Feladatmegoldás

Feri, ez nem szocio, nem utcafotó, semmi nincs benne, ami miatt érdemes lefotózni, nem is értelek, hogy ez a kép miért készült el. Attól, hogy az utcán fényképezel, nem lesz még street photo, ahogy a csendélet sem attól születik, hogy csendben vagy, amikor fotózod. Bocs. (hegyi)

A történet szuper, amit adsz, a színek is, minden rendben lenne egy jó kis horror-noire mozi plakát is lehetne, de valamit nem értek. Ez akkor lenne igazán szép, ha meglennének a formák és nem lenne ilyen szűkre vágva. Nem tudom, mi az ok, hogy ennyire lekorlátozod a dolgot, hogy ez vajon azért van, mert nem bízol a kép erejében és a nézőben, hogy értse akkor is, ha hagysz teret, hogy mire megy ki a fuvar, vagy hogy ez valami más ok miatt történik, de erről beszéljünk. (hegyi)
értékelés:

Vegyük fix x-re a képkivágás arányait, hogy én jobb szeretem a 3:2-es vagy 4:3-as arányokat, mint a szélesebbeket, erről akkor most beszélek utoljára. Mert ez a kép sokkal erősebb, mint ami az előző volt ebben a bemozgásos témában, erről beszéltem, hogy kell valami felismerhető, azonosítható, hogy az ember fejében beinduljon a mozi, a mese. Itt ez megvan. Úgyhogy megy a 3 csillag is. (hegyi)
értékelés:

Egy októberi hétköznap délelőtt Budapesten. Csúcsforgalom helyett.

Ez egy ütős kép lett. Aureliano leírása, sztorija kiváló hozzá, valóban olyan, mintha valami atomvillanás utáni kiürült város lenne, jó a nézőpontja is és a formák is, szóval gratulálok, érdemes a gyerekkel fotózgatni, mert előbb vagy utóbb az ember beleun a kitaposott utat követni és a sztenderd gyerekfotók után ha kitartó a munka, bejönnek a szürrealitások. (hegyi)
értékelés:

Az ötlet jó, hozza az őszt is, meg a gyerekek játékát ezekkel a szúrós növényekkel, és az is tetszik, hogy a pad úgy jelentkezik, mintha valami filmes megoldás lenne, de egy dolog van, amit máshogy csináltam volna. Lillát átvezényeltem volna a kis fa másik oldalára, balra, mert ott alapvetően sötétebb a kép összhatása és ott az ő ruhájának világossága jobban mutatna. (hegyi)
értékelés:

A fotó lakóhelyem vasútállomásán készült. Mindig tetszettek ezek a formák és a vonalvezetés. Ezt szerettem volna megörökíteni. Talán kissé életlenre sikerült, amit annyira nem is bánok, mert úgy gondolom jelen esetben ez inkább hozzá ad egy fajta "sejtelmességet" a képhez. De ezt döntsétek el ti. Minden hozzászólást szívesen fogadok! :)

Azt hiszem, be is mozgattad talán a gépet, szóval az életlenség és a bemozdulás nem ugyanaz - én nem vagyok nagy barátja a tűéles képeknek, szóval engem kevéssé zavar, az már inkább, hogy nagyon sötét lett az eredmény. Nyilván annyi kell, hogy a lejárat legyen sötétben, de a falak is sötétek most, minden túl szürke, így ez elkoszosítja az egészet, de nem jó értelemben, hanem olyan érzet, hogy nem jó nézni. 2-3 fényértéknyit is lehetne világosítani az egészen, az se baj, ha a sötét részekben is előjönnek részletek. Várom munkáid. (hegyi)
értékelés:

Zoli, azt gondolom, hogy ez a helyszín így, ebben az évszakban vagy ebben a fényben nem olyan nagyon adja ki azt, amit üzenni akarsz vele, nem tudom, hol van ez az épület, nyilván valamiért neked fontos, és működhetne is, de ehhez az expozíciót rendbe kéne tenni. Mert ha ennyire sötétben van, akkor nem jön ki az, hogy itt az épület a fontos, ő a főszereplő. És a képarány, a 3:2-es jó lenne, ehhez picit vágni kell. Csináltam egy verziót, hogy értsd, miről beszélek. (hegyi)
értékelés:

Jó ez az olvasólámpa, még nem láttam. Én lejjebb guggoltam volna, hogy még jobban érzékeltessem a méretét, és érdemes lett volna várni még, amíg a babakocsisok odább mennek valamivel, mert így most nagyon középre van minden tömörülve. (hegyi)
értékelés:

Szép ez, ki van exponálva, meg minden, de azért te is látod, hogy mennyire ferde, szóval na, azért az jó, ha a horizont nem dől. Valami mégis idegen nekem. Lehet, hogy ez a digit technikából adódik, de amikor valami ennyire éles és kontrasztos is, az számomra elveszti a lelkét. Nyilván ez egyéni problémám, hiszen a net tele van ilyen hiba nélküli, éles és rezzenéstelen képekkel, csak valahogy hideg. (hegyi)
értékelés:

A képet egy Canon 80D-vel és egy 50mm f1.8-as obival lőttem. Vadnyugati hangulatú fotót szerettem volna, mivel vonz ez a világ. Tudom elég mű lett az izzó dohány és a füst, de a hangulathoz szerettem volna valamilyen "macsós" pluszt. Mivel nem dohányzom, ezért próbálkoztam egy kis manipulációval. Ebben is van még hová fejlődnöm :)

Szia Szabolcs, üdv a téren, nekem ez a kép minden hibája ellenére tetszik, talán pont a hibákból adódó esendősége okán. Persze ettől ,ég beszéljünk ezekről, hogy ha ismételni fogod, korrigálhass. A cigi egy dolog, nyilván hihetőbb, ha már legalább félig van szívva, és sejtésem szerint a macsók szűrő nélkül tolják, szóval erre mivel nem dohányzol, jó lehet egy bagós barát, aki a kedvedért elszív félig egy cigit szűrő nélkül, majd odaadja a kép erejéig. Érdemes megfigyelned, hogy hova teszi a szájában a cigit, valószínű nem középre. De van még más is. Egyrészt a vadnyugaton ilyen ing nincs. Bocs, de más jelmez kell. A kalapból sem a szalma az, ami western lenne, inkább Van Gogh jut eszembe róla, persze akár az is jó irány lehet, hogy egy olyan portrét csinálsz. És még valami: macsó ember szakálla nincs ennyire precízen gondozva, kiborotválva. De mondom, mindezekkel együtt lesz ez a kísérlet szerethető. Várom a további önképeid. (hegyi)
értékelés:

István, az jó, hogy vannak figurák a képen, én ezt előrelépésnek gondolom, de a kompozíció nem elég izgalmas még. Nyilván, az időből sosem elég, ami van egy fotózásra. De azt kell mondjam, hogy maga ez a híd önmagában nem nagyon érdekes, ha nincs valami plusz, azt a pluszt viszont úgy kell megtalálni, kivárni, hogy jókor legyenek a dolgok jó helyen. Ez azt jelenti, hogy a figuráknak, autónak, mindennek a helyén kell lennie, vagy legalább úgy elhelyezkednie, hogy izgalmas történet legyen és ehhez nem jó, ha akkora üres flekkek vannak, mint most jobb oldalon. (hegyi)
értékelés:

Noha egy szarka mogorvának tűnhet első látásra mégis lehet barátságos és boldog. A kép bár mobiltelefonnal készült és jó pár éve már ennek szerettem volna megosztani veletek. Hosszas próbálkozás után sikerült össze barátkoznom a kis madárral. Cserébe sok fényes kis aprósággal kellett neki kedveskedni. :) A hangulata miatt talán ebbe a leckébe illik leginkább. Legalábbis szerintem. Technikailag messze nem egy tökéletes fotó mégis az egyik kedvencem.

Kedves Tamás, amit mondok, az nem ellened megy, hanem segíteni szeretnék, és nyilván bármi megtörténhet, még az is, hogy a mobil okozta részletek kisimítása pont úgy és ott történt, ahogy most látjuk és ez okozza a gondot, amit érzek, de úgy érzem, ez a kép nem 100%-ig őszinte meló. Ha kicsiben nézem, megvan a madár és a kupak is, de amint elkezdem nagyítani, két furcsa dolog történik. Az egyik, hogy a madár csőrénél ahol találkozik a kupakkal, elmaszatolódik a dolog, és olyan, mintha a csőr íve nem lenne folyamatos. A másik, hogy a kupak mentes a bemozdulásoktól, míg a test nem. De mondom, lehet az is, hogy a mobil technikai nyavalyái tréfálnak meg. Ezt te tudod. A kép egyébként érdekes helyzet, a képaránnyal nem vagyok kibékülve. (hegyi)
értékelés:

Sziasztok! A fotó motoralkatrészekről készült amit egy Sony A6000-es géppel készítettem. Motorfelújítás előtt még úgy gondoltam készítek pár képet a hiányzó , beépítésre váró elemekről emlék illetve dokumentáció gyanánt. Hobbim az autók is és emiatt ebben a témában kifejezettem sok fotót készítek. Igyekszem több lecke megoldással is szolgálni a napokban. üdv.: Tamás

Sokadszor olvasok tőkék helyett Tóthékat, nyilván az én elmebajom, hogy absztrahálok egy családra, de persze ez tárgyfotónak is megvan, szóval alapvetően teljesíti, amit kell, viszont nekem ez a képarány idegen, és tegyük hozzá, hogy a tömegelhelyezés tekintetében is kérdéses, hogy ha például jobbra ennyire szűkek vagyunk, akkor balra miért van több tér, mindenesetre fenn és/vagy lenn ennél többet adnék. Van még egy dolog, ami baromi nehéz ügy, de a tárgyfotónál alap elvárás, az pedig a koszok, szöszök, ujjlenyomatok eltávolítása. Ehhez olyan háttér kell, ami nem vonzza a port, kell egy jó rongy, ami nem szöszöl, és kell cérnakesztyű, amivel utána megfogod a tárgyakat. Persze, a nehezebb út, hogy utómunkában szösztelenítesz, macerás. Egy biztos, hogy a tárgyfotóknál épp attól lesz valami vonzó és izgalmas, hogy ebben az értelemben hibátlan és steril. Ha ez nincs meg, akkor nem jön a csattanó, akkor nem üt nagyot. (hegyi)
értékelés:

mobillal "fényfestés" a telefontartóból

Több kérdés is felmerül bennem a kép kapcsán. Az első, legkönnyebben korrigálható, hogy a színvilág most kapott egy zöldessárga elszínezést, én ezt visszahoznám, koszos, öregített érzetet ad most a kép. A másik a képarányé. Ha ez kifejezetten arra készült, hogy legyen valami fejléc kép a facebookra, akkor értem, de múgy ez a képarány nekem idegen. Nyilván ez egyéni, és vannak szituk, amikor okolható ez a fajta vágás, de most itt ez az absztrakt bármilyen képarányban működhetne, nincs szükség arra, hogy eltérjünk a klasszikus arányoktól. A harmadik kérdés a legnehezebb. Az ilyen bemozdult, hosszú expós városképek akkor igazán izgalmasak, ha annyi azért megvan mozdulás nélkül is a környezetből, hogy az valamelyest beazonosítható szituációt mutasson, vagy a helyszínre jobban lehessen következtetni. Ha ez nincs, akkor is lehet izgalmas egy ilyen fényjáték, csak nagyobb az esélye, hogy hamarabb rá tud unni a néző. Mindezekkel együtt két csillag most. (hegyi)
értékelés: