Szakkör | Page 103 | Látszótér

Alapvetően ez egy jó megfigyelés és szinte tökéletes az utómunka is, bár az én ízlésemhez ez már túlságosan kopog, és hát megértem, hogy az ember ha pocakos, akkor nehezebben hajol le. Mert hát az azért jót tenne, ha több ég lenne, és ha lentebb vagy, akkor több fejecske törekedhetne felfelé, nem lenne ennyire a középtartományban a csapat. Persze akkor jobban kijön, hogy a háttér ferde lehet. Remélem beindul a fényképezés, a Zártosztályra is, mert ha megvan az önbizalom, akkor kevesebb effekt is elég lesz. (hegyi)
értékelés:

Finom ez a kép is, kedvelem, bár a másik hozzám közelebb áll, mert a csónakokkal ott nekem átélhetőbb mese jön létre, ez ahhoz képest inkább háttér marad, persze fene a pofámat, hogy várok itt is a csónakosra, nem minden nap kolbász, szóval ne is törődj, mit motyogok itt, ez a kép szuper. (hegyi)
értékelés:

Ez finom, szép és szomorú, van benne valami nem evilági fényhatás. Újabban sok svéd, dán, norvég filmet, sorozatot nézek, ott vannak ilyen színek, ilyen komorságból épített érzelem, szóval Tamás, olvastam a kommented, ahol azt meséled, hogy kedveled a nem szép képeket, hát, akkor most ez egy rontott kép lenne? Mert ez szép. És ráadásul sikerült, legalábbis számomra giccshatáron belül maradnod. Egy kis orra koppintás, hogy azt a negyed fokot kábé, ami a vízszinteshez kéne, az óramutatóval egyedő irányba, talán így is veszteség nélkül lehet forgatni. (hegyi)
értékelés:

gyerekzsúr utózöngéi

Nem áll össze a történet. A végén lelocsoltátok a gyerekeket? Neked fejben megvan az egész nap, ez oké. És ilyenkor jön az, hogy az ember valamit kiragad, ami neki vicces vagy fontos, csak a baj az, hogy a néződ nem volt ott. Így neki itt most valami folyosó van, slag, néhány dolog a fűben, egy indokolatlan szórófej és ennyi. Ahhoz, hogy egy képben legyen történet, rendezni kell a "filmet". Máshogy nem megy. (hegyi)

Én azt nem tudom, mennyire gyorsak ezek a srácok, de ha nem szaladnak el, akkor keresni kellett volna valami megfejtést arra, hogy ne olvadjanak bele a háttérbe. Mert így most idő kellett, hogy rájöjjek, hogy ez két valami és nem egy formajáték csak. Nyilván, nem voltam ott, így nem tudom, mire volt lehetőség egyáltalán, de hát van az úgy, hogy ha nincs lehetőség, akkor kép se lesz igazán. Sajnálom, mert szépek a tónusok. (hegyi)

Szépek a tónusok, finom részletek vannak benne, a fehérekben is árnyalatok maradnak, ez szuper. Ami viszont problémám, hogy épp a cím az, ami nem jön át, az egyedül. Ez attól van, hogy nagyon közelre hoztad a telével a témát, és így az lehet, hogy meg tudom számolni a tollait egyesével, de az is más, meg az is, ha ábrázolni akarsz egy érzetet, a magányt, vagy az elkóborlást, a magárahagyottságot. Ehhez tér kell, amiben érvényesül a magány, az egyedül. Ha nincs tér, bemondásra kell elhinnem, hogy tényleg nem volt közel s távol senki. Szép a kép, ez érdemelhetne több csillagot is, de te határoztad meg a témát, és ha az hiányzik a képről, akkor a technika bármennyire is szuper, de nem érheti el a célját. (hegyi)
értékelés:

Nagyon szép épület az ipar, kifejezetten jó ez a meglátás, tetszik, hogy ebből a nézetből akár egy nagyon finom utalást is láthatunk a női princípiumra, és hát igen, ha bele akarok kötni, bár nehéz, akkor annyi, hogy egy fél lépés jobbra, és akkor minden középen van és szimmetrikus. Az üvegablakoknál bukik ez le, ha lesz módod, majd ha felújították, érdemes újra elmenni, vinni állványt és megkérni őket, hadd csináld meg ezt a képet ismét nyugodt körülmények között. De azt kell mondjam, hogy kifejezetten örülök, hogy nem csak előre vagy a cipődre nézve járod a világot, szóval igen, fontos néha felnézni, mert csodálatos dolgok vannak körülöttünk, ez nem csak az enteriőrre, de az utca, vagy épületfotókra is igaz. (hegyi)
értékelés:

Két kedvencünk

Négy macskánk van és egy kutya, és ez a kutya úgy jött hozzánk, hogy állítólag az előző helyén kergette a macskákat, no, itt a mi cicáink megrendszabályozták, és azóta a cicák az urak, és ha játszani akarnak, vagy csak odavackolódni, akkor a kutyának csak egyetértési lehetősége van. Jó ez a megfigyelés. És ha együtt éltek, akkor arra szeretnélek rávenni, hogy keresd ezeket a pillanatokat úgy, hogy készülsz arra, hogy fényképezni fogsz. Tudom, itt az ősz, rövidülnek a nappalok, nehéz természetes fényben fotózni, mert az ember dolgozik is, talán a hétvége alkalmas lehet erre, ugyanis ezek a kis állatok nem szeretik a vakut. Kifejezetten rossz egy macskának, ha ekkora fénymennyiséget kap ilyen koncentráltan. Mi emberek se szeretjük a vakut, de legalább tudunk valahogy készülni rá, de ők nem, le kellene íriszelnie, hogy az egyébként is szuper fényérzékeny szemét védhesse. Szóval az egyik, hogy kérlek, ne használj villanófényt. Ha kell fény pluszban, akkor azt folyamatos fénnyel kell megoldani, mert ahhoz hozzá tud szokni az állat. A másik a helyszín. Ha készülsz erre, lehet valamennyire ezt a szituációt forszírozni is, leterítesz valami egyszínű pokrócot, vagy körbevackolsz egy helyet párnákkal, tehát kialakítasz egy helyszínt, ahol minél kevesebb zavaró tényező legyen. Mert a szőnyeg mintázata most konkurál a főszereplőkkel. Szóval nem mondom, hogy könnyű házi kedvenceket fotózni, de annyi szeretetet adnak, hogy megéri a törődést. Kérek ismétlést. (hegyi)

Egy tavaszi reggelen készült a kertünkben.Alacsony de már erős napsütésben.

Kedvelem ezt a fát, van a kertünkben, ha nem is pont ez, de valami változata. Jó ötlet a háttérben a zöld fa, és az is jó, hogy többféle vöröset mutatsz. Két meglátás: az egyik, hogy ha van zöld fa, akkor a kamerát kicsit még jobban felé kellene fordítani, hogy a kompozíció szempontjából ne esetleges legyen a jelenléte. A másik, hogy fenn ott van az az ág, ferdén, ami belóg, azt ki kéne valahogy hagyni. Az olyan, mint egy ütőér, nagyon kemény forma a levelekhez képest, nagyon elviszi a szemet oda, nem tudok igazán a levelekre figyelni, mert mint egy ilyen fenyegető drámai elem, ott figyel az az ág. Ha van mód, szeretnék ebből látni egy ismétlést. (hegyi)

Ez egy baromi jó ötlet lenne, ha a fa leveleinek ágainak árnyéka nem verné szét az egészet a francba. Andi, olyat nem lehet, hogy meg is akarom mutatni, meg el is akarok bújni, itt most épp elég lenne, ha megelégednél azzal az elbújással, amit a párna eleve ad, de magát a párnát nem kéne elbújtatni. A másik, hogy én aztán igazán szeretem a fekete-fehér képeket, de ez színes kellene legyen, nyilván az felvet színdinamikai problémákat, amit meg kell és lehet oldani, de Frida színes volt, nem fekete, épp ez adta az egzotikumát, hogy minden körülménye és baja ellenére sem mondott le a színekről, mondhatni ezzel mutatott fityiszt a világnak. Szóval azt szeretném kérni, hogy dolgozz ezzel, és kérek egy ismétlést, ahol ezt a dolgot kidolgozod, ahol amellett, hogy a párnát használod, adsz még más utalást is hozzá, és komponálsz egy Frida-hommage dolgot, mert te is szereted, én is szeretem, fontos. (hegyi)

Ez már többet mesél, mint az előző önképed, nekem olyan a történet, mintha a kamasz lány épp valamiért leszúrást kapna, és már nagyon nem érdekli, már kifelé figyel. Fura otthonosság érzet is van a képen, hiszen a haj, a gesztus keresetlensége olyan, mintha egy baráttal vagy barátnővel történne, amit látunk. Ez jó és fontos, mert ez szerintem kell ahhoz, hogy az ember elinduljon valamiféle önismereti úton. (hegyi)
értékelés:

Miért a hónap képe:

Ha a címet kihagyom, nekem akkor is közeli ez a kép. Azt hiszem, a legjobb irányt vetted, hogy még többet megtudjunk rólad Andi, mert ebben a képben ott van a lányom, ott vannak a fáradtságos, nyűgös éjjelek és nappalok, a vágy, hogy legyek túl valamin, időszakon, munkán, s mindezt egy közelképpel juttatod elénk. Nem tudom, hogyan sikerült volna ezt másnak megfotózni, de úgy gondolom, hogy önmagad voltál a legjobb választás, mert nincs túlszerkesztettség, megfelelési kényszer, hanem csak TE! Így a szeptemberi Hónap képe a tiéd, szeretettel gratulálok és további jobbnál jobb képekkel kerülj közel hozzánk, mindannyiunkhoz, akik együtt keressük a válaszokat, önmagukat, de nem csak saját célból, hanem mások örömére is. (Frantisek Balga)

Egy fokkal közelebb jöttél, mint ami kényelmes lenne, vagy jobban mondva ami nem okozna feszengést bennem. Formailag is talán fél-fél centi minden irányban ráférne a képre, mert ez így most nagyon sok feszültséget hordoz a formák kicentizése és vágása okán. Ráadásul a világítás és az élesség egymás ellen dolgozik, a távolabbi szemed a világosabb, oda menne a figyelem, de a közelebbi az éles. Ez is plusz feszültség. Nos, a kérdés az, miért akarod a nézőt feszültségben tartani? Máshogy is mondom. Nem vagy kegyes magaddal. Szóval Andi, ha jelentkezel a Zártosztályra, megvan a feladat is hozzá. (hegyi)
értékelés:

DUB FX és G RAS

Sziasztok. Három hónapja találtam erre az oldalra és videókra. Sok hasznos ötletet útmutatást kaptam. Amit szeretnék tovább bővíteni. Ezt a képet tavaly, egy túrázás pihenője közben készítettem egy kompakt géppel.

Üdv a Látszótéren! Erős kezdés. Nincs mellébeszélés. Nincs szépítés, ez vagyok, itt vagyok, tessék. Ez fontos, ez erő, erre jó törekedni minden esetben. Ez egy kettős portré, és egy viszonyrendszer is kialakul, egy sorrend. A főszereplő te vagy, és aki még a képen van, ő láthatóan nem is fordul ide, más érdekli, másra figyel, háttérben is van. Nincs ezzel baj, csak fontos tudni, hogy a szereplők elhelyezése, elhelyezkedése alapvetően határozza meg azt, hogy a néző milyen fontossági sorrendben halad a képen. Így, hogy a másik szereplő nincs kontaktusban velünk, ez a helyzet várakozással teli, hordoz feszültséget. Az arc, a mimika is ezt erősíti nálad, fürkésző, nem vidám tekintetet látunk, aminek picit ellentmond a szalmakalap formája és az, ahogy a fejeden hordod, mert az meg vidám. Jó ez így, már ha ezt akartad elmesélni. (hegyi)
értékelés:

Nos, nem vagyok elégedett, mert minden adott ahhoz, hogy egy jó kis minimál tájkép jöhessen létre, de ami most van, abban a bajom az, hogy minden nagyjából középre van összegereblyézve, és ettől üres marad a többi rész, viszont a formák összeakadnak egymással. HA elindulsz jobbra a kameráddal, a pad átkerülhetne egészen a bal oldalra, tükörkép helyre, mint ahol most van, és akkor ha a fát kihozod jobbrább, akkor a kereszt is elválhat tőle talán kicsit. Mindezt persze helyismeret nélkül mondom, és csak akkor érvényes, ha nem ugrik be ettől valami idegen dolog a háttérbe. Az biztos, hogy most az egész tömegelhelyezése jobbra borul. A megfigyelésé és helyzetfelismerésé a csillag. (hegyi)
értékelés: