Feladatmegoldás

párosan szép az élet

Nos, értem, van benne képi humor, de elvesztjük a fókuszt azzal, hogy ennyire tág az egész. Ég nem kell, tetőnél lehetne vágni és máris jobban érthető minden. És hogy ne dőljön hanyatt, feljebb kéne emelni a kamerát. (hegyi)
értékelés:

Ablak a kertre

Szép találat, jó ez a tónus is, és nyilván a rendelkezésre álló technika korlát lehet abban, mennyi részlet marad a csúcsfényekben. Az utómunkában a jobb oldali részt is sötétre kellett volna a kapu mellett venni, ahogy a bal is fekete, mert zavar most az, hogy ott is van valami, de nem kivehető, viszont ettől borul az egyensúly. (hegyi)
értékelés:

Óbudai séta

Azt hiszem idén ez volt az utolsó hétvége amikor lehetett örülni a jó időnek.

Az a helyzet, hogy talán jobb lenne előbb saját magadat fotózva haladni és tapasztalni, mert a modellel fotózással az a helyzet, hogy ha a modelled ráadásul ismerős, társ, barát, akkor nehezebb objektíven látni, és elemezni is, mert a személyes érintettség befolyásol. Ez a kép nem jó, és a legfőbb baja a pózzal van. Hetvenes években volt ez a fajta póz divat, Monroe stílusában, csak hát Monroe az Monroe, a ruhái, a habitusa adta ki azt, hogy az ő képei működhetnek, de ez a beállítás nagyon messze van a természetestől. A szoknya rövid, így behúz és kitüremkedik, ettől fura hatása lesz. A másik az arc, a mimika. Nem hiszem el ezt a mosolyt. A mosoly tűnékeny jószág, ha sokat tököl a fotós a beállítással, ha fáradt a modell, ha nincs kedve, sok okból fagyhat be. A legjobban abban mérhető egy portré őszintesége, hogy a szem és a száj külön ugyanazt az üzenetet adja-e, ehhez érdemes letakarni előbb az egyiket, aztán a másikat, és máris kiderül, hogy a mosoly mellett a szem már nem hozza a vidámságot, inkább fáradt, tehát a pillanat csúcspontja elveszett már. Ő tartja ezt a mosolyt, mert ezt gondolta adni, vagy ezt kérted, mindegy is, de nem hiszem el. Vissza még a karokhoz, így most bebújtatva a combok közé a csonkolásai nem szépek, ráadásul ez a póz nagyon nehéz, hogy a vonzó és szexi ne billenjen át a kihívó és közönséges határán. Az arcon még egy probléma van, ez pedig a vetett árnyéké, az orr árnyéka nagyon erős, zavaros lesz tőle a dolog. Összefoglalva azt mondom, hogy még várj a portrézással. Előbb a formákkal, fényekkel ismerkedj meg. (hegyi)

Nem megy az utómunka

Önportré, színprofil beállítási problémákkal.

Az utómunka is megoldhat számos problémát, de alapvetően a világítással kell kezdeni. Itt jobbról sok fényt kapsz, de az arcod jó része mégis sötétben marad, és ezen kellene derítéssel segíteni. Lehet venni derítőlapokat is, amik hordozhatóak, vagy egy alufólia, tükör, más egyéb fényvető tárgy is megteszi. A lényeg, hogy a nagy különbségeket kell kiegyensúlyozni. Maga a beállítás nem lenne rossz. (hegyi)
értékelés:

Ősz

Megtetszettek a színek.

Zoli, a dolog korrektül van megfotózva, de a kép nem sokat ad. Keresd az egyedit, ez fontos, mert ez a fű és levél dolog bárhol lehetne, bárki megcsinálhatja, nincs rajta olyan képelem, ami a történetet sajáttá, izgalmassá, megjegyezhetővé tenné. Önmagában a fű és levél így nem érdekes. (hegyi)

Szobor Sain Paul de Vence-ben

István, én ezt jónak gondolom, jobb felül a fene tudja, lehet, hogy kivettem volna az ágakat utómunkában, vagy, ha akarsz környezetet, akkor tágabbra kellett volna venni a képkivágást, mondjuk ez utóbbi lehet, hogy a méret érzékeléséhez jót tett volna. De mondom, alapvetően ez jó kép így is. (hegyi)
értékelés:

Nem is esik. Süt a nap!

Ismerek olyan embereket akik a rosszat látják mindenben. Pedig sok mindennek lehet örülni, csak észre kell venni.

Nos, itt a szelektív színezés adná a dolog fókuszát, de a szelektív színezés nem profi dolog. Ha valami nem működik színesben, vagy nem működik fekete-fehérben, akkor az biztos, hogy nem fog jobb lenni, ha mint a színezős játékfüzetnél, kijelölöd a nézőnek, hogy mi is, aminek örüljön, mert ennek az eredménye olyan, mint egy nem túl jó viccnél, amikor magyarázni kell a poént. Amúgy a kép működne fekete-fehérben is, csináltam egy mintát rá, de persze némi utómunka is kell, mert a hölgy szemei főleg nagyon kevés fényt kaptak. Ami őt illeti, ennyire nem jó, hogy hátraveti a fejét, túl hangsúlyos lesz a fog és a nyak. Ha ez nincs messze, ha megoldható, kérek egy ismétlést úgy, hogy a modelled instruálod, hogy mit csináljon, és nem egy elkapott pillanatot fotózol, mert akármennyire is érzelmes egy ilyen szitu élőben, de a fotón a pillanat kimerevítettségéből adódóan már az, ami ott akkor kedves volt, lehet, hogy a képen idétlenül hat. (hegyi)
heiblzoltan180916_1jav.jpg

Chillám az asztalon

Ezt a képet a chili termelő barátomtól kapott paprikakbol alkottam meg. A vignettalas és a túlhuzott színek az elgondolás részét képezik.

A vignettálás sok. Akkor csinálják ezt, amikor a kompozíció nem akar összeállni és ezzel húzzák egybe. A túlhúzott színekkel nincs bajom, de a színhőmérsékletet nagyon sárgába vitted, így olyan, mint amikor a rádión minden egy hullámhosszon akar szólni. Csináltam egy verziót, hogy lásd, ha kevésbé sárgás, jobban kiugrik a téma a háttérből. A tárgyak kérdésesek nekem. Maga az asztal mondjuk oké. A fonott tál is. De a méretéhez képest kevés a paprika. Dúsabbnak, a tálról szinte lefolyóbbnak kéne lennie, nem ennyire kínosan szabályosnak, mert így nem tud érvényesülni a paprika. És közelebb kell menni. Aztán ott a két befőttes üveg. Nem értem, minek. Nincsenek rendesen bevilágítva, nehéz is lenne, így meg nehezen érteni, hogy ez most akkor egy paprika csendélet akar lenni, vagy szociográfia. A csendélet lényege nem a mértan. Sőt. Komponálni kell, de kerülendő, hogy valami ennyire kiszámított legyen. Engedd el magad, szerezz még háromszor ennyi paprikát, a színekkel is dolgozz, nem csak sárga meg piros van, és rendezd úgy össze csak a tállal, hogy arról ömöljenek a paprikák, hogy bele akarjak harapni, hogy dinamika legyen. Felejtsd el, hogy mértanilag akarod elrendezni, az nem jó. Nem biztos, hogy ezt így, fentről lehet jól megoldani. Ismétlést kérek. (hegyi)

Első önportrém

Persze nem az első, mert a feleségem után én vagyok a második legkedvesebb modellem. De ez a legfrissebb, ezzel kezdem.

Zoli, üdv a téren, jó, határozott kezdés, amit látok. A tónusokat kell kicsit rendbe szedni, most nincsenek igazi csúcsfények és a mélyebb tónusok is laposak, ha a tónusgörbén a csúcsértékhez behúzod a görbét, akkor a dolog helyrejön. És egy gondolat a fej támasztásáról. Ezt még Demeter mondta nekem anno, hogy a támasztott fej ad egyfajta enerváltságot, fáradtságot, ami persze indokolt esetben jó is lehet, ha épp ezt akarod kifejezni, de alapvetően az a jó, ha az alany nem támasztja a fejét. Hajár tovább, jöhet még első lecke. Ez kezdésnek 3 csillag, majd belerázódunk, és akkor az a harmadik csillag nem billeg. (hegyi)
értékelés:
heiblzoltan180915_2jav.jpg

Játékosság

Szeretem ezt a képet, mert valóban vidám, huncut szituáció, jól fogalmazod meg. Ha egy hangyányit elmozdulsz a kamerával jobbra, az előtérben lógó életlen madzag nem takar a szembe, jóllehet nagyobb mélységélességgel kevésbé ugrana ki ez a homályosság probléma. (hegyi)
értékelés:

A les

Ez egy hangulatos kép, jó a kompozíciója, a helyszín is tetszik. Két dolog csak. Az egyik amit máskor másnál mondtam már, hogy a klasszikus fotós képarányok jobban hatnak, mint ez a majdnem filmes szélesség, erősebb a hatás a 3:2-es aránnyal. A másik az, hogy ha én vagyok ott, akkor a napot valahogy a létrához komponálom, hogy az ne verjen szembe ennyire, és ráadásul izgalmasabb formákat adna ki a fénnyel. És végül a mező rész, ahol a bálák vannak: tudom, macerás, de egy kis utómunkával a bálákat elválasztottam volna a fűtől színben. Csináltam egy verziót, nyilván a jpg-ből nehezebb, de talán érthető, mire gondoltam. Abban a verzióban, amit mutatok, hangsúlyt kap a mező és így nem csak a lesre, hanem arra is figyel a néző, mi a fene történhet ott, előugrk-e valami onnan a bálák mögül, picit meseszerűbb talán, nem tudom. (hegyi)
értékelés:

Én

Péter, itt több dolog van, amit nem értek. Az egyik a szín, hogy miért van ez ebben a kékesszürke tónusban tartva. Ettől elmegy a bőrszín is, meg hideg, szemet fárasztó lesz az eredmény. A másik a cipő. Amerikai filmekben látom, hogy ott nem probléma, hogy az emberek mondjuk egy ágyjelenetnél simán beugranak az ágyneműbe cipőben, engem ettől ver a víz, persze nincs cseléd, aki kimossa, nyilván, de valahogy ódzkodom ettől, ráadásul a talpán mintha kosz lenne, szóval miért kell a cipő? De valahogy maga a sztori se áll össze, hogy mit akarsz ezzel üzenni. Menedzseres a hangulat a zakóval, a pohár itallal, ami jóllehet whisky akar lenni, de valahogy az egész nekem mesterkélt. Oké, legyél Casanova, vagy playboy, de akkor ennél lazábbnak kell lenni, hanyagabbnak és ami a nadrágot illeti, elegánsabbnak is. Jóllehet a mobillal exponálsz, de akkor ezt időzítővel kell megoldani, vagy másféle távirányítóval, mert ha az egyik kezedben ital van, akkor a másikban vagy legyen szivar, vagy semmi, de akkor pózolj úgy, mint aki valóban várja a nőt, hogy befeküdjön mellé. Most így ezek miatt nem világos az üzenet. (hegyi)

Hátulról

Jó, lehet, hogy ez csak az én parám, amit írni fogok... Szóval hátulról fotóztad a kicsi gyermeket, és ez az ilyen korú, még pelenkát hordó gyereknél nem előnyös szerintem. Főleg hátulnézetben jön ki az, hogy aránytalan a lábakhoz, testhez képest a fenék a pelus miatt, és ettől groteszk lesz az egész. Ami a házi kedvencet illeti, kedvelem a humorát a dolognak, hogy egy utcamacska lesz a ház kedvence, hiszen egy gyerek esetében ez abszolút rendben van, ő bele tud szeretni ilyen jövevényekbe is, aztán ha eltűnnek, nagy a sírás, hogy hol a cicám. Szóval amúgy ez jó ötlet, és tudom, hogy se a macska, se Lilla nem könnyen instruálható, főleg egyszerre, de hát ki mondta, hogy egyszerű a macska, meg a gyerekfotózás. (hegyi)
értékelés:

Nyári emlék

Nagyrészt az egész nyarat a játszótéren töltöttem, ez egy csendes, akácvirágos nap volt.

A hangulat jó, a helyszín is és a tónusok is, egyetlen kérdés az, hogy így most a párhuzamosok nem a végtelenben találkoznak, hanem kábé innen a harmadik padon, szóval hogy ha balra mégy picit, akkor a pad nincs ennyire skurcban. Lehet ferde, csálé, de akkor legyen határozottan az, egy új koordináta-rendszert létrehozva. (hegyi)
értékelés: