Feladatmegoldás

Ez az első feladat, de elsőre nem gondoltam, hogy ilyen nehéz. Nem szoktam magamat fényképezni, így a komfortzónám feszegettem. Talán elindultam az önismeret útján, de az embert meg tudom megmutatni szabadon. Így félig felfedve érzem magam még komfortosan. Már ha ezt így portrénak lehet nevezni, de jelenlegi tudásomból ennyi tellett. Nagyon borult volt az idő, ablak előtt természetes fénynél. Lehet derűsebb időben más lett volna. 48mm, ISO400, f5.6.

Kitti, üdv a Téren, ez egy határozott kezdés - majd később a barnításról, szépiáról beszélünk, én nem vagyok a híve - jó ez a fél arc, talán picit lehetne világosabb és talán keményebb is, de alapvetően ez egy jó irány. Nem kell félni az önképtől, sőt. Én szeretem, és azt is, ha ti szeretitek, szóval ha nem nagyon diszkomfort, látnék még tőled ilyesmit. (hegyi)
értékelés:

Én erről nem tudok mit mondani Feri, tudod te is, hogy ez nem lett jó, nincs megoldva. Nem értem az ellenfényt, persze emiatt kellett belenyúlni erősen az arcba, de közben meg maga a szituácó nem annyira egyedi, nincs benne olyan kihagyhatatlan sztori, ami indokolja, miért lett ez a kép megtartva, és nem megismételve. (hegyi)

Feri, az ötletet értem. De ez tónusban és formában nincs megoldva, ez a kép csak vázlat így. Ráadásul az asztalon a láb elég sokat szerepel képeken, ehhez valamit még adni kell fűszert. Várom az ismétlést. (hegyi)

Egy régebbi, bár annál jobban szeretett önportrém, sokat foglalkoztam a kép megkomponálásával, főleg, mert a technikai feltételek nem voltak a legjobbak, pontosítva állványnak dobozokat, világításnak egyszerű, szobai állólámpát használtam, 12 mp időzítővel exponáltam. (2017)
Olympus E-450
f/5.6
1/60
ISO100
86mm

Kedves Ádám, elnézést, hogy eddig kellett várnod, engem is elért a karanténdepresszió. Szóval, a kép jó, tetszik a kompozíciója, hatásos ez a nézés és a gondolkodói póz is, bár engem inkább a 70-es évek bűnügyi sorozataira emlékeztet, a nyomozók között volt ilyen karakter. Amivel vitatkoznék, az két dolog. Egyik, hogy a tónus nekem sötétre sikerült, így a formaiság nem adja ki annyira. A másik, hogy oké, hogy az egyik oldalad sötétben tartod, de mivel amúgy meg kommunikálsz a nézővel, szóval így a félszeműség nem elég jó. Valami pici derítés kell az árnyékos oldalra is, hogy ne érezzem magam kényelmetlenül. Várom a folytatást, ha lehet, akkor még önportrét is kérnék, megy ez neked. (hegyi)
értékelés:

Nikon D5100 - 18mm- F/3,5 - 1/30sec.

Én ezt kedvelem, jó ritmusa van, de alapvetően a kompozíció lehetne feszesebb. Egyrészt arra figyelj, hogy a képhatároknál ne legyenek ottfelejtett darabkák. Nem szabad, és ez most főleg fenn jelentkezik. Másrészt fenn amúgy is a kotta tetejénél vágnék, mert felesleges az a sok ott felül, nincs benne már információ. (hegyi)
értékelés:

Nem véletlen, hogy a műsoromhoz választottam ezt a képet, annyira inspiratív, több minden irányba mutató, mégis hordoz valami rád jellemző személyességet, ha akarom akkor maszk, és akkor vírus, ha akarom, akkor a beszéd tagadása, a mimika elfedése, szóval igen erős jeleket hordoz a kép. Talán a fül, ami vagy legyen jobban érzékelhető, vagy azt a picit akár retussal, akár a fej mozgatásával lehetne eliminálni. Köszönet ezért a képért, várlak vissza. (hegyi)
értékelés:

Nem tudom, ez mi. Olyan, mint egy lépcsőházi konstrukció, forma, amihez egy könyvespolc is csatlakozott. Mint absztrakt, kiváló. Egy almával például meg lehetne bolondítani azzal, hogy odateszed valahová a polcra, nyilván mondom ezt úgy, hogy nem tudom, ez kivitelezhető volna-e vagy sem. És persze ez személyes is, hogy kit mire inspirál vagy késztet a rend látványa. Jó kép, köszönöm, várom a munkáid! (hegyi)
értékelés:

“Mily csodálatos! Mily csodálatos! Minden dolog tökéletes, pontosan úgy, ahogy van.” – a Buddha
A szangánk elvonulásán (több napos meditáció) készült. Lehet, hogy lehetne vágni, megpróbáltam, nekem zavaró volt mindenhogy, úgyhogy eredetiben hagytam.

Nyilván oka van annak, hogy a lámpák nem középre lettek téve, ezzel ott persze nem sokat lehet tenni, hiszen ha elkezded rendezgetni, kizavarnak az elvonulásból, aztán vonulhatsz el még jobban. Utómunkában talán valami picivel lehetne a csúcsfényekből visszább venni, az árnyékokat meg feljebb hozni, de azt hiszem, hogy túl sokat az se segítene. Ez így neked egy fontos emlék, ahhoz, hogy ez egy kívülűállónak is magyarázat nélkül átélhető legyen, macerálni kellett volna a fényekkel még. (hegyi)
értékelés:

Lassan kibékülök magammal és a világgal is, lehet elkezdek újra fényképezni is. Ennek örömére készült pár hete ez a kis sorozat az 1. leckéhez.

Remélem, hogy a kedved nem ment el a fényképezéstől amiatt, hogy nem elemeztem az elmúlt hónapokban. Várom a képeid, ugyanis ez egy jó játék, amit küldtél. Ha nem lenne a negyedik kép, akkor mondhatnám, hogy ilyet már láttunk. De így kapunk valami mait, valami többletet, és ez jó. Gyere, mutass még fotókat! (hegyi)
értékelés:

£5mm/f1.4 Objektiv,
Apertyre: f8,
zarsebesseg: 1/100,

Jó megfigyelés ez az utcakép, a kis Fiat 500-as nagyon idegenül hat a mai modern autók között, sőt, a gyalogosok mai kor szerinti ruházata mellett is. Az utcai szemlélők is derülnek a látványon, szóval a kis autó jó kedvre tud ma is deríteni embereket. Nyilván ez a retró egyik, mondjuk jótékony hatása. A mosoly. Ehhez képest nekem a tónus borús. Egy fokkal élénkebb, világosabb felé víve jobban kapcsolódna a hangulathoz. (hegyi)
értékelés:

Reggeli után kávéztunk,.. vártuk a szállodában, hogy jobb idő legyen.... a többiek is vártak,... egyedül a kertész haladt el az ablak előtt. Nem értettük mit csinál a csöpögő esőben, de aztán Ő is bejött és kapott egy forró teát. Utána már sokáig senki nem mozdult csak vártuk a jóidőt.

Hol a kertész? A kérdés komoly. Ez a bent és kint kép igen jól adja magát. Nem is sok hiányzik, hogy tökéletes legyen. Ha elmozdulsz jobbra, akkor máshová kerül az ablak osztó függőlegese, és máris többet látunk a kinti székekből. Még az ablakkilincsből is kaphatnánk. És akkor ez így megállna, mint kompozíció. Vagy, ha nem ez az irány, akkor kellene a kertész oda balra. Szóval azt jól érzed, miben van hangulat, ahhoz, hogy ezeket begyakorold, képeket kell csinálni, többet. Várom, küldjed. (hegyi)
értékelés:

Rozsdás gőzmozdony(részlet) a didcoti vasúti múzeumban. A képet elsősorban a hihetetlen színvilága miatt gondoltam elkészíteni. (ezért a kategória) Nincs rajta semmilen módosítás vagy vágás, tényleg igy nézett ki...

Oldy, örülök neked, hogy küldesz képet, várom a többit is. És most be fogok szólni. Tudom, hogy az instagramon erénynek számít, ha kiírják, hogy #nofilter, de azt kell mondjam, hogy az utómunka nélküli kép az esetek 99 %-ában nincs kész. Nem erény, ha nem utómunkázol. Ez csak egy újkeletű hülyeség. Engem, mint nézőt a kép érdekel, annak belső törvényei, esztétikája. Ez nem szocio, vagy dokufotó, de még abba is bele lehet tónusban és vágásban, kompozícióban nyúlni. Ez most nekem olyan, hogy lett egy kép, de sietni kellett, mert indult a másik vágányról haza a vonatod és a masiniszta másodszor fütyült már. Nem tudom, készült-e még kép erről, ha igen, dolgozz vele, hozd egyenesbe valahogy a formákat is, mi hol vágódik, hol van a vízszint, ha nem a megszokott helyen, akkor mi az indoka a forgatásnak, szóval melózz ezzel és küldj újat. (hegyi)