Emlékszem arra a képre, amit beküldtél. Ez a képed nekem egy sokkal jobb kompozíció, és egy nyugodtabb ügy. Dinamikájában, formájában egészen jó. Megint azt mondom, hogy hát, igen, de jó lenne, ha lennének felhők. Nem kell nagyon drámázni a felhővel, de valami nem ártana oda, vagy ilyenkor régen használták a szűrőzést, hogy egy kicsit különlegesebb színt rakjanak oda, én mondjuk biztos, hogy nem raknék oda. Arra azért kíváncsi lennék, hogy mit ad ez fekete-fehérben, már csak azért is, mert szépek ezek a színek, meg ezek a ritmusok, de talán akkor helyre kerülne az, hogy a formák hatása és ereje elvinné akkor a vállán, és akkor talán nem fogom hiányolni a felhőket. Mert a felhő tulajdonképpen csak egy esztétikai, stilisztikai ügy, nem több. Erre azért most adok neked még csillagot, nem tudom, hogy hányat adjak. Vegyük úgy, hogy mivel visszamentél, megcsináltad, ezért megkapod a 3 csillagot. (hegyi)
értékelés:

Erről most túl sokat nem fogok mondani, mert az ötlet kiváló, nagyon jó ez a tükörrel való játék - talán jó lenne, egy olyan tükröt találni, aminek nincsen kerete, mert az nekem túl határozott - de két dolog van, ami bosszantó. Az egyik a szájba belerajzolt piros, amit nem tudok, hogy mi a francnak van ott. Másrészt a Bara Art, borzalmas ez a betűtípus, ahogy szoktam mondani, képalkotó elemmé teszel valamit, ami nem az, és ráadásul ez biztos, hogy art? Bocsánat még egyszer, de látom, hogy ez egy ilyen tendencia, hogy az emberek elkezdik magukat definiálni valahogy, művész vagyok, fotográfus, utcai fotós, meg az ördög tudja mi - ez nem tehetség kérdése, hanem az, hogy hol tartunk a magunk útján. Ha túl korán rakunk magunkra ilyen jelzőket, szerintem, azzal később nagyon kicseszünk magunkkal. Mert onnan nehéz ám visszajönni, tehát, amikor az ember megszokja, hogy én ez vagyok, és rajtam van a jelvény, akkor onnantól azt már baromi nehéz lerakni, és utána azt mondani, hogy nem, én egy mezítlábas fotós vagyok, akinek tanuló üzemmódban még van mit tanulnia. Érted? Nagyon nem javaslom ezt. Egyébként a kép zseniálisan jó lenne, az ötlet tetszik, és minden benne van, aminek benne kell lennie. Ez a tükörjáték kiváló, jó a modelled, mind a kettő, az üzenete is jó, minden oké. De miért kell a pirosat belerakni? Mi indokolja számodra, hogy a szájnál legyen ez a piros bigyó, nem értem. Másrészt meg ne firkáljunk már a képre. (hegyi)

Ezt egy jó gesztusnak tartom. Ne akarjunk egyből minden problémát megoldani. Nyilvánvaló nem ártana, ha a horizont egyenes lenne, talán ez az effektezés egy kicsit túl is van húzva, ennél egy hajszálnyival kevesebb is elég lenne, ráadásul ezt a kéket én nem értem. Azt azért tegyük hozzá, hogy ezeket a mismásolásokat egy kicsit elfelejtenénk, mert ezzel saját magatokat csapjátok be, mert egy lépéssel előrébb rakjátok az ügyet, mint ahol egyébként a rutinban tartotok. Bocsánat, hogy most ezt mondom, de az lenne a jó, ha nem hagynátok ki a lépcsőfokokat, mert nehéz lesz utána továbbépítkezni, ha az a lépcsőfok onnan hiányzik, mert billegni fog az épület. Tudom, hogy ez most túl patetikusan hangzik, de fontos az, hogy indokai legyenek a dolgoknak. Csak azért önmagában, mert esztétikailag, vagy formailag most ez milyen divatos, vagy milyen elidegenítő, nem tartom jó gondolatnak, mert nem áll meg a lábán, hisz nincs indoka. Visszakérdezek: Miért kék? A ritmus jó, kicsit üres az előterünk, talán nem ártott volna, ha megvárod, amíg az a biciklis ideteker, akár félig ki is a képből, hogy valami történjen az előtérben, mert most nagyon távol vagyunk, de sem építészeti, sem egyéb dolog nem indokolja ezt. Nyilvánvalóan az a másik irány, ha senki sincs a hídon, de hát, szemmel láthatóan nem ezt a pillanatot kerested. (hegyi)
értékelés:

Tulajdonképpen ez egy vicces kép. Nekem ez városi humor egyébként, ilyen juppie humor, de ott van, rendben van ez. Megint azt mondom, hogy a megközelítésben talán segítene az, ha követted volna őt addig, vagy egy olyan helyszínig, ami jellegzetesebb. Túl jellegtelen nekem az egésznek az atmoszférája. Ettől olyan kiragadott üggyé válik, hogy úgy kiemeltük a környezetből őt, és így magában kell elvigye ezt a balhét, de ahhoz meg nem elég steril, hogy azt mondjam, hogy mint egy ilyen stúdiófelvétel, működne. A jellegzetes környezet azért fontos, mert elindítja a történetet, lesz sztori. Itt meg nincs sztori, van egy kutya ezzel a lufival. De a poén érthető, és az jó. Az a bajom, hogy ennél a leckénél elsősorban nem a dokumentumgyűjtésre gondoltunk. Lehet, hogy ezt rosszul fogalmaztuk meg, és akkor elnézést kérek, de az én boldogságom ott lenne, amikor saját dolgokat fogalmazunk meg, és nem csak megfigyeléseket teszünk, mert hát, vicces lehet egy kerti törpe is, meg sok minden, de önmagában ezt a viccet nem te csináltad, te csak rögzítetted. Ezt a viccet az csinálta, aki ezt a vackot rászerelte erre a kutyára. Persze, ezt is észre kell venni, de valahol hiányolom azt a hozzáadott értéket, amit a fotós tesz hozzá. Nem tudom, hogy ez mennyire érthető. Vegyük úgy, hogy 2 csillag. (hegyi)
értékelés:

Nem láttam a filmet, így ezt nem tudom megítélni, hogy jó-e a kapcsolódás, a kép viszont hangulatos. Ugyanakkor a kompozíciója lehetne egyértelműbb is. Most valahogy kb ugyanazt kapom fenn, mint lenn, de talán épp az lenne a megfejtés, ha egyik kiegészítené a másikat, ami egyiken hiba, az a másikon nem lenne az, és fordítva. Most egyik "világ" se elég határozott. (hegyi)
értékelés: