Olvasó II.

Olvasó II.

Beszélgessünk arról Csaba, hogy ez itt most az eredeti képkocka abban a tekintetben is, hogy ha raw formátumban fotóztál, akkor ez jött le? Azért kérdezem ezt, mert még mindig nagyon keménynek ítélem az egészet. Ami miatt jó, hogy feltetted ezt a képet, hogy sok mindent értelmez abból, ami a fekete-fehérrel történt, és azt kell, hogy mondjam, hogy semmi sem indokolja a fekete-fehéret. Ez a kép színesben sokkal izgalmasabb. Sokkal finomabb, sokkal közelebb áll érzelmileg, és esztétikájában is a nőiséghez. A fekete-fehérrel elvesztettük ezt az egészet. Pontosan azok a finomságok hiányoznak a másikról, amik itt a zöld különböző árnyalataival létrejönnek. A csonkolt lábbal nem nagyon tudok mit kezdeni, az sajnos problémás. Ha össze kell hasonlítani a két képet, akkor ez a kép nekem jobban tetszik. Valószínű, hogy akár ezt fotóztad, akár a konvertálásnál történt valami kontrasztemelés, én még visszább mennék egy kicsit a lágyabb irányba, hogy még több részlet váljon felfedezhetővé, mert még mindig kiabál a modell, még mindig túl erős, túl karakteres, és ettől nagy kiürült flekkek lesznek a képen. (hegyi)
értékelés:

Fehéren, feketén

Fehéren, feketén

Örülök annak, hogy foglalkozol a sakk témakörével. Számomra ez már egy jobban érthető kép, de nem tudok elmenni amellett szótlanul, hogy oké, de hol vannak a szereplők? Kimentek cigi szünetre? Vagy mi történt? Az, amit most látunk, ebben az elrendezésben, ebben a képi megfogalmazásban, onnan, ahonnan megadtad a nézőpontot, tehát ahonnan nekünk ezt szemlélnünk kell, erről a színpadról hiányoznak a szereplők. Van egy sakktáblánk szépen megfotózva, van egy hátterünk, van egy sakkóránk, és ennyi, de nem látom a párviadal két szereplőjét, holott ők fontosak lennének. Félre ne értsd, nem az arcukat hiányolom, de valamilyen gesztus értékű jelenlétet mindenféleképpen. Ha egy fél kar, egy kézfej, akár mozdulatban, ha ott van, akkor már értem az egészet, akkor ennek van valamilyen története. Így most olyan, hogy otthagyták a színpadot, mert ki kellett menniük valahová. Ettől most nekem nem indul el, mint sztori. (hegyi)

Szépségszalon

Szépségszalon

Attila, ezt most nem nagyon értem. Azon kívül, hogy van egy ritmusa attól, hogy a szépségszalon, és az eladó tábla valahogy összemosódik, és ez ad is ennek egyfajta logikai irányt, hogy mi felé induljunk el, miben kezdjünk el gondolkodni, ugyanakkor ennek ellentmond, és egy másik irányt, egy másik rezgést, másik hangulatot kapcsol be az ütött-kopott homlokzat a maga lepergett vakolatával, az újravakolásával, a félig-meddig meglévő díszítésekkel, az ebbe egészen barbár módon beleapplikált portával. Igen ám, csak ennél a képnél ugyanazt tudom mondani, mint amit néhány elemzéssel ezelőtt a portrénál, hogy nem nagyon értem azt, hogy miért ez a képformátum. Van egy szereplőnk, és valahogy ez olyan furán van vágva. Nekem az alsó regiszter, ami a történetnek a föld felé közeledő része hiányzik erről. Az a bajom, hogy öncélúnak érzem azt, hogy ez miért van elmozgatva, nem látom ennek a képen belül az indokát. De kompozícióban, képkivágásban ez most nekem értelmezési határon kívülre került. (hegyi)

Verőfény

Ez egy régebbi polaroid képem. Akkor készült, amikor a víz feletti ködpárán áttört és szétszóródott a reggeli napsütés.

Indulás

Indulás

Hát akkor vágjunk bele :) Sokat "kínlódtam" vele, nehéz egy fotóban magamat adni, nem is gondoltam volna, hogy ennyire nehéz... sok minden történik körülöttem mostanában, én mégis ezt választottam; óriási lépés vagytok/lesztek az életemben :) előre is köszönök minden nemű segítséget és kritikát :)

Kedves Noémi, azt gondolom, hogy ez egy jó és határozott megoldás. Tudod, hogy mit akarsz, és megcsinálod. Nyilvánvalóan lehet ezen még majd csiszolgatni, hogy értelmezzem azt, hogy miért van a hüvelykujj elvágva, de a gesztus működik. Van ebben egy történetmesélős íz, hogy fotós vagyok, és elmegyek otthonról, ezért viszem magammal a kulcsot, meg fogom a fényképezőgépnek a szíját. Ebből aztán majd szépen lassan lefaraghatunk, de itt most úgy gondolom, hogy értékelhető, és abszolút érthető törekvés, úgyhogy megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás is. Neked is mondom, hogy ne várj rám az elemzéssel, tessék küldeni a képeket, és tessék bekukkantani a Napközibe is. (hegyi)
értékelés:    

Kémények

Kémények

A látszat ellenére nem szoftveres trükkök sorozatának eredménye ez a fotó. Véletlen szúnyoghálón keresztül fotóztam (naplementében) a szomszéd ház tetejét. A nylonszálak és a szembe fény akvarellizálta így a látványt. Gondoltam, hogy valami ilyesmi a hibaizmus is, de azért annál meg jobban belenyúltam talán... Utómunkaként csak vágás, pici perspektíva korrekció, és színeltolás történt (mivel eredetileg aranysárga színű, ami számomra elég zavaró volt. Lehet, hogy így is giccses, de úgy nagyon az volt. FF-ben pedig jócskán lecsökkent ez az érdekes akvarell hatás)

Elfogadom ezt a képet a hibába, mindazzal együtt, hogy nem vagyok száz százalékig meggyőződve ennek a hibás mivoltáról, de lehet, hogy a kiindulási alap, amit le akartál fotózni, az nem teljesen ez volt. Mindenesetre hiba, vagy nem hiba, a kép jó. Az egésznek van egy ilyen vérben úszó érzete, ezek a vöröses bordók erősen dinamizálnak, miközben a formai megjelenése ennek az egésznek egy délutáni naplementés időszakra utalhat. Ez a kettő egymásnak egy picit ellentmond, és ez hordozza a feszültséget is. Az, hogy a délután egy nyugalmasabb idő, az ember úgy elpilled, meg esti programra készül, miközben a vörös meg hozza a tüzet, hozza azt, hogy itt még valaminek történnie kell. A kompozíciót abszolút értem, elfogadom, jól működik. Nekem ez a kép egy 3 csillagos leckemegoldás. Köszönöm szépen! (hegyi)
értékelés:

Benci

Benci

Egy kedves gyerekportrét kapunk. Finom világítással dolgozol, talán kicsit túl finom is, ettől sematikus is az egész. Azt a fajta határozottságot hiányolom belőle, ami egyébként a hajnál, mint tónusrend megjelenik. Ezt a világítás okozza, ettől ilyen. Kicsit olyan pufókra, olyan lekerekítettre van az egész világítva, úgyhogy ha egy határozottabb döntést hozol a világításban abban a tekintetben, hogy mi a főfény, mi az, ami csak a derítés, és mi az, ami csak a terét adja ennek az egésznek, akkor lehet, hogy ez jót tett volna a dolognak. Mindenesetre maga az ötlet jó. Azt nem nagyon értem, hogy miért fekvő képben kapjuk ezt a megoldást azon kívül, hogy lusták vagyunk elforgatni a gépet? Mert nem véletlen az idegen nyelvű neve annak, hogy álló kép (portrait), tehát van ennek oka, hogy az ember a portrét alapvetően álló képként csinálja meg, mert hát, fentről le, lentről fel, valamit adunk. Itt nekem hiányzik most a váll, miközben oldalra meg szélesek vagyunk. Ez nem jelenti azt, hogy nincs létjogosultsága a fekvő képnek, de annak valamilyen kompozíciós dinamikát kell adni. Ez másként nem működik. Ha csak egy szereplő van, főként, ha még középre is van helyezve, akkor az ember elkezdi lecsapkodni a felesleget, főképp akkor, amikor a fejtetőbe is, a vállba is belevágunk, amivel egyébként semmi baj nincs, de akkor miért lötyög ez ennyire oldalra. (hegyi)
értékelés:

Framing

Framing

Westend homlokzatban tükröződöm. Mindenki engem néz én meg mindenkit fotózok közben. A valóság a tükörben lassan cseppfolyóssá válik, hogy teljesen eltorzuljon a fotón.

Kedves Ákos, köszöntünk a Látszótéren! A megoldás azért érdekes, mert ezzel a felosztással, amit alkalmazol ezen a képen, fel is adtál magadnak egy leckét. Mégpedig azt, hogy hogyan töltöd ki ezeket a kereteket, hogyan töltöd ki ezt a teret. Örülök annak, hogy ez nem egy szájbarágós, iskolás megoldás, ami a keret elhelyezést illeti, mert kimozdultál a szabályosságból, és ez tetszik. A sztori is jó, amit elmesélsz. Egyébként az egésznek van egy ilyen uszoda jellege attól, ahogy ezek az üvegfelületek a tükrözést létrehozzák, mert nem teljesen simák és homogének. Van az egésznek egy ilyen bűnügy feltáró jellege, amit lehet, hogy az okoz, hogy én úgy érzem, hogy túl sok sorozatot nézek az utóbbi időben, de olyan, mintha a megfigyelő tulajdonképpen falból fotózná saját magát, aztán majd a megfelelő pillanatban a két gyanúsítottat is lekapja. Szóval érdekes ez az egész ritmus, amit itt mutatsz. Nekem ez tetszik, ez egy jó gondolat. Örülök ennek, megvan a 3 csillag. Ne várj az elemzésre, mert igyekszem-igyekszem, de hát, ne akassza meg a munkát az, hogy mikor ér ide az elemzés. (hegyi)
értékelés:    

Önarckép tükörben

Önarckép tükörben

Ezt az onarckepet az ebredezo Angol tavasz elso napsugarai segitsegevel keszitettem. Egy tukrot segitsegul veve.

Az az érdekes ebben a képben, hogy ugyanazt a határozottságot érzem rajta, mint az előző képednél. Valószínűnek tartom, hogy ez nem egy olyan egyszerű történet a háttérben, hogy az ember csak úgy odatesz könnyű kézmozdulatokkal valamit, mert én azt gondolom, hogy van ebben valamiféle megharcoltság, de ez jó, ez kell. Amire érdemes lenne majd odafigyelni, az az, hogy nem árt, ha egy picit többet kapunk a tekintetből. Tehát, van egy tónusrendünk, ami nagyon érdekes, ehhez képest a fény eléggé kemény. Abszolút értem azt, hogy ez kell ahhoz, hogy az ember érezze azt, hogy ez egy reggel, vagy hogy tényleg egy olyan helyzet, amikor hosszú idő után először néz – ahogy írod - az angol tavaszi fénybe, de nem tudom nélkülözni a szemeket. Valami minimális módon legalább nem ártana, ha ott lenne, ugyanis most olyan mély árkokat, és olyan mély feketéket kezdesz el a szemednél alkalmazni, ami ijesztő. Eleve kemények egy kicsit a fények, eleve markáns rajzokat hoz az arcon, és a szem adná meg azt, ami ezt az egészet értelmezné, akár abban az értelemben, hogy a tekintettel visszahozzunk ebből a keménységből, akár abban, hogy erre még ráteszünk egy lapáttal. Mindenesetre jó lenne, ha bele tudnánk kapaszkodni. Az ötlet jó, tetszik, tehát az irány abszolút rendben van, úgyhogy én megadom erre a 3 csillagot, és ez egy jó leckemegoldás, de ezek mellett kérnék egy ismétlést. (hegyi)
értékelés:    

Blue water world

Blue water world

Enfield, UK. Hilly Fields Park. A parkot atszelo kispatak visszatukrozodeset kihasznalva keszulitettem ezt az "arc nelkuli" onportret.

Kedves Róbert, köszöntünk a Látszótéren! Jó a kezdés, mert határozott, energikus, és azt lehet érezni a képből, hogy van egy véleményed a világról, és van egy esztétikai elképzelésed is róla. Érdekes a kompozíció, jó az, hogy ez az egész ebben a kékes, esti időt idéző színvilágban van tartva, miközben valamilyen zöldesség becsúszik a kép sarkában, és ez azért tetszik, mert visszahoz a valóságból valamit. Egyrészt nem csak a meseszerű, álomszerű világot hozza, hanem ad egy kapaszkodót abba, hogy azért mi itt vagyunk a jelenben. Másrészt jót tesz a színvilágának is, és nem baj az, hogy egy kicsit megfűszerezzük egy ilyen megoldással a képet. Örülök ennek, jó a kezdés, tetszik. Megvan a 3 csillag, és a leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Olvasó

Olvasó

A megfigyelés tökéletesen rendben van, intim és nagyon megkapó az olvasó nő, a távolságtartása, és az egésznek a ritmusa jó. Amit nem tudok nagyon hova tenni, az az utómunkával elért tónushatás, tehát, ez az egész olyan, mintha ez a nő a holdvilágnál olvasna. Ez olyan, mint amikor a vörös szűrőt feltesszük a gépre, akkor van ilyen nagyon drámai hatás, én ezt erősnek, soknak érzem, ez túl sok a jóból. Kellene azért valami abból a háttérből, a padból mindenféleképpen több kellene, a fenyőből is akár, és a nő meg túlságosan kopogós lett. Vörös szűrővel lehet nagyjából nappal éjszakai felvételt készíteni, hozzáteszem, hogy nyilván, ez csak fekete-fehérben működik, és még valamit hozzáteszek, hogy a vörös, vagy narancs szűrőnek az is egy jellegzetessége, hogy a bőrhibákat csökkenti. Tehát, ha valaki szeplős, vagy himlőhelyes az arca, vagy ha nagyon sok ránc van az arcon, vagy nagyon fáradt a bőre, ha nem akarunk túl sokat vacakolni vele, akkor ezekkel a szűrőzésekkel ez megoldható, hogy ennek a hatása csökkenjen. Ha ez egy ilyen utómunka játék, akkor próbáljuk meg ezt korrigálni, jó? Nem nagyon tudok másra tippelni, mert annak kicsi esélyét látom, hogy ez a nő valóban a Hold fényénél olvasott volna, úgyhogy próbáljunk meg egy kicsit ezen változtatni, ezt most ezért adom vissza. (hegyi)

Forgalom

Forgalom

Ez eléggé erősen el van dőlve, részben ez a háttérnek is köszönhető, az ott meghúzódó domboknak, de azért ezek a villanyoszlopok sem függőlegesek. Miért nem, nem nagyon értem. És ugyanígy nem értem a képkivágást sem, mert ha ilyen nagyvonalú vagy a felső régiót illetően, akkor oldalt miért vagy ennyire szigorú? Bizony, itt nagyon fontos mozgások lettek oldalt levágva. Valószínű, hogy ez a kép nem álló képként állja meg a helyét. Ez egy fekvő kép lenne, de legalábbis négyzetes. Ezt visszaadom, jó? (hegyi)