Videó

Árpád egyik korábbi filmje jut eszembe, az Igazi lázadó film, nem tartalmában, hanem a kivitelezésben, végre egy olyan irányba mozdultunk el, aminél nem tornáztatjuk feleslegesen a nézőt, hanem az alkotó hagyja, hogy a néző elmerüljön az asszociációban, a versben, hagyja, hogy hatni tudjon az az egyszerűség, az a keresetlenség, ami jellemzője és ereje ennek a filmnek. Persze erős a Kex is, maga az előadás is, szóval jó a választás. Az nagy kár, hogy elmozdult a kamera, ha már pixilláció, és a sorvadás, a töpörödés a történet, de ilyen előfordul mással is, azért nem egy nap, amíg az uborka így megadja magát az enyészetnek. Azt javasolnám Árpinak, hogy figyeljen meg más növényeket, gyümölcsöket is, mert a savanyú uborkánál lehet, hogy van erősebb szimbólum is, ami vizuálisan jobban mutat, bár azt is el tudnám képzelni, hogy az uborka maszkulin formája mellé egy nőies, gömbölyded formát is használ, és akkor a párhuzam is elindulhat, szóval több irány is lehet, amit talán érdemes lenne kipróbálni, de ez most így nekem 4 malacos, szóval hajrá Árpi, ez a film a keresetlenségével lett erős, ez jó irány. (hegyi) értékelés:

"

Egy nagyon jó megfejtést látunk Adriántól a második leckére, jól érzi a feszültségkeltést, jól alkalmazza a több részre osztott képernyőt és a vágást, jók a ritmusok, és a gesztusok is. A filmnek jól indul a belső ritmusa is, bár az a kék gömb, ami akár a Föld, vagy egy tabletta is lehet, szóval az számomra nem teljesen világos, hogy mi akar lenni és mi a szerepe, asszociálgathatok, de nem kapok a filmből erre magyarázatot vagy segítséget, de ez csak kis kötözködés vagy ha Adrián elfogadja, akkor a továbblépés útja is lehet, szóval jó a film belső ritmusa is, egészen a végéig. Ott is jó a kivárás, a nyitott, pásztázó szem, várjuk a drámát, a horrort, és mindehhez képest egyrészt technikailag idegen az, hogy teljes képernyőn jelenik meg az arc, mert megbontja a belső szerkezetet, azt, ami a három osztatban történt addig, kilép a ritmusból, ettől a feszültség is kienged, másrészt a film mintha nem lenne befejezve, ott mintha kifutott volna a fimtekercs a moziban és épp a legizgalmasabb résznél oltaná fel a lámpát a mozigépész. Tudom, hogy nagy munka ennyi vágást összehúzni a zenével, ritmusokat tartani és úgy egyáltalán, a filmes megoldás mindig sokkal időigényesebb és macerásabb, nem is akarnék telhetetlen lenni, de azért én megnéznék ebből a történetből egy egy-másfél perces verziót is, ami csattanóval van befejezve. És várom a további leckékre a megoldásokat. (hegyi) értékelés:

Először is nagyon nagy szeretettel köszöntjük az Adriánt az estiskolán, és nagyon remélem, hogy egy aktív tagunk lesz, és kaphatjuk majd tőle ezeket az üzeneteket, mert ez egy nagyon koncentrált és érdekes első lecke megoldást kaptunk tőle. Egyrészt persze teljesíti az első lecke kritériumát, hiszen csak egy rész látszik az alkotóból. Inkább a filmről beszélnék, ami tulajdonképpen egy geg, egy történetnek talán a bevezetése, vagy olyan, mintha látnánk egy thrillert, és annak ez lenne az első képsora. De nagyon jól használja azt a technikát, ami a rendelkezésére áll, nagyon jó, ahogy az osztott képpel dolgozik, a két kép villogtatásával, váltogatásával egy folyamatos feszültséget tud fenntartani, és ezek nagyon fontos megfigyelések, fontos technikai és eszközhasználati tudást feltételeznek, merthogy itt a vágásnak óriási szerepe van. És amikor egy filmet forgatunk, azt végső formájában a vágás hozza a nézőhöz közel, a végső formát a vágás adja meg. Itt egy ilyen szempontból nagyon koncentrált munkát láthatunk. Talán csak annyi megjegyzés, és ami miatt ez nem öt, csak négydisznós megoldás, hogy a geg, hogy felkapcsolni - és van ebben egy félelem is, hogy mi fog történni, ha hozzáérek, mi fog történni, ha felkapcsolom – valahogy ennek a lezárása az, ahol egy kicsit kikönnyül ez a megoldás, olyan igen, sikerült neki felkapcsolni, és most ez így hogy? Ennél talán lehetne egy picit tovább húzni, vagy azt mondom, hogy oké, elfogadom ezt mint bevezetést, és akkor szeretném látni a történet kibontását. Akár ebben a leckemegoldásokban is neki lehet állni ezt a történetet elmesélni; nem akarok plusz feladatot adni az Adriánnak, de mindenféleképpen annak nagyon tudnék örülni, ha ez a történet folytatódna. (hegyi) értékelés:

Tamás egy búcsúpillanatot örökít meg ebben a filmben, ahol egy szertartásszerűen, mintegy katonai tiszteletadással – erre utal ez a kürtjáték is, aminek nem jut eszembe a címe, Zsoldos Imre volt, aki előszeretettel játszotta ezt a számot – szóval ennek a dallamára komponálta a Tamás ezt a filmet, amiben látjuk magát azt a személyt, aki ezt a tárgyat, amitől a búcsú történik elhelyezi, ill. körbeviszi ezen a téren, majd látjuk, ahogyan behelyezi ezt a kis kamerát, aki a főszereplő a szemeteskosárba, szimbolikusan elföldeli, ami egy papírlappal történik, rákerül az emlékezés virága, és itt már sejthetünk valamit, mert a szemetes környékén elég nagy rendezetlenség van, és egy statívnak a lábait láthatjuk meg egy tükröt, és itt átfordul ez a kép, és látjuk a felvételt rögzítő kamerát, és hát a film azzal fejeződik be, hogy az új szerzemény, a jövő hírnöke, erre kerül a fény, a fókusz, a dicsőség, és az előző kamera, ami kimúlt, aminek a temetési szertartását rögzíti, utána ezen a kamerán nyugszik meg a felvétel, egy közelítéssel, és ezt látjuk, és ami a befejezése ennek a történetnek, hogy vélhetően a Tamásnak a hajkoronája a kamera mögött haladva jobbról balra érzékeltetve akár az idő vagy a folytonosság szimbolikáját is, tehát ezen a tengelyen elúszik a háttérben ez a hajkorona. Ennek a kis etűdnek tehát van egy bevezetése, ennek a temetési helyhez való eljutás, aztán maga a szertartás, ami a film központi cselekménye, és a befejezése, az új jövevény bemutatása, és az ezzel való azonosulás a szereplő által. Úgyhogy szerintem ez egy jó megoldás... tehát átgondolt munka, de amiért én azt mondom, hogy nem biztos, hogy minden tekintetben acélos, nekem ez a szemeteskuka történet ez egy picit esetleges, nem biztos, hogy képileg annyira jól mutat, ráadásul a szemétbe dobás és a temetés között azért van egy olyan párhuzam, ami bennem egy picit ellenérzéseket vált ki – tehát itt most el kellene dönteni, hogy most a szemétbe dobtam, és akkor nem biztos, hogy kell az elföldelés, a virág, ha meg ezt a verziót választom, akkor az egész történetet nem egy szemetesben kellene lejátszani. Mégis, én azt gondolom, hogy értelmében és érzelmeiben ez egy jó megoldás. Cseles dolog az első leckére beküldeni ezt a filmet, mert akkor itt most kérdés, hogy miért első lecke, hogy a Tamás az ilyen kidobós csávó, vagy ilyen körülményesen szeret búcsúzni, vagy mert ilyen tisztelettel van a régi dolgok iránt, azaz itt sok dolgot tudunk ráhúzni, akár ráerőltetni is erre a filmre. Vegyük úgy, hogy ez humor, és akkor a Tamás humora és iróniája jellemzi őt első leckeként; én ezt el tudom fogadni, ismerjük már néhányan a Tamást, és ezt egy jó megoldásnak tartom, még ha ez egy olyan valakinek, aki idegenként vagy újként érkezik az estiskolára ez kérdés lehet, hogy mit és hogyan szeretne közölni első leckeként. Négy disznós és köszönöm. (hegyi) értékelés: