Videó

A pedellus kiosztotta a feladatot - csendélet. Néhány beállítást megmutat a többieknek, elég érdekes pózban fényképez.

Megérkeztünk Taliándörögdre, indul a négyes tábor, körbeülünk a szobában - a pedellus szuszog, a többiek meg nem. Aztán átveszi a kamerát, és nem akarja kikapcsolni.

Azt csak mi tudjuk Árpival, hogy ennek a filmnek volt egy előzménye is, és én igazán örülök, hogy végülis ez a verzió került fel az oldalra. Azt kell mondjam, hogy egyre összeszedettebb az, amit Árpi mutat, én most arra ösztönözném, hogy az 1-2 perces megoldásból át lehet lépni a 4-5 percesbe, hiszen ebben a filmben is elhangzanak kulcsmondatok, amik nincsenek képileg kidolgozva. Hímnemű egyed vagyok, és erre a Földet látjuk még mindig forogni, miközben egy előző mondatnál nagyon jól megoldja, hogy gyors vágásokkal bead egy képkavalkádat, ezt nyugodtan meg lehetett volna tenni ebben az esetben is, ahogy például az a közlés, hogy pesti vagyok, de Budán bérelek lakást, a google map-on kószálva túl nyugalmas, semmitmondó marad képileg, miközben ez a történeti szál megérdemelne egy képi kifejtést is. Filozófiailag a pont fogalma és magunk pontként értelmezése nem mai találmány, de ha ezen a vonalon indulunk el, akkor ebbe beleférne az is, hogy ez a pont a világot valahogy érzékeli, hiszen ez a pont az, aki mesél nekünk, és ez a pontság érzés legerősebben most a google map használatával jelenik meg, miközben szerintem ezt Árpi meg tudná oldani filmes eszközökkel is. Az utolsó erkély jelenet kívánna valami folytatást, valami lezárást, ebből érezni azt, hogy van még ebben a filmben tartalék, amit az alkotó is tud, de valamiért nem fejezi be a dolgait, inkább újba kezd, szóval ott egyrészt a kamera szemsíkja az, ami ha változna, akkor erősíthetné ezt a ponszerűséget, másrészt amit még szeretnék mondani, hogy az rendben van, hogy a filmnek van eleje főcíme és vége főcíme, de a vége most sokkal hosszabb a kelleténél, egy 2 perces mozinál nem jó, ha a reklám elvesz belőle 10%-ot. Hogy miért adom meg rá az öt malacot? Mert a lázadós film mellett eddig ez a legösszeszedettebb Pap munka, jó az irány és ha elindul Árpi valóban befelé, magába, belülre, akkor fog eljönni az áttörés. (hegyi) értékelés:

Beindult a gépezet! Reszkess estiskola :)

Nagyon örülök, hogy Tamás újra szakít időt arra, hogy elkezdje a leckéket, remélem ez az alkotói kedv nem enyhül és rendszeresen fogunk Kovács filmekkel találkozni, nem feledkezve meg a fotókról sem. A film nincs befejezve, a végéig egészen jól építkezik, talán picit lehetne ritmikailag megbolondítani, a gondolati ritmust jobban követni, most nagyon egyféle az a tempó, amit Tamás diktál, de az ötlet jó, csak végig kellett volna vinni ezt a poént és valami csattanót a végére kitalálni, hogy mi legyen az, nem szeretném én megmondani, az Hegyi filmje lenne, szóval Tamás hajrá! (hegyi) értékelés:

Árpád egyik korábbi filmje jut eszembe, az Igazi lázadó film, nem tartalmában, hanem a kivitelezésben, végre egy olyan irányba mozdultunk el, aminél nem tornáztatjuk feleslegesen a nézőt, hanem az alkotó hagyja, hogy a néző elmerüljön az asszociációban, a versben, hagyja, hogy hatni tudjon az az egyszerűség, az a keresetlenség, ami jellemzője és ereje ennek a filmnek. Persze erős a Kex is, maga az előadás is, szóval jó a választás. Az nagy kár, hogy elmozdult a kamera, ha már pixilláció, és a sorvadás, a töpörödés a történet, de ilyen előfordul mással is, azért nem egy nap, amíg az uborka így megadja magát az enyészetnek. Azt javasolnám Árpinak, hogy figyeljen meg más növényeket, gyümölcsöket is, mert a savanyú uborkánál lehet, hogy van erősebb szimbólum is, ami vizuálisan jobban mutat, bár azt is el tudnám képzelni, hogy az uborka maszkulin formája mellé egy nőies, gömbölyded formát is használ, és akkor a párhuzam is elindulhat, szóval több irány is lehet, amit talán érdemes lenne kipróbálni, de ez most így nekem 4 malacos, szóval hajrá Árpi, ez a film a keresetlenségével lett erős, ez jó irány. (hegyi) értékelés:

"

a folytatás... ... alter módban (márcsakazértis) szorí a pixelekért, ez 1 kodekhiba vagy mi... cuppanjatok rá! kristálymadonnablöff

Egy nagyon jó megfejtést látunk Adriántól a második leckére, jól érzi a feszültségkeltést, jól alkalmazza a több részre osztott képernyőt és a vágást, jók a ritmusok, és a gesztusok is. A filmnek jól indul a belső ritmusa is, bár az a kék gömb, ami akár a Föld, vagy egy tabletta is lehet, szóval az számomra nem teljesen világos, hogy mi akar lenni és mi a szerepe, asszociálgathatok, de nem kapok a filmből erre magyarázatot vagy segítséget, de ez csak kis kötözködés vagy ha Adrián elfogadja, akkor a továbblépés útja is lehet, szóval jó a film belső ritmusa is, egészen a végéig. Ott is jó a kivárás, a nyitott, pásztázó szem, várjuk a drámát, a horrort, és mindehhez képest egyrészt technikailag idegen az, hogy teljes képernyőn jelenik meg az arc, mert megbontja a belső szerkezetet, azt, ami a három osztatban történt addig, kilép a ritmusból, ettől a feszültség is kienged, másrészt a film mintha nem lenne befejezve, ott mintha kifutott volna a fimtekercs a moziban és épp a legizgalmasabb résznél oltaná fel a lámpát a mozigépész. Tudom, hogy nagy munka ennyi vágást összehúzni a zenével, ritmusokat tartani és úgy egyáltalán, a filmes megoldás mindig sokkal időigényesebb és macerásabb, nem is akarnék telhetetlen lenni, de azért én megnéznék ebből a történetből egy egy-másfél perces verziót is, ami csattanóval van befejezve. És várom a további leckékre a megoldásokat. (hegyi) értékelés:

kapcsolódj rá!

Először is nagyon nagy szeretettel köszöntjük az Adriánt az estiskolán, és nagyon remélem, hogy egy aktív tagunk lesz, és kaphatjuk majd tőle ezeket az üzeneteket, mert ez egy nagyon koncentrált és érdekes első lecke megoldást kaptunk tőle. Egyrészt persze teljesíti az első lecke kritériumát, hiszen csak egy rész látszik az alkotóból. Inkább a filmről beszélnék, ami tulajdonképpen egy geg, egy történetnek talán a bevezetése, vagy olyan, mintha látnánk egy thrillert, és annak ez lenne az első képsora. De nagyon jól használja azt a technikát, ami a rendelkezésére áll, nagyon jó, ahogy az osztott képpel dolgozik, a két kép villogtatásával, váltogatásával egy folyamatos feszültséget tud fenntartani, és ezek nagyon fontos megfigyelések, fontos technikai és eszközhasználati tudást feltételeznek, merthogy itt a vágásnak óriási szerepe van. És amikor egy filmet forgatunk, azt végső formájában a vágás hozza a nézőhöz közel, a végső formát a vágás adja meg. Itt egy ilyen szempontból nagyon koncentrált munkát láthatunk. Talán csak annyi megjegyzés, és ami miatt ez nem öt, csak négydisznós megoldás, hogy a geg, hogy felkapcsolni - és van ebben egy félelem is, hogy mi fog történni, ha hozzáérek, mi fog történni, ha felkapcsolom – valahogy ennek a lezárása az, ahol egy kicsit kikönnyül ez a megoldás, olyan igen, sikerült neki felkapcsolni, és most ez így hogy? Ennél talán lehetne egy picit tovább húzni, vagy azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt mint bevezetést, és akkor szeretném látni a történet kibontását. Akár ebben a leckemegoldásokban is neki lehet állni ezt a történetet elmesélni; nem akarok plusz feladatot adni az Adriánnak, de mindenféleképpen annak nagyon tudnék örülni, ha ez a történet folytatódna. (hegyi) értékelés:

Egyetlen hangya testében több atom van, mint az összes csillag száma az égen. A két végtelen között ott az ember. Közben a Kolompos együttes zenél.

Egyrészt a Balázsnak egy személyes üzenet, hogy én nagyon szeretném ha aktivizálná magát, mert én szeretem a dolgokat, amiket csinál, másrészt meg a filmet elemezve itt a leiratból indulnék el, mivel az arányrendszereken kellene egy kicsit finomítani. Azt írja ugyanis a leirat, és azt szeretné számunkra közölni, hogy a két végtelen között ott van az ember, mármint a hangya teste és az atom meg a csillagok között. Ebben a filmben ha megnézzük, van egy bevezető képsor, az éggel, aztán a kamera ráfordul egy sötétebb, csak sziluettben látszó bokros vidékre, és aztán innen elindul egy történet, fel-felvillantva – mivel a technika pixillációs – látunk egy almát, amit akár a bűnbeesés almájának is gondolhatnánk, és ez az alma vezeti a történetet, aztán egy vágással a bokorból úgymond felülnézetből előkúszik maga a főszereplő, hátonfekve végigcsúszik vagy végigúszik a földön, és hát ebben a nagy igyekezetben elveszíti a cipőjét, amire ráközelít a kamera, és mintegy ilyen dokumentumfilmben, vagy nyomozati anyagban megtalálja az almát, amibe beleharapott valaki, és ezen az almán ott van egy hangya a végén. Tehát az üzenet maga, és az íve nem lenne rossz, csak én a végénél egy picit korainak érzem az elvágását, a film végét, ezt a részt, ezt a fajta helyzetet, főként a rátalálásra fókuszálnák még egy picit, főleg akkor, ha arányaiban nézem a filmet, és ha azt nézem, hogy mennyi a bevezetés, akkor ehhez arányítanám a befejezést is, mivel hát ott kell a poénnak ülnie. De hát azt azért tudnunk kell, hogy ez a pixillációs technika ez nem egy egyszerű feladat, úgyhogy én most azt mondom, hogy egészalakos portrénak is el tudom ezt fogadni, és kössünk egy úgymond üzletet, megkapod a négy disznót, ha az egészalakos portréra még egy filmet csinálsz nekünk, akár ennek a filmnek egy bővebb verzióját, akár egy másik ötletet megmutatva, mert én azt várnám, hogy erre a leckére a Balázst megismerjük. Úgyhogy négymalacos a film. (hegyi) értékelés:

A pedellus is üzen, tegnap, hazafelé a városból, útközben az utazónak. Az érdekes volt, hogy épp üzenés közben telefonált Bandi.

Tamás egy búcsúpillanatot örökít meg ebben a filmben, ahol egy szertartásszerűen, mintegy katonai tiszteletadással – erre utal ez a kürtjáték is, aminek nem jut eszembe a címe, Zsoldos Imre volt, aki előszeretettel játszotta ezt a számot – szóval ennek a dallamára komponálta a Tamás ezt a filmet, amiben látjuk magát azt a személyt, aki ezt a tárgyat, amitől a búcsú történik elhelyezi, ill. körbeviszi ezen a téren, majd látjuk, ahogyan behelyezi ezt a kis kamerát, aki a főszereplő a szemeteskosárba, szimbolikusan elföldeli, ami egy papírlappal történik, rákerül az emlékezés virága, és itt már sejthetünk valamit, mert a szemetes környékén elég nagy rendezetlenség van, és egy statívnak a lábait láthatjuk meg egy tükröt, és itt átfordul ez a kép, és látjuk a felvételt rögzítő kamerát, és hát a film azzal fejeződik be, hogy az új szerzemény, a jövő hírnöke, erre kerül a fény, a fókusz, a dicsőség, és az előző kamera, ami kimúlt, aminek a temetési szertartását rögzíti, utána ezen a kamerán nyugszik meg a felvétel, egy közelítéssel, és ezt látjuk, és ami a befejezése ennek a történetnek, hogy vélhetően a Tamásnak a hajkoronája a kamera mögött haladva jobbról balra érzékeltetve akár az idő vagy a folytonosság szimbolikáját is, tehát ezen a tengelyen elúszik a háttérben ez a hajkorona. Ennek a kis etűdnek tehát van egy bevezetése, ennek a temetési helyhez való eljutás, aztán maga a szertartás, ami a film központi cselekménye, és a befejezése, az új jövevény bemutatása, és az ezzel való azonosulás a szereplő által. Úgyhogy szerintem ez egy jó megoldás... tehát átgondolt munka, de amiért én azt mondom, hogy nem biztos, hogy minden tekintetben acélos, nekem ez a szemeteskuka történet ez egy picit esetleges, nem biztos, hogy képileg annyira jól mutat, ráadásul a szemétbe dobás és a temetés között azért van egy olyan párhuzam, ami bennem egy picit ellenérzéseket vált ki – tehát itt most el kellene dönteni, hogy most a szemétbe dobtam, és akkor nem biztos, hogy kell az elföldelés, a virág, ha meg ezt a verziót választom, akkor az egész történetet nem egy szemetesben kellene lejátszani. Mégis, én azt gondolom, hogy értelmében és érzelmeiben ez egy jó megoldás. Cseles dolog az első leckére beküldeni ezt a filmet, mert akkor itt most kérdés, hogy miért első lecke, hogy a Tamás az ilyen kidobós csávó, vagy ilyen körülményesen szeret búcsúzni, vagy mert ilyen tisztelettel van a régi dolgok iránt, azaz itt sok dolgot tudunk ráhúzni, akár ráerőltetni is erre a filmre. Vegyük úgy, hogy ez humor, és akkor a Tamás humora és iróniája jellemzi őt első leckeként; én ezt el tudom fogadni, ismerjük már néhányan a Tamást, és ezt egy jó megoldásnak tartom, még ha ez egy olyan valakinek, aki idegenként vagy újként érkezik az estiskolára ez kérdés lehet, hogy mit és hogyan szeretne közölni első leckeként. Négy disznós és köszönöm. (hegyi) értékelés:

2008. augusztus 2-án a Lighthouse Music is tiszteletét tette az Ősök Háza Fesztiválon a plébániakertben, ahol nagy sikerű délelőtti koncertet adtak, világzenei repertoárjukból kaphattunk ízelítőt.

,