Szakkör | Page 236 | Látszótér

Bubor család

A stúdióba beszökő napsugár, és egy vízzel teli váza története.

Elhiszem azt, hogy ez a valóságban egy nagyon izgalmas fénytani helyzetet mutathatott, de amit ezen a képen látunk, az számomra nem felismerhető. Nem nagyon látom, hogy mi történik a kép nagy részén, amit nem indokol semmit. Ez a forma, ez a tömegelhelyezés nem indokolja azt, hogy ekkora üres flekket hagyjunk. A valóság becsapós. Mert amikor képen szeretnénk ábrázolni valamit, akkor sokszor nem azt látjuk, ami ott és akkor történt. Ez annak köszönhető, hogy a szemünk teljesen máshogy érzékeny, mint ahogy egy fotográfiát rögzítő eszköz, mindegy, hogy analóg, vagy digitális, az érzékenysége teljesen más határokon belül mozog. Ezért még normál fénynél is sokkal szűkebb mezsgyén járunk akkor, amikor képet rögzítünk, mint ami a valóságban megtörtént. Én most itt ülök a szobában, viszonylag van fény, de a velem szemben lévő szobában le van eresztve a redőny. Ha ezt most figyelem, akkor tökéletesen tudom értelmezni azt, hogy mi van az ablakpárkányon, hogy nincsen beágyazva az ágy, meg ilyesmi, de ha ezt le akarnám fényképezni, akkor valamennyi fényt oda be kellene tegyek ahhoz, hogy az értelmes maradjon, mint kép, mert valószínű, hogy nagyon alul lenne exponálva, és a nagyon kevés fény miatt értelmezhetetlen lenne az egész. Sokkal kontrasztosabb, sokkal kopogósabb lenne a képi megformálása, mint a valóság. Ha arra törekednék, hogy azt az élményt kapjam vissza, amit most én itt látok, akkor ahhoz hozzá kell tennem, és abba a leképezési lehetőségbe kell belevonnom őt, ami működni tud. Tehát, ha tudom azt, hogy a fényképezőgép tónusterjedelme mondjuk egy 0-100-ig terjedő skálán 20-80 között van, akkor a valóságot ebbe a 20-80 közötti sávban kell elhelyeznem. Mert tudnom kell azt, hogy minden, ami 20 alatt van, tehát kevés fény, az el fog veszni, és minden, ami 80 felett van, azaz túl sok fény, az meg ki fog égni.
Visszatérve erre a képre, azt gondolom, hogy a megfigyelés fontos, de ne elégedjünk meg azzal, hogy valamit leképezünk, kontroláljuk vissza, hogy mit kaptunk végeredménynek, és próbáljuk egy kicsit idegen szemmel nézni a saját munkánkat, hogy vajon az, aki nem volt ott, az fogja ezt érteni? Fogja tudni, hogy ez micsoda? Mert ennél most, hogy ez egy stúdió, beszűrődött a napsugár, és ott egy vízzel teli váza van, nekem ebből semmi nem jön le. Se vázát nem látok, se stúdiót, se napsugarat, semmit. Bocsánat! (hegyi)

gravitáció 2

Ha az előző nem lenne, akkor nyilván ennek örülnénk, de a kettő közül az az erősebb. Az határozott, vagány, ahhoz képest ebben tétovázást érzek. Az nem baj, hogy több verzió is készül, ez teljesen normális és annak is örülök, ha láthatjuk, hogy hogyan jutunk el a végállomásig egy gondolatnál. Szóval ezt most azért mondtam el itt, hogy ha azt mondom, hogy ez két csillag, az a másikhoz viszonyítva igaz. A képre viszont ne írjunk rá, randa és nem véd. (hegyi)
értékelés:

gravitáció

Köszöntünk a Téren, kedves Erika, és hát, tudod van olyan, hogy az elemző kiesik a szerepből, és csak annyit mond, ez kafa! Na jó, mondom én tovább, csak szerettem volna jelezni, hogy erős a megoldás, amit beküldtél. És még a pánt se zavar, mert keretez és feszességet ad. Szóval hajrá, ez 3 csillagos leckemegoldás, de ne hagyj minket kép nélkül, ne várj rám, dolgozz! (hegyi)
értékelés:

pihenő

Szerethető kép, abszolút hozza Jiří Menzel: Szeszélyes nyár című filmjének (linken megnézhető) ízét, azt az irányt, akár abból a filmből is kikerülhetett volna ez a kép, és ez egy fontos és jó dolog. Talán megint ott hibádzik a dolog, hogy elment matekba a fejed, és próbáltál megfelelni annak, hogy legyenek függőlegesek, meg vízszintesek, de ezzel elveszítettük az egésznek a zamatát. Hidd el nekem, hogy ide nem öltönyös úriemberek ülnek le matekházit megoldani, ebből az okból kifolyólag valószínű, hogy jót tett volna ennek az egésznek, ha belemész a személyességébe. Igen, ehhez el kell dönteni, hogy engem mi érdekel? A pad, a nád, a teáskannából csinált cigarettatartó, vagy melyik az, amelyik neked fontos, és utána, ha ez már megvan, akkor a többi ehhez képest szinte önmagától beáll egy rendbe. Mert utána, ha már kiderült, hogy a teáskanna a fontos, ahhoz képest hova kerül a pad, és a nád, és az egész. Most egy kicsit olyan nekem ez, hogy a mérnök felrajzolta a pausz papírra, hogy hogyan kell majd ilyet építeni, és utána ezt leadja, mint szabadalom, és az IKEA-ba majd összeszerelhetően megvásárolható lesz. Kicsit ez ilyen. Úgyhogy 2 csillag, mert a hangulat benne lenne ebben a képben, de a döntésed nincs benne. (hegyi)
értékelés:

hazafelé

A régebbi képeim között találtam meg. Bennem nagyon kettős ez a kép, egyik oldalról a formaisága mindig leköt, másik oldalról viszont túl egyszerűnek "semmilyennek" találom...

őrség

Jánosom, én azt mondom, hogy ez így önmagában kevés, hogy megfordítasz egy ilyen képet. Ettől nekem ez még nem működik. Ez nem képi meló, hanem agymunka. (hegyi)

Makró Világ

Ez egy érdekes kísérlet, olyan, mintha egy ilyen holdbéli táj lenne, csak a fotográfia jellege veszett nekem el most ebből. Ha ennyire nem tudom már kötni semmihez, akkor nekem ez már annyira nem érdekes. De tegyük hozzá azt, hogy nem biztos, hogy igazam van, szóval fene tudja. De én azért hiányolom a felismerhetőségnek legalább egy kicsi látszatát. Jó az a kis csillanás ott, meg jó az a műhold, úgyhogy 2 csillagot tudok rá adni. (hegyi)
értékelés:

anonim

Kedves Erika, üdvözlünk a Látszótéren! Remélem, hogy aktív tagunk leszel, és kapjuk tőled a pörgést és az energiákat. Ez egy jó irány, és tetszik a dolog. Beazonosítható, érdekes ez a hajfeltűzés. Nekem egyébként ez működne úgy is, hogy akár már a konty alatt vágunk, mert igazán izgalmasak azok a kis fürtöcskék a nyakadnál, azok nagyon jól viszik ott a szemet, úgyhogy azok nagyon tetszenek. Talán ennyit tudok hozzátenni. Meg hát, lehet, hogy én a szemüveget levettem volna, mert a fül mögött azok most olyan érdekesek. Ettől függetlenül ez egy 3 csillagos leckemegoldás, úgyhogy ennek én örülök. Köszönöm, várjuk a folytatást! (hegyi)
értékelés:

Gyerekkorom óta szeretnék nagyot nyerni. Ráadásul bármit kipróbáltam, az első az mindig sikerült. Így volt ez a félkarú rablóval, a black jack-kel is és a rulettel: az első eset, amikor ezekkel játszottam, mind sikeres volt, és viszonylag nagyot kaszáltam. De mindig volt valami szépséghibája is a dolognak. A félkarúnál az, hogy a haveroknak nem volt türelme, így hamar abbahagytam, bár azért a nyeremény, ami körülbelül húszezer volt, a nyolcvanas évek közepén nem volt nagyon rossz. Aztán a black jack, aminél konkrétan bankot robbantottam, mindez az Art Expon volt, és csak amikor a több kilónyi zsetonnal mentem a pénztárhoz, akkor derült ki, hogy ja, hát igen, ez csak egy bemutató játék, és pénzt azt nem adnak, de beválthatom a nyereményt pezsgőre, pólóra és arckrémre. A fél város utána az én krémeimből élt. Ja és ne feledkezzek el az első zsákbamacskámra se, ahol kihúzták a cetlim és enyém lett a főnyeremény... egy élő bárány. Szóval megy ez nekem, csak valahogy mindig fura vége lesz. Ezért gondoltam, hogy most kipróbálom a 888 Texas Hold ‘em pókerét. Vagy bejön, vagy max elbukom a tesztpénzt. Hátha. Ha sikerül, majd írok Kubából képeslapot.

Kísérletezzük a diavetítőt.

hófehérke

Örülök annak, hogy Viki elkezdett a diavetítővel játszani, ráadásul szerintem ez egy jó irány, mert elég érdekesen vetítődik itt a fejre a figura. Van egy Picasso-s érzete ennek az egésznek. Jó lett, és örülök annak, hogy ezt megcsináltad. Talán én meghoznám azt a döntést, hogy annál a törpénél, aki nézi Hófehérkét az ágyban, ott a törpénél én már vágnék, mert az a törpe oda nekem már nem kell. Az tök jó lenne, és dinamikailag izgalmas, ha mindenki egy irányban kifelé menne a képből, több feszültség lenne benne. Ez tudom hozzátenni. Egyébként a dolog rendben van, a gyermekkorra is jól rezonál, úgyhogy megvan a 3 csillag és a leckemegoldás is, mindazzal együtt, hogy billeg egy kicsit a kompozíció. Benne van az álmodozás, a visszatekintés, a gyerek magányossága, minden. (hegyi)
értékelés:

Levitáció

Nem lehetett volna megkérni a pufi kabátost, hogy ne legyen ott? Vagy, ha már belemászott a képbe, biztos, hogy az az oszlopsornál nem lenne vágható a kép, hogy azt a félvalamennyit ott levágni? Nem baj az, ha billeg egy kicsit az, hogy melyik oszlop van benne, vagy melyik nem, én ott biztos, hogy vágnék. Jó az irány. Tónusban kicsit most nem olyan erős az ügy. Azt mondom, hogy itt a ruházat fog majd neked segíteni, tehát, ha vissza tudsz menni erre a helyszínre, akkor az érdekes lehet, ha nem ennyire sötét ruhával dolgoznál. Képzeld el ezt a képet egy hófehér lebernyeggel, hogy mennyire más és erős lenne. Ez a ruha nekem ehhez most nem működik, ez nekem civil, még akkor is, ha két soros a gombolása. Akkor lenne ez igazán ütős, ha lenne egy kicsit színpadiasabb hatása. Most olyan, mintha ott lenne a nagy modell, és az asszisztens megkérted volna, hogy játssza le neki, hogy mit kell majd csináljon, és ez egy werkfotó lenne. Ha lehet, akkor kérek egy ismétlést, jó? (hegyi)

Egész alakos önportré

Új oldaláról ismerem meg Tamást, méghozzá a humoros oldaláról. Van ebben némi fanyarság, de jó ez, főleg a falon lévő kismalac képekkel, vagy nem tudom, hogy milyen állat lehet az, lehet, hogy kutya, mindenesetre elég jól adja az ívet. Tényleg elég vicces a megfogalmazás. Ez azért tetszik nekem, mert elég könnyed rajzolata ez a történetnek, nincsen túlgondolva. Ez a kommunikációs helyzet így elég vagány. Ez a fehér szemüveg, meg ez a bilikék kötény tényleg elég izgalmas, miközben egy marcona fejet látunk, és Tamás meg szorong. Úgyhogy jó ez, tetszik. 3 csillag megvan, és a leckemegoldás is. (hegyi)
értékelés: