Kedves Tamás, örülök neki, hogy elővetted a fényképezőgépedet, mert ideje volt. Tulajdonképpen ez a ritmus szinte tökéletesen rendben van. Talán a kép felső részéből egy fél ujjnyit levágnék, ha már ennyire feszesre van komponálva ez az egész. Valamennyit onnan biztos, hogy leszednék, hogy kevésbé csússzon ki ez a képkeretből. A gondolatot értem, a helyzet rendben van, a színészi munka is rendben van. Érdekes, hogy bár van ennek feszültsége, de ez az ing nekem ellene dolgozik ennek. Furcsa azt megfigyelni, hogy hol bukik le egy kép, hogy az agresszió ellen dolgozik maga ez a nagyon szépen kitalált ing, mert a kopaszok kevésbé szoktak ennyire rendezettek lenni, szóval, ez egy furcsa dolog. Technikailag egy dologra szeretném felhívni a figyelmedet, hogy vigyázzunk a csúcsfényekre, mert ha azok kiégnek, akkor ott már elveszítünk valamit, és ott a formából fogunk veszíteni. Itt a csúcsfényeknél eléggé kiégtünk, de ha ez raw-ban készült, akkor utómunkában ez helyrehozható. Még valami: azért azt valljuk be, hogy ez a kép azért készülhetett el, mert valakinek belemásztál az aurájába úgy, hogy ő azt ahogy látom, nem akarta, magyarán te akartál képet készíteni úgy, hogy modell ezt nem akarta. Azért ez nem mondható tökéletesen helyes hozzáállásnak, mert a legfontosabb talán az, hogy a fotós és az alanya között legyen együttműködés, ha ez megszakad, akkor az a kép már nem érvényes. Ha ez egy beállított póz, elnézést kérek, de az érzet inkább az, hogy nem vetted rá a modelled, hogy alanya legyen ennek a játéknak. (hegyi)
értékelés:

Nem nagyon értem most ezt a képet. Van egy csövünk, amiben emberek állnak, és ez még viszonylag jó is lenne, de az előtérben szétvágja ezt egy vízszintes vonal. Lehet, ha feljebb emeled a kamerát, akkor ez már nincs ott, vagy legalábbis nem ennyire erős, de így most az egész valahogy olyan furcsa. Ráadásul olyan kitekeredett a perspektívája is, ezzel én nem nagyon tudok mit csinálni Csaba. Azt is lehet, hogy lejjebbről határozottabbra emeled ezt a vágást, tehát vagy van, vagy nincs, de a kettő között bizonytalan az egész. (hegyi)

Ezt a rózsaszín ágynemű huzatot lassan nevezzük át portörlő rongynak, mert állandóan belekéredzkedik a képbe, és én azt hiszem, hogy agyhúgykövet fogok tőle kapni. Ha a babaház érzetet akarjuk erősíteni, akkor tessék megcsinálni, de akkor tessék az egészet úgy körberakni, úgymond felszerelni, hogy abból az jöjjön le, hogy van egy cicám, és újra kislány vagyok, aki simogatja a macskát, és felépített neki egy ilyen világot. Lehet ez egy értelmezés, de akkor ezt tessék bevállalni. Megint az van, hogy mellébeszélünk. Mit akarok mondani ezzel a képpel? Mit akarok mondani azzal, hogy a macskámat lefotózom? Lesz-e belőle főszereplő? Attól, hogy közel megyek hozzá, még nem lesz. Keresni kell az ő egyéniségét, az ő személyiségét, vagy sztorit kell köré kreálni. (hegyi)

Kedves Zsuzsa, üdvözlünk a Látszótéren! Azt gondolom, hogy ez egy jó ritmus. Van egy ilyen archaizáló érzete az embernek ezzel az egésszel, ezzel az egymásra fotózásos hatással, és én örülök annak, hogy ez a kép elérkezhetett hozzánk, és hogy te is itt vagy velünk. Jó a gondolat, van ebben titokzatosság, aminek örülök, és várom a folytatást. Ez 3 csillag és leckemegoldás. (hegyi)
értékelés:    

Azt gondolom, hogy ennek a képnek a gondolatiságával, az ötletével egyetértek. Van egy szép ritmusa ennek az egésznek. Olvastam a kommenteket, én nem tudok mit kezdeni azzal, hogy elkezdjük keresni a hibát ott, ahol még, ha van is, legfeljebb akkor látjuk, ha a monitoron feltoljuk a fényerőt. ez egy normálisan kalibrált monitornál nem jelentkezik hibaként, amit felróttatok. Ami nekem inkább problematikus ezzel az egésszel, az az, hogy némelyik arc meg van fagyva, vagyis gesztusban lehetne több erő benne. Miközben Attila a maga szigorú tekintetével jól vezeti fel ezt az egészet, az anya a maga női formáival ott ál mellette, és a kettős portréjuk tökéletes lenne. A gyerekek viszont nincsenek megoldva, ők ebben a szerepben túl vannak drámázva. Amint már mondtam, azt gondolom, hogy ez több játékosságot is elviselne. Azt szeretném még elmondani, hogy oda kellene figyelni a ruhákra majd, hogy kire milyen ruhát adunk, mert az le tudja buktatni ennek az egésznek a líráját. Tehát vagy kezdjünk el dolgozni valamilyen egyenruhában, tehát, hogy mindenkire adunk mondjuk egy pólót, vagy valami olyan ruhát, ami kevésbé zavaró, mint Attila pulóverének a nyaka, mert az ott elviszi az egészet, és ott az aljánál ez bizonytalan is. Ettől függetlenül ezt, mint leckemegoldás én értékelem, megelőlegezem erre a 3 csillagos leckemegoldást, azzal, hogy mindenféleképpen várok erre egy ismétlést. Attila, vedd kérlek komolyan, fuss neki ennek úgy, hogy ne csak ti ketten adjatok valamit ehhez, hanem a gyerekeket is fogd meg úgy, hogy az ő személyiségük is ki tudjon derülni a néző számára is. Ezen felül, ez egy montázs, de ez megoldható lenne élőben is, lehet, hogy nem lenne ennyire szépre vasalt és korrekt, de talán épp ez hiányzik, hogy benne legyen az esetlegesség szépsége, mert az oldhatná a precízség hidegségét. (hegyi)
értékelés: