Feladatmegoldás

Értem, de ez üres. Nincsenek érzelmek, de nincs benne a kiüresedés sem, vagyis úgy üres, hogy nem mond semmit. A közeli nehezebb abban, hogy meg kell jelenjenek az érzelmek, gondolatok, különben nincs kép. (hegyi)

A két madártávlati kép jó tanulmány, nyilván a város szét van fotózva, olyat, amit nem csinált meg más már, nehéz találni nézőpontként. Időben a kettő között lenne jó valamikor a fotózás, picit később, mint az első, de picit korábban, mint a teljes sötétség. A második kép izgalmasabb a villamoskígyóval, ami felkúszik a hídra. Nem könnyű dolog a városfotózás, amit javaslok kipróbálásra, hogy állványról hosszú expóval akkor fotózni akár nappal is a várost, amikor akár ünnep, akár lezárások miatt üresebb, mert a hosszú expó eltüntetheti az embereket. Ehhez persze nem árthat egy szűrő is, hogy valóban minden mozgó objektum lekerülhessen a képről és ne égjen be. Megadom a 3 csillagot ezekre, bár igazán annyira nem gondolom egyedinek, de mint teszt, tanulás, fontos. (hegyi)
értékelés:

A Torony. Nekem nagyon sokat jelent. Már nem látom minden nap. De az emlékeimben ilyen. Nagyon magas. Nagyon különleges. Elérhetetlen. Ez a felvétel az utolsó ott töltött napomon készült. Nagyon sok képem van róla. A többi nagyon képeslapos. Mindet szeretem.

Szia Márti, örülök a visszatérésednek. Jó ez a meglátás, van benne valami sci-fi hatás, elég félelmetes. Arra viszont jó figyelni, hogy ennyire ne legyen csálé a geometriája. A tónusok tetszenek, szóval az irány az jó. Várom a képeid. (hegyi)
értékelés:

Bach Vikivel találkoztunk az Arcon.

Én ezt kedvelem, a csáléságát is, ami nyilván adottság, hogy a villanykábelek hogy vannak kihúzva, szóval ez egy jó megfigyelés és a megoldása is tetszetős. Köszönöm. (hegyi)
értékelés:

Rejtélyes mi történt, egyszercsak eltűnt a cipőfűzővel együtt és egy tégla maradt a helyén. Nézem, de nem értem. Ennyi.

Hát, értem a humort, de ez így nekem képileg nagyon lötyög, nem fog meg a dolog. Bocsánat érte, de azt kell mondjam, hogy a képi humor ennél többet kíván, ez olyan favicc kategória. (hegyi)

Nos, értem, van benne képi humor, de elvesztjük a fókuszt azzal, hogy ennyire tág az egész. Ég nem kell, tetőnél lehetne vágni és máris jobban érthető minden. És hogy ne dőljön hanyatt, feljebb kéne emelni a kamerát. (hegyi)
értékelés:

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

Azt hiszem idén ez volt az utolsó hétvége amikor lehetett örülni a jó időnek.

Az a helyzet, hogy talán jobb lenne előbb saját magadat fotózva haladni és tapasztalni, mert a modellel fotózással az a helyzet, hogy ha a modelled ráadásul ismerős, társ, barát, akkor nehezebb objektíven látni, és elemezni is, mert a személyes érintettség befolyásol. Ez a kép nem jó, és a legfőbb baja a pózzal van. Hetvenes években volt ez a fajta póz divat, Monroe stílusában, csak hát Monroe az Monroe, a ruhái, a habitusa adta ki azt, hogy az ő képei működhetnek, de ez a beállítás nagyon messze van a természetestől. A szoknya rövid, így behúz és kitüremkedik, ettől fura hatása lesz. A másik az arc, a mimika. Nem hiszem el ezt a mosolyt. A mosoly tűnékeny jószág, ha sokat tököl a fotós a beállítással, ha fáradt a modell, ha nincs kedve, sok okból fagyhat be. A legjobban abban mérhető egy portré őszintesége, hogy a szem és a száj külön ugyanazt az üzenetet adja-e, ehhez érdemes letakarni előbb az egyiket, aztán a másikat, és máris kiderül, hogy a mosoly mellett a szem már nem hozza a vidámságot, inkább fáradt, tehát a pillanat csúcspontja elveszett már. Ő tartja ezt a mosolyt, mert ezt gondolta adni, vagy ezt kérted, mindegy is, de nem hiszem el. Vissza még a karokhoz, így most bebújtatva a combok közé a csonkolásai nem szépek, ráadásul ez a póz nagyon nehéz, hogy a vonzó és szexi ne billenjen át a kihívó és közönséges határán. Az arcon még egy probléma van, ez pedig a vetett árnyéké, az orr árnyéka nagyon erős, zavaros lesz tőle a dolog. Összefoglalva azt mondom, hogy még várj a portrézással. Előbb a formákkal, fényekkel ismerkedj meg. (hegyi)

Önportré, színprofil beállítási problémákkal.

Az utómunka is megoldhat számos problémát, de alapvetően a világítással kell kezdeni. Itt jobbról sok fényt kapsz, de az arcod jó része mégis sötétben marad, és ezen kellene derítéssel segíteni. Lehet venni derítőlapokat is, amik hordozhatóak, vagy egy alufólia, tükör, más egyéb fényvető tárgy is megteszi. A lényeg, hogy a nagy különbségeket kell kiegyensúlyozni. Maga a beállítás nem lenne rossz. (hegyi)
értékelés:

Megtetszettek a színek.

Zoli, a dolog korrektül van megfotózva, de a kép nem sokat ad. Keresd az egyedit, ez fontos, mert ez a fű és levél dolog bárhol lehetne, bárki megcsinálhatja, nincs rajta olyan képelem, ami a történetet sajáttá, izgalmassá, megjegyezhetővé tenné. Önmagában a fű és levél így nem érdekes. (hegyi)

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Ismerek olyan embereket akik a rosszat látják mindenben. Pedig sok mindennek lehet örülni, csak észre kell venni.

Nos, itt a szelektív színezés adná a dolog fókuszát, de a szelektív színezés nem profi dolog. Ha valami nem működik színesben, vagy nem működik fekete-fehérben, akkor az biztos, hogy nem fog jobb lenni, ha mint a színezős játékfüzetnél, kijelölöd a nézőnek, hogy mi is, aminek örüljön, mert ennek az eredménye olyan, mint egy nem túl jó viccnél, amikor magyarázni kell a poént. Amúgy a kép működne fekete-fehérben is, csináltam egy mintát rá, de persze némi utómunka is kell, mert a hölgy szemei főleg nagyon kevés fényt kaptak. Ami őt illeti, ennyire nem jó, hogy hátraveti a fejét, túl hangsúlyos lesz a fog és a nyak. Ha ez nincs messze, ha megoldható, kérek egy ismétlést úgy, hogy a modelled instruálod, hogy mit csináljon, és nem egy elkapott pillanatot fotózol, mert akármennyire is érzelmes egy ilyen szitu élőben, de a fotón a pillanat kimerevítettségéből adódóan már az, ami ott akkor kedves volt, lehet, hogy a képen idétlenül hat. (hegyi)

Ezt a képet a chili termelő barátomtól kapott paprikakbol alkottam meg. A vignettalas és a túlhuzott színek az elgondolás részét képezik.

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Persze nem az első, mert a feleségem után én vagyok a második legkedvesebb modellem. De ez a legfrissebb, ezzel kezdem.

Zoli, üdv a téren, jó, határozott kezdés, amit látok. A tónusokat kell kicsit rendbe szedni, most nincsenek igazi csúcsfények és a mélyebb tónusok is laposak, ha a tónusgörbén a csúcsértékhez behúzod a görbét, akkor a dolog helyrejön. És egy gondolat a fej támasztásáról. Ezt még Demeter mondta nekem anno, hogy a támasztott fej ad egyfajta enerváltságot, fáradtságot, ami persze indokolt esetben jó is lehet, ha épp ezt akarod kifejezni, de alapvetően az a jó, ha az alany nem támasztja a fejét. Hajár tovább, jöhet még első lecke. Ez kezdésnek 3 csillag, majd belerázódunk, és akkor az a harmadik csillag nem billeg. (hegyi)
értékelés: