Ez egy szobor fénykép talán, bár elég érdekes a szituáció, hogy mit keres az előszobában ez a két fickó. Valószínűleg ez Arany és Petőfi barátságát jellemzi, amihez hozzátenném azt, hogy ez a barátság erősen idealizált az irodalomtörténet bizonyos szereplői által. Valószínű, ha a valóságban néztük volna meg ezt a helyzetet, akkor Arany néhányszor biztos, hogy beszólt ennek az úri fiúnak itt a jobb szélen. De én itt nem is arra vagyok felkérve, hogy irodalomtörténetileg elemezzem ezt a helyzetet. Ami a képet illeti, hát, elég szürreális, inkább így fogalmaznék, de a szürrealitáshoz meg nekem kevés. Ahhoz, hogy ez igazán szürreális lehessen, és működjön, ahhoz kellene a környezet. Mert engem nem ez a haverság érdekelne főleg ebben a megoldásban, hanem az, ahogy ez megjelenik a valóságban. Ha ez egy előszoba, akkor ott van az előszobában egyszer csak, mint egy ilyen vízió az, hogy megjelent nekem Arany és Petőfi, és akkor ez a materializálódás adhat valamilyen humoros ízt is akár az egésznek. Így most ez annyira nem erős, miközben a fények jók, plasztikus a két szobor, de a helyszín az egészet idézőjelbe teszi. Ami a barátság leckét illeti, azért én szeretném Rita, ha a saját világodból keresnél erre megoldást, tehát, én értem, hogy egy távoli körből indulunk majd el a személyes felé, de mi ebben a leckében a teljesen magunkra utaló üzeneteket keressük. Tehát próbáljunk meg a saját habitusunkból, és a saját tapasztalati helyzetünkből kiindulni, már csak azért is, mert nyilvánvaló annak is megvan az üzenet értéke, ha a barátságról én egy ilyen idealizált helyzetben próbálok véleményt mondani, de akkor ezt fejtsük ki. 1 csillag a szürrealitás miatt. (hegyi)
értékelés:

Örülök ennek a leckének, és a megoldásnak is, és én meg is adom erre a 3 csillagos leckemegoldást, de azt tegyük hozzá, hogy nem érzem indokoltnak ezt a barnított, sárgított világot. Ez gyengíti a dolgot, erőtlenné, fáradttá teszi, miközben bár a tekintetben is van egy pici fáradtság, és nem biztos, hogy száz százalékig vidám üzenet, de mindezzel együtt mégis csak azt gondolom, hogy jót tenne ennek a textilnek az, ha határozott lenne a jelenléte. A bőröd színének is jót tenne ez, tehát fekete-fehérben a szürke tónussal nem érzezném azt, hogy ez egy betegesebb vonal. Nekem itt ez most nem annyira erős a színmegoldás miatt, de a kompozíció rendben van, az üzenetet értem, jó ez az irány, és jó ez a játék, csak indokolatlan ez a fajta átszínezés. Én azt mondom, hogy arra figyeljünk oda, hogy minden ilyen dolog, ami utólagos manipuláció, az a bizonytalanságot tükrözi, mégpedig azt, hogy a saját döntésemben, a saját kompozíciómban, abban a tónusrendben, formában, amit létrehoztam, nem bízok eléggé, hogy az az üzenet át tud jönni, és ezért elkezdek archaizálni. Elkezdek egy mankót keresni, hogy legyen ez olyan, mintha ez 1924-ben készült volna Casablancában, de hát, nem akkor készült, ugyanakkor viszont, ha akarom, ez a hatás ott lehet ezen a képen. Nincs szükség erre a tónusjátékra. (hegyi)
értékelés:    

Egyrészt gratulálok ahhoz, hogy a Hónap képének lett választva ez a fotó, valóban egy elég izgalmas dolog ez a tükröződéssel, ugye felfedezhetjük az alkotót, a gyalogosokat, akik figyelik az ő munkáját, miközben van egy belső tér is ebben a cukrászdában, közben az előtérben pedig egy reggeliző helyzet van. Nagyon jó ez a ritmus. Ami nekem igazán tetszik, az a kép jobb oldalára került figura, a két kézzel, az egészen keleties hatást ad így. Olyan, mint egy Síva szobor. Tényleg jó dolog kalandozni a különböző rétegek között, de azért engem bosszant az, hogy ez ferde. Oké, hogy ott a helyszínen az embert ezt nem biztos, hogy észreveszi. Ahogy látom, ez egy álló fotográfia lehet, már a fényképezőgép tartásából következtetek erre, tehát lehet, hogy érdemes lenne az egész képet megpróbálni egyenesre hozni, és utána egy újbóli vágással ezt a kompozíciót megoldani. Már csak azért is, mert a képhatár fura, tehát az itt most egy dolog, hogy az oszlopok mennyire egyenesek, mert azt akár tömegelhelyezéssel vissza is lehet húzni, de a felső képhatár nagyon kiabál, hogy ott az valamilyen segítségre vár. Hát, ezt tudom így hozzátenni, egyébként a dolog tetszik, de nekem ezzel azért most így van egy kis problémám. (hegyi) értékelés:

Nagyon köszönjük ezt a képet, és üdvözlet neked. Ez egy izgalmas játék. Talán egy kicsit valamilyen irányban elmozdultam volna vagy az autók felé, vagy a víz felé, de persze ezt nem olyan egyszerű ám kiszámolni ezeknél a lomográfiás képeknél, én tudom. Ugyanakkor annak nagyon örülök, hogy erősíted az analóg vonalat nálunk, mert szerintem ez fontos kérdés, hogy a varázslat hogyan történik meg, és abban nincsen vita közöttünk, hogy az analógnak van varázsa, a digitálisnak meg a képeknek lehet, de a készítésnek nincs. Ez egy 3 csillagos üzenet, köszönöm. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy 3 csillagos kép, minden tiszteletem a tiéd azért, hogy ezt a képet megcsináltad, és azért, mert biztosan nem egyszerű önmagunkat ezekben a helyzetekben szembesíteni, biztos, hogy nem egyszerű felvállalni ezeket az üzeneteket. Tudom azt, hogy ehhez nem könnyű a rákészülés. Talán annyit hozzátennék, hogy egy fokkal kontrasztosabbra venném, ebből a szürkéből egy kicsit kihoznám, de ez csak utómunka kérdése, ez megoldható. Nagyon köszönöm, 3 csillag leckemegoldással. És könyörgöm, küldj képeket, ne várj rám. (hegyi)
értékelés:    

Ez egy nagyon izgalmas kép. Sokat gondolkodtam azon, hogy lehet, hogy ha egy 10 perccel később készül, akkor az egésznek nagyobb tere van, vagy több tömege, vagy olyan húsosabb lesz, vagy olyan szerethetőbb, de aztán rájöttem, hogy valószínű, hogy nem az volt a célod, hogy szerethető legyen. És ezt én el tudom fogadni, mert ebben van drámaiság, van félelem, legyőztük az estét, legyőztük az éjszakai hangokat, végre jön már a reggel, végre visszakerülünk a valóságba, ez mind itt van a képen. Egyetlen megjegyzésem van, miközben meg fogja kapni a kép a 3 csillagot a leckemegoldással együtt, hogy a kép felső részéből egy ujjnyit simán vágnék, le tudnék arról mondani, ha az alsó részéhez hozzátennék, mert nekem onnan meg hiányzik ez az egy ujjnyi sötétség. Tehát, pontosan azt a drámát kellene belőni ezzel, hogy van egy múlt, ugye az éjszaka, és van a jelen, amikor hajnalodik. Van egy félelmes világ, a sötétség, és van a kivilágosodás, maga az, hogy jövünk vissza az életbe. Ennek az arányát kell megtalálni, és ehhez nekem most több fekete kellene az alján. (hegyi)
értékelés: