mert így a technikai lehetőségeid is jobban ismerem, és emiatt kell azt mondjam, hogy ezt a képet elfogadom bemutatkozásnak, de első leckének kérnék egy ismétlést. Ugyanis túl sok a technikai nyűg vele, be is mozdultál, szóval érezhető, hogy ez egy gép próbálgatás közben elkattintott kép, nem céltudatos önábrázolás. Írod, nem szereted magad fotózni. Sok fotóval foglalkozó ember mondja ezt, mintha könnyebb lenne a gép másik oldalán állni. Ez csak látszólag van így, és persze lehet mondani, hogy a fotós rejtőzködő alkat, de az önábrázolás az önismeret egyik lépcsője is, amellett, hogy a portrézás tekintetében is lehet általa gyakorolni, ismereteket szerezni. Kérek egy ismétlést ebben a témában. (hegyi)

Jó a formaérzékenységed, az, ahogy az organikus beleszövődik a materiálisba, magyarán a korlát-fej-ruha játéka jó ritmusú. De itt is az egyik problémám az álló. Nem hagysz kifutást neki. Pedig akkor lenne igazán érzelmes ez, ha mint egy zongoraetűdnél, a finom játékok a korláttal folytatódnának, és a test megjelenése ettől lehetne líraibb, kevésbé konkrét. Azért is érdekes ez a kérdés, mert ösztönösen használsz is egy eszközt ennek erősítésére, és ez az az effekt, amivel a széleken vignettálva van életlenedés és valamiféle zoomolás-szerű hatás. Na, ebből az effektből minél kevesebbet lenne jó használnod, mert ez ma trendi, de holnap már nem lesz az (remélem), viszont elég kamu hatása van. Ezen te már túl vagy. Ha van kedved, szívesen látnék erről egy ismétlést, bízz magadban, hogy amit meglátsz, valóban érdekes lehet, legyél határozott és merész, hogy ilyen effektekkel nem erősítesz rá arra, ami amúgy is benne lehet a képben. (hegyi)
értékelés: