Szakkör | Page 794 | Látszótér

Öntükrös
tigris! tigris!

Nem tudom, mi az a tigris-tigris, ahhoz nem értek, de az nagyon tetszik, hogy a kép jobb alsó sarkában a tükröződés ritmusokat hozott létre, ezzel egy egész új szegmenst hoz létre és ez helyrerántja a képet. Lehet, hogy ha ez a sötét, amit az arc alatti pulcsival folytatódnak tovább, akkor a kép borulna. Örülök, hogy egy eszközt, egy torzítást (remélem nem digitálisat) használ az alkotó, és ezzel a játékkal, a darabolt felületekkel egy félelmetes és felkavaró képet hoz létre. Ebbe belesegít, hogy a szem felfelé néz és a szem fehérje kékes árnyalatot kap, erről Jack Nicholson jut eszünkbe a Ragyogás című filmben , az a furcsa, skizoid állapot, amihez ezt az eszközt jól használja Dénes, és azért használja jól, mert ez nem önmagában való folyamatot hoz létre, nem l'art pour l'art használódik, hanem a kép üzenetét erősíti, a félelmet és a belső állapotot mutatja, egy új arcát mutatva Dénesnek. Attól félek, hogy ez az arc eddig is megvolt, csak eddig nem küldött ilyet, csak a barbibabásat, de végre megtudjuk, ki az a Dénes. (szőke)
értékelés:

Kifutón

Több minden van itt, amit nem értünk. Egyrészt amit már sokadszor elmondunk, olyan képeket kérünk és fogadunk el leckének, amiket ti csináltok és nem olyat, amit valaki más készít rólatok, mert egyrészt rátok vagyunk kíváncsiak, a ti munkáitokra, másrészt ti iratkoztatok ide be és nem az, aki a fotót helyettetek elkészítette. Emellett ha a képet nézzük és eltekintünk ettől a problémától, a kép elforgatása és vágásának szerepe nem világos, lehet, hogy olyan részek voltak a képen, amit nem akartál megmutatni és így egy ilyen csonkolt kép jött létre, de az elforgatás ha megtörténik, annak indokának kell lennie, nem csak a hiba felől, hanem értelmezésben is, ráadásul ha már forgattad, forgathattad volna úgy is, hogy a horizont egyenes legyen. Ha már alkalmazunk egy ilyen trükköt, akkor azt pontosan kell tenni. Végül pedig a kép nem ma készült, nem mostanában, és talán azt is mondhatjuk, hogy semmi sem akadályoz abban, hogy ma akár elkészíts te magad magadról egy portrét. Ismétlést kérünk. (szőke)

Hamarosan lezárul a táborba a jelentkezés, hisz a határidő vasárnap este lejár. Arra kérek mindenkit, aki még szeretne velünk lenni május 9-10-11-én, hogy küldje el a jelentkezési lapját, és töltsön fel leckéket, hogy a többiek is megismerhessék.

Akik eddig jelentkeztek: Medvegy Bara, Nádasdy Nóra, Pap Árpád, Kovács Gyula, Kepes József, Gerlei Gábor, Székely Dávid, Héjja Balázs, Mácsai Ferenc, Bobák Csaba, Gulyás Ákos - és természetesen velünk lesz Kovács Tamás és persze Szőke meg Hegyi is.

Lesznek szabadon végezhető helyzetek, saját ötlet megvalósítására, és lesznek olyan feladatok is - cendélet, kompozíció, világítás, portrézás, képelemzés - amikben szeretnénk vezetett feladatmegoldásokat is végezni.

Kiskoromban mozdulatlanul sikló orosz táncos szerettem volna lenni.

Akaratomon kívül elolvastam, nem amikor 28 hozzászólás volt, hanem nyolc vagy nem tudom mennyi, hogy mit írtatok, és akkor volt ez, amikor benne volt, hogy túl hosszú a film eleje. Ez egy pixillált színpadias helyzet, aminél a függönynek látszó tárgy széthúzódik és ebben a filmes üzenetben nagyon fontos szerepe van ennek a függönynek, egyenértékű üzenete a mozgó modellel, és nem véletlen a színe sem, és a várakozás sem, ez a vörös szín keretezi a történetet. Régebben is beszéltünk a színek és formák szimbolikájáról és ez a vörös és a széthúzódó rés, ami megnyit egy mesét, ahol egy mesei alak, egy női alak, egy kis marionettlány látható, talán nem véletlenül az amúri partizánok dala szól, ami mindenképp monumentális epikus zenei történet, nem csak azért, mert benne van a szláv hangulat, hanem a határtalan tér romantikája is. Amikor ez a mese megnyílik, akkor ez egy kislánynak, ha akarjuk hattyúdala, ha akarjuk meséje, és mindez olyan, mintha betekintenénk egy rejtett bugyorba. Nagyon egyértelmű a kódolás és a függöny szétnyílása, és ez tudatos, hogy ilyen hosszú ez a kezdet, hogy vágyjunk rá, hogy akarjunk bejutni a függöny mögé, mint a szerelemnél, ahol egy játékfilmben valaki tusolni készül, mi látni akarjuk ezt és be akarunk jutni a fürdőszobában. Ez az eleje történet nagyon is a nőiségről szól, a mesén keresztül jól érzékelhető a szakralitása az egésznek, még az is felvetődik, hogy ez a női alak, aki egy kerekes kocsin mozog ide-oda, nagyon trükkösen jelenik meg, mert olyan, mint egy szobor, vagy obeliszk, és amikor megnyílik ez a nagy vörös, mi bekerülünk egy barlangba, ahol látszólag egy női történetet látunk, de a forma egy férfi forma, egy fallikus forma. Nagyon összetett az üzenet, amit ez a film tartalmaz, meggyőződésem, hogy az alkotó sokat szöszölt ezzel a dologgal, a nyírfaligettel, ezzel a szláv érzéssel, amit Andrzej Wajda Nyírfaliget című filmjében is érezhetünk, szóval az én véleményem szerint nagyon is sokkoló és elgondolásra késztető filmet küldött az alkotó és örömmel láttuk itt, és reméljük, hogy elindít másokban is ilyen őszinte folyamatokat, és nem baj, hogy sebezhető a történet, mert kitárulkozó. Ez a film úgy kezdődik, hogy látunk egy nagy vörös pannit, ami kinyílik, és benne van egy kis panni, aki köröz, mint egy kis peti, és az egész történet addig szól, amíg a kis peti köröz a nagy panniban, és amikor vége, a függöny bezáródik. A távolodásra is kérdeztetek, és ennek szimbolikája a vágy, a beteljesült vágy érzetének távolodása, vagyis a megtörtént esemény a megtörténés okán már a megtörténés pillanatától távolodik tőlünk, belőlünk. (szőke) értékelés:

Tavaszi portré
Kitti tavasza

Egy gesztust látunk a fényképész felé, egy grimaszt, vagyis Kitti tavaszát és nem Anitáét, ebben a történetben nem Anita van benne, és mi Anitára vagyunk kíváncsiak. Technikailag a kép nagyon szűkre van vágva oldalt, és a kérdés, hogy mitől tavasz ez a kép, a virágtól? A virág ezen a képen önmagában olyan, mintha tollal felírnánk egy képre, hogy tavasz, és ez lenne az összeköttetés benne a tavasz témával. (szőke)
értékelés:

Pörköltnek indult, házikedvenc lett belőle.

Egy új szereplő kerül a házikedvencek közé, a nyuszi, ami érdekes és jó felvetés, és nagyon jó, hogy a kép egy történetet akar elmesélni a fiúval, a nyúllal, viszont azt kell észrevennünk, hogy a képhatárokon belül ez a kompozíció zsúfolt lett. A fiú kabáthajtókája konkurrál a nyuszival, a kéz le van vágva félig, a faág takar, ami nem volna baj, de a leveleknél a virágok fontosabbak lennének, viszont épp azok maradnak csonkoltan, szóval a felvetés jó, de a megoldás nincs kész. (szőke)
értékelés:

köz
Ha már épület, akkor előkapartam az archivumból, mert ezt szeretem.

Szorgalmira küldted, de mivel van ilyen leckénk, így áttettük oda, viszont leckeként azt a mélységet nem érezzük, amit közvetíteni lehetne ezzel a képpel. Van két épület, ami alaphangon rendben is van, de van egy sikátor vagy rézsü a két épület között, ami igazából a fontosabb üzenethordozó lehetne, viszont ebből a gépállásból ez nem érzékelhető, ez a fentről való lenézés nem ad lehetőséget arra, hogy belehelyezkedjünk a helyzetbe. Ez a kis út kifut a fákhoz, előtte egy út lehet, és ez is használható lett volna arra, hogy az is megjelenjen, ami végtére is azt érzékeltethetné, hogy mi köze van az alkotónak ehhez a két épülethez és a köztük lévő úthoz. Most ez nem történik meg, a fentről fotózás egyben kívülállás is marad. Lehet azt mondani, hogy gyerekkorom emlékei, mert itt nőttem föl, de ha ezt akarjuk ábrázolni, akkor személyes lehetne, ha lenn lennénk a földön. A kérdés megint a vállalás, hogy a két tető ritmusa és az ott történő helyzet a fontos, vagy az út, vagy a rézsü, vagy micsoda. (szőke)
értékelés:

Tádé a tigrincs

Tádé egy macskabőrbe bújt tigrincs. (Ez csak a feje :))

Nagyon kedves és aranyos kép ez a makrofelvétel, vagy közeli kép, még azzal sincs baj, hogy az élesség az orrnyergén van a cicának, hiszen ettől van egy dinamikája, mozgása a képnek, hogy a szemek és az orr hegye már nem éles, ez ad egy erősebb húzást, térbeliséget, megoldott az előtér, háttér, középtér, mintha ez a macskaorr kidudorodna a képernyőből. Egy kritikai megjegyzésünk van, ha már ilyen közeli képet készítünk, ott minden pici képelem is felnagyítódik és a képhibák is jobban előtérbe kerülnek, tehát a macska nekünk bal szeménél lévő szőrszál, ami mintegy elvágja a formákat, zavaró és nem engedi a néző szemét nyugodtan mozogni a képen, ez vagy még exponálás előtt lesimítandó, vagy ha a cica nem türelmes ennyire, akkor utólag retusálható. Mivel még a retusálásról nem beszéltünk, így ez nem jár levonással. Azt külön szeretnénk kiemelni, hogy lám-lám természetes fényeknél is lehet macskát fotózni, nem kell ehhez vakufény. (szőke)
értékelés:

Pista

A Pistának a képe elsősorban azért izgalmas, mert a fényben látható test mögötti hárrér felülete szépen, erőteljesen emeli ki a fej, nyak formáit. Alsó gépállást látunk, nem nagyon vidám hangulatban belenézett a gépbe és exponált és azt kell mondjuk, hogy van ebben a nézésben egyfajta kétkedés, félelem is, de tartózkodás mindenféleképp. Az biztos, hogy azért tekinthető bátor vállalkozásnak, mert olyan közel van a kamera és olyan a fényviszony is, amitől kap egy naturális hangvételt. Látszanak a bőrfelületek, elszíneződések, egyedül a homlok van kiégve sajnos, de itt egy kis pinokkió-fej, ami azt mondja, hogy itt vagyok, sziasztok. Ez az ábrázolás leemeli a szereplőt a porondról, mert az also gépállás eleve szatirikus megközelítést hordoz. Jó lett volna, ha a haj elválik a háttértől, kis reflexszel, fénnyel elválasztotta volna. (szőke)
értékelés:

pékcranÖnarckép
Kicsit csaltam mert csak az arcom egyik felét használtam fel képhez, bocsi...
De hát a másik felem az ugyanaz!

Egy ügyes geggel dolgozó képen tükröztetést látunk, egy nagyon jópofa humort, sokkoló, meglepő lehetőséget lát az ember, a szemek különböző iránya okán, elsőre elgondolkodtunk, hogy milyen ügyes technikája van Tamásnak, hogy így tud kancsalítani. Azért ez a kép nem egy barátságos kép, ez az önirónia jó irány. Ez a pozitív rész. A másik fele arról szól, hogy tévedés, hogy a két arcfelünk ugyanaz lenne, nincs olyan ember, akinek a két orcája egyforma volna, ezért is idegenkedünk, sőt, akár a felismerést is nehezítheti, ha egy olyan képet látunk, ahol mint ennél is, a bandzsítás nélkül mondjuk egy tükörrel átmásolják az egyik arcfelet a másikra. Ezért is bukik le a kép, a bandzsításon kívül, merthogy nincs semmi különbség a két arcfél között és ez lehetne a továbblépés iránya is, hogy elhelyez valamit az egyik orcán, valami bőrhibát vagy akár egy hajtincset, mert akkor az első szintű ismétlésnél tovább tud nézelődni a befogadó. (szőke)
értékelés:

Pontosan nem tudom meghatározni, hogy a hölgy melyik indián csoportba tartozik, a dal egy egész érdekes kapcsolódást indít el. Ha visszaemlékszünk a magyarországi népdalainkra, azokra a ritmusokra, amelyek népi és szakrális tavaszváró ritmusok amikkel a kikeletet várják és hívják, itt a hölgy hangja mögött is hallatszik, hogy van kísérete, a szívritmusnál picit gyorsabb sebességgel ismétel hangokat és ritmusokat, amelyek picit váltakozva lüktetésszerűek is, és ez sokban hasonlatos a mi tavaszvárásunk ritmusaihoz. Az eszkimó népzenében ugyanez a zenevilág megtalálható, elsősorban hasi légzéssel hozzák ezt létre többnyire duóban úgy énekelve, hogy a hasukat összeérintik és a has nyomással együtt ritmizálva mintegy kis zakatoló gép, együtt énekelnek. Ennek profán okai is lehettek, hogy a hidegben az eszkimók a dalokat is energia töltésre, a hőfok, az öröm, a mozgás létrehozására is használták, tehát míg az indiai területeken egy lassú, jógamozgás honosodott meg, nyilván ez a technika nem tudott volna működni az északi hidegben, itt egy dinamizáló dologra van szükség. Ez a dal, amit Annáék kanadai filmjében látunk egy dinamizáló, bemozgató mágikus dal és ez kapcsolódik ehhez a havas tájhoz, ahol a fények már jelzik, hogy készülődik a tavasz és ezzel a mesedallal nagyon várják, hogy jöjjön a tavasz. Hármas szerkezetben építkezik a film, látjuk a tájat, majd utána ezt a színpadi éneklést és végül visszatérünk a tájhoz, ami így elég határozott kiáltó üzenet, hogy jöjjön a tavasz. Az A-B-A történetformálástól szomorú a helyzet, hogy énekelünk, de még nem történt semmi. Hiányoljuk Anna jelenlétét, bár a cigarettafüst utal rá, de azért őt is kérjük, őt is várjuk, őt is látnánk. (szőke) értékelés:

Tavasz
Ha lemerült, cseréljen elemet! Éljen a tavasz!

Itt egy aranyos, szövegközpontú, a magyarul értő emberek számára geggel ábrázoló képet látunk, azt nem mondom, hogy nagyon nagy mélységű sűrítés, de egy izgalmas szatirikus kép, és az az érték, hogy észrevette ezt és meri a humort alkalmazni és ezzel egy új üzenetet létrehozni. Egy plakát struktúrában működik ez a kép, és ahhoz, hogy működjön a humor, rálátásának kell lennie a rendszerre, amit humor által közelít meg. Az irónia egyik fontos eleme, hogy elmélyüljünk abban a témakörben, amit vizsgálunk. Jó a kép osztása elő- középtérre, és van egy háttér az éggel. (szőke)
értékelés:

Hangyás Talp
Egy szép tavaszi nap délutánján a mezőn sétálva gonoltam leülök a fűbe egy kicsit pihenni. Levettem a cipőmet majd a zoknimat, a friss levegő a talpamnak is kijár. Miközben szellőztettem eme testrészemet, arra lettem figyelmes , hogy tulajdonképpen egy hangyaboj társasága mellé telepedtem le. Gyorsan megnéztem a talpam is, és ekkor vettem észre, hogy egy tagja eme bojnak már amottan mászik. Ekkor hirtelen előkaptam a gépemet és katt...

Szabadjon elmondanunk, hogy a leckék sorrendjében legalább az elején jó, ha sorban megyünk, legalább a portréig jussunk el, ezt a képet a portré arc nélkül kategóriába tennénk át, mert ez a kép nem a leírásra központozódik. Szimpatikus a kép, de azt érezzük, hogy a bal oldali felülettel nem nagyon tudott mit kezdeni az alkotó. Érezte, hogy valahol el kellene vágni a képet, de nincs lezárva a bal oldali felület, ott volt ez a rész és vágott, mert mondjuk a gyatyaszár belelógott volna, miközben ha belelóg, sincs semmi baj. (szőke)
értékelés:

Bemutatkozás
Magamról röviden annyit, hogy IQ-m vetekszik lábméretemmel, bár így viszonylag jó helyzetben vagyok másokhoz képest, mert a lábam 47-es.

Van iróniája a a lukas zokninak is, de a lábsebesülést meg kellett volna oldani, hogy ne legyen a képben. Meglátjuk, mi fog ebből kifejlődni. Az alkotó tudja, hogy lukas a zoknija, középre is helyezi, egy erőteljes manifesztálással. Alapvetően azért azt meg kell jegyezzük, hogy a humorban ez az altesti humor kategóriájához hasonló, szilveszterkor és a bulik második, lefelé szálló felében szoktunk ilyennel találkozni. (szőke)
értékelés:

A fény felé, a nap felé

Egy makrofelvételt látunk, ami közeli felületet mutat, és így egy olyan közeg, amiben az ember nem nagyon tud közlekedni, óriásivá, különleges térbelivé válik, és itt milliméterek számítanak kompozíció szempontjából is. Ez egy vágott fa felület, amiben valami ágkezdemény vagy benövés, görcs jelentkezik, ez a valóság fényképezésrésze. Másrészt egy absztrakt és asszociatív képet látunk, szinte olyan, mint a lascaux-i rajzokat látnánk itt, a színvilága is erre hasonlít és mivel szimbolikus címe van a képnek, nagyon érdekes, hogy az a forma, ami a képből kifelé indul, így egy nyomatékosítást kap. Ha akarjuk, ha nem, hiszen ezeknek a formáknak mindig van egyfajta szimbolikája, egyrészt tekinthető egy befogadó formának a sötétebb résszel határolt félkör alakú öböl rész, másrészt ha az aranybarna vágott felületeket nézzük és aszerint mérjük a formát, akkor egy befelé haladó fallikus szimbólumot látunk. Ha a kettőt mindenféle humor nélkül megpróbáljuk közelíteni, akkor ami régebben vidámságot okozott, igenis a női-férfi princípiumról szól ez a kép, ha valaki ezzel nem ért egyet, szívesen elbeszélgetek erről. Van itt azonban egy közbeszúrandó technikai megjegyzés. A makrofotónál nagyon kicsi az élességhatár és ezért nagyon fontos, hogy a mélységélesség megválasztása mellett hova tesszük az élespontot. Most ennek a fallikus formának vagy öbölnek a jobb alsó részén, végén életlen a kép, ami egyrészt a mélységélességből adódik, másrészt abból is adódik, hogy a felület nem sík teljesen, tehát ha egy picit, 2-3 mm-t mozdul a kamera vagy az élesség, akkor ott lett volna az élesség fontos, hogy a körív élesen fejeződjön be, mert ez a kép középpontja és ha a szimbolikát nem is vesszük figyelembe, akkor is a felület tulajdonképpen az egyik keménységű anyagba ékelődő másik anyagot mutatja, az élő szövet két különböző rendszere kapaszkodik egymásba, a puhább felület befogadja a keményebbet, ez színben is látszik. Ez az élességhelyzet az a kulminációs pont, ahol a két felület találkozik és ha erről szól az egész, akkor ha ez az egyesülés fontos, de akár a fogamzás pillanatát is mondhatjuk, akkor ez azt kívánja, hogy az élesség erre a varázspontra kerüljön. Ez azért egy érdekes vállalkozás, mert a szülésről, a fogamzásról az életről szól, nagyon fontos, hogy a lecke hívószavait jól használja és jól mutatja. Ha egyetért Anita, ezzel a fajta feladatsorral foglalkozzon tovább. (szőke)
értékelés: